nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Lélek
Elvárja az imádatot, és ha nem kapja meg, jaj neked – a narcisztikus személyiség

Elvárja az imádatot, és ha nem kapja meg, jaj neked – a narcisztikus személyiség

A mitológiai alak, Narcisszusz addig nézte saját magát a folyóban, és addig próbálta magához ölelni a tükörképét, míg bele nem halt. Látszólag ez a történet az önszeretetről szól, de csak látszólag. Valójában a helyzet ennél bonyolultabb.
f Ajánlom

A narcisztikus jelzőt manapság rásütjük bárkire, aki rosszul bírja a kritikát, önző módon viselkedik, vagy lobbanékonyan reagál, ha kifogásolják valamely tulajdonságát. Depressziósnak tituláljuk azt, aki néhány napig lehangolt, és paranoiásnak kiáltjuk ki, ha a Facebookon a láthatóságát korlátozza, netán nem is regisztrálta magát. És van egy pesti vicc is, amely kiválóan illusztrálja, hogyan címkézzük egymást bizonyos tulajdonságok vagy viselkedés mentén: az a páciens, aki korán érkezik a terápiára, a pszichológus szerint szorongó, aki pontosan érkezik, az kényszeres, aki pedig rendre elkésik, narcisztikus.

A személyiségzavarok legújabb felosztásában (DSM: Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve; 2015) a narcizmus egy csoportba került az antiszociális, a borderline és a hisztrionikus személyiségzavarral. Közös nevük a dramatikusok. Mind a négy betegségben szenvedőre jellemző, hogy a környezet figyelmét intenzíven magára vonja, hogy szélsőségesen viselkedik a legtöbb helyzetben, és hogy általában valamiből „túl sok” van benne. A narcisztikusokat leginkább úgy jellemezhetjük, hogy felsőbbrendűség-tudattal, különlegességük feljogosítottságérzésével élnek, ezért elvárják a környezetükben élők imádatát. És ha nem kapják meg, az ég óvjon minket…

A narcisztikus zavar hátterében, mint általában minden más zavarnál is, nem egy ok áll. Sőt, van úgy, hogy egymással ellentétben álló szülői minták, illetve gyermekkori sérülések vezetnek ugyanolyan személyiségtorzuláshoz. Ennek a különbözőségnek az okát elsősorban a temperamentumban kereshetjük, ami javarészt genetikailag meghatározott, és velünk születik, de fontosak az arányok és a mértékek is. Ahogy a szigor és a kritika lehet inspiráló kis mértékben, nagy dózisban pedig pusztító, a túlzásokba eső, ajnározó szeretet sem tesz kényeskedővé és önzővé valakit, ha csak kisebb mértékben részesül belőle az illető. Ha biztos receptet keresünk arra, hogyan válik valaki narcisztikussá, vegyünk egy szülőt, aki megaláz és megszégyenít, anélkül, hogy valódi figyelmet szentelne a gyerekének, ugyanakkor – talán épp az előbbiek kompenzálásaként – azt kommunikálja, hogy gyermeke egy kitüntetett és különleges egyéniség. De ez csak az érem egyik oldala.  A másik és talán fontosabb: mit is értünk a gyakran használt narcisztikus jelző alatt?

Az önszeretettől az önimádatig

A narcizmus, mint súlyos személyiségzavar, kutatások szerint a népességet igen kis mértékben érinti, és mint minden pszichés betegségnél, itt sem kategóriákban, hanem dimenzióban kell gondolkodni. Attól, hogy valakinek vannak narcisztikus vonásai, olykor narcisztikusan működik, még nem süthető rá, hogy narcisztikus személyiségzavarban szenved, ami az ember egész lényét áthatja és uralja. Néha tényleg azon kapjuk magunkat, hogy belül lázadozunk valaki vagy valami ellen, és ilyen mondatokat fogalmazgatunk: „Ezt velem nem teheti meg, kikérem magamnak, sokkal nagyobb tiszteletet érdemlek!” Ebben a felkiáltásban benne van egy rész önszeretet, egy rész önbizalomhiány és egy rész narcisztikus sérelem. Ha nem vagyunk személyiségzavarosak, ezt a három dolgot felismerjük, és – a sérelmet kiváltó helyzetet elemezve – megpróbáljuk korrigálni azt, amit lehet, majd továbblépünk.

amerikai pszicho christian bale narcizmus narcisztikus

Christian Bale az Amerikai pszicho című filmben (forrás: imdb)

Egy ízig-vérig narcisztikus nem lép túl a sérelmén, nem ismeri fel a hibáit, és nem elemzi a helyzetet, mivel önmagáról alkotott tökéletességképzete ezt nem engedi meg.

Senki sem érzi jól magát, ha megcsalják vagy becsapják, de ha fel is ébred bennünk a düh vagy a bosszú gondolata, ennél többre nem ragadtatjuk magunkat. Ha úgy érezzük, hogy nagyon megsértenek vagy szégyenbe hoznak minket, esetleg odáig is elmegyünk, hogy a másik fejéhez vágunk ezt-azt olyan hangnemben és stílusban, amit később magunk is szégyellünk. Sérelem ért minket – vélt vagy valós –, dühünket nem tudtuk kontrollálni, ezért a rosszabbik énünk kerekedett felül. Ennyi történt, nem több. Van lehetőségünk a hibánk kijavítására és van is rálátásunk a tévedésünkre.

Egy valódi narcisztikus nem lát rá a saját működésére, főleg nem a hibáira. Ha egy tisztán látó szemüveget kapna, és valami csoda folytán mégis képes lenne meglátni pusztító viselkedését, valószínűleg úgy omlana össze, mint egy kártyavár. A nagy gonddal felépített Nárcisz-jelmez alatt ugyanis óriási üresség tátong.

Menny és pokol

A narcisztikus jóformán csak a feltétlen csodálat formájában megnyilvánuló szeretetet képes elfogadni, mert valójában nem hiszi el, hogy puszta lénye érdemes a szeretetre.

Fennhéjázó és sokszor arrogáns stílusa nem a megkérdőjelezhetetlen önbizalom jele, épp ellenkezőleg. Nem tudja, nem tapasztalta, nem érti meg, hogy valakit önmagáért is lehet szeretni, hogy nem kell különcnek, túlhevültnek, rajongónak lenni ahhoz, hogy a számunkra fontos emberek figyelme felénk irányuljon.

Kapcsolatait ezért úgy alakítja ki, hogy eleinte ő rajong és emeli az egekbe a partnerét, de ugyanezt a rajongást el is várja érte cserébe. Idealizálja a másikat és magát is, de ha a valóság nem egyezik meg az ő tökéletességről alkotott illúziójával, akkor arrogáns, lekicsinylő, megszégyenítő stratégiát alkalmaz.

Aki narcisztikussal él párkapcsolatban, egyszer az egekben, máskor a pokolban érezheti magát.

amerikai pszicho christian bale narcizmus narcisztikus

Egy ízig-vérig narcisztikus nem lép túl a sérelmén, nem ismeri fel a hibáit, és nem elemzi a helyzetet, mivel önmagáról alkotott tökéletességképzete ezt nem engedi meg (Forrás: imdb)

Ezek a végletes érzelmek ráadásul elképesztő sebességgel váltakoznak. Ha beszélgetésbe próbálunk elegyedni velük, és megpróbáljuk rávezetni őket a megértésre, a belátásra vagy az elfogadásra, ne számítsunk semmi jóra. Villámgyorsan lekerülünk a piedesztálról. Mert ő sosem ismerheti be a hibáját, sosem értheti meg a másikat, hiszen akkor csorbulna tökéletessége. Ez alatt a maszk alatt azonban nem az van, amit várnánk. Nem a mérhetetlenül nagy önbecsülés, hanem a tökéletlenség érzése; nem a lelki stabilitás, hanem végtelen bizonytalanság. Mivel kisgyermekkorában nem épült ki egy biztonságos kötődés a gondozójával, amelyet kölcsönösség, bizalom és elfogadás táplál, a kötődés számára megegyezik az elvakult ragaszkodással, ami segít fenntartani az értékesség, a nagyszerűség látszatát. Ha ezt nem kapja meg, odébbáll. 

Se vele, se nélküle

Amilyen viharos és sok fájdalmat okozó lehet egy nárcisztikussal együtt élni, éppolyan izgalmas és magával ragadó. Ezt példázza Enikő esete is, aki egy nyugodt, de kicsit unalmas házasságból szakított ki a forgószélhez hasonlító szerelem. Ákos a szó szoros értelemben berobbant az életébe. Istennőként imádta, a csillagokat ígérte lehozni, és mindent megtett azért, hogy kegyeit elnyerje. Római repülőjeggyel, pezsgős vacsorával és 40 szál vörös rózsával lepte meg Enikőt kapcsolatuk egy hónapos ünneplése alkalmából. Úgy hordta magával mindenhova, mint egy ékkövet, elárasztotta a bókjaival, és pillanatok alatt összeköltöztek. Mire Enikő észbe kapott, már elhagyta a férjét, a gyerekeit, és szinte nem létezett más a világában, csak Ákos.

A kezdeti rajongást azonban hamar felváltotta az elégedetlenség. Először csak olyan bűntudatkeltő megjegyzésekben bukkant fel, mint a „nem szeretsz úgy, mint én”, később átment vádaskodásba: „Nem érzem jól magam, te tehetsz róla!”.

Megismerkedésük harmadik hónapjában Enikő már úgy érezte, nagy hibát követett el, hogy mindent feladott ezért a szerelemért. Próbált kilépni a kapcsolatból, aminek elsöprő teátrális jelenet, bűnbánat és mindent megígérés lett a vége. Adott még egy esélyt. Aztán még egyet. És ez így ment 3 évig.

Már egy éve nem élnek együtt, de Enikő még mindig nem teljesen tért magához a sokkból. Egyrészt sikerült olyan mélyen elültetni benne a bűntudatot, hogy gyakran eszébe jut: „Lehettem volna empatikusabb, akkor talán tudok neki segíteni”. Másrészt saját bőrén megtapasztalta, hogy Ákos a legkisebb belátással sincs a saját személyiségbeli torzulásaira, ezért nem tudja „megmenteni”. Az érzelmek magas foka, a szenvedély, amit megtapasztalt ebben a kapcsolatban, még ma is sóvárgással töltik el, és néha úgy érzi, ezek jelentik az élet savát-borsát. Tisztább pillanataiban azonban felismeri, hogy Ákos drogként hatott rá, és a legjobb dolog, amit tehet, hogy megpróbál „leszokni róla”. A tisztulási folyamat lassú, az elvonási tünetek elkerülhetetlenek, és nagy kitartás kell ahhoz, hogy visszataláljon lelki egyensúlyához.

Ákosra úgy gondol, mint egy extasy tablettára: élményhez juttat, egy rövid időre kiszakít a valóságból, de nem lehet egy életen át szedni. 

Címlap kép: Amerikai pszicho (forrás: imdb)

Megosztás Facebookon