Sárkány őrzi a szerelmesek álmát a Mátrában

Csabai András szabadidejében foglalkozik Kisnána történeteivel, emlékei szerint a faluban Póka Vince mesélte a sárkányos legendákat. A hatvanas években majd tíz éven át renoválták a várat, és akkoriban sok történet került elő. András anyukája a várban dolgozott idegenvezetőként, ő már tőle hallotta ezeket. Mikor a vár honlapja elkészült, általa kerültek fel a sztorik az oldalra, a Kisnánai Várjátékok során pedig ő mesél. A Várjátékokat idén július 1-én rendezik.

Szent György után szabadon

Luxemburgi Zsigmond magyar király létrehozott egy Sárkány Társaságot, a Societas Draconistrarumt, méghozzá házasságkötése évében. Ennek célja az volt, hogy az előkelő, nagyhatalmú urakat egy rendbe tömörítse, uralkodói tekintélyét megszilárdítsa, a szövetséget elősegítse. A társaságot valószínűleg a Szent György Lovagrend ihlette.
A sárkány mindig is mitikus állat volt, a rend jelképeként (a farkával önmagát fojtogató állat) azt mutatja, hogy még önmagát is képes feláldozni, ha arra szükség volna.

… tiszta szándékunk és törekvésünk jeléül és jelképéül, a körré görbült sárkány jelét vagyis képét, amint farkát nyaka köré tekeri és háta közepén hosszában feje és orra elejétől farka végéig fel van hasítva s a vére vesztése miatt fehér és vértelen hasíték belső széle mentén hosszában elhelyezett vörös keresztet visel, hasonlót ahhoz, amilyen vörös keresztet fehér mezőben magának a dicső György vértanúnak zászlaja alatt vitézkedők szoktak viselni, hordani és használni, mi magunk is választjuk…

– írták a korabeli alapító okiratban.
A rend az igaz hit védelméért – és a husziták ellen – küzdő vitézek kitüntetése céljából született. Jelvénye egy, a farkát nyaka köré csavaró zöldes-aranyszínű sárkány, hátán arany és zöld szárnyak felett vörös lángkereszttel. Az első legenda ehhez a korszakhoz kapcsolódik.

Csabai András

Első legenda: A szerelmesek és a sárkány

A huszita mozgalom egyik csapata Tomás alvezér vezetésével elfoglalja Nánát. Kompolti István kéri a királyt, hogy szerezze vissza a várát. A csata sokáig tartana, ezért Zsigmond király tárgyalás ürügyével érkezik Nánára. A sereget kívül hagyja, egyedül megy Tomáshoz egyezkedni. Nagy vacsorát adnak a király tiszteletére, ahol Zsigmond bódítót önt Tomás szeretőjének, Katkának a borába. A szertől a lány elbódul, és innentől csak a királynak engedelmeskedik. Az arra kéri, szerezze meg Tomástól a várkapu kulcsait. Az alvó őrök nem veszik észre, amikor Katka kinyitja a kaput és Zsigmond serege beoson. Mindenkit megölnek, legtovább a kijózanodott Tomás védekezik a toronyban. Végül őt is elfogják, s ledobják. Katka szerelme után ugrik. Mindkettejük teste egy-egy nagy kőre esik. A kövek azon nyomban kidomborodnak ott, ahol rájuk esett a szerelmes pár. Zsigmond egy sárkányt fektet a holttestek fölé, hogy az 1000 évig őrködjék fölöttük, nehogy az eretnekség feltámadjon. A sír helyét pedig a két emberalakot ábrázoló kőlappal jelöli meg, hogy senki se háborgassa a sárkány nyugalmát. Úgy tartják, hogy 1000 év múltán Zsigmond és lovagjai újra visszatérnek, a sárkány újra felébred, de innentől együtt vigyázzák a hitet és a békét.

“Később, a Kompolti család emléke a mérvadó – magyarázza Csabai András. – A család épp Zsigmond király alatt élte fénykorát, bár az alapítók között nevük még nem szerepel, de a király uralkodása idejében már több tagja is viselt magas méltóságokat, így a pohárnok és tárnokmesteri, valamint az országbírói hivatalokat. Ez is bizonyítja, hogy nagy megbecsülésnek örvendtek. Amikor a Sárkányos rendbe felvették őket, a legenda úgy tartja, hogy Kompolti kiment az erdőbe, az ott élő sárkánnyal szövetséget kötött. Nyáját adta neki, ha éhes volt, cserébe a fenevad még az ivadékait is segítette, ha csatába indultak. Amikor a család 1521-ben Kompolti Ferenccel kihalt, a sárkány lejött a kútba, és hatalmas testével elnyomta a vízeret. Azóta száraz, nincs egy csepp víz sem benne. Ott alussza álmát. Ehhez kapcsolódik a másik legendánk, amit szívesen mesélünk.”

Második legenda – Dobj pénzérmét a kútba, és kiderül, alszik-e a sárkány!

A helybeliek úgy tartják, hogy egyszer régen egy szerencsehozó sárkány élt a Mátra erdeiben. A falu népe és birtokosai szerették és tisztelték ezt a hatalmas élőlényt.  Minden holdtöltekor birkákat hajtattak fel juhászaikkal az Ördögvályú völgyén, melyeket ki is húztak a számadásokból azonmód. A sárkány havonta csak egyszer evett. Senkit sem tűrt meg a maga közelében az emberek közül, de a sárkányos lovag bármikor bemehetett a barlangjába is.

A Kompolthy-család – így hívták Nána báróit – nem csupán csatában vette hasznát a sárkánynak, kincseiket ugyanis a sárkány barlangjában tartották. Nagyobb biztonságban volt, mint a királyi kincstárban lett volna, mivel a sárkánytól mindenki félt, a környékbeliek semmi pénzért nem mentek volna a közelébe. Ha pedig olykor egy-egy híres tolvajt a Kompolthyak kincsének híre a Mátrába csalogatott, annak egyik éjszakáról a másikra nyoma veszett. A Kompolthy család utolsó férfi tagjának halálakor a sárkány megsiratta a családot, s mivel a vártemplomban helyezték örök nyugalomra a falu urát, a sárkány leereszkedett a vár kútjába, hogy mellette lehessen. Ezeréves álom vette így kezdetét. A legenda úgy tartja, hogy az ezer év letelte után a sárkány felébred, a várfalak újra felépülnek, a lovagok pedig visszatérnek, és őrködnek a szeretet és béke felett. Ám amíg ez az idő eljön, a sárkány addig is szerencsét hoz azoknak, akik leheletét belélegzik, ha ásít. Hogyan? Egy pénzérmét kell a vár kútjába dobni, s ha nem hallatszik lentről a koppanás, akkor ásít a sárkány, így az érme a nyitott szájába hull. Ellenben ha koppan a pénz, akkor a sárkány alszik, s a pénz a pikkelyére esett.

(Forrás: Kisnánai vár)