Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válok-Belehalok ...
Létrehozva: 2005. június 7. 11:24
Hogy éljem túl? Még mindíg szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
Utánna 1 évet dolgozott ügynökként, autózgatott erre-arra. Én lefikáztam a munkáját, mondván, hogy kula-bula, átverésen alapuló túró. (babafotó)
Ez őt nagyon bántotta, hazudott amikor aznap nem volt bevétele(jutalék), hogy ne csesztessem. Utáánna jött a műtét (cici) és a bajok
És bezárni sem lehet senkit, akarata ellenére, elvégre nem közveszélyes bűnöző, és nem is elmebeteg. . . .
És mitől veszítette el ezeket mind?
Valami csak történt, hogy 1xcsak nem tudott létezni xanax és pia nélkül. . . .
S nyilván voltak jelei a leépülésének is. . . .
sosem volt munkahelye? ha volt mi lett azzal?
Sajnálom, ami Veled történt és át is érzem, mert tavaly ugyanezen (ill. hasonlón) mentem keresztül, csak "pepitában".
Nálunk az exférjemmel volt baj, megváltozott, 180 fokos fordulatot vett egyik hétről a másikra. Gondoltam én mindenre, drogra, depresszióra, rossz társaságra, stb. . . Én is voltam pszichológusnál is, mint Te.
Megtettem mindent, de egy idő után rájöttem, hogy kész, ennyi, ennél többet nem tehetek. Hosszú beszélgetések, rendbe akartam hozni mindent, de egyedül kevés voltam hozzá. . . . , ehhez két ember kell.
Egy bizonyos szintig meg kell tenni mindent (márcsak azért is, hogy később ne tehess magadnak szemrehányást, hogy te nem tettél meg mindent), de be kell látni, ha vége. . . Nem igaz, hogy felelősségel tartozol a másikért (na igen egy pontig), mert csak magadért tartozol felelősséggel. A feleséged felnőtt ember, tisztában kell lenni a cselekedeteivel és annak következményeivel. Te hiába akarod őt "megmenteni", amíg ő maga nem akar meggyógyulni. . . Először neki magának kell felismernie, hogy beteg, és, hogy segítségre szorul, de amíg ő nem akarja, addig Te nem tehetsz semmit. Bele kell nyugodnod. . . Tudom, hogy kegyetlenül fáj. . . , de el kell engedned. Ne haragudj, hogy ezt írom, de a saját életedet nem áldozhatod fel másért (akkor sem, ha ő a feleséged és szereted), főleg úgy nem, hogy Te már megtettél mindent. Legalábbis, ahogy a szavaidból kiveszem. Lásd be, hogy nincs mit tenni. :(( Engedd el.
Te pedig idővel jobban leszel, ami sajnos nem kevés idő, akár egy-két évig is eltarthat. . . Lesz idő, amikor örülni fogsz, hogy így történt. Tudom, ez most elképzelhetetlen.
Nem a levegőbe beszélek, mint írtam átmentem ezen. Voltak átbőgött éjszakáim, fogytam majdnem 10 kg-ot, stb. . . . Ma már nem bánom, hogy így alakult az életem.
A másik, hogy írtad, hogy Te is hibás voltál. Igen, ez így van. Egy hibás soha nincs. Tanulj az esetből, hogy többé ne kövesd el ugyanazt a hibát. . . !
"Egymás jobbik fele vagyunk" mondogattuk egymásnak. "Veled akarok megöregedni"
Ha vki nem kerek belül, az két műmelltől sem lesz az. És ez a csapda.
Kedves feleseged miutan felszerelte uj cicijet , beult szep autojaba uj aldozat utan nezett. Hat en csak azt sajnalom hogy ismet egy normalis pasit sikerult tonkretenni aki a kovetkezo kapcsolataba is tovabbviszi az itt szerzett seruleseit. Mert ugye a puttonyunk a tapasztalatokkal csak egyre no.
En ha el akarom kepzelni a csajt egy tipikus plaza cicat latok magam elott. Azok meg nem epp a jo feleseg tipusok
A doki aztmondta, hogy teljesen szétesett a személyisége, Ő már nem ugyanaz az ember akit megismertem. Állítólag bárki elvette volna, ugyanúgy járt volna mint én.
Nem akar velem találkozni, a családja is elzárja előlem.
Már legalább beszélhetnénk, de túl friss(2 hÉT) még a balhé óta eltelt idő. Talán. . .