nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Magyarország kúl
“Jöttek ilyen iskolai csoportok” – öt nagyon súlyos idézet az első Szigetről

“Jöttek ilyen iskolai csoportok” – öt nagyon súlyos idézet az első Szigetről

1993-ban szervezték meg a Diákszigetet, vérrel és verejtékkel, olyan körülmények között, ami ma már elképzelhetetlen. Feltúrtuk a korabeli dokumentumokat és kigyűjtöttük a legszebb, legfurcsább, legtanulságosabb mondatokat.
Neményi Márton
Neményi Márton
f Ajánlom

Te például tudtad, hogy az első Sziget…

…majdnem a Margitszigeten lett?

Amikor nekiláttak a szervezésnek Gerendai Károlyék – akkor még Müller Péter Sziámi zenész-szervező-guruval -, helyszínként felmerült a hűvösvölgyi Nagyrét, a budaörsi repülőtér és a Margitsziget is, de egyedül az utóbbit vitték Demszkynek a végül bevált Óbudai -sziget mellett. Müller úgy emlékszik: amikor megemlítették a Margitszigetet, “Tiszta (Zoltán, Demszky Gábor főpolgármester közvetlen munkatársa – a szerk.) azonnal sziszegni kezdett”. Demszky szerint is ijesztő volt az ötlet, maradtak végül a Hajógyáriban.

…Arany János lakásában szerveződött?

Gerendaiék némi tapasztattal a hátuk mögött, az ambícióikhoz képest mégis kissé tanácstalanul Szekfű András reklámszakembert keresték meg, hogy segítsen. Ő pénzt nem, egy irodát viszont adott az Erkel utca 20-ban, itt lakott annak idején Arany János. 1993-ban viszont Szekfű egyetemista fia lakott ott; a reklámszakembernek az volt a feltétele, hogy vegyék be őt is a buliba. Szekfű Balázs azonban nem kolonc volt: elképesztő lelkesedéssel vetette bele magát a projektbe. Így emlékszik: “Többször előfordult, hogy reggel, amikor az aktuális barátnőm kilépett az ágyból, eléggé zavarba jött, amikor a nagyszobában belebotlott tizenkét nyüzsgő emberbe. Később a társaság kinőtte a nagyszobát, így az irodához csatoltuk a kisszoba felét is, és gyakorlatilag az ágy volt egyedül az enyém a saját lakásomban. Fél évig ment ez így, de nekem egy évtizednek tűnt.”

…úgy terjedt el, mintha nyári tábor lenne?

Hiába az előzetes felhajtás, az emberek többsége nem tudta, mi ez. Részben azért, mert még nem volt internet, azaz a mainál jóval nehézkesebben lehetett információkat gyűjteni bármiről, főleg azonban azért, mert ilyet egyszerűen még nem láttak. Niklosz Kriszta szervező-mindenes szavaival: “Emlékszem, betelefonáltak anyukák, hogy szeretnék befizetni a tizenöt éves fiukat erre a táborra, és hogy mégis, itt a felügyelet és az étkezés mennyire van biztosítva? Meg jöttek mindenféle iskolai csoportok, és nem győztük részletesen elmagyarázni, hogy ez nem az, amire gondolnak, de nem is veszélyes, nem lesz ott senkinek semmi baja. Akkor még lehetett rózsaszín postai utalványon előre kifizetni a hetijegyet, és bár próbáltuk mindezt számítógépre vinni, mégiscsak a jól bevált füzetezés volt a biztosabb, egy idő után azonban ebből elkerülhetetlenül káosz lett.”

…242-ed annyi pénzből gazdálkodott, mint az idei?

Azaz: az első Sziget 26 millió forintba került, és 43 ezer látogatót vonzott. Az idei 6,3 milliárdba, és várhatóan félmillióan lesznek. Ami még döbbenetesebb: az első Sziget idején előre csak 8 és fél millió jött össze, azaz a pénz kétharmadát baráti szívességekkel, előlegekkel pótolták. Sörszponzorként akkor még a Kanizsai Sörgyár volt jelen, igaz, a Pepsi már akkor is érezte a lehetőséget és beszállt. Borsa Kata szervező szerint: “Ma már képtelenség lenne az akkori mentalitásunkkal ilyen méretű fesztivált szervezni. Azok az építőtáboros hangulatok egyszerűen kivesztek a világból. 2012-ben (akkor íródott a kötet – a szerk.) nem állhatsz oda az emberek elé azzal, hogy figyelj, most nincs pénzem, majd jövő májusban kifizetlek. Komolytalanná válsz. Ma már elképzelhetetlen, hogy puszta lelkesedés vinne előre ügyeket.”

…nagyon olcsó volt, és a szegényeknek még annál is olcsóbb?

Müller Péter Sziámi így nyilatkozott a Magyar Narancsnak: “Ez az ország most nem jó, de semmi kedvem elmenni innen. Nem csak én vágyom egy másik országra, sokan vagyunk. Ez a másik ország lesz a Diáksziget. Sokféle szellemi és lelki szinten, diaszpórában élnek a világon azok az emberek, akik rosszul érzik magukat attól, hogy nem tudnak úgy élni, ahogy szeretnének. Őket várjuk, azokat, akik elvannak, de minek. Várjuk a megélhetési problémákkal küzdőket is, a sziget ugyanis nagyon olcsó hely lesz. (300 forintos volt a napijegy – a szerk.) De akinek a mi meghirdetett, nagyon alacsony áraink is elérhetetlenek, az jöjjön el az Erkel uca 20.-ba, vagy szóljon oda a 266-0232-es telefonszámon, és nagyon indokolt esetben további kedvezményeket kaphat.”

Forrás: Jávorszky Béla Szilárd – 20 év HÉV (Kossuth Kiadó, 2012.)

Megosztás Facebookon