Élet mellrákkal

A te harcod az én harcom is! – a mellrák hatásai a párkapcsolatra

A mellrák tényével szembesülni nemcsak az érintett nő, de párja számára is sokkoló és letaglózó. Kezelése sokszor hosszú éveket vesz igénybe, s ennek során a beteg és családja élete is fenekestől felfordul. Bár minden eset egyedi, mégis megfigyelhetőek bizonyos általános tendenciák és problémák, amelyek leküzdésében nagy segítség lehet, ha tisztában vagyunk a folyamat természetével. Ebben próbálunk most némi fogódzót nyújtani.

Félelem, depresszió és elutasítás

Érthető, ha a rosszindulatú daganatáról frissen értesült beteg pánikba esik, valósággal sokkolja a hír, és gúzsba köti a haláltól való félelem. Gyakori reakció, hogy ilyenkor a hallgatás falával veszi körül magát a beteg, ám ez partnerében olyan érzést kelthet, mintha a segítségét, és ezzel együtt őt magát utasítaná vissza. A betegség és bizonyos szempontból a partnerre utaltság érzése különösen nehéz azoknak a nőknek, akik megszokták, hogy önállóan oldják meg problémáikat, ügyes-bajos teendőiket.

A te harcod az én harcom is! – a mellrák hatásai a párkapcsolatra

Tartsuk tiszteletben a hallgatását, ez is egyfajta kezelési, feldolgozási mód, különösen ha ez a befelé forduló hajlam egyezik szerelmünk alapszemélyiségével. Sok betegnél pedig épp ennek ellentéte figyelhető meg: indulatkitörései vannak, kiabál, esetleg tányérokat tör, zokog tehetetlenségében. Nagyon fontos, hogy bárhogyan is reagál társunk, igyekezzünk nyugodtak és toleránsak maradni, és higgadt viselkedésünkkel biztosítani őt arról, hogy megértjük és átérezzük fájdalmát, mellette állunk, támaszkodhat ránk a bajban.

A partner reakciója ugyanilyen sokrétű lehet: a többség szupportív, képes higgadt maradni a helyzetben. Ami a partnert illeti, talán ez a legszerencsésebb reakció mindkét fél szempontjából. Az “eddig sem a melleidért voltam veled” típusú megközelítés erőt és megnyugvást ad a betegnek, és hitet abban, hogy közösen legyőzhetik a kórt. Azoknak a férfiaknak, akik korábban már kapcsolatba kerültek valamilyen módon a rákkal, sokkal nehezebb a betegség tényének feldolgozása, hajlamosabbak úgy érezni, hogy a rák valaminek a szimbóluma, amely tulajdonképpen velük történik, az ő életükben ismétlődik. Nekik már ebben a szakaszban szükségük lehet szakértő segítségre, hogy képesek legyenek túltenni magukat a kezdeti traumán.

A te harcod az én harcom is

Nem kizárólag a nőnek, partnerének is ijesztő a betegség és az a tudat, hogy elveszítheti szerelmét. A mellrákkal nem csupán a nőnek kell megküzdenie, hanem a társának is. Az idő előrehaladtával erőtartalékai kimerülhetnek, és úgy érezheti, ő maga is segítségre szorul. Természetesen alapvető, hogy a párok egymásnak kölcsönös támaszt nyújtanak, ám ebben a helyzetben esetenként szerencsésebb, ha a férfinek lehetősége van külső segítséget is kérnie, hogy túljusson a kritikus időszakokon. Ideális, ha barátok, szoros családi kapcsolatok veszik körül, akikkel megbeszélheti kételyeit, félelmeit. Ma már hazánkban is egyre elterjedtebb, hogy ún. onkopszichológus segíti a beteget és családtagjait a lelki trauma feldolgozásában. Ezzel a céllal jött létre a budapesti Szent László Kórház területén működő Tűzmadár Alapítvány is.

A te harcod az én harcom is! – a mellrák hatásai a párkapcsolatra

Szexualitás

A betegek számos kezelésen vesznek részt, melyek testükön és lelkükön egyaránt nyomot hagynak. Ezek következtében rengeteg bizonytalanság alakul ki a nőben. Megváltozik, újraértékelődik saját nőisége, szexualitása. Mindezek természetesen a férfiakra is jelentős hatással vannak. Számos nő beszámolt arról, hogy párja zavarban van, fél, hogy esetleg megbántja őt valamely gesztusával és tapintatból nem mer közeledni hozzá, miközben ő maga is félszeg, bizonytalan, azon kapja magát, hogy tudat alatt igyekszik kerülni a szexuális együttléteket. Nagyon fontos, hogy a párok őszintén tudjanak beszélni aggályaikról, félelmeikről, ahogy az is, hogy a nő ne szégyellje vagy takargassa a testét. Egy gyógyult beteg például arról számolt be, mennyire sokat segített neki és párjának is új külsejének elfogadásában és felfedezésében, hogy tudatosan bevezette szerelmét “új életébe”. “Kiönthetjük a szívünket a párunknak, és az a jó, ha hétköznapi dolgokba is bevonjuk. Például eljöhet a gyógyászati üzletbe, segíthet kiválasztani a melltartót, fürdőruhát. Ez növeli a kölcsönös bizalmat. Nálam a barátom volt az első, aki a műtéti hegemet látta: a kórházban megkértem, hogy ő vegye le a kötést. Minden orvosi viziten ott volt. A férfinek éreznie kell saját fontosságát, a közösen vállalt felelősség felébreszti benne a védelmezőösztönt.”

Amennyiben a két fél képes kölcsönösen osztozni a küzdelemben, és őszintén beszélni a félelmeikről, aggályaikról, terheikről, minden esélyük megvan rá, hogy a mellrákot ne csak a beteg, de a kapcsolat is túlélje.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top