Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Babits Mihály:
JÓ VOLNA MOST KÍVÜL ÁLLNI...
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg kellett próbálni
Ha sohase szerettél volna
az ajkam egy panaszt se szólna
Ha sose csókoltalak volna
a szívem most is nyugodt volna
Jó volna tőled elmaradni
jó volna innen elutazni
Jó volna rád nevetve nézni
a legjobb volna rád se nézni
Jó volna lenni illedelmes
Jó volna nem lenni szerelmes
Jó volna erről nem beszélni
a legjobb volna nem is élni!
"A szenvedély miatt az ember nem tud enni, aludni, dolgozni, megnyugodni. És sokan megijednek tőle, mert amikor megjelenik, összetör minden régit, ami az útjába kerül.
Senki nem akarja szétrombolni az életét. Ezért sokan távol tudják tartani maguktól ezt a veszélyt, és képesek fönntartani egy olyan házat, amely belülről már rothad. Ők a tudatosság mérnökei.
Mások épp az ellenkezőjét gondolják: gondolkodás nélkül átadják magukat a szenvedélynek, és azt várják tőle, hogy minden problémájukra megoldást nyújtson. Kedvesükre hárítanak minden felelősséget, neki hálásak, ha boldogok, és őt hibáztatják, ha boldogtalanok. Hol a fellegekben járnak, mert valami érthetetlen csoda történt velük, hol meg teljesen letörnek, mert valami váratlanul mindent összezúzott körülöttük.
Menekülni a szenvedély elől, vagy vakon engedelmeskedni neki - melyik hozzáállás a kevésbé pusztító?
Nem tudom."
Minden éjjel,mindennap hiszem,az egyetlen csak te vagy
gyönyörű szép szerelmesem,csak te legyél,te maradj meg nekem
Minden éjjel,mindennap hiszem:az egyetlenem te vagy
Miattad hiszem!S nem feledem:van sosem vétkező szerelem
Lenyűgöző,milyen fényesek a lángok,melyekben elégünk
a tragédia minden mosolya,amely bennünk él.
Drágám!Nem akarod babusgatni életünk félelmeit?
Tudod!Ami életben tart bennünket
----------------HIM------------------
"Ez a könnyek erődje,
A könnyeimből építettem Neked
Ez az erőd nem omlik össze
Erősre építettem!Neked!
----------HIM--------------
A szerző: Oriah Hegyi Álmodó, indián, 1994-ből.
Jaj, sajna nem én írtam! Bár tudnék ilyet írni!
A szerző: Oriah Hegyi Álmodó, indián, 1994-ből.
folyt. 2.
Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
Vagy nekem adjon jobbakat!
folyt.
Olyan kevés, amit kívánok...
Ha osztoszkodni restel is,
Legyen a tisztelt lelke másé
Nekem elég a teste is.
Legyen lelkének egy barátja,
Kivel csevegni élvezet,
De ez az őrült, ez a mamlasz,
Ez a barát nem én leszek.
Legyen övé minden poézis.
És az enyém: csak ami tény,
Ő oldja meg a problémákat,
A ruháját viszont csak én.
Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe, kérem nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást.
Csak egy a módja asszonyom:
Ez messze van a romantikától, de sztem mestermű...
Heltai Jenő
Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom.
Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört, szegény szívének
Legjobb barátja én legyek.
Legjobb barát! Szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég vén,
S ön aggasztóan fiatal.
Ön csupa élet, csupa illat,
Lángol, vakít, hevít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám a csókját
Én, aki angyal nem vagyok?
Ha az égen lemegy a nap
Te akkor is az eszembe vagy
Te vagy a reménység csillaga
És csillag nélkül sötét az északa!
Egy kéz mely soha nem ért igy hozzám
Egy szempár mely soha nem nézet igy rám
Két kar mely forroban még nem ölelt
egy pillanat mit szivem sose felejt!
Szemembe könycsepp
A szerelem könye
Remegö ajkam felsohajt az égre
Bolondos szivem tied lesz örökre!
"Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e,
hogy őrültnek néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni és hagyni, hogy az extázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tieddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst Holdnak , hogy "Igen!"
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és, hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban."
Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni
vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért,
álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröztek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy
megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és
bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat
anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy
tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve análkül, hogy
figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk
emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem
mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni
életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt
élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom
éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek
megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-
e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden
másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy
igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé
választottál.
Sokszor elmegyünk a szerelem mellett csak azért mert vakok vagyunk, vagy nem akarjuk az érzéseinket felvállalni, mert meg akarunk felelni a "társadalom normáinak" és lehet hogy ez miatt hiába is találtuk meg az igazit, eleresztjük...
ŰŰMindenki keresi az igazit, de lehet hogy nem is kellene keresnie mert lehet hogy ott van mellette csak nem veszi észre. Az ember sokszor szemellenzőt hord és nem látja azt ami annyira egyértelmű, ami ott van a szeme előtt, de vak és lehet hogy késő lesz az amikor rájön hogy mindvégig ott volt mellette az akit idáig keresett...
Reggel felkelsz.....
Reggel felkelsz a tükörbe nézel
Nem fáj semmid de belül vérzel
A szemeid véreresek, alig élsz
Érzed hogy valamitől nagyon félsz
Napról-napra csak hajszolod magad
Pár órát alszol s csak az alkohol marad
Hogy elmenekülj a gondjaid elől
Hogy letérj az útról már nincs elég erőd
Pedig rossz útra tévedtél észre sem veszed
A pia meg a stressz elvette az eszed
Csak bámulsz a tükörbe és úgy érzed
Holnaptól te is a sírban végzed
Ezért ne lásd az életet unalmasnak
Érezd az életed szépnek és nagynak
Ne csináld ugyanazt napról-napra
Gondoljál mindig a holnapra
Ne érdekeljen a kormány,az egyház
Ne érdekeljen ha az áram megráz
Nézzed az életed szép oldalát
Akkor is hogyha szar ez a világ
De ha minden kötél elszakad
És ha más lehetőség már nem marad
Akkor se vágd fel az ereidet
Gondolj másokra s ne tegyél ilyet!
Ne szívjad széjjel az agyadat
Ne tegyed tönkre magadat
Ha van egy kicsi kis reménysugár
Ragadd meg gyorsan és ne menj tovább
Egy újabb ébredés, egy újabb szürke nap,
mondd, mi az ami neked mégis erőt ad?!
Figyelj rá milyen a reggeli szó
Hogyha jó hát a napod is jó
Van az úgy amikor igen nehéz
Keseru ízu a reggeli méz
HA VALAKIT NAGYON AKARSZ ENGEDD EL , HA VISSZAJÖN ÖRÖKKÉ A TIED MARAD , HA NEM - NEM VOLT A TIED SOHASEM.
HOGY MENNYIT ÉR AZ ÉLET-
NAGYON KEVESET.
HOGY MIT BÍR A SZÍV
HATALMAS TERHEKET,
DE MÉGSEM ELEGET.
JÓ VOLNA FELEDNI:
ÍGÉRETET, SZÉP ÜZENETET,
DE NEM LEHET.
MINDEN EMLÉK SZÍVBE- CSONTBA MAR
ÉS A FÁJDALOM SZŰNNI NEM AKAR.
MERT ITT ÉL MINDEN BENNEM-
BELŐLED,
MINDEN AMI A MIENK,
DE CSAK EGY AZ ENYÉM
AZ EMLÉKED.
DOTTY 2005.09. 07.
DRÁGA HANG
Szárnyal a telefon.
Te vagy.
Egy hang.
Bársonyos, békefehér.
Édes színe, mint szelíd barack fedi el éh-bánatom
Most látom csak, selyem táncot lejt a szélben szavadon,
Mint hangszeren a húrt, lágyan pengeti fáradt lelkem
Halkan dúdolja most álmos, félénk mosolyom.
Ne fáradj a réveteg csönddel, sose bánd
Fülemnek drága kincs, szememnek hiú ábránd.
Lelked hárfa szálait
Reszkető térben fonom össze arany érzületté
Ahogy suhan rajtam, cirógatva bú-bensőm
Magánhangzók virulnak szívem fehér billentyűin
A feketéket már magam öntözöm Veled.
Teremts Mindenkinek ily ragyogó zenét
Drága kezed az oktávot, fogj át minden mesét,
Öleld Magadhoz gyermekedként minden emberét
Csak Téged halljanak, s mámor hegyként visszhangozzék:
Itt vagy belül, gyönyör beszéd, Te bársonyos, békefehér.
2005. szeptember 9.