„Itt nincs kis probléma, vagy nagy, bármit kérdezhetnek a gyerekek” – 25 éves a Kék Vonal

1993-ban hozták létre gyerekvédelemben dolgozó szakemberek és pszichológusok a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványt, miután felismerték, hogy nagyon hiányoznak Magyarországon azok az ellátások, ahol olyan gyerekek is tudnak segítséget kérni, akik a természetes, támogató közegükben valamiért nem teszik, vagy éppen kifejezetten veszélyeztetettek a családjukban. Ez és a külföldi tapasztalatok hívták életre az alapítványt és az ingyenes segélyszámokat.

Huszonöt év alatt elég sok minden változott, természetesen. Bár kezdetben is megvolt rá a szándék, az éjjel-nappal való elérhetőség akkor még csak célként fogalmazódott meg, és csak a délutáni órákban volt elérhető a vonal. Aztán az évek során az időkeret folyamatosan szélesedett. Körülbelül nyolc-tíz éve van lehetősége az alapítványnak arra, hogy huszonnégy órában, tehát éjjel is hívhassák őket a gyerekek. Emellett a technológiai fejlődés is változásokat eredményezett: kezdetben a gyerekek még kézzel írott leveleket küldtek, ma már a telefon mellett e-mailben folyik a kommunikáció.

Van, aki pizzát akar rendelni, másnak az kell, hogy meghallgassák

Arra a kérdésre, hogy kiknek szól, és melyik korosztály keresi fel leginkább problémáival a vonalat, Baranyai Blanka, a Kék Vonal gyermekvédelmi programvezetője elmondta, huszonnégy éves korig, vagyis a kisfelnőttek számára is elérhető a segélyvonal, illetve azon felnőttek számára, akik gyermekekkel kapcsolatos problémákkal – például kamaszterheséggel kapcsolatos nehézségekkel vagy válással, gyermekelhelyezéssel, kapcsolattartási problémákkal – keresik fel a szolgálatot. Alapvetően két vonal áll rendelkezésre, melyek közül az egyik, a 116 000 a bántalmazott és eltűnt gyerekek felülete, itt kifejezetten a felnőttek hívásait várják.

Baranyai Blanka, a Kék Vonal gyermekvédelmi programvezetője (Fotó: Révai Sára)

Főképp azonban a 12–16 év közötti korosztály jelentkezik az esetlegesen felmerülő kérdésekkel, problémákkal. Persze az átlagos napi kétszáz hívásnak, amit a 116 111-es lelkisegély-vonalon fogadnak, nem mindegyike szól hatalmas krízisről. Az életkori sajátosságaikból fakadóan ott van az igény a tizenévesekben, hogy megnézzék, miről is van egyáltalán szó segélyvonal címszó alatt, így az sem meglepő Baranyai szerint, amikor valaki pizzát rendelne tőlük, vagy afelől érdeklődik, hogyan főzze meg a töltött káposztát. Körülbelül 20-30 százalék esetében van szó konzultációs hívásról naponta, ahol valóban megjelenik egy komolyabb probléma, és egy hosszabb beszélgetés alakul ki.

„Nagyon-nagyon sokszínűek a hívások, nehéz kiszámítani, hogy mi fog történni a következő pillanatban, amikor felveszed a telefont. A legjellemzőbb témák nyilván a szexualitás és a párkapcsolatok, ami ebben a korban a leginkább foglalkoztatja a gyerekeket. Ezt követik a családon belüli problémák, a szülők válásától kezdve a bántalmazásig. A pszichés betegségek, a lelki bajok, az önsértés vagy az öngyilkossági gondolatok is nagyon jellemzően megjelennek most már a vonalon, illetve az iskolai problémák és az online bullying is napi szinten több hívásban szerepel” – mondja Baranyai.

Fotó: Révai Sára

Empátia kell, nem bizonyítvány

Nagyjából ötven önkéntesre van szüksége az alapítványnak, hogy a huszonnégy órás jelenlétet garantálni tudja a vonalakon. Évente négyszer tartanak önkéntes képzést, melyre bárki jelentkezhet, semmilyen szakképzettség nem szükséges. Az alapítvány dolgozói egy kiválasztó workshopot követően döntenek arról, ki kerül be a háromnapos, elméleti és gyakorlati képzésükbe, ahol a segítő beszélgetés módszertanától kezdve a gyermekvédelmi rendszerrel való megismerkedésen keresztül a krízisek kezeléséig rengeteg témával foglalkoznak. Az elméleti képzés után egy 6 alkalmas hospitálási folyamaton vesznek részt az önkéntesek, amikor egy már tapasztalt ügyelővel együtt kezelik a beérkező hívásokat. Általában egy ügyeletvezető is jelen van az önkéntes mellett a műszakban, aki bármilyen megterhelő vagy krízishívásnál támogatást, segítséget tud nyújtani. Ezenkívül rendszeres esetmegbeszélést és szupervíziót is tartanak az önkéntesek számára, utóbbit havi rendszerességgel. Ez nem kötelező, de erősen ajánlott, és alapvetően mindenki él is vele. Persze olyan is előfordul Baranyai szerint, hogy egy önkéntes olyan élethelyzetbe kerül, hogy mégsem tudja vállalni az önkéntességet, vagy éppen nem képes ellátni a segítségnyújtást, mert túlságosan involválódik érzelmileg.

„Az öngyilkossági gondolatok nagyon jellemzően megjelennek most már a vonalon, illetve az iskolai problémák és az online bullying is.” (Fotó: Révai Sára)

Bár sokszor telefonálnak be a gyerekek öngyilkossági késztetéssel, gondolattal, meg is valósult esetre nem volt precedens, illetve a vonal anonimitása folytán erre kevésbé látnak rá az alapítvány dolgozói. Baranyai azt mondja, amikor az öngyilkosság gondolata és az ezzel járó kételyek megfogalmazódnak egy gyerekben, és ezzel felhívja őket, a megtapasztalás, hogy tud segítséget kérni, hogy lehet beszélni az öngyilkosságról, és még el is fogadja valaki a negatív érzéseit a vonal másik végén, hatalmas segítséget jelent. Ezzel elindulhat egy közös gondolkodás az érintett gyerekkel arról, hogy mire lenne szüksége ahhoz, hogy jobban legyen.

A visszahívás az igazi siker

A vonalnak sok visszahívója van, akik többször is felkeresik az alapítványt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon sok esetben, ha komolyabb problémáról van szó, de nincs szükség beavatkozásra, a gyerek számára „elég”, ha valaki együtt gondolkodik vele arról, mi az, ami segítene, hogyan tudna a problémájáról a szüleivel, osztályfőnökével beszélgetni, segítséget kérni tőlük például egy iskolai bántalmazás esetében. Olyan helyzet is előfordult, hogy eljátszották a konkrét szituációt a telefonban, aztán az éles helyzetben könnyebben tudta meglépni a gyerek, amit kellett, ráadásul vissza is telefonált, hogy ezt elújságolja. Ez mindig nagy öröm az adott önkéntes számára.

Évente körülbelül száz esetben fordul elő, hogy a hívók lemondanak az anonimitásukról, és kérnek konkrét segítséget. Ezekben a helyzetekben a Kék Vonal felveszi a kapcsolatot a helyi gyermekjóléti szolgálattal, hogy helyben elérhető segítséget szervezzen a gyereknek és családjának (például ha családon belüli bántalmazásról van szó). Ezekben az esetekben az alapítvány az első jelzés után is követi a történteket.

„Ez egy anonim vonal, itt alapvetően mindig a hívónál van a kontroll, abszolút partnernek és kompetensnek kell őt tekintenünk abban, hogy megítélje a saját helyzetét. El tudjuk neki mondani, hogy aggódunk érte, és szeretnénk, ha minél előbb segítséget kapna, illetve hogy hol tud ő magának segítséget kérni, de nincs módunk arra, hogy bármit is tegyünk abban az esetben, ha ő ebbe nem egyezik bele, és nem adja meg az adatait. Nagyon súlyos krízishelyzetek esetén, amikor életveszélyt sejtettünk a hívásnál, akkor a rendőrség segítségét kértük, hogy kiderítsük, hol van a betelefonáló, és megpróbáljunk számára segítséget kérni.”

„Nálunk nincs kis probléma vagy nagy probléma, bármilyen kérdéssel, kétellyel felhívhatnak minket a gyerekek.” (Fotó: Révai Sára)

Bullying, falcolás, étkezési zavarok

Önsebzők: azért vagdossák magukat, hogy ne fájjon

Baranyai Blanka szerint a fiatalok alapvetően most is hasonló problémákkal fordulnak hozzájuk, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Párkapcsolatok, szexualitás, családi és pszichés gondok, iskolai konfliktusok – ezek visszatérő, időtálló helyzetek, amelyek mindig is jelen voltak és lesznek a gyerekek életében. A tapasztalat inkább azt mutatja, hogy ezeknek a gondoknak a felülete más kicsit, például az online platformokon történő bántalmazás, a bullying az elmúlt öt évben nagyon meghatározó témájává vált a segélyvonalaknak, ami korábban nem volt jellemző. A másik változást az önkéntesek a pszichés problémák körében látják. Nagyon magas az előfordulása azoknak a hívásoknak, melyek témája az önsebzés vagy az étkezési zavarok, tehát már kialakulóban lévő pszichés betegségek. Ennek több oka lehet. Az egy-két évtizeddel ezelőtthöz képest a pszichés betegségeket övező stigmák és tabuk egy kicsit talán kezdenek eltűnni, vagy legalábbis lejjebb csúszott a küszöbük, így könnyebben jelennek meg ezek a problémák a segélyvonalakon is. Másrészt a gyermekpszichiátriákon is hosszú várólisták vannak, sokszor hónapok is eltelhetnek, míg a gyerekek terápiás segítséget kapnak. Ez lehet a másik oka, hogy jobban beszivárognak a segélyvonalakra a pszichés betegségek.

A Kék Vonal évente körülbelül 40 000 hívást fogad. Ezekre sosem a felmerülő probléma fontossága szerint válaszolnak, hanem amennyire kapacitása van a szolgálatnak, bár Baranyai szerint sajnos nem minden hívást tudnak fogadni még így sem. Ezért lenne fontos, hogy bővíteni tudják önkénteseik táborát, főleg a nyári időszakban, amikor délelőttönként gyakran egyetlen önkéntes kezeli a telefonokat.

„Nálunk nincs kis probléma vagy nagy probléma, bármilyen kérdéssel, kétellyel felhívhatnak minket a gyerekek. Sokszor csak pusztán nincs kivel megbeszélniük bizonyos kérdéseket. Ez főleg a szexualitás vagy párkapcsolati problémák esetén jellemző, hogy nincs egy konkrét, megoldandó gond, sokkal inkább rengeteg kérdés cikázik a gyerekek fejében, nyilvánvalóan azért is, mert a médiából mindenhonnan ömlik rájuk a szexualitás és a pornográf tartalmak, de nem tudják vagy nem merik feltenni a kérdéseiket a felnőtteknek. Alapvetően nálunk nincsenek tabuk, itt bármiről lehet beszélgetni.”