Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fáy Ferenc: Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a viz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.
Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.
Úgy nézek rád, mint viz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.
Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok.
S reményt adtál,
Kimondhatatlan szépet.
Velem voltál
S emléket adtál,
Gyönyörű meséket.
Hozzám bújtál,
S álmot adtál:
Álomszerű Estéket...
Kezed nyújtottad,
S szerelmet adtál;
Csókod érezhettem,
S szívet adtál
a boldogtalannak,
Esélyt a lelketlennek...
Utat a bolyongónak,
Édes mosolyt
Életem rögeszméinek...
S minden mit adhatok cserébe
Csak a kezem,
Mely Téged követel,
a szívem,
Mely Érted dobog
a lelkem
Mely nem is létezne
Nélküled
Csókom,
Hűséges Szerelmem...
Oh jaj, ez mindenem!"
Mert Neked adom szívem, lelkem
Esténként dalt dúdolok Neked
Álomba ringatlak, hunyd le szemed
Őrzöm álmodat és életed mostantól
Csókjaim, ölelésem minden távon áthatol.
Simogató kezem érezd bőrödön
Amit látni akarok szemedben: öröm
S boldogság, felhőtlen szerelem
Éld át a csodát kérlek, velem!
Ölelj úgy, hogy összeforrjunk végleg
S én örökre vigyázom angyal lényed.
E rózsákat szívem küldi szívednek
S halkan suttogom Neked: Szeretlek!"
te légy az ágyam, ha elszunnyadok
te légy az árnyék, ha bánt már a fény
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy az írás és te légy a szó
te légy a friss méz és te légy a só
te légy a csónak az idő vizén
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy a jókedv és te légy a gond
te légy a vessző és te légy a pont
te légy a léggömb a múltam egén
és te légy a sírom, ha meghalok én.
Te légy a virág, ha elmúlt a nyár
te légy a mécses, ha későre jár
te légy a tűzhely az élet telén
és te légy a sírom, ha meghalok én."
Ölelő karjaid közt a világot feledem
Csábító illatod feltüzeli lelkem
Hol a pillanat, mikor újra testedet érinthetem?
Cirógató kezed érzem a bőrömön forrón
Szerető mosolyod magához húz kihívón.
A felhőkre írom mit érzek Irántad
Lesd őket figyelmesen, hisz Hozzád szállnak
Forró leheletem, csókjaim viszik Neked
Az együtt töltött órákat ugye nem felejted?
Csókjaim az esőcseppek, ölelésem a szél
Hiába esik és fúj, bennünk már nincs tél.
Milliószor, milliószor elmondott szavak
Melyek mégis mindig igazat szólnak
Reményteli, őszinte a legemberibb szó
Mint csendes, halk csobogású folyó
Neked suttogom, halld hát őket :
Csak Te kellesz nekem, Szeretlek !"
Szívemnek kedves most e látvány
Békésen alszol arcod felém tekint
De nem lát, lelked mélyen pihen
Minden ránc kisimult édes borödön
A való, igaz harmónia rám köszön.
Finom orrcimpáid meg-megremegnek
S melleid velük együtt emelkednek
Csak nézem arcod, végtelen békéd
Melléd bújnék, álmodba pillantanék.
Szemeid mozognak, pilláid moccannak
Belső szemeid vajon mit láthatnak?
Ott vagyok-e én is benned, látsz-e
Úgy mint én, vagyok-e álmaid része?
Nem mozdulok nem töröm szét álmaid
Drága üvegét, látni akarom vágyaid
Megrándul szád halvány mosoly születik
Arcodon látom az örömöt, mily szelíd!
Kire nevet lelked ki oly kedves neked?
Én lennék az? Kinek örülhet így lényed?
Kicsiny ujjaid hirtelen életre kelnek
Valakit becézőn simogatnak, dédelgetnek.
Őszinte szerelmed most áthatol
Arcodon, arcomon, lelkembe hatol
Tudom, akit most látsz magadba'
Ő t egész lelked igazán imádja.
Lassan ébredsz, szemeid kinyílnak
Lustán tűröd, eljött egy új nap
"Mondd kedvesem, mit álmodtál?"
Kérdem s te melegen pillantasz rám."
Szívem mélyén mindig várlak
Örülök, ha néha látlak
Nagy ajándék vagy nekem
Talán meg sem érdemlem
Csillag vagy fenn az égen
Egyszer talán elérem
Fényed majd rám is ragyog
Kezem Te is megfogod
Érzed, hogy a szerelem
Szétárad a szívedben
Így lesz, talán, nem tudom
Mondd, hogy nem csak álmodom!"
Szia Kedvesem! Imádlak...tudod???
Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik
szív érette nem dobog;
ám, ha fojtott izgalomban
még remegne, az se baj:
a víz sem csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar!
Jött az óra, válni kellett;
észre sem vetted vajon,
bár szemed láttára pergett,
forró könnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
önfeláldozásomat.
Féltél, hogy ha szánsz, szívedben
újra szítod lángodat.
Ám hiába igyekeznél
szenvedésed rejteni,
mert szerettelek, szerettél,
s nem tudunk felejteni.
Villámot lövellt a mennybolt,
nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s állta a vihar dühét;
látod, a két tört vonal hogy
összeillik? Van, amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakít."
Bárhol hajtom le a fejem,
Mindenhol ott vagy velem,
Bármit hoz a sors nekem,
Segítesz, hogy véghez vigyem.
Elfogadod, hogy nehéz vagyok,
Akarod azt, amit én akarok,
Mielőtt elalszom, gondolok rád,
Neved suttogom, mint egy imát.
Bárhol hajtom le a fejem,
Gondolok rád,
Bárhol hajtom le a fejem,
Elmondok érted egy imát.
Nem kéred, hogy más legyek,
Vesztesen is kellek neked,
Ha összetörök, felemelsz,
Ha kiborulok, megölelsz,
Ha dühös vagyok, nem haragszol,
Ha fáradt, velem alszol.
Mindig csak adsz és sosem kérsz,
Az enyém vagy és velem élsz.
Bárhol hajtom le a fejem,
Te mindenhol ott vagy velem.
Tudom, hogy mellettem állsz,
Tudom, hogy engem vársz.
És túl vagyok már mindenen,
Megkérlek, maradj velem!
Húsz éve kezdődött ez a szép történet,
De mégis nélküled éltem le ebből tíz évet,
Már nem is tudtam, merre élsz?
Hogy engem vársz és Te is remélsz."
Az én szivem ...
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.
megsimogatott.Kinyitottam a szemem,és Te voltál ott.
Most hiába csuknám be a szemem,mert a tündér nincs velem.
Hát most várom,hogy ujra megint este legyen..."
"Egyszer csak része lettél az életemnek,az álmaimnak
a gondolataimnak.De én nem bánom,mert örülök ennek,örülök NEKED!"
"Minnél inkább szeretsz valakit,annál többet akar töled,
és annál kevesebbet tudsz neki adni,hiszen már odaadtad
mindened:a szerelmed!"
"...Akkor hajnalban tudtam meg,hogy vagy
gy igazi élet a semmiböl.Nyitott szemmel feküdtem a sötétben,és egyszerre abban a sötétben,belém villant a bizonyosság:Igen,vagy!Létezel!Ollan volt,mintha egy puskagolyó talált volna el,megállt a szívverésem.Aztán amikor a szivem tompán ujra verni kezdett,már azt éreztem,hogy a mélybe zuhanok,ahol minden bizonytalan és félelmetes.Most itt vagyok,egyedül a sötétségben.Elveszek ebben a félelemben.................NÉLKÜLED!!!
Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen'.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja."
"Szólj hozzám, hogy megleljelek
Szavad megérint, megjelöl.
Jelet teszel rám, szent bélyeget
A varázslat itt van. Testet ölt.
Szólj hozzám, hogy velem legyél
Mikor arcod a homály mossa el
Reszkető kezem bőröd hiába kutatja
És csak várok. Várom, hogy mikor érkezel.
Szólj hozzám, hogy higgyek ismét
Megrezdül a víz, a lég s a föld.
Mozdul az élet, hangod ha zenél
Harmóniát hozol. Minden mi rossz összetör."
Amire nem lel szót a nyelv,
Mi be nem fér egy ölelésbe;
Miről az ajak nem beszél
Csókot adva, vagy vágyva, kérve;
Mit el nem mond egy mozdulat,
Ha kezeddel a búcsút inted;
Mit el nem árul mosolyod:
Azt mind kimondja egy tekintet!"
Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,
szeretni úgy is lehet,
hogy mindened neked,
szeretni úgy is lehet,
hogy nincsen ott veled,
szeretni úgy is lehet,
hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet,
hogy tudod, hogy szeret,
szeretni úgy is lehet,
hogy viszontszeretnek,
szeretni úgy is lehet,
ahogy én szeretlek.
"Őszinte szerelem
Szeretem mikor hozzád bújhatok,
Szeretem mikor ajkadra csókot adhatok,
Szeretem ha melletted fekhetek,
Szeretem ha kezemet kezedbe tehetem,
Szeretem mikor édesen nézel rám,
Szeretem mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!"
Szeretem minden egyes porcikád,
Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged és senki mást!"
Neved-madárfiók tenyeremben.
Neved-mint jégcsap üdíti nyelvem.
Szájmozdulat-egyrezzenetű.
Neved-öt betű.
Szép labda, égbe szökkenő.
Ezüstszínű csengő.
Csendes tóba vetett
kavics visszhangja neved.
Döndül tompa zenével,
mint éji dobogás úgy enyész el.
Verdes, mint a magány,
homlokhoz szorított fegyver ravaszán.
Neved-tudod mi nekem?
Neved- csók lehunyt szememen.
Dermedt századok fagya enged,
hóra hullt csókjára nevednek.
Kék csobogású hűs italom,
neved álom, mély nyugalom.
Kék az ég és zöld a fű,
Vele minden gyönyörű.
Örökké karjába zár,
Szeret és csak csókra vár.
Olyan szerelmes vagyok,
Ha elhagyna én meghalok.
De ő csak úgy átölel,
Soha nem ereszthet el.
Szeretem a szép szemét
Szállfa magas termetét.
Munkás kérges tenyerét
És Ő-t az egész szép legényt.