Élet mellrákkal

Gyógytorna és otthoni terápiák – rehabilitáció emlőrákműtét után

Az emlőrák gyógyításában a különféle orvosi beavatkozások után a lábadozás idején fontos szerep jut a különféle mozgásterápiáknak. Ritkán esik erről szó, de a gyógytorna jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a beteg visszanyerje jó közérzetét, és a műtétekben érintett testtájak mozgásszabadsága is helyreálljon, de az anyagcsere, a keringés javítása, valamint a trombózis és a bőrproblémák elkerülése miatt is fontosak ezek a gyakorlatok. Különösen fontos ezért, hogy a beteget ebben is támogassák és segítsék a hozzátartozói, szerettei.

Az emlődaganatok gyógyításakor nagyon sok esetben elkerülhetetlen a sebészi beavatkozás, ami nemcsak magára az emlőre van hatással, de az azt körülvevő szövetekre, izmokra és idegekre is. Mellműtéteknél elsősorban a nyak, a váll és a vállöv érintett a műtét utóhatásaiban, ezért ezeknek a területeknek a regenerációjára külön hangsúlyt kell fektetni. Ilyen esetekben ugyanis a műtéti hegek miatt a beteg nem mozgathatja, illetve a fájdalmak miatt csak korlátozottan használja ezeket a testtájakat, ami miatt az érintett részeken az izmok elgyengülnek, a vér- és nyirokkeringés lelassul (ez utóbbi miatt megnő a veszélye a trombózis és ödéma kialakulásnak). Ezen kívül nemcsak a karját, nyakát mozgatja a fájdalom miatt kevesebbet a beteg, de magát a mellkast is igyekszik kímélni, és a levegővételei felszínesebbé, rövidebbé válnak, ez pedig a kevesebb oxigén miatt fáradékonyságot, rossz közérzetet okoz. Ezen az állapoton nagyon sokat javíthat a megfelelő gyógytorna és a különféle gyakorlatok.

Gyógytorna és otthoni terápiák – rehabilitáció emlőrák műtét után

Torna a műtét után

Komolyabb tornamutatványokat persze nem szabad rögtön a műtét után elkezdeni, viszont már az orvosi beavatkozást követő napon tanácsos légzőgyakorlatokat, úgynevezett légzőtornát beiktatni a gyógyulási programba. Ezen kívül ügyelni kell rá, hogy ne szokjon a beteg hozzá egy rossz testtartáshoz, mert ez a beidegződés akár még a teljes gyógyulás után is megmaradhat. Ezért érdemes a felkart úgy tartani, hogy az nem simul hozzá a törzshöz: például egy könnyű kispárnát tarthat a hóna alatt a beteg, így nyirokáramlás is szabadabbá válik.
A gyógyulás során amint a műtéti heg állapota és a fájdalmak engedik, a betegnek érdemes elkezdeni a nyak és a váll izmainak mozgatását is: kezdetben a fej óvatos döntögetésével, biccentéssel és fejkörzéssel, majd egyre nagyobb mozdulatokkal: a váll hátrahúzásával és előreejtésével, a vállak körkörös mozgatásával. Ezeket a gyakorlatokat naponta többször érdemes megismételni, de arra mindig ügyelni kell, hogy ez ne okozzon éles, hirtelen fájdalmat.

Komolyabb gyakorlatok

A kar emelgetését, a nyújtózkodást csak akkor szabad elkezdeni, ha már a műtéti hegek ezt lehetővé teszik – ebben a kérdésben az orvos véleményére kell támaszkodnia a betegnek. Ha elérkezett rá az idő, akkor belekezdhetünk ezekbe a gyakorlatokba, de mindig ügyeljünk rá, hogy a jobb és bal oldali mozdulatokat szimmetrikusan, egyforma intenzitással végezzük – hasznos ilyen szempontból például az, ha a két kezet összekulcsolva végezzük a különféle gyakorlatokat. Hogy mekkora legyen ezek intenzitása, azt a műtött oldal lehetőségei szabják meg: a gyulladások elkerülése és a varratok épségének érdekében mindig a fájdalomhatár alatt kell tartani a mozgást.

Abbahagyni nem szabad

A konkrét gyakorlatokat gyógytornász tudja személyre szabni, így nincs általános recept arra, hogy egy mellműtét után milyen mozdulatokkal tornáztathatja a beteg a sérült testrészeket. Az viszont alapelv, hogy a gyakorlatokat fokozatos terheléssel kell végezni, és rendszeresen, kihagyás nélkül tornázni kell még legalább három három hónappal az után is, amikor a beteg már annyira felépült, hogy újra visszatért az aktív életbe és például újra eljár sportolni. Szintén szabály, hogy ne kezdjen senki ötleteket adni a betegnek arra, hogy milyen tornát végezzen, és ne a maga feje után találja ki a gyakorlatokat: ezek összeállítását bízzuk mindig szakemberre. Egy emlődaganatnál több műtétre is sor kerülhet, mindegyik beavatkozás után ugyanolyan gondot kell fordítani a rehabilitációs tornagyakorlatokra.

Együtt viseljük a terheket

A gyógyulás egyik legfontosabb “összetevője” a türelem, és ez nemcsak a betegre, hanem az őt körülvevő hozzátartozókra is vonatkozik. Egy mellrákos beteg a műtétje után legalább hat hónapon át nem emelhet nehéz dolgokat, nem cipelhet, nem veheti karjára a gyermekét, nem tanácsos, hogy lógassa a kezét és rendszeresen tornáznia kell. Nem csoda, ha időnként ebbe a sok szabályba belefárad a beteg, ilyenkor a szeretteinek kell átvenni a terheit fizikai és lelki értelemben is, és támogatással, biztatással, szolidaritásvállalással kell őt segíteniük a gyógyulás útján.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top