Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válok-Belehalok ...
Létrehozva: 2005. június 7. 11:24
Hogy éljem túl? Még mindíg szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
az meg, hogy anyagilag elfogadta amit kapott hát ez van. talán a cicikre ott és akkor azt kellett volna mondani hogy nincs rá pénzünk, menjünk helyette telelni ide vagy oda.
Szegényt elég rendesen ki fogják használni pasikák:(
Tisztiklub pedig tipikus húspiac (1x voltunk ott párommal vmi szülinapi bulin és kiakasztó volt ribanc nők tömkelege s erre vadászó pasik hada)
Annak idején mit szerettél meg benne?
(azon felül, h bizonyára dekoratív jelenség s jókat lehetett bulizni vele).
nekem az exem volt ragaszkodo a vegtelensegig, naponta 100 bokot kaptam, teljesen kisajatitott viszont rendesen istennönek ereztem magam mellette. aztan ennek most a parom issza meg a levet mert megy a nyaggatas h sose mondoood h szep vagyoook meg stb. amire viszont szukesege van egy nonek. ha en nem kapom meg szolok. lehet h a lany nem. es teny h ha nem kapkodna magat a parom mas utan neznek mert miutan eltem ugy h megkaptam, nem fogok ugy elni h nem kapom meg. keresek mast es kesz. ez kicsit durvan hangzik, nem tudatosan van igy persze de igy van.
De ha a páromnak nem kell a csilli-villi, akkor szerintem meg lehet tartani az egészséges egyensúlyt.
Csak a pasiknak is elég nagy elvárásaik vannak mostanában.
Nem nézhet ki minden nő úgy az idő múlásával, mintha 16 éves lenne.
Ezt a pasiknak is tudni kellene.
Bár nem tudom, hogy Csaba mennyire volt "igényes" a feleségével szemben, de van olyan isemrősöm, aki egész nap csak magával foglalkozik, hogy a férje nehogy lecserélje egy fiatalabbra.
Veszett fejsze nyele az ilyen kapcsolat:(
azt hiszem ő is feladta.
ki elégedett magával s életével az nem tömeti magát tele kétes műanyag darabokkal. . .
Nekem nincs bajom egyébként szilikon csecsekkel s még szép is tud lenni, csak legritkább esetben hozza meg várt eredményt.
Abban egyetértek veled, h van, akinek tényleg szükséges és azoknak tök jö, hogy van ilyen lehetőség:)
Már csak a kocsit szeretné visszakapni. Sírt amikor az utolsó balhé volt 2 hete pénteken. "mindig rosszúl döntök, csak fájdalmat okozok, már 2 éve leírtam a naplómba, hogy öngyilkossági gondolataim vannak"
3 ember volt a családjában öngyilkos, az apja alkoholizmusba halt bele miután elszórta a család nem kis vagyonát.
csaba története kísértetiesen hasonlít egy ismerősöm sztorijához. a csaj nem akart soha dolgozni, inkább elvégzett már vagy 4 egyetemet, bulizott az évfolyamtársaival, a lakás közben uszott, mert ha éppen nem órán volt, vagy tanulmányi kiránduláson, akkor aludt. . . . .
nekem is voltak ifjú koromban ilyen gondolataim, de miután megszabadultam az illető pastól egyszerre "rendbejöttek" a melleim:) és szerencsére soha többé nem kerültem abba a lelkiállapotba, hogy ilyenen agyaljak.
ezt a visszaigazolást nem keresné máshol, ha otthon a kellő figyelmet megkapná. nem a viselkedése miatt, hanem csak úgy, természetességgel, hiszen a párom ő.
kocsi: látod most is anyagiakkal akarod magadhoz kötni, és kimutatni valamit, ami helyett együttlevéssel, közös programokkal jobban járnátok. egy gyógyszer-drog és alkohol függőnek kocsit veszel???????????? az már csak hab a tortán, hogy válófélben vagy és nagy értékű ajándékot adsz neki. nem értelek:(
Nagyon kevés sz esély hogy vele egészséges nyugodt családi életed lesz.
Szerinted így visszagondolva te mit hibáztál?
Mi az amiből többet igényelt volna?