„Egy szerető úgy függ a másiktól, mintha ő lenne a kábítószere”

Csalódni fog, aki Gelsei Bernadett nemrég megjelent könyvét: A hűtlen, a megcsalt és a szeretőt szerelmi bájitalként akarja felhasználni, vagyis azt a receptet keresi szeretőként, hogyan tarthatná meg a hűtlent. Bernadett ugyanis átfogó segítséget szeretne adni annak a három embernek, akik meg akarják érteni önmagukat, és kiutat akarnak találni ebből mindenkit felőrölő helyzetből. A legfurcsább talán, amikor ő maga azt mondja, ezt a könyvet a „rendes embereknek” írta. Rendes ember az, aki megcsalja a párját?

Jobban kellene figyelnünk a csápjainkra

„Ma már kimondhatatlan az a mondat egy megismerkedés, akár házasságkötés után, hogy innentől fogva nincs más út, velem kell meghalnod – szögezi le rögtön Gelsei Bernadett. – Mégis azoknak szurkolok én is, akik vállalják az elköteleződést.” 

azokat tartom tisztességesnek, akiknek, ha tönkre megy a kapcsolatuk, akkor azt vállalják. Befejezik, és csak tisztán nyitnak az új felé. Mégis számtalan esetben megtörténik, hogy már lehet érezni, hogy nincs minden rendben, megjelennek a repedések, és ahelyett, hogy ezeket megjavítanák, hagyják elmélyülni.

A párkapcsolatból hol ez tűnik el, hol az. A flörtből logisztikai párbeszédek lesznek. Már nem az az üzenet jön, hogy „Alig mentem el tőled, máris hiányzol!”, hanem inkább az, hogy „Vegyél almát!”, „Megyek négykor a gyerekért”, „Ne felejtsd el a fogorvost!” Egy-egy kapcsolatban számtalan csáppal kapcsolódunk a másikhoz, amikor viszont ezekből egyre több hullik le – lehet ez lelki megértés, érzékiség, közös hobbi, élmény, akkor a csápok életre kelnek, és keresni fognak valaki mást, akihez kapcsolódhatnak. Épp ezért veszélyes, amikor valaki „csak” a munkatársával a munkahelyi büfébe ül le egy kávéra és elkezdenek a saját problémáikról vagy éppen érdeklődési köreikről beszélni, mert az már könnyen lehet egy csáp, amivel összefonódnak. A legtöbb ember azonban úgy érzi, ez semmiség, jóízű beszélgetés. És semmiség is lenne, ha otthon még jobb beszélgetés várná. De lehet, hogy a férje a BL-meccset választja, vagy a felesége elalszik a gyerekekkel altatás közben.

A szakértő szerint külön kell választani azokat, aki, notorikusan csalják a másikat, és semmiféle lelkiismeret-furdalásuk nincs se közben, se utána. És vannak azok, a már említett „rendes emberek”, akik úgy bonyolódnak bele a szerelmi háromszögbe, hogy megszenvedik.

„Szerelmi háromszögben  hűtlennek lenni úgy, hogy nem tudsz választani, tudod, hogy mindkét felet meg fogod bántani, bárhogy is dönts  – vagy úgy, hogy azt várod, bárcsak már a tiéd lenne, de közben tudod megértőnek kellene lenned a társával is, ez pedig a szerető szerepe –, az egy nagyon nagy belső krízis – mondja a szakértő. A megcsalt még ennél is bonyolultabb, mert nyilván ő az, aki később tudja meg a viszonyt, és sokáig él még burokban.

Egy szerető vallomása: sajnálom, hogy épp egy házas emberbe szerettem bele

Először azok kezdenek igazán őrlődni, akik az új viszonyba belesüllyednek (hűtlen-szerető). Azért mondom süllyedésnek, mert ez a folyamat csak látszólag szép, ragyogó, misztikusan szerelmi.

Az együttlétek lehetnek gyönyörűek, de az elválások mindig sötétek. Akkor jön ugyanis egyfelől az önmarcangolás, a hazatérés, a hazugság, a lelkiismeret-furdalás az egyik részről, és a magány, az önbecsülés eltűnése a másik részről.

„A legtöbb szerető nő akkor kezd el a közösségi médiában kutakodni, a google keresőben matatni, amikor a férfi hazamegy a feleségéhez. Próbál okos lenni a frissen posztolt fotóból, megnézi a lájkok számát, leköveti a hozzászólókat. Újabb fotókat talál, és ezzel rombolja önmagát, önbecsülését. Azt csinálja ugyanis, hogy még csak nem is a valóságot veti össze a saját életével, hanem egy kirakatba tett életet. Túlhergeli magát, és szélsőségesen kezd el viselkedni. Ha ő barna, a feleség szőke, úgy érzi, hajszínt kell váltania, mert biztos az jön be jobban a másiknak, vagy éppen túltolva saját értékeit leértékeli a szőke hajat. Folyamatosan egy körtét hasonlítgat össze egy almával, hol lenne ott közös nevező? Miért kellene az egyiknek jobbnak lennie a másiknál?”

Képünk illusztráció, jelenet a United states of love című filmből. (forrás: imdb)

A szerelmi háromszög szenvedélybetegség?

Gelsei Bernadett végzettségénél fogva évekig foglalkozott szenvedélybetegekkel. Egy idő után kezdte magát úgy látni, mint egy függő vagy annak a hozzátartozója. Azt az utat látta maga előtt, amit akár egy alkoholista, akár egy drogfüggő járt be – leépülési szakasz, mélypont, felépülési szakasz. A szerelmi háromszögben lévők kálváriáját ehhez tudná a legjobban hasonlítani.

„Az incselkedés a szerelmi háromszög kezdete. Láttam olyan esetet, amikor a férfi évekig ellenállt. Évekig. A flört még nem figyelmeztette. A kis bizsergés sem. A ritka találkozások, a jó hangulatú, nevetős beszélgetések sem. Aztán belecsúszott. Ez már a második szakasz. Mert amikor a másik már azt várja, hogy mikor futunk össze, mikor lesz »hivatalos« alkalom, beindul az ürügyre épített találkozás, az már nem az incselkedés. Ezek után az első igazi randi, az első igazi csók, az első igazi szeretkezés – járhat villámcsapással, hogy mit tettem, miért nem álltam ellent. Csakhogy mindaz, amit hozott a kapcsolat, az valami olyasmi, ami már rég nincs benne a megszokottban. Lehet, hogy az otthoni szerelmi együttlét már csak tíz perc, miközben a szeretővel újra két óra. De az is lehet, hogy a másik olyan vonzónak lát, amit mi már hinni sem merünk. Nincs egyetlen út, de az izgalom, a vágyakozás, az ambivalens érzelmek (tegyem vagy ne) közösek. És az is, hogy akivel olyan jó, azzal egyre több időt szeretnénk tölteni. Aztán hopp! megjelenik a lebukás veszélye. És eljön a felismerés időszaka. Ekkor jönnek el hozzám a legtöbben, segítséget kérnek.”

A felismerés időszaka nem a megvilágosodás időszaka. Sokkal inkább az jellemzi, hogy az ún. alapkapcsolat már gyanakodik, lehet, hogy megtörtént a lebukás, netán elmélyült a kapcsolat a szeretővel.

“Szerető voltam, majdnem második feleség lettem”

„Ebben a fázisban az önmarcangolás, a döntésképtelenség, a szorongás, önutálat, boldogság és boldogtalanság jellemző – mondja Gelsei Bernadett. – Ha szerető keres fel, akkor ő leginkább azt akarja, hogy őt válasszák. Sokan azt hiszik, hogy tudok valamilyen titkot, tanácsot tudok adni, hogy őket válasszák. Ez nincs így, és a könyvben sem íródott ilyen fejezet.”

Erre az egészre valóban úgy kell tekinteni, mint a szenvedélybetegségre. A szerető úgy függ a helyzettől, a másiktól, mintha ő lenne a kábítószere, ami után erős vágyat és sóvárgást érez. Ez lehet társfüggőség, lehet vágytorzítás: azt hisszük, csak vele lehetünk boldogak, senki mással.

 „A hűtlen pedig választási válságban van, felőröli a helyzet, mindkét fél mellett szólnak érvek. Kit válasszon? Szakemberként itt tudok a legtöbbet segíteni, kilábalni a helyzetből. Csakhogy nem abban segítek, hogy a két ember közül kit válasszon a hűtlen. Neki abban tudok segíteni, milyen csápokat veszített el, mire vágyik, mire lenne szüksége. Fel kell dolgoznia azt, miért ment bele egy viszonyba. Önmagával is találkoznia kell, és azzal is, számára milyen az ideális párkapcsolat, melyek azok a fontos értékek, amelyek nélkül nem tud egy párkapcsolatban működni. És akkor még vár rá a bizonytalanság időszaka, mert ha hozott egy döntést, hogy kivel akar tovább élni, nem tudja, hogyan tegye (megbocsát-e a megcsalt fél, megjavul-e a kapcsolat, netán elfáradhat-e két-három év múlva a szeretővel is a kapcsolat, megéri-e kimozdulni, mi lesz a gyerekekkel). Ebben a részben az érző bánásmód nagyon fontos segítség lehet.”

„Harmincas nőként a legrosszabb szeretőnek lenni”

„Ha a szerető oldaláról nézem, és a szerető ebben az esetben egy nő, akkor azt kell mondanom, hogy nem mindegy, hány éves. Egy huszonévesnek még vannak évei, amiket elvesztegethet, egy bő negyvenesnek már talán mindene megvan: gyerek, egzisztencia. De a harmincas nagyon rosszul jár, ha szeretőként próbál érvényesülni. Egyrészt mert sokkal kevesebb szeretőből lesz első vagy alapkapcsolat, tehát az évei eltűnnek, és ha szeretne gyereket, stabil kapcsolatot, társat, azt nem fogja megkapni, másfelől pont abban az életszakaszban tépázódik meg az önbecsülése, amikor már sérülékeny.”

„Ha szerető keres fel, akkor ő leginkább azt akarja, hogy őt válasszák. Sokan azt hiszik, hogy tudok valamilyen titkot, tanácsot tudok adni, hogy őket válasszák.” (forrás: imdb)

A „többet akarok” időszak ebben az életkorban nagyon hamar megjelenik a kapcsolatban. Több időt együtt, több segítséget… az elvárások pedig fojtogatni kezdik a kapcsolatot, hiszen nem ő az első, nem lehet megtenni. A konfliktusok is felerősödnek. Egész héten várja a megbeszélt napot. Türelmes, készülődik, dolgozik, él egy életet. Aztán a péntek eljön, de a férfi lemondja. Ő pedig egy pillanat alatt szétesik. Mert a látszólagos biztonságot felváltja a reális bizonytalanság. És jó pár ilyen eset után jön a „végem van” korszak, az önazonosság elveszítése, a depresszió, a „drog nélküli állapot sóvárgása”, akár dühkitörések – a szabályok felrúgása (sms éjjel, hívás bármikor, trollkodás a neten). Aki sosem élte át ezt, de a szeretőre, mint szenvedélybetegre gondol, átérezheti, hogy segítségre van szüksége. Innen kilábalni ugyanis nagyon nehéz egyedül.

Ha a nő dönt, és elhagyja a hűtlent, az olyan, mint amikor egy alkoholista leteszi az italt. Óráról órára küzd, hogy ne keresse a másikat, ne nézegesse a telefont, ne írjon neki. Aztán eltelik 24 óra, és másnap ez egész kezdődik elölről.

A 21. században mindez azért is nehéz, mert a technika folyamatosan jelenlétet biztosít. Nem elég kitörölni a másikat a Facebookról, nem elég letiltani a számát, mert sms még akkor is jöhet; nem elég munkahelyet váltani. Az okostelefon mindig velünk van, és ha azon tartottuk a kapcsolatot, nem egy applikáción fog múlni, hogy elvágjuk-e a szálakat, hanem az óriási akaraterőn. Ahogy az alkoholistának méreg egy korty bor, olyan méreg a szeretőnek egy teljesen semleges, informatív és nem érzelmi viber üzenet. Mert amint elolvassa, már hat, amint válaszol, olyan, mintha lenyelt volna még egy kortyot, és a nap végére azt veszi észre, hogy annyi üzenet ment, hogy már megint belecsúszott, megint ott van, hogy nem csak olvasni, de látni, ölelni akarja a másikat.

„Az internet megjelenése nagyon sokat változtatott  a klasszikus felálláson – mondja Gelsei Bernadett. – Bárki bárhonnan ismerkedhet. A férj és a feleség egymás mellől, kezükben a mobillal beszélgethetnek mással. Az egy légtér még nem ad védettséget, de a közös kanapé sem. Úgy tűnik, mintha szörfölne, híreket olvasna, fórumozna, miközben online flörtbe merül. Pedig a legtöbb ember nem is viszonyt keres a neten, hanem megerősítést vagy izgalmasabb időtöltést. Innen pedig könnyű eljutni a tilosba. Annak pedig, aki belecsúszott, nemcsak az érzelmein kell úrrá lennie, hanem akár a mobil-, netfüggőségen is.”

Címlap kép: United States of Love (forrás: imdb)