Mindennapok

Utazni jó, kivéve, ha a saját nyomorod elől menekülsz, mert akkor borzalmas

Szedd már össze magad, mindenki rád vár, legalább most egy kicsit próbáld meg jól érezni magad, vagy legalább bírd ki még egy kicsit, ezzel a nyavalygással elrontod mindenki nyaralását! Ismerős mondatok, amik mindent csinálnak, csak nem segítenek: akik ugyanis általános szorongással vagy egyéb nehezen megragadható mentális zavarokkal utazik, az szép nagy csapdát állíthat magának és mindenkinek, ha nem felkészült. Tippek, trükkök és túlélési stratégiák a több millió érintett honfitársunknak.

Kemény meló és hatalmas kihívás ma világutazónak lenni. Nem abban az értelemben, ahogy húsz-harminc éve az volt: repjegyet szerezni, szállást intézni és mindent megszervezni – vagy semmit sem, csak odamenni és sodródni az árral – sosem volt ilyen olcsó és egyszerű, mint ma. Európában nincs hely, ahol ne esnél a talpadra, ha van nálad némi pénz és egy használható okostelefon, és úgy általában nagyon kevés szeglete van a világnak, ahol bármi félnivalód lenne, ha használod az eszed.

Azért kemény meló és hatalmas kihívás, mert bármely ország, város, régió, hegy, folyó, erdő nevére keresünk rá, a Google-találatok szerint oda kizárólag azért mehetünk, hogy megváltozzon az életünk, és új emberként, új perspektívával, bölcsebben és nyugodtabban jöjjünk haza. (Akkor is, ha mélyen tudjuk, hogy ez a bölcsesség landolás után jó eséllyel a kőbánya-kispesti metrómegállóig tart majd.)

Fotók: Neményi Márton

Ha az internet végtelen bölcsességére hagyatkozol utazás előtt, az az érzésed, hogy

ha nem napbarnított, hennával összefestett, autentikus, helyi kézműves ékszerekkel teleaggatott, rengeteg új, Személyes, Emberi, egy boldogabb élet lehetőségét ígérő tapasztalattal gazdagodott zen buddhistaként térsz haza, akkor bizony valamit nagyon rosszul csinálsz.

Példákért messzire sem kell menni, ebben ugyanis egy kicsit vétkesek vagyunk mi is:

Természetesen a fenti cikkek mind teljesen őszinte lelkesedésből születtek, szerzőik nem túloztak és semmilyen marketingérdek nem állt soraik mögött. (Meg ugye mégsem adhatunk olyan címeket, hogy Hallod, elmentünk X városba, semmi extra nem volt, csak simán tök jól éreztük magunkat, menj el te is! Bár ez most így leírva nagyon tetszik.) Mégis vicces belegondolni, hogy ha tényleg minden utazásunk olyan transzformatív lett volna (és főleg: ha az új élmények kitartottak volna és a lényünkké válnak), mint ahogy előadjuk, már rég nem újságíróként és fotósként, hanem dalai lámába oltott motivációs trénerként keresnénk a jelenleginél négyszer több pénzt.

A kedvencem egy Facebook-hirdetés volt a következő szöveggel:

Boldogságot nem vásárolhatsz, de egy repülőjegyet Görögországba igen!

Úgyhogy itt most álljunk is meg egy szóra! Azaz háromra: generalizált szorongásos zavar.

Míg többé-kevésbé kiegyensúlyozott embertársainknak nem jelent különösebb problémát a fentiek kezelése (legfeljebb elnéző mosollyal veszik tudomásul, hogy a média megint túloz, vagy tényleg zen buddhistaként jönnek haza), azok, akik számára a mindennapok része a szorongás és a pánik, sokszor tényleg azért utaznak el, hogy egyebek mellett ezt a csomagot is otthon hagyják, és ha lehet, ha hazatérnek, csak a hűlt helyét találják. Ez persze lehetetlen vállalás – tudják ők is –, mégis: a szorongók számára szinte mindig extra tétje van az utazásnak.

Az utazás mint terápia azonban kétélű helyzet: ha tudatosan és okosan használjuk, tényleg segít, ha azonban azért utazunk, hogy kiszaladjunk a saját világunkból, és vissza se nézzünk, az mindig visszafelé sül el. Így is, úgy is visszük magunkkal, ha pedig odakint tör ránk az ismerős érzés – befordulás, depressziós epizód, rosszabb esetben pánikroham, vagy csak a jó öreg, mindig velünk lévő bizonytalanság és félelem, hogy elrontunk mindent –, az egész vakáció félremehet. A szorongó ilyenkor csalódott, hogy „nem sikerült”, társasága, családja pedig rögtön megérzi, hogy baj van, vagy (kevésbé empatikus útitársak esetében), hogy „nyavalyog”. Ilyenkor rendszerint megkapja a jóhiszemű, segítő szándékú, de attól még ártalmas be- és odaszólásokat: „ne csináld már, legalább most érezd jól magad!”, „szedd össze kicsit magad, mindenki rád vár!”, „csak még egy kicsit bírd ki!”. Ettől még lelkifurdalása is lesz és kész az ördögi kör – amely a szorongás nélkülözhetetlen része.

Annak, akit nem érint, de utazott, utazik, vagy a jövőben utazhat együtt generalizált szorongásos zavarral küzdő családtaggal, baráttal, partnerrel, nem árt, ha egy kicsit tudja, milyen ez. Először is tisztázzuk: jó eséllyel volt vagy lesz ilyen útitársa. Már csak a nagy számok törvénye alapján is. A generalizált szorongás ugyanis az egyik legelhanyagoltabb népbetegség. Amerikában hivatalosan negyvenmillió ember, azaz a lakosság 18 százaléka szenved ettől. A statisztika ráadásul csak azokra vonatkozik, akiket diagnosztizáltak, a valódi arány ennél jóval magasabb. Magyarországon pedig, ahol hivatalos statisztika (természetesen) nincsen, és ahol több a szorongató (egzisztenciális és társadalmi) tényező, plusz csak az igazán privilégizáltak jutnak el szakemberhez, nyilván még ennél is rosszabb a helyzet:

milliókról beszélünk.

Szorongani persze mindenki szokott, ez teljesen természetes. A generalizált szorongás azonban, ahogy a neve is mutatja, általános: hol vannak tünetei, hol nincsenek, de mindig ott van a háttérben, viszi magával az érintett, bárhova megy. Független az eredeti, „normális” szorongást kiváltó okoktól, nem csak bizonyos ingerekre, bizonyos helyzetekben szorul össze a gyomor, nehezedik a légzés és bénul meg a gondolkodás (ami rosszabb esetben pánikrohamban csúcsosodik – ami, ha rendszeres, pánikbetegséget jelent), hanem sokszor mindentől függetlenül, váratlanul, „csak úgy”. Ez pedig, mondanunk sem kell, ellehetetleníthet egy vakációt. Ráadásul, ahogy fentebb is írtuk, az általános szorongás – akárcsak a depresszió – nem múlik el jótanácsoktól, hangzatos mondatoktól, baráti seggberúgásoktól.

Ettől még utazni szuper dolog, és butaság (sőt, amilyen rövid az élet: felelőtlenség) lenne lemondani róla „csak” azért, mert az ember nem bízik a saját központi idegrendszerében. Szerencsére tehát nincs olyan recept, hogy „ha generalizált szorongásos zavarban szenvedsz, inkább ne utazz”; cserébe semmilyen más recept sincs. Kedvenc diagnosztikai és terápiás eszközünk, a Google első két találata: Ezért nem gyógyítja a szorongást az utazás, illetve Így múlt el a szorongásom az utazástól. Maradjunk az előbbi alapállásnál, az valahogy realistábbnak tűnik.

Teljesen természetes, ha az ember le akarja rakni a mentális problémáit és egy kicsit otthon hagyni őket. Ha azonban emiatt hirtelen felindulásból vesz repülőjegyet, jó eséllyel nemhogy segítene magán az utazással, hanem árt, hazatérve ugyanis a tünetek durvábban térhetnek vissza, mint előtte – állítja Joseph Cilona pszichológus a healthline.com-nak. Ha ugyanis sikerül egy ideig kikapcsolnunk a szorongás miatt zakatoló elménk, abban a pillanatban, ahogy hazaérünk, és bekapcsoljuk a mobilt a reptéren, a nyakunkba zúdul az itthon hagyott valóság: üzenetek, mailek, nem fogadott hívások. (Kivéve persze azoktól, akiktől nagyon szeretnénk ilyeneket kapni.)

Általában ráadásul már az utazás alatt érzik, hogy ez legfeljebb tüneti kezelés. Aki szorong vagy depressziós, az ugyanis általában igyekszik külső okokat találni a szenvedésére: munka, család, párkapcsolat. „Elutazik hát, és az első dolog, amire rájön, hogy a mentális zavar ott van belül” – teszi hozzá Mary V. Seeman orvosprofesszor. Ezt csak súlyosbítja, hogy aki hirtelen felindulásból, impulzívan utazik („menekül”), annak a tengerparti ejtőzés, kávézókban ücsörgés, hotelszobákban hentergés lebeg a szeme előtt, és elfeledkezik arról, hogy az utazás egyébként elég nagy stresszfaktor: szervezés, pénzváltás, ismerkedés a helyi közlekedéssel, szokásokkal és (elkerülhetetlenül) az emberekkel is. Utóbbi persze a legtöbb utazás lényege, de egy szorongónak hatalmas nyűg is lehet.

Rendben, és akkor most mi legyen?

A fenti sötét kép után teljesen jogos kérdés. Összeszedtük hát, mit tegyél, ha ezzel a szindrómával utazni szeretnél. A tippeket az ezzel foglalkozó (szak)cikkekből, ismerősök beszámolóiból és egy kicsit saját élmények alapján állítottuk össze.

Tudj az állapotodról!

Békülj meg a gondolattal, hogy a szorongás ott van belül, és ha elutazol, bizony viszed magaddal. Így sokkal könnyebb lesz kezelni. Ha lemondasz arról a szép, de hazug feltevésről, hogy az utazás önmagában gyógyít, lesz esélyed még akár élvezni is.

Egy csomó trükk van, amivel enyhítheted a tüneteket: például az, hogy még itthon elkezdesz meditálni, sportolni, de a legjobb, ha segítséget kérsz. A terápia az utazástól függetlenül is nagyon fontos, ha az ember szorongásos zavarral küzd, de egy jó szakember gyorsan bevethető, viszonylag könnyű és feltűnésmentes tippeket is adhat arra, hogy milyen fizikai és mentális gyakorlatok segítenek. Ne ebből a cikkből akarj tudni mindent, tényleg keress valakit!

Gondolj a hazajövetelre!

Oké, ez elég hülyén hangzik, tisztában vagyunk vele. Senki nem szeret arra gondolni, mi lesz, ha hazajön, elvégre többek között azért utaztunk el, hogy ne kelljen, nem igaz?

A hazaérkezés utáni lehangoltság mindenkinek ismerős, de aki szorong, annak kifejezetten lesújtó lehet szembesülni azzal, hogy minden a régi, a befejezetlen ügyek pedig egyszerre a nyakába szakadnak. Ezért érdemes készülni rá. Sőt, ha sikerül pozitív előjellel gondolni a hazaérkezésre, akár még arra is használhatjuk az utazást, hogy szó szerint kívülről nézve az otthoni helyzetet, hideg fejjel új célokat, terveket találjunk ki. Például így:

Tudom, hogy elég rossz lesz, de ha hazaérek, most már tényleg elmegyek egy szakemberhez.

Hagyd, hogy megtörténjenek a rossz dolgok!

Azokra gondolunk, amelyekre sem készülni nem tudsz, sem tenni ellenük. Lekésett csatlakozás, elkevert bőrönd – ilyenek. Szorongató helyzetek, könnyű kétségbe és pánikba esni, ám van, akinek az ilyesmi még segített is sokkterápiaként. Van az a közhiedelem, hogy a szorongásos zavarban szenvedő mindig csak a legrosszabb lehetőségre tud gondolni, de ez nincs feltétlenül így. Sőt, „szerintem a folyamatos aggódás miatt éppen ez marad ki: hogy végiggondold, hogy mi a legrosszabb, ami történhet – mondja névtelen megszólalónk, akivel mindkét fenti eset megtörtént már. „Csak addig jutsz el, hogy jaj, most mi lesz?” Ha ugyanis végiggondolta volna, rájött volna, hogy a legrosszabb eset egyáltalán nem is olyan rossz, legalábbis túl lehet élni. A csomag meglett, az átszállás miatt pedig kénytelen volt Atlantában tölteni fél napot, „az pedig elég menő volt”.

Utazz nyugis helyre!

Különösen dedós tanács, tisztában vagyunk vele, de azért le kell írnunk: ha szorongsz, akkor ne utazz olyan helyre, ahol minden utcán ezernyi a stresszfaktor. A zsúfolt nagyvárosok, a kevéssé biztonságos, lesz-ami-lesz helyzetek és az extrém kalandtúrák lehet, hogy most és így nem neked valók. Utazz olyan helyre, ahol – ebben az értelemben – nem ér annyi inger, ahol nyugodtabb és boldogabb a légkör (Magyarországhoz képest van választék!), ahol van lehetőséged aludni, meditálni, jógázni, futni, parton heverni, kikapcsolni és kigyűrődni. Az NLCafé utazási rovatában nagyszerű tippeket találhatsz. Az sem baj, ha nem változol gyerekké, nem lelsz békére, és nem szeretsz bele az életbe. Majd jön az is.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top