nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Magyarország kúl
Táncdalfesztivál 2.0

Táncdalfesztivál 2.0

X-Faktor, Voice, Megasztár... hosszasan sorolhatnánk, hogy miféle tehetségkutatókat rendeztek az utóbbi években a hazai televíziók. Bár egytől-egyig profi show-król volt/van szó, két kezünkön meg tudjuk számolni, hogy az indulók közül hányan maradtak hosszasan, egyre növekvő sikerrel a szakmában. A Táncdalfesztiválok előadói közül viszont sokan máig énekelnek, és nem is kis sikerrel. Cikksorozatunkban felelevenítjük a táncdalfesztiválokat, jelen írásunk a másodikat, tehát az 1967-est, és annak előzményeit taglalja.
Gellért Tünde
f Ajánlom

Ahogy azt az első, tehát az 1966-os Táncdalfesztiválról szóló cikkünkben írtuk: Ma már furcsa belegondolni abba, hogy volt olyan időszak, amikor ha bekapcsoltuk a tévét, mindössze egy csatornát foghattunk, és létezett az az elképzelhetetlen borzalom is, amit hétfői adásszünetként aposztrofáltak.
Az emberek egy része felkapta este a sámliját, és átballagott ahhoz a szerencsés szomszédhoz, akinek volt televízió készüléke, hogy megnézhesse a híradót, na meg az utána következő filmet – így lett közösségi program a tévénézés.
Az esti műsorokról másnap a fél ország beszélt, véleménye szinte mindenkinek volt: a legnézettebb adások időpontjában elnéptelenedtek az utcák, legalább 3 millióan ültek a képernyők előtt, és az a színész vagy énekes, aki néhány percre a legeldugottabb kis faluban is feltűnt a képernyőn, országszerte híressé és népszerűvé válhatott.

Az 1966-os Táncdalfesztivál könnyedén hozta az elvárt sikert, ezért nem is meglepő, hogy az össznépi társasjáték folytatódott. Egy év telt el, és 1967-ben megrendezték a második etapot, odaszögezve a fél országot a tévé elé. Bár Pálos Zsuzsa és az Omega együttműködését vagy a Syrius együttest nem emelték ki a zsűritagok (Presser viszont hangszerelői díjat kapott), Toldy Mária mára örökzölddé lett slágere (Rövid az élet) mellett Zalatnay Cini ikonikus dala (Nem várok holnapig) kapta az első díjat, de legyünk őszinték: Szécsi Pál (Csak egy tánc volt) az, aki ezen a fesztiválon beénekelte magát a közönség szívébe, és ezt az óriási népszerűséget halála pillanatáig magáénak vallhatta.

Szécsi 1967-ben már nyert egy salgótarjáni amatőr fesztivált, az éneklés mellett akkor már férfimanökenként dolgozott. Bársonyos hangját énektanára, Majláth Júlia képezte, és miután részt vett az ország legsikeresebb műsorában, töretlenül szárnyalt a népszerűsége. Bánki László, a Magyar Televízió könnyűzenei osztályának vezetője ugyanis fiatal, ismeretlen tehetséget keresett a Vadas Tamás-Varga Kálmán szerzőpáros dalának előadásához, amit a tanárnő ajánlására Szécsi Pálra bízott, és ez olyan jól sikerült, hogy a zsűri második helyezéssel, a közönség pedig őszinte rajongással díjazott.

A nézők egyébként is el voltak ragadtatva attól, hogy a már ismert és szeretett kedvenceiket egy műsoron belül, több alkalommal is láthatják-hallhatják, örültek az új tehetségeknek, és lelkesen küldték a szavazatokat (ezen a Táncdalfesztiválon fél millióval több szavazat érkezett, mint az elsőn). A kislemezeket is elkapkodták, pedig 28 helyett már 46 dal jelent meg, az országos megmérettetést pedig Takács Marika és Varga József vezette utolérhetetlen eleganciával és kedvességgel. A kísérőzenét a fesztivál zenekara szolgáltatta, amely a Stúdió 11 és a Rádió Szimfonikus Zenekarának tagjaiból állt össze Körmendi Vilmos és Balassa P. Tamás vezényletével.

 

A külföldi tagokkal kiegészült zsűri igyekezett a tőle telhető legjobbat nyújtani (vagyis eleget tenni mind a felsőbb vezetés elvárásainak, mind a közönség két, szemben álló táborának), ami olykor salamoni döntést eredményezett. A konszolidált, elfogadott és preferált, az előző részben már említett olasz tánczenei stílus képviselői mellett – akik főleg a nézők konzervatívabb, olykor idősebb rétegének kedvencei voltak –, igyekeztek a megosztott díjak és helyezések segítségével a forradalmian új, botrányos, a fiatalokat lázba, szüleiket és nagyszüleiket pedig indulatba hozó, a fülnek olykor szokatlanul hangos és némelykor disszonáns dalok bemutatóinak is kedvezni. Így kaphatott első díjat a rendkívül finom, mind megjelenésében, mind előadásában elegáns Toldi Mária, akinek a dalai komolyabb mondanivalót is hordoztak, és vele együtt a merész, magamutogató, zabolátlan, mai nyelven szólva szupertrendi Zalatnay Cini, aki egy nemzedék bálványává vált. Kiegészítés: mindkettőjük dalát a Majláth Júlia-Fülöp Kálmán szerzőpáros jegyzi.

A Táncdalfesztiválok során a közönségdíjat általában a dallamos, romantikába hajló, érzelmes dalok és előadói vitték el. Így volt ez az 1967-esen is, ahol a későbbi operaénekes sztár, Kovács József énekelte Pető István szerzeményét, ez volt a Jöjj vissza hozzám. Érdemes megemlíteni, hogy az indulók között volt a fiatal Karda Beáta és Markos György is.

Megosztás Facebookon