Mindennapok

Miért pakol valaki téglát 7 hónapos terhesen? A fészekrakó ösztön furcsaságai

A kismamák nagy részénél van egy időszak – általában a harmadik trimeszterben –, amikor a lakás utolsó szegletét is nagyító alá veszik, és hatalmas pocak ide vagy oda, olyan rendet és tisztaságot vágnak, mint még soha. Szó szerint fészket raknak a születendő babának. Gyakorló anyák és apák meséltek arról, náluk miként zajlott ez a felfokozott periódus.

Amikor 9 hónapos terhes voltam, nekiálltam kívül-belül lemosni a radiátorokat, a létra tetején balanszírozva sikáltam a gázcsöveket, és természetesen az utolsó kis babaruhát is alaposan kivasaltam – meg százszor a hasamhoz mértem –, mielőtt a fiókba tettem a többi mellé. Nálam ebben nyilvánult meg a fészekrakó ösztön. A példám nem egyedi: hasonló élményekről az anyák nagy része be tud számolni.

terhes nő - Fotó: Profimedia

Képünk illusztráció – (Fotó: Profimedia)

A falbontástól az akciós mulcsig

Zera például komoly rendszerezésbe fogott a gyógyszeres dobozban. A lejárt gyógyszereket kidobásra ítélte, a még jókat nyilvántartásba vette a lejárati dátummal együtt. Ezután egy nagy vörös keresztet rajzolt annak a doboznak a tetejére, amiben a házipatikát elhelyezte a szekrény tetején. A lánya ma már hétéves, de azóta sem szanált ekkorát a dobozban.

Flóra 7 hónapos kismamaként kalapáccsal bontotta a téglafalat – nyilván mindent megtett azért, hogy a fia érkezésére kész legyen a lakás. De hasonlóan komoly fizikai munkát végzett Rita is, aki bontás helyett falépítéshez hordta a téglát, vakolt és így tovább.

Ancsa mind a négy gyereke esetében nagy hassal festette ki a szobákat, kisszékre állva, mert a létráról a család már letiltotta. Neki a kert állapota sem volt mindegy, pedig guggolni már nehezen tudott. Még a gyerekágyas osztályról is képes volt telefonálni a férjének, hogy akciós a mulcs, vegyen két zsákkal, mert kiszórná, ha hazaengedik. És tényleg megtette.

Glettelés és macskafürdetés

Az apák kicsit másképp élik meg ezt az időszakot. Attila elmesélte, hogy úgy a kilencedik hónap elején neje felvetette, hogy ki kéne festeni a lakást, és nem ártana némi átalakítás sem – pedig addig sem volt elhanyagolt állapotban az otthonuk. Természetesen Attila nekiállt elvégezni a kívánt munkákat, és elképesztően büszke azóta is gyermeke anyjára, aki hatalmas pocakkal és vizesedő lábbal mindenből kivette a részét: falat kapart, glettelt, festett. Pedig ő igyekezett mindentől eltiltani, de hiába.

terhes nő - Fotó: Profimedia

Képünk illusztráció (Fotó: Profimedia)

Zoli szintén elképedve állt mindenórás felesége tevékenykedése előtt, aki az egész lakást szétszedte, fertőtlenítette, majd újra összerakta. A szemöldöke pedig még magasabbra csúszott, amikor az összes radiátor burkolatát le kellett szerelnie, hogy kívül-belül le lehessen súrolni őket. Persze Zoli is segített, amikor csak tudott, de a feladatok nagy részét a felesége végezte el kifogyhatatlan energiával. Neje egyébként nem különösebben van oda a házimunkáért – meg tudom érteni –, de a baba érkezése előtt nagyon alapos munkát végzett.

Precizitásból nem volt hiány Zsoltiéknál sem: az utolsó hetekben a spejz is alaposan átalakult, és a pincében található tároló is selejtezésen esett át. Mondhatnánk, hogy mindennek sok köze nincs egy kisbabához, de Zsolti úgy érezte, tartozik annyival gyermeküket hordó nejének, hogy elvégzi mindkét feladatot. Az éléskamrát azóta is rendszeresen karbantartják – igaz, azóta a gyerekük is felhasználónak számít –, azt viszont nem tudja, a pincében mi lehet a helyzet, mert arra sok energia a családdá válás óta nem jutott.

Az alaposság terén talán Peti feleségének jár a fődíj: pár nappal a baba születése előtt ő még a család házi kedvenceit is megfürdette biztos, ami tuti alapon. Nemcsak a kutyát, de a macskákat is!

Azt hiszem, az alaposság mellett ő a legbátrabb is. Peti szerint ez csakis a kicsi miatt lehetett, a macskákat egyébként nem szokták ilyen wellnessélménnyel sokkolni. Próbált is kicsit tiltakozni, hogy ez talán túlzás, de végül inkább segített lefogni a fenevadakat.

Fotó: profimedia

Képünk illusztráció (Fotó: Profimedia)

Vajon a fészekrakó ösztön csak a kismamák sajátja?

Deliága Éva gyermekpszichológus szerint valójában már előbb megjelenik ez a fajta viselkedés, egész pontosan akkor, amikor a felnőtt korba épp belépő pár az első közös otthonába költözik. Sőt, ez érhető tetten a viselkedésünkben később is, amikor szóba kerül a családalapítás és a gyerekvállalás, és esetleg nagyobb lakást keres a pár egy nyugodtabb környéken. Mert ilyenkor már nem az a fontos szempont, hogy bárhonnan könnyedén hazajussunk, akár hajnal négykor is.

A szakértő szerint ily módon a fent említett, terhesség alatt előfordult esetek valójában csak a fészekrakó ösztön újabb fellángolásainak tekinthetők, amit a születendő baba igényei indítanak be. Persze ahogy a várandósság, úgy ez a viselkedés is sokféle lehet attól függően, hogy egyébként milyen a személyiségünk. Aki körültekintő, szereti jó előre megtervezni a dolgokat, az valószínűleg kismamaként is már az első hónapokban elkezdi a felkészülést. Ebben segít az is, hogy ma már a kommunikáció sokkal szélesebb körű és gyorsabb, a neten fellelhető fórumokon és egyéb oldalakon bárki hozzájuthat a számára szükséges információkhoz, és az is, hogy mostanában már viszonylag korán egész nagy pontossággal lehet tudni a születendő baba nemét.

Aki tehát ettől érzi magát biztonságban, az már jó előre bevásárol és elkészül mindennel – de persze vannak olyan kismamák is, akik akár babonából, akár más okból ezt későbbre halasztják. A pszichológus szerint azonban mindkét viselkedés közös jellemzője a gondoskodás vágya.

Deliága Éva azt is elmondta, hogy a fészekrakó ösztön megjelenése a várandósság során még egy fontos dolgot magában hordoz: bár ma a kismamák néha egész sokáig dolgoznak a várandósság során, ennek hatására az is lelassít az utolsó hetekben, aki addig kifejezetten tevékeny életet élt. Persze fordítva is igaz a dolog: a tevékeny életmód után furcsa lehet egy kismama számára, hogy a munkát abbahagyva nincs annyi elfoglaltsága, mint addig, így az aktív energia az otthon felé fordul – na meg az is ott motoszkál azért a fejekben, hogy a baba megérkezésével bizonyos dolgokra már nem feltétlenül lesz lehetőség. Akárhogy is, ezzel a lelassulással a befelé figyelés igénye is megjelenik, ami természetes készülődés a baba születésére, melyet követően még intenzívebben éli majd meg a leendő anya ezt a befelé fordulást.

A fészekrakás pedig szó szerint igaz: kismamaként vágyunk arra, hogy meleg, tiszta, puha fészket teremtsünk a baba számára, vágyunk arra, hogy jó anyák lehessünk. A fészek megteremtése során lélekben még inkább felkészülünk arra, hogy az életünk hamarosan alapjaiban változik meg – főleg akkor, ha az érkező baba az első gyerek lesz, és így a párból család is születik.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top