Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válok-Belehalok ...
Létrehozva: 2005. június 7. 11:24
Hogy éljem túl? Még mindíg szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
2. a "visszaigazolások miatt.
Menjetek le a tisztiklubba a Stefánia útra (Arató Disco) és láthattok többszáz hasonlót.
Nem tudok már nagyon segíteni. Acsaládja is teljesen ellenem fordult, amikor 2 hete visszavettem a kocsit amit vettem neki, amikor fültanuja voltam egy olyan telefonbeszélgetésnek véletlenül amit az egyik új versenyzővel fojtatott. "nem sejt semmit édesem, különben is válófélben vagyunk" Pont az ablak alatt álltam. . .
figyelemre és szeretetre, gyengédségre vágyik, amit annak idején megkapott!
úgy gondolom, hogy az ilyesmit csak szeretettel és sok-sok "ráfordított" idővel, együttlevéssel lehet helyrehozni és gyógyítani.
mert mit is érnek a bogyók, a terápiák, ha nem érezzük, hogy fontosak vagyunk a másiknak?
Valamiért kialakult ez nála és több mint vszínű, hogy Csaba is hibás, ha nem is dirrekt alakította így, de valamit nagyon nem vett észre az elején, amit pedig észre kellett volna venni.
amig nem volt gond, nem figyeltél rá annyira, amennyire szüksége lett volna, nem érezte már a tüzet benned. ezért tudatosan (eljárkálás otthonról) és tudat alatt (bogyók szedése, drog, pia) olyan dolgokat csinál amivel felkeltheti a figyelmedet, törődést vált ki belőled.
Akkor kellett volna kibeszélni a témát és leülni, átfontolni, hogy mit kellene másképp csinálni.
Tudom, később már okosabb az ember, de talán még nincs veszve minden.
Ha egyszer felelőséget vállaltatok egymás iránt, akkor itt az alkalom, hogy megmutasd. Tudom, ez így elég egyszerűnek hangzik, de ilyenkor mutatkozik meg igazán, hogy mennyire szereted a másikat, mennyire tartozol - mert igenis tartozol! - neki. Természetesen van egy határa mint mindennek, de fontos tudni, hogy a gyakorlatban VALÓBAN mindent meg kell tenni!
Üdv.
Vagy sokat dolgoztál és ő unatkozott?
Csaba is említette, hogy a feleség kábé értékelen szarnak tartja magát:(
Eleve szilikon mell sokat elárul leányzó önképéről:(
Nem tudom mit lehet tenni ilyen esetben. . . . .
Nem minden arany, ami fénylik és az meggyőződésem, hogy egy kapcsolat vége nem 1 ember sara. 2 ember cseszi szét.
Nyilván oka volt xanaxba menekülésre. . . . . . azt viszont nem tudjuk ki/mi elől menekül feleség. . .
Vki egyébként túlzott ragaszkodást nem bírja elviselni.
azt hiszem ide kell visszavezetni a dolgokat. a jelek szerint ő az a belülről őrli magát típus és nem kiabál, nem veszekszik, és nem mondja folyton. jól érzem?
A pszichológus SZendi Gábor, depresszió-specialista, azért nyilatkozott csak az én elmondásom alapján, mert egyedül mentem végül(Ő nem jött az utolsó pillanatban), de elmondam mindent az elejétől a dokinak(2, 5 óra)
jómagam ritkán járok dizsizni:)Néha bnőkkel szoktunk ötyézni s olyankor felmérjük a pesti szórakozóhelyeket, de bevallom olyankor nem a nők kora érdekel s nem őket sasolom:)hihihihhi
sztem el kellene mennetek egyutt pszichiaterhez. (ha nem is azert mert az megoldja a helyzetet de sokkterapiakent bevalhat nala) ha maskepp nem megy kerj egy idopontot, es menjetek el setalni es elötte 5 perccel mondd meg neki. fajni nem fog, bezarni sem fogjak, ha masert nem a kozos emlekekert tegye meg.
a kerdesem csak az h ezek utan h tudod h milyen szemelyiseg, szeretned-e öt gyerekeid anyjanak. sanax-függöen. mert mi lesz ha baba utan lesz depresszios? vagy anyukakent nem erzi majd magat tokeletesnek es akkor varja el mas ferfiak bokjait. vagy az elkenyelmesedes ellen tudatosan jar el diszkozni stb a csaladi elet rovasara. ezeket mind merlegelned kell. . . .
Lehet így majd rádöbben egyszer, hogy kezelésre van szüksége.
Hány nő szeretne kitartó, hűséges férjet.
Valakinek meg nem kell:(
Tanulság: Próbáld lezárni a dolgot magadban, hidd el, egy idő után jobban fogod érezni magad! Nekem két évembe került a döntés, amíg próbálkoztam, hátha rendbe jön, jobb lesz. (Nekem két gyerekem is van) Hát nem lett jobb. Én viszont jártam pszichiáterhez pánikbetegség miatt, aminek ő is oka volt. Nem érte meg a várakozás! Jobban jártam volna, ha hamarabb lépek. Nem könnyű, de megéri!!
37 év. . . :-) Én 33 leszek az idén, a második férjem 39. Nem vagy lemaradva semmiről!!
Fel a fejjel!! :-)
Üdv! H.
le a kalappal előtte.
Valakinek könnyű másoknak nehéz feldolgozni ugyanazt a problémát.