Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pránanadi
Létrehozva: 2004. július 20. 00:20
Sziasztok!
Szeretnék véleményeket és tapasztalatokat olvasni erről az energetikai irányzatról. Mi különbözteti meg a többitől, mint pl. a Reiki? Elég keveset tudok az ilyen dolgokról, de szeretnék ezen változtatni. Végignéztem a már meglevő topikok címét, de nem találtam olyat, ami a Pránáról szól, ezért úgy döntöttem nyitok egyet. :) Ha minden sikerül, akkor talán hamarosan részt fogok venni egy ilyen tanfolyamon, de addig is szeretnék minél többet hallani róla.
Szeretnék véleményeket és tapasztalatokat olvasni erről az energetikai irányzatról. Mi különbözteti meg a többitől, mint pl. a Reiki? Elég keveset tudok az ilyen dolgokról, de szeretnék ezen változtatni. Végignéztem a már meglevő topikok címét, de nem találtam olyat, ami a Pránáról szól, ezért úgy döntöttem nyitok egyet. :) Ha minden sikerül, akkor talán hamarosan részt fogok venni egy ilyen tanfolyamon, de addig is szeretnék minél többet hallani róla.
Nagyon érdekes beszélgetés folyik itt. Tudnátok segíteni, hogy mikor, hol és hogyan tudnék egy tanfolyamra eljutni?
Nem gondolom, hogy van ma magyarországon olyan ember aki annyira harmóniában van önmagával, és annyira problémamentes hogy ne lenne szülsége valamilyen energiára. Amit leírtál arról azt gondolom úgy hívják Önigazolás.
Szeretettel ezisen
Aki kíváncsi lett követheti a példádat.
Én ma jöttem haza az I. tanfolyamról. Aki már volt az tudja mit érezhetek aki még nem azt furdalja csak addíg a kíváncsiság míg el nem jut egyre, de ne sokáig várjon mert minden nap elvesztegetett lesz nadi nélkül.
Köszönök mindent Ezisen.
Én 2. szinten vagyok és már többször megpróbáltam eljutni a 3. ra, de nem jött össze. Utoljára akkor, amikor a babámat hordtam a pocakomban. Hiába akartam volna vele együtt avatódni, ő nem akarta. Mivel nem csak Pránanadival foglalkoztam, hanem kungfuval is, aminek ugye szintén ismertek az energetikai vonatkozásai, azzal is találkozott, de elutasította. Egyszerűen nincs rá szüksége. Megbeszéltem vele egy csomó dolgot meditációban és egyértelművé vált számomra, hogy mennyire felettem áll tudásban, tapasztalásban-így inkább én tanulok tőle :-))))))))))))))))))))))))))))))))
Én is itt vagyok. :) Nyaraltam. Aztán nem volt netünk, aztán nem volt időm. :) De remélem, most már lesz.
Nagyon figyelek, érdekeseket irtatok.
Azt, hogy érdemes e továbbmenni, mindenkinek magának kell eldönteni, ha nem a tannal, hanem a Mestereddel van problémád dőreség lenne abbahagyni, van a Dalai Lámának Az Út a Nyugalomhoz című könyvében egy útmutatás. Itt minden napra van egy bölcselet, figyelmedbe ajánlom a szeptember 15-éhez írottakat. Egyébként meg ez egy olyan dolog, ma Mországon ehhez a tudáshoz kétféle képpen lehet hozzájutni, vagy követed a Petrezselyem Mestert, vagy megpróbálsz kijutni Tibetbe és ott tanítást kapni, ami ugye nem nagyon járható, mert valszínűleg be sem engednek abba a kolostorba ahol erre szert tehetnél.
Innentől kezdve már csak az a kérdés mennyire vágysz az ismeretre. A másik dolog a fejlődés, mindannyian azért születtünk erre a (tanuló) bolygóra, hogy fejlődjünk, ha meghalunk nem visszük magunkal a házat, kocsit, ékszereket, magunkal visszük ugyanakkor a tapasztalásokat, egy szép utazás élményét, a meditációkat, az avatásokat. Szerintem a legnagyszerűbb dolog amit egy anyuka adni tud a leendő gyermekének, hogy az a baba már hasban kap egy pár avatást.
". mit jelent, hogy a hatoson vagy? az már láma-fokozat? tanítasz is? "
Pontosan nem értem a kérdést, a hatos fokozat az azt jelenti, hogy elvégeztem a pránanadi gyógyító fokozatai közül hatot, és most arra várok, hogy mehessek a hetesre. Nem nem vagyok Láma a láma fokozatot Tibetben kaphatja meg az ember, ha meghívják oda, engem nem hívtak, de nem is érzem azt hogy olyan szinten állnék.
Nem tanitok, bár néha kacérkodom a gondolattal, hogy bele kellene vágni, elvégeztem ugyan az első tanítói fokozatot, és lenne is kedvem hozzá, de úgy gondolom, hogy ez teljes embert kíván és én még nem állok erre készen.
engem nagyon érdekelne! tudtok helyet hová érdemes menni? mikor lesz legközelebb?
köszi mindenkinek aki ír!
azért kérdezem a továbbmenetelt, mert a már említett mesteri incidens után az kezdett az érzésem lenni, hogy felesleges a fokozat, ha nem tudok emberként helyt állni. az volt az érzésem, mint sok papnál (nem szándékozom a szokásos vallási-hit kérdést boncolgatni), hogy nem ez számít. pont a nézeteltérés előtt gondolkoztunk a kettesen, úgy éreztük, lassan itt az ideje. aztán megoldódott a kérdés.
nem azt kérem, hogy győzz meg, mert nyilván mindenkinek máshogy alakulnak a dolgai, és most úgy érzem, hogy lassan csak bekopogtat már a gyermekem az ablakon és ő is elég nagy továbblépés lesz a számomra. de hitelesnek érezlek és érdekel a véleményed. meg aztán ugye az sem véletlen, hogy itt összefutunk a fórumon.
Látom közben megindult a mesélés, nem akarom egyikőtöket sem ismételni, de én is hasonló életérzésekről számolhatnék be mint naivanna.
Ha nem bánjátok elmesélném, hogy hogyan jutottam a prána közelébe.
Ez 2001-ben történt. Épp kiolvastam egy könyvet ami egy Tibetben élő gyógyító szerzetes életéről szólt, gyerekkorától egészen felnőtté válásáig. Nagyon megfogott a dolog, mert egy csomó olyan mozzanatot fedeztem fel ami az agykontrolból visszaköszönt. ennek a könyvnek az emésztgetése folyt amikor felbukkant egy félig meddig rokon, akiről kiderült, hogy valami Tibeti kézrátétes gyógymódot gyakorol (ez volt a Pránanadi). Azon a családi találkozón nem is tudtam vele többet beszélni erről, a távolság meg köztünk 300 Km. A következő hetem azzal telt, hogy folyamatosan azt éreztem, most megyek el valami mellett aminek részese kellene lennem. Felhívtam az illetőt találkozzunk újra mert többet akarnék tudni erről az egészről, ez volt szerdán, és azon a hétvégén ott ültem egy egyes tanfolyamon anélkül hogy bármilyen ismeretem lett volna erről az egészről. Ennek megfelelő hitetlenséggel és gyanakvással. Egyetlen dolog volt amit biztosan tudtam, hogy úgy akarom ezt a nemtommit mint még életemben soha semmit. A tanfolyam második napjára azutám elszállt a hitetlenségem és a gyanakvásom, és helyébe lépett a tudni akarás. Azután Kb. másfél évig mindenkit el akartam küldeni tanfolyamra, mert ugye ami nekem jó azt szeretném a barátaimmal is megismertetni. Ma már tudom nem véletlen hogy erről senki sehol nem lát hirdetést, és mégis mindenki eljut oda akinek ott a helye. Még annyit talán az ember az egyes után alig várja, hogy elteljen a várakozási idő és mehessen a kettesre, nem beszélve a kettes és a Mesteri közötti hosszú időről, aztán amikor egyre magasabb fokozatra jut már csak azt érzi hova ez a nagy rohanás. Ugyanis a nagy tudás nagy felelősséggel is jár. A hatos tanfolyam után két hétig csak halottakba ill haldoklókba botlottam, biztos nem "véletlen".
nekem is sokmindent mondtak mindenféle képességekről. közben persze rájöttem, hogy megint csak nem én vagyok különleges képességekkel megáldva, hanem az a helyzet - mint amit a Vidd hírét az igazaknak és . . . az örökkévalónak c. könyvek közvetítettek - hogy mindenkiben lappangó képességekről van szó, csak van, aki ébredezik és kész használni, van, aki nem.
igazából én is csak az utam elején tartok. azt már most érzem, hogy már így is sokmindenkinek tudok segíteni - mai és két helyzet adódott - de már többen "megjósolták" - hogy az igazi nagy változás akkor fog bekövetkezni, amikor megszületik az első bébink.
hát igen, mindenkinek megvan a nagy próbatétele, nekem úgy tűnik, hogy ez a gyermekkérdés a legnagyobb. két éve várunk a gyermekáldásra. többek között a pránának illetve a szemléletnek köszönhetően tstileg és lelkileg is jól viselem a dolgot, sikerül látnom magam az egész részeként, és tudok hinni abban, hogy mindennek oka van.
a dalai láma több meditációban is meglátogatott, nagyon érdekes ez, fogalmam sincs hogyan működik. a legutóbb egy érdekes meditációban, amikro a mestereimet kellett előhívnom, többedmagával érkezett. és mindenki "elvett" tőlem valamilyen hibát. . . a dalai láma a kétségbeesését, a pápa a feltétel nélküli szeretet akadályait, a pránás lámám az egómat, egyetlen halottam a dédimamám a félelmemet, és leendő három gyermekem pedig az akaratomat. az az igazság, hogy amikro a dalai láma először "látogatott meg", akkor én még szinte semmit sem tudtam róla, csak eztán kezdtem neki egy-két róla szóló könyvnek.
a veszélytelen alatt azt értem, hogy van az ismerettségi körben több olyan rejkis, aki egymás után közvetlenül végezte a szinteket és kishíjján megzavarodott. nem tudta feldolgozni az eseményeket. a pránánál legalább fél évet kell várni a szintek között. és ahogy említettem, az utaztatásra sem mehet mindenki, amikor én voltam, a fele csapatot nem engedték. de igaz, a tanfolyamon nem volt kérdés, hogy mindenki avatható, bár erre meg azt mondom, hogy csak az ér oda egy tanfolyamra, aki tényleg oda kell érjen.
anyukád nagyon jó dolgokat ír, csak alátámasztani tudom. még annyit tennék hozzá, hogy sokkal jobb érzés egy helyzetben úgy cselekedni, hogy azt nem a büszkeség vagy vállveregetés árnyékában teszi az ember. azért ezen nekem is van még mit javítani, de szerintem már az is nagy eredmény, ha az ember adott esetben akárki előtt bevállalja a tévedéseit vagy felismeri gyarlóságát.
húúú, annyi mindent lehetne még írni. sajnálom, hogy nem írtam naplót erről az időszakról!
Ez hihetetlen. . . Egy csomó olyan dolgot írtál, amit tegnap este anyukám is megírt levélben. . .
Azt mondta nekem egy látó, hogy nagyon sok szeretetenergiám van, és ezzel sokat tudok segíteni másoknak, sőt, éppen ez lenne a feladatom az életben. Ugyanakkor én ezt nem érzem. Úgy értem, hogy mindig természetes volt számomra, hogy ha valaki megkért, segítettem, ha csak arra volt szüksége meghallgattam, de sosem éreztem, hogy bennem ilyen energiák lennének, sőt, úgy éreztem, nekem lenne szükségem valahonnan rengeteg ilyen energiára, hogy talpra tudjak állni.
Néha azt gondolom, ezért született a kislányom. . .
Amikor valakit meghallgattam, és elmondtam a véleményem, és igazat adtak nekem, sőt rácsodálkoztak a szavaimra, mindig nagyon elégedett voltam magammal. De azt hiszem végül is azért csináltam mindezt, hogy magamnak nyerjek egy kis elismerést.
Azt írtad, hogy a prana a legveszélytelenebb. Miért? Mit találtál más irányzatoknál, amiért azokat veszélyesebbnek érezted? Miért írod, hogy az avatást csak az kapja meg, aki megérett rá? Eddig két mesterrel beszéltem telefonon, amikor a tanfolyamaikról érdeklődtem, egyikük sem mondta, hogy "de előbb megnézem, alkalmas vagy-e rá", a személyes ismerőseim között ketten vettek részt tanfolyamon, egyikük sem mondott olyat, hogy valaki nem kapta meg az avatást, mert nem volt érdemes rá.
Nem kételkedés, kíváncsiság: tényleg meglátogatott a dalai láma? Egyszerűen elment hozzád? Azt gondolom, hogy akkor te már magas szinten lehetsz, mert nem hiszem, hogy bárkit csak úgy meglátogat. . .
"de leginkább az egómat kellett lenyomni, ez volt a legnagyobb meccs" Nos, anyukám szerint ez vár rám is. :) Ezt írta tegnap (egyszerűbb, ha bemásolom, mint ha megismétlem) : "Te tudatosan elindulnál, de a tudatalattid, és az egód fenyegetve érzi magát, fél, hogy elveszti az uralmát feletted, és ezért ezer akadályt, kifogást emel eléd, hogy nehogy megtudd lépni azt, amit megléphetnél, amit elhatároztál. (Megj. : Merthogy itt keresgélem a lehetőségeket, aztán mindig visszakozok valamiért, tegnap majdnem egy kineziológusról beszéltem le magam) Nem tudod, hogy mit hoz, ezért félsz tőle, és hiába határozol, hogy lépsz, nagyobb úr akar lenni nálad az egó. Az egó igen jó dolog, amíg te tartod őt ellenőrzés alatt, mert az a szerepe, hogy megtanítson a lábadon állni, élni, túlélni, harcolni, küzdeni. Azonban, ha ő veszi át a szerepet a lélek felett, akkor átvéve az uralmat, mindent el fog utasítani, ami az ő uralmi helyzetét veszélyezteti, vagyis minden változást, ami a léleknek kedvez, és nem az agynak, az egónak. A túlzott racionalitás a lélek halála. Ezért nem tudod meghallani az intuitív hangokat sem, legalábbis csak akkor, amikor nem rólad van szó. "
Mit gondolsz erről? Persze, nem ismersz engem személyesen, ezért nem is az érdekel, hogy rám vonatkoztatva helytálló-e, hanem úgy általában. Nekem tetszik, szeretem, amikor Anyu ilyen tükröket tart elém. :)
és szépen lassan elkezdtem magamat gyógyítani. a "fizikai" önkezelés mellett, természetesen kitisztultak a csakrák, a nadik. sokat meditáltam, meditálok, néha a dalai láma is meglátogat. ( a mesterem tőle is kapott egy beavatást). továbar is sokat olvasok és képzem magam. és ami a legfontosabb, lassan kezdem érteni, hogy mit jelent a feltétel nélküli szeretet, ami mindennek az alapja.
szinte minden baráti és családi viszonyt sikerült rendeznem, olyn emberekhez köt erős érzelmi szál, akikről nem gondoltam volna, hogy valaha még beszélni fogunk egymással. persze mindez nem ment egyik napról a másikra, meg kellett küzdeni mindenért, de leginkább az egómat kellett lenyomni, ez volt a legnagyobb meccs.
hirtelen ennyi fért ki, ha esetleg reagáltok, akkor folytatom.
nem is tudom, hol kellene kezdenem. igazán nem is a pránánál talán, hanem a legelején. úgy kezdődött, hogy fájt a derekam és felkerestem egy csontkovácsot, akinél már gimis koromban is jártam egyszer. azóta is kéthetente járok hozzá (talpmasszázs, hátmasszázs), már kevésbé testi "problémák" miatt, inkább beszélgetésre. . . van, aki kineziológishoz jár, én hozzá.
nála kezdtem beleszagolni egy másfajta szemléletbe, mely szerint minden történés, betegség, barát, munkahely oka magunkban keresendő. szóval a betegségnek szimbolikája van, és olyan élethelyzetekben van részünk, amilyet bevonzzunk magunknak. persze ez most elég sarkított így. de az a lényeg, hogy nagyon pörgős, karrierista vállalkozó csajszi voltam, sokat segítettem a barátaimnak, viszont borzasztóan lemerített minden. megtanultam, hogy először magamat kell rendbe tennem (önismeret. . . ) ahhoz, hogy jól érezzem magam a környezetemben.
sokminden elkezdett érdekelni: numerológia, grafológia, homeopátia, feng shui előszeretettel olvastam müller pétert stb. . . . a pránához "véletlenül" jutottam el. van egy barátnőm kanizsán, akinek ismerőse részt vett egy ilyen tanfolyamon és elkezdtünk nyomozni. sokmindent megvizsgálva arra jutottunk, hogy a prána sok sok irányzat közül az egyik leg"veszélytelenebb", értve ezalatt, hogy az avatást csak az kapja meg, aki megért rá, nem lehet felelőtlenül egymásután elvégezni szinteket, akárkit nem utaztatnak és attól eltekintve, hogy éreztük, hogy el kell mennünk, ez a biztonság megnyugtató volt. a barátnőm egyzserűen felhívta a lámát és időpontot egyeztetve meghívtuk pécsre. három egyest is tartott itt.
szuper csapattal végeztük a tanfolyamot, tlképp a barátnőimen és rajtam kíül mindenki részt vett már hasonló (rejki, angyal. . . ) tanfolyamokon, szóval nekünk nagyon nagy émény volt.
priviben már leírtam nagyjából, hogy hogyan zajlottak a dolgok. csodálatos volt az, hogy az ön/és társkezeléskor az én kezem is rendre elindult, és én is érezhettem az energiát. vagy az, ahogyn a pálca megmozdult a kezünkben és mindenkinek válaszolt. nem volt félelmetes, hanem inkább megnyugtató. de igazából nem is maga a tanfolyam volt a csodálatos, hanem az utána kezdődő idszak. azalatta három önkezeléses hét alatt szinte senkit nem kívántam magam mellé, szinte csak olyanokkal tudtzam találkozni, akik részt vettek velenm a tanfolyamon. nem tudom megmondani, miylen érzés volt. valahogy úgy jellemezném, hogy ezt az időszakot magaban kellett eltöltenem. magamra kellett fordítanom. néha úgy áreztem a városban, hogy a föld felett járok és érdekes módon a gyerekek szinte mindig kiszúrtak a tömegből. mondjuk az auránk is jól megnőtt, az avatás utáni éjszakán a mobilom egész éjjel kereste mellettem a hálózatot, majd lemerült.
nehéz ilyen röviden összefoglani, hogyhogyan változott meg az életem.
az egyik legfontosabb amit tanultam, hogy segíteni csak akkor szabad valakinek, ha arra megkérnek. addíg is a baráti társaság "lelki szemeteslá
Köszönöm a privit. :)
Addig is, amíg ezisen nyaral, nem lenne kedved neked is mesélni egy kicsit? Hogyan jutottál el a pranahoz, miben segített neked? Úgy érzed, hogy megváltozott az életed?
mesélj egy kicsit a tapasztalataidról!
nekem is megvolt a lehetőségem, hogy tovább menjek, de valahogy úgy éreztem, hogy nem azon múlnak a dolgok, hogy hányadik szintig jutok el, hanem hogy a már meglévő tudást hogyan használom.
Az agykontrol is nagyon jó én is azzal kezdtem.
Eredetileg szeptemberre terveztem, de valószínűleg le fogom mondani. Nem azért, mert nem érdekel, hanem mert úgy döntöttem, előbb agykontrollra megyek. Megismerkedtem valakivel itt az nlc-n, aki szintén szokott tanfolyamot tartani, de előtte tart egy felkészítőt, ahol megismerteti a jelentkezőket a dolog engergetikai, biológiai, erkölcsi, stb. hátterével. Ezek után mindenki eldöntheti, akarja-e, és ő maga is megismeri a jelentkezőket, hogy valóban felkészültek-e a beavatásra. Nekem nagyon szimpatikus a hozzáállása, remélem, lesz lehetőségem találkozni vele. Egyébként nagyon sok olyan javaslatot kaptam, hogy először végezzek el egy agykontroll tanfolyamot, és gyakoroljam be ezt a módszert. Végigondoltam a dolgokat, és mivel valóban tartok kissé a pránától, mert számomra elég ismeretlen dolog, ezért hagyok magamnak még időt, hogy megismerkedjek vele, addig is agykontroll, azt már úgyis nagyon régen akartam, csak a könyv alapján nem volt elég kitartásom megtanulni.
azért nagyon kiváncsi lennék, hogy levena elmentél -e végül és ha igen, akkor milyen tapasztalataid voltak, lettek.