A zsír és a feketeribizli jól megfér egymással. Mutatjuk.

A feketeribizli még a meggyhez képest sem jófej gyümölcs: nem kell ugyan magozni, de egyesével kell lecsipkedni a szárakról a bogyókat, ami a gyümölcscukortól ragacsos ujjakkal nem egy gyors folyamat, főleg, ha több kilóról van szó. Lekvár, szörp és egy végtelenül egyszerű süteményrecept következik, amiért érdemes vesződni. 

A feketeribizlit gyűlöltem gyerekkoromban, mert egyszerre volt savanyú, édes, és olyan erőteljes íze, amit nem viseltem nagyon jól. Látom magam előtt, ahogy a mama a sámlin ülve szárazza (cipkázza), és még nyersen átpasszírozza a világ legkisebb passzírozóján, szóval még melósnak is tűnt. A karja, a tálak, a padló napokig lilás bordó volt, és mi lett a vége? Jó esetben tíz üveg lekvár.

Szóval nem indult nálam jó pozícióból a feketeribizli, de mégis, a belőle készült lekvárról és szörpről kiderült, hogy minden munkát megér. Ezért is kezdtem idén öt kiló ribizli feldolgozásába – ami valójában játékmennyiség, ha lekvárról van szó -, ami egyedül tényleg nem a legjobb buli: a ragacsos szemekre apró levéldarabkák tapadtak, és hiába csipkedtem a szárakat (szerintem) elég jó tempóban, úgy tűnt, hogy soha nem lesz vége. Persze mikor kész lett, már bántam, hogy nem a dupláját csináltam, mert a tálból kikapargatni a lekvárt elég katartikus élmény, ha már annyit dolgozik vele az ember.

Amennyire alapvető volt, hogy otthon mindig akadt a háznál ribizli lekvár, annyira voltam büszke az első saját főzésre. Amikor a tálban megkötött, szinte teljesen megállt a kanál a lekvárban, ami az üvegekbe már nem fért bele, nem értettem, hogy eddig miért ragadtam le a barack- meg az eperlekvárnál.

Mivel nem akartam nyersen átpasszírozni a szemeket, mert a nyers bogyót áttörni és kipréselni a gyümölcshúst indokolatlanul nehéz (és még csak nem is a leghatékonyabb módszer), a meggyszörpnél használt technológiát választottam: a megmosott, leszárazott bogyókat lecukroztam és kézzel addig gyúrtam, amíg a gyümölcs levet engedett, a bogyók megtörtek. Ez nagyon megkönnyítette a későbbi passzírozást és a fennmaradó pépet is fel lehet használni szörpnek.

A ribizlit a legkönnyebben úgy lehet megtisztítani, ha egy alaposan kitisztított tálba vagy mosogatóba öntjük és először hideg vízzel átöblítjük. Eközben a víz tetejére felúsznak a kisebb-nagyobb szennyeződések, amik rátapadtak, aztán leszárazzuk. A vizet érdemes közben legalább egyszer cserélni, hogy csak tiszta gyümölcs legyen a végeredmény.

Feketeribizli lekvár

• 1 kg megtisztított feketeribizli
• 75 dkg cukor

A megtisztított ribizlit összekeverjük a cukorral és addig gyúrjuk, amíg a bogyók nagy része elpattan a markunkban és a leve összekeveredik a cukorral. Ez nagyon hatékony stresszoldónak is bizonyult.

Legalább fél órát lefedve állni hagyjuk, hogy a cukor elkezdje elvonni a nedvességet a gyümölcsből. Ezután az egészet felforraljuk, de épp csak annyira, hogy a cukor felolvadjon teljesen, és egy sűrű szirupot kapjunk.

Forralás után

Botmixerrel még jobban összetörjük a bogyókat, majd az egészet egy éjszakát hűtőben állni hagyjuk. Másnapra ez a lekvár-alap egészeszen kocsonyás állagú lesz, de könnyen passzírozható.

Másnap, már bekocsonyásodva

A gyümölcspépet, amiben még mindig rengeteg íz és aroma maradt, félretesszük szörpnek. Az átpasszírozott feketeribizlit újra felforraljuk, 5 percig főzzük és forró, steril üvegekbe töltjük, majd dunsztoljuk. Hígnak tűnhet, de a ribizli pektintartalma és a cukor sűrű lekvárt eredményez.

Érdemes kipróbálni a receptet úgy is, hogy a feketeribizli felét málnával helyettesítjük. Minden munkafolyamat megegyezik, de a málna elképesztő jól simul a ribizlihez, amit ősszel meg télen nagyon lehet értékelni.

A szörphöz a félretett gyümölcspépet lemérjük. 1 kg péphez 7 dl cukorszirupot számolunk (350 g cukor és 350 g víz összeforralva), amit együtt néhány percig forralunk. Leszűrjük (itt már el lehet engedni a pépet), a ribizlis szirupot pedig újra felforraljuk. Ha szükséges, citromsavval ízesítjük, majd forrón steril üvegekbe töltjük és kidunsztoljuk.

A feketeribizli lekvár a savasságával nagyon jól megy bármilyen édességhez, de talán a legegyszerűbb és legjobb ha két omlós keksz közé töltjük. Lényegében egy linzer, csak nem virág alakú, de a szabályok ugyanazok: a betöltött sütemény legalább egy éjszakát pihentetni kell, hogy másnap annyira omlós legyen, hogy tényleg elolvadjon a szánkban. A másik trükk pedig itt is a zsír, amit fele-fele arányban használtam vajjal.

Lekváros linzer

Hozzávalók

• 225 g liszt
• 75 g hideg vaj
• 75 g hideg sertészsír
• 70 g porcukor
• 1 csipet fahéj
• 1 kk só
• 4-5 ek feketeribizli lekvár

A tésztához a lisztet, a vajat, a zsírt, a porcukrot, a fahéjat és a sót gyors, csipkedő mozdulatokkal összegyúrjuk úgy, hogy a zsiradék ne olvadjon meg a kezünk melegétől. Fóliába csomagoljuk és 1 órát hűtőben pihentetjük.

Lisztezett felületen kinyújtjuk és tetszőleges formára szúrjuk, a képen 8 centi átmérőjű korongokat töltöttünk meg. A korongokat sütőpapírral bélelt tepsire szedjük és 180 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt világosra sütjük. A kekszeket hagyjuk teljesen kihűlni, ezután töltjük meg a lekvárral. Dobozban tárolva 3-4 napig eláll.