“Az én apukám” – Varga Iza, Till Attila és Varró Dani mesélnek az édesapáikról

Varga Iza: “Apukám egy fantasztikus édesapa, aki születésemtől fogva hisz és bízik bennem”

“Fantasztikus tanár nénijeik segédletével kisebbik lányom, Sári osztálya úgy döntött, idén nemcsak az anyukákat, de az apukákat  is megünneplik, és ennek a napnak mostantól a számukra »Anyák ÉS Apák Napja« lesz a neve. Sőt: a nagymamákat eddig is felköszöntötték, de idén először a nagypapáknak is jutott vers, ének és saját készítésű ajándék!!! Valami nagyon a helyére került aznap. A gyerekek végtelenül igazságtalannak érezték, hogy a férfiak kimaradnak a köszönet és hála megünnepléséből, és valóban: látnotok kellett volna, mennyit jelentett ez a gyerekeknek és az apáknak is. Elképesztő mennyiségben fogyott a papírzsepi: ott szem nem maradt szárazon. Másnap épp a fotókat töltöttem le az ünnepségről, amikor csörgött a telefonom, és felkértek az Ország Kedvenc Apukája zsűrizésére. Én meg csak vigyorogtam magamban: soha nem jöhetett volna jobbkor egy ilyen megtisztelő feladat!

Azt azért nagyon sajnálom, hogy a zsűrizés miatt a saját apukámat és a férjemet nem jelölhetem, mert mindketten fődíjat érdemelnének. Apukám egy fantasztikus édesapa, aki születésemtől fogva hisz és bízik bennem. Csak azt hallottam tőle világéletemben, hogy amihez én hozzáfogok, azt sikerre fogom vinni. Elfogultságának is mindig helyet és teret adott, minden nap a fülembe súgta, hogy én vagyok a legszebb a világon, és én ezt nagyon sokáig el is hittem neki. Amikor pedig már tudtam, hogy nem így van, már azzal is tisztában voltam, hogy ő tényleg így látja, és ez nagyon jólesett. Hálás vagyok neki, mert a töretlen önbizalmamat neki köszönhetem. Abban pedig, hogy a férjem ugyanilyen alapokat, magabiztosságot és feltétel nélküli szeretetet tud adni a lányaimnak, minden nap gyönyörködöm. Boldog vagyok, mert tudom, egy kislánynak ez az egyik legfontosabb útravaló, ami az egész életére kihat majd…”

Varró Dániel: “Édesapámról az első, ami beugrik, a hangja…”

“Sokáig nem volt divat az apáknak részt venni a gyereknevelésben, és emiatt például amikor nekem született gyerekem, nem találtam olyan mondókákat, verseket, ami apukáknak is való lenne. A mai apukákban szerencsére egyre inkább növekszik az igény, hogy aktívan részt vegyenek a gyerekeik nevelésében, rájöttek, hogy a pelenkázástól meg a büfiztetéstől nem lesznek kevésbé férfiasak. Úgyhogy azért vállaltam el, mert szeretnék sok hasonló történetet olvasni, amiben jó apák szerepelnek, mert tudom, hogy ez sokszor nem könnyű.

Édesapámról az első, ami beugrik, a hangja, ahogy mesét olvasott nekünk, például a Gyűrűk urát hosszú heteken keresztül minden este. Varázslatos volt hallgatni gyerekként. Aztán a hatalmas, negyvencsapatos, kétfordulós gombfocibajnokság, aminek a tabellája kint volt a gyerekszoba falán, és amit véget nem érően játszottunk. Később sokat beszélgetett velem, például amikor az első nagy szerelmemnek vége lett, és nagyon magam alatt voltam, emlékszem, azt mondta, hogy ha az ember első nagy szerelme nem teljesül be, az óriási tragédia, annál csak az nagyobb tragédia, ha beteljesül. Ami szerintem nagy bölcsesség, és nagyon megnyugtatott akkor. Szóval olvasott nekem, játszott velem, beszélgetett velem. Nem hiszem, hogy ennél több kéne egy gyereknek a boldog gyerekkorhoz.

Ami engem illet, szerintem megengedő apuka vagyok, de a gyerekeim ezt biztos nem így látják, mert mindent azért persze nem engedek meg. Az jó jel, hogy nagyon ragaszkodnak hozzám. A múltkor az autóban hagytam a kabátomat, és visszaszaladtam érte, erre Jancsi nagyon megrémült, hogy hova mentem. Mikor megtudta, hogy csak a kabátomért, azt mondta: »Azt szeretem, ha a Papa a kabátjáért megy el, csak azt nem szeretem, ha dolgozni megy el.«”

Till Attila: “Az én apám nagyon jó édesapa volt”

“Sokat volt velünk, imádta a gyerekeket, szerette, hogy vannak gyerekei. Sokat játszott velünk, minden hétvégén mentünk vele a Gellért uszodájába, nyaranta a Balatonra, úsztunk, hülyültünk, horgásztunk. Jó kedélyű, jópofa, nyitott és laza ember volt. Neki is köszönhetem, hogy az én gyermekkorom az igazi, nagy, szeretetteljes biztonságról szólt. Emlékszem, rá is csodálkoztam, milyen érdekes, hogy ez nem mindenkinek természetes. Rá kellett jönnöm: Jé, ez nem mindenkinél így van?

Én is nagyon szeretem a gyerekeimet, szerintem jó partnerük is vagyok, de most egy olyan korszakomat élem, amikor elég sokat dolgozom, ami az Ország Kedvenc Apukája kezdeményezés kapcsán el is gondolkodtatott: egy szuper apuka dolgozhat-e sokat? Hiszen aki sokat dolgozik, annak nem marad sok ideje a gyermekeire. Szerintem a »jó apukaság« első ismérve, hogy érdekelje, hogy biztonságot adjon a gyermekének, hogy mint egy erős háttér és partner ott legyen, hogy gyereke rátámaszkodhasson.

Szerintem a legtöbb apuka ott rontja el, hogy nem foglalkozik a gyermekével eleget – és akkor arról még nem is beszéltünk, amikor történik egy válás, aminek gyakran az a velejárója, hogy az apuka szinte teljesen kilép a gyermeke életéből. Mi köze a válásnak a gyerekneveléshez? A pasik ezt nagyon sokszor félreértik: el lehet válni, nem kell egy rossz kapcsolatban benne maradni, de miért kell eltűnni?

Nem szabad elfelejteni, a gyerekek, még ha sokszor el is fáradunk tőlük, nemcsak energiát vesznek el, de rettenetesen sokat adnak vissza. Egy szülő a gyermekei által is fel tud töltődni. Persze néha azt gondoljuk, hogy kibírhatatlanok (nekem három van, őket elirányítani néha nagyon nehéz!), de ezzel párhuzamosan ott a szeretetnek egy olyan speciális formája, amit csakis és kizárólag a gyerekek adhatnak. Úgy hiszem, egy emberen nagyon látszik, hogy milyenek voltak a szülei. Az egészséges, erős, magabiztos és a világot sokszínűen látó, nyitott, felnőttek gyerekeivel soha nem lesz gond.”

Apukák az NLCafén!

• Az Ország Kedvenc Apukája: “Amikor hazamegyek, a gyermekeim sugárzó szeretete vár. Nincs ehhez fogható érzés”
• A gyengédség erő: apák és gyermekeik
• Édesapám napja
• Kettős portré: apám és én
• Keressük az ország kedvenc apukáját! – felhívás