Hogyan működik: a tépőzár?

A tépőzárat 1941-ben találta fel George de Mestral svájci mérnök, miután hazatért egy alpesi vadászatról hűséges vadászkutyájával. Felfigyelt rá, hogy a ruhájára és a kutya szőrébe is megannyi apró bogáncs ragadt bele. Az egyiket megvizsgálta és azt vette észre, hogy a bogáncs aprócska, horogszerű tövisei könnyedén beleakadtak bármi olyan anyagba, amelynek szálai hurkokat képeztek. De Mestral rájött, hogy ezt a mechanizmust kihasználva megoldható lehet, hogy két különböző anyagot könnyedén – és ami ennél fontosabb: újra felhasználható módon – össze lehet ragasztani és szét lehet szedni. Bár nem tudta, de a világ egyik legfontosabb olyan találmányát hozta éppen létre, amelyet az elsők között emlegetnek az olyan tárgyak között, amelyeket a természet ihletett.

Tépőzár a mikroszkóp alatt (Fotó: Tumblr)

A mérnök ötletét eleinte nem is vették komolyan, pedig a franciaországi Lyonban, az európai textilipar egyik központjában próbálkozott. Egy lelkes szabó segítségével kezdett végül kísérletezésbe: eleinte pamutcsíkokat használtak, azonban ezek hamar elkoptak, így idővel a szintetikus anyagok, pontosabban a nejlon felé fordult a figyelmük. De Mestral észrevette, hogy forró, infravörös fény alatt a nejlonszálakból aprócska horgok alakulnak ki. A tépőzár másik feléhez kezeletlen nejolnszálakat használt, amelyek kellően erősnek és rugalmasnak bizonyultak. Ezután nem kevesebb mint tíz évnyi próbálkozás következett, hogy a gyártási folyamatot gépesíteni lehessen. De Mestral így 1951-ben adta be szabadalmi kérelmét, amelyet 1955-ben kapott meg. Néhány év alatt egészen kiterjedt hálózatot épített fel, Németországtól Nagy-Britannián át Kanadáig és az Egyesült Államokig.

A találmányt hatalmas lelkesedés övezte: Sylvia Porter újságíró 1958. augusztus 25-én a következő szavakkal számolt be az újdonságról: “érthető izgalommal számolok be önöknek egy exkluzív hírről: “cipzár mentes cipzárat találtak fel” – végre. Ez az új eszköz akár a negyedszázada bemutatott cipzárnál is komolyabb forradalmat indíthat el.”

Bár ma már rengeteg cég gyártja Japántól Dél-Amerikáig, a legismertebb az amerikai Velcro Inc. lett, amelynek neve a tengerentúlon egyet jelent a tépőzárral. Az eleinte csúnyácska tépőzár-csíkokat idővel a divattervezők is megtanulták használni és ma már számtalan színű-formájú megoldással találkozhatunk, főleg a sportosabb ruhák piacán. A nagy teljesítményű, ipari felhasználású tépőzárból egy 5 négyzetcentiméteres darabka pedig akár közel 80 kilónyi súly rögzítését is lehetővé teszi.