2018. December 27.

Én, énke és jómagam – énállapotok sokaságából áll a személyiségünk

Sokszor megesik, hogy kiszól belőlünk egy olyan személyiségrészünk, akit a „jobbik felünk” legszívesebben jól megdorgálna, mint egy csintalan gyereket. Ezek a különböző énállapotok többnyire azért jól megférnek egymással, ők alkotják a teljes személyiségünket.

Megyeri Zsuzsanna, pszichológus

Az ember működésmódja nagyon sokféleképpen leírható. A tranzakcióanalitikus (TA) iskola a személyiséget énállapotok szerint taglalja. Az énállapotok az érzések, a gondolatok és a viselkedés hármasának olyan szerveződése, amely állandó mintázatot mutat, és bizonyos élethelyzetekben – külső vagy belső ingerekre – hasonlóan reagál.

Karinthy Frigyes Én és Énke című elbeszélésében az író rendkívül szemléletesen – egy művész éleslátásával és különleges valóságérzékelésével – írja le ennek az elméletnek egy szeletét:

Magamat nem ismerem. De ismerek valakit, aki bennem lakik, akivel én sohase beszélgettem, aki gyakran megszólal, hetykén és hangosan, nem törődve azzal, hogy én sohasem válaszoltam neki, hogy szégyellem, és zavarban vagyok miatta, mint valami neveletlen kölyök miatt társaságban az illedelmes szülő. Most, hogy beszélek róla, csodálkozva veszem észre, hogy még nevet sem adtam neki, annyira haragszom rá, annyira igyekeztem mindig, hogy elhitessem magammal, hogy ő nincs.

Karinthy a Szülői és a Gyermeki énállapot működésmódját mutatja be néhány szóval – mondani sem kell, zseniálisan –, jóllehet Eric Berne-nek, a tranzakcióanalitikus iskola megalapítójának és az Emberi játszmák írójának az elméletét Karinthy nem ismerhette. Leírása tűpontos és valósághű. Mindannyiunkban van egy zavarba ejtően pimasz, neveletlen és lázadó gyermeki én, amelyik mellett ott áll egy felelősségteljes, fegyelmezett szülő is, aki alig várja, hogy rendre utasíthassa, kioktathassa vagy adott esetben megmenthesse a bizonyos helyzetekben vállalhatatlanul viselkedő Másikat.

Jelenet a Fekete hattyú c. filmből

A tranzakcióanalízis mint személyiség- és pszichoterápiás szemlélet három énállapotot ír le, a Szülői és a Gyermeki mellett a Felnőttet, tovább bontva azokat újabb alcsoportokra, attól függően, hogy az élethelyzetek melyiket aktiválják. A Szülői énállapotban például lehetünk gondoskodó vagy szabályozó funkcióban, Gyermekiben alkalmazkodó vagy szabad funkcióban. A Felnőtt énállapot lényegében egy precízen működő információfeldolgozó szerkezet, amely a jelenben a legjobb döntést hozza, a lehető legkisebb érzelmi bevonódással és előítélettel, tudatosan felmérve az élethelyzeteket.

Játszmák fogságában

Edit azzal a panaszával ment el terápiába, hogy férjével megromlott a kapcsolata, nem tudnak egymáshoz veszekedés nélkül szólni. A probléma okát sokáig nem magában kereste, hanem férje „tutyimutyiságában”, „bénaságában”, ám amikor kollégái, sőt barátai is rendre elkezdték visszajelezni neki, hogy túlságosan kritikus, nincs belátással másokra, mindenkiben a rosszat keresi, kénytelen volt magába nézni. Eljutott oda, hogy szerette volna megtalálni a magyarázatot arra, hogy miért olyan viharosak a kapcsolatai, hogy kinek a készülékében van a hiba, és főleg azt, hogyan tudna ezen változtatni.

Terapeutájával Edit nemcsak énállapotaira volt képes rálátni, de sorskönyvére is. Szüleitől „átvett” programja ugyanis, jóllehet tudattalan módon, mégis rendkívül erősen irányította interakcióit, amelyek rövid távon jól megoldottak helyzeteket, de hosszú távon rombolták emberi kapcsolatait.

Edit esetében a szülőktől átvett „üzenet” az volt, hogy az emberek hibásak, a világ kijavításra szorul, és ÉN képes vagyok rá, hogy ezt megtegyem. Edit akkor érezte magát OKÉ-énállapotban, ha ebben a kritizáló-kijavító üzemmódjában volt. Természetesen ezzel egyidejűleg a másikról azt feltételezte, hogy nem OKÉ. A játszmák, amelyeket férjével és kollégáival játszott, jó darabig stabilitást és kiszámíthatóságot biztosítottak a számára, ugyanakkor később az ellenségévé váltak. Miután tranzakcióiban mindig azt a pozíciót vette fel, hogy „én jól tudom, te rosszul”, lehetetlen volt számára, hogy beengedjen más szempontokat, és mind rokoni, mind kollegiális kapcsolatai nagyon konfliktusossá váltak. Mivel Edit egész személyiségét a tudatosság és az állandó éber figyelem jellemezte, a TA-terápia kiválóan passzolt hozzá.

A tranzakcióanalízis – ahogy Edit az önismeretét fejlesztette – odafigyelésen, a gondolkodás-érzés-viselkedés hármasának a tudatos változtatásán alapul, és azon a meggyőződésen, hogy képesek vagyunk életünket és sorsunkat alakítani. Más, de szintén énállapotokkal foglalkozó iskolák módosult tudatállapotokkal dolgoznak, ilyen például az ego state terápia.

Ego state terápia

A tranzakcióanalitikus iskola nyomdokain lépdel az ego state terápiás módszer is, de sokkal több énállapotot különböztet meg, gyakorlatilag annyit, ahányat az ember magában felismer. Ezen énállapotok között gyakran konfliktus támad, ami nem meglepő, ugyanis egymásnak ellentmondó vágyaink és szükségleteink vannak, és azok nem mindig férnek meg egymás mellett. Ennek a konfliktusnak több jele is van: a csendes belső vívódástól az aggasztó szorongáson át a súlyos pszichoszomatikus betegségekig. Terápiában az énállapotok fel- és megismerése, azok eredetének kibogozása az első cél, eztán következik a tüneteket produkáló részek integrálása. Ez valahogy úgy történik, mintha egy deviáns magatartású, vagy épp ellenkezőleg, egy túlságosan alkalmazkodó „családtagot” próbálnánk elfogadni, annak minden jó és rossz tulajdonságával együtt.

A zavaró, olykor fájdalmas testi-lelki tüneteket kiváltó énrészeknek vannak pozitív tulajdonságaik is, és bizonyos helyzetekben képesek megvédeni minket valami nagyobb bajtól. Ezzel együtt a negatív tulajdonságok is megváltoztathatók, pozitív irányba terelhetők. Egy ego state terapeuta a kliens módosult tudatállapotában képessé válik kommunikálni az énrészekkel, és azok is képesek „visszaszólni”. Sőt, az előcsalogatott részek egymással is kommunikálhatnak.

Különféle élethelyzetekben egy-egy egoállapot kerül felszínre, és adja aktuális identitásérzésünket. Az énállapotok különböznek hangulatban, gondolkodásban, viselkedésben, és ha megismerjük szándékaikat, segítenek eligazodni az életben, lehet velük együtt élni. Az egoállapotok váltakozása az egészséges lélek tulajdonsága, és véletlenül se keverjük össze a disszociatív identitászavarral –népszerűbb nevén többszörös személyiséggel –, ami súlyos, klinikai szintű betegség.