nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Lélek
Az anyaság legsötétebb oldala máig tabu, de itt egy film, ami mer beszélni róla

Az anyaság legsötétebb oldala máig tabu, de itt egy film, ami mer beszélni róla

Odáig már eljutottunk, hogy lehessen arról beszélni: vannak olyan pillanatok, amikor egy anyának elege lesz a gyerekéből. Az ezzel együtt járó, sokszor nagyon sötét gondolatokat azonban a legtöbben még maguknak sem vallanák be, nemhogy bárki másnak. A Babadook című ausztrál film megmutatja a legelkeseredettebb anyák legmélyebbre temetett érzéseit.
TóCsa
TóCsa
f Ajánlom

Amelia anyasága egyáltalán nem kezdődik ideálisan. Amikor a férjével a kórházba tartanak, hogy megszülhesse az első gyermekét, autóbalesetet szenvednek. A férfi meghal, Amelia (Essie Davis Oscart érdemlő játéka) és a születendő gyermek azonban megússza, így az a helyzet áll elő, hogy élete párjának halála egy napra esik a gyermeke születésnapjával. Talán elfogadhatónak tűnik, hogy a kis Samuel szülinapját sosem azon a napon ünnepelték, hanem mindig valamivel később. Érthető döntés ez Amelia részéről, sőt még talán mi is megértően bólogatunk, de milyen törést okozhat egy gyerekben, hogy nem ünnepelhet felszabadultan a születése napján, mert a születése mindörökre összeforrott az édesapja halálával?

Egy egyedülálló anya megosztaná

A fonalat akkor vesszük fel, amikor a kis Samuel már hatéves, iskolába jár, és az édesanyja egyedül neveli őt egy méretes, de kissé lepukkant családi házban. Samuel nem mintagyerek. Állandóan pörög valamin, képzeletbeli szörnyekkel hadakozik, a ház limlomjaiból fegyvereket készít a szörnyetegek ellen, már-már kényelmetlenül őszinte, az iskolában pedig a hirtelen hangulatváltozásai és időnként agresszív természete miatt kerül a szégyenpadba.

Ameliának időnként szüksége lenne rá, hogy valaki vigyázzon Samuelre, amíg neki valami dolga akad, de a kissrác lassan már sehol sem szívesen látott vendég – a film egyik jelenetében például egy fa ágán álló játszóházból lök ki egy őt sértegető kislányt –, így Ameliának egyre ritkábban jut egy kis énidő. Márpedig igazán szüksége lenne rá, hiszen a film egyik emlékezetes jelenetében láthatjuk, amint egyedül mászkál egy plázában, és láthatóan hihetetlenül élvezi az ezzel járó szabadságot. Amelia idejét nappal a munkája, esténként és éjszakánként pedig a kisfia tölti ki, aki mellett még aludni sincs ideje. Samuel ugyanis szörnyeket lát, és komolyan készül arra, hogy megvédje a házukat a gonosz betolakodóktól. Éjszakánként gyakran riasztja fel a mamáját egyre hajmeresztőbb kényszerképzeteivel, aki a sok munkától, aggódástól és kialvatlanságtól szép lassan teljesen kikészül.

Babadook: Csak a felszínen horror

A fordulatot egy furcsa mesekönyv hozza el, amit egyik este Samuel hoz be a szobába, hogy az anyja olvasson fel neki belőle. A könyv egy furcsa, kalapos lényről, Babadookról szól, akitől nem lehet szabadulni, és aki, ha nem vigyázol, megöl téged. Amelia a mesétől nemcsak megriad, hanem szép lassan ő is hinni kezd a kisfia szörnyeiben. Vajon éjszakánként tényleg meglátogatja őket a Babadook, hogy ellopja az életüket?

Az ausztrál Jennifer Kent 2014-ben nagy sikert aratott filmje (ami valami rejtélyes okból a mi mozijainkba most futott be) csak a felszínen működik kísértetházas horrorként. A hasonló filmekkel ellentétben Kent nem ijesztgetni akar, hanem szembesíteni bennünket a legbelső félelmeinkkel. Vajon mi az oka annak, hogy Samuel mindenhol szörnyetegeket lát? Miért lehet az, hogy Amelia ennyire ridegen viselkedik a kisfiával? A film egyik korai jelenetében láthatjuk, amint Samuel éjszaka átmegy az anyja mellé aludni, és amint elaludt, a nő egyik első dolga, hogy távolabb, az ágy szélére húzódjon tőle.

Jelenet a Babadook című filmből

Az anyaság legsötétebb oldala

A Babadook a gyászból, a szülői felelősségből, a magányból és a kiszolgáltatottságból keveri ki a rettegés filmkoktélját. Nem a kalapos szörnyeteg az, ami igazán félelmetes benne, hanem mindazok a sötét emberi érzések, amik ezt létrehozták. A film arra vállalkozik, hogy megpróbáljon bemászni egy olyan anya fejébe, aki már nem bírja tovább.

Időnként a média felkap egy olyan hírt, ami arról szól, hogy egy anya megölte vagy kidobta a gyermekét. Szörnyülködünk, rémült arccal beszélgetünk az ismerőseinkkel arról, hogyan követhet el valaki ilyen szörnyűséget. Csak egyetlen dolgot nem teszünk ilyenkor: nem próbáljuk meg elképzelni, hogyan jutott az illető odáig, abba az elmeállapotba, hogy ezt megtegye. Ebbe még csak belegondolni is túl kényelmetlen lenne. A Babadook nem fél szembesíteni bennünket a mélybe vezető út bemutatásával. Ugyanakkor a film javára írandó, hogy nem akarja totálisan kicsinálni a nézőjét, és azért felcsillant némi reménysugarat. Kent mindezt jó ízléssel teszi, és esze ágában sincs hazudni nekünk: megmutatja, hogy a velünk lévő sötétség mindörökre velünk is marad, csak idővel talán megtanulhatjuk, hogyan uralkodjunk felette.

Megosztás Facebookon