Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igen vagy nem
Létrehozva: 2018. február 8. 16:16
A lényeg:8 és fél éve vagyok a férjemmel, aki a második hosszútávú párom..Nagyon szép, vidám,tartalmas, kalandos, túlfűtött a kapcsolatunk. Az elején a párom mondta nekem, hogy akar gyereket, én annyira nem szerettem volna már, ugye lehetett volna 18 éves koromban, akit szerettem volna megtartani, de az akkori élethelyzetem miatt sem lehetett.Utána volt még két abortuszom, és le is tettem róla.
Amikor összejöttünk, én 32 éves voltam, láttam hogy a párom nagyon cuki, és gondolom nagyon jó apa lenne..ezért mondtam ok ha úgy alakul, legyen..megvolt az esküvő,2011-ben, utána három évig nem történt semmi..majd 2014- ben teherbe estem, pont azon a napon derült ki, amikor meghalt az apósom..(a párom családjában az egyetlen szeretetreméltó tag)Akkor még egy felújított lakásban laktunk, még élt nagyikám, aki jelentős anyagi támaszt nyújtott nekünk, nem lett volna gond ha megszülök, vagy ha a terhesség alatt nem dolgozhatok.. De az élet nem ezt hozta..két hónapos terhesen elvetéltem, iszonyú fájdalmak között, konkrétan három napig \"vajúdtam\" amire megműtöttek..A férjem fél napig benn volt, fogta a kezem, és mondta, hogy nem akar még egyszer kitenni ennek, maximum még egyszer megpróbáljuk...Kikapartak, szerencsére semmi gond nem volt.Utána rá egy pár hónapra nagyikám is meghalt, el kellett adni a lakást,(hitel volt rajta, ketten nem mertük bevállalni) és vettünk egy lepukkant kerteset(jó környéken az igaz de rengeteg pénzt beleöltünk már, még kb. 3 millió kéne hogy befejezzük)A letelt fél év után ismét nem védekeztünk, semmi nem történt, egészen mostanáig(már nem gondoltam volna hogy teherbe eshetek, ha három évig nem sikerült.Most 80 % a valószínűsége..
folyt.köv.
Még valamelyik topikban rá is kérdeztem emlékeim szerint, hogy van-e gyereked - hát ezért nem kaptam rendes választ. Vagyis ki tudja, miért... Már mindegy is.
De ezt most tényleg nem fogjuk megbeszélni. Még nincs olyan fázisban. :)
Mármint Magyarországon? Na, helyben vagyunk, éppen a külföldre költözésen rágódom...
Otthon en is gyakran ereztem igy. De ez mar mas tema, messzire is vezetne. Gondolom, fel kellene toltodnod valahogyan.
Láttam már ilyet itt az nlc-n többet is, csak nekem az ilyen ember nem pálya. Ha elméletet akarok olvasni, leveszek a polcról egy szakkönyvet.
Vajon mikor váltasz egy kezdődő barátságban őszinteségbe?
Személyeskedj csak! Az én szememben te egy érzéketlen, unalmas se hal-se hús ember vagy. Menjél, nézzél faluvégét, hogy legyen miről általánosságban beszélgetned legközelebb is!
Nem, nekem az emberekkel való kontaktusokban merülnek le a tartalékaim. Az anyukaság ahhoz képest kismiska, azt általában tudom hova tenni! De az emberek kiakasztóak számomra.
Nem lehet, hogy lemerultek a tartalekaid az anyukasagban? Van az ugy, plane kamasz gyerekkel.
Ismerosom, egyedulallo anyuka, imadja a 20 eves lanyat, de azt mondta, mast akar. Amikor a lanyt felvettek egyetemre, az ismerosom MINDENT felrugott maga korul es elhuzott Indiaba es Sri Lankara onkenteskedni 4 honapra. Nemreg beszeltem vele, mert visszajott Angliaba (elfogyott a penze...) es azt mondta: na most b 5 evre valo energiat gyujtottem. Utana megint megyek.
Á, nem lesz belőle nagy. Nem vagyok veszekedéspárti. Meg kezdődik A mi kis falunk is, megyek nézni.
Kapd le a 10 körméről azt a tulkot.
Életedben egyetlen komoly kapcsolatod nem volt, a gyereked is egy egyéjszakás kaland eredménye, és ÉN nem vagyok normális. Aha :)
No jól van, ezen nem veszünk össze.
Megyek az öngyilkos topikba lazítani, vazze!
Szerintem hagyjuk ezt, hogy ki a hülye.
Jaj de szép kis muri.
Most ezt itt abba is hagynám, biztosíték kivágva.
Te teljesen hülye vagy.
Müge, nekem teljesen mindegy, hogy élsz. Tényleg. Úgy élj, ami boldoggá tesz. Mindenki úgy éljen, ami boldoggá teszi :)
Mert gyakorlatilag letagadtad a gyerekedet. Agyam elszáll, nem vagy normális!
Hát én meg nem állok egy tegnapi film hatása alatt, főleg nem azé alatt, amit te néztél! Velem hasonlítottad össze (miközben a filmről egy mukkot nem szóltál, vagy most ez az a film, amiben nem szeretik a gyereküket? Ott szó sem volt abortuszról, és ha keresték a gyereküket, akkor igenis szeretik, max. érzelmi analfabéták), szóval nehéz lett volna nem magamra venni. Egyébként igen, rohadt szar, amikor mások úgy ítélnek meg, hogy közben semmivel sem különbek nálad, és olyan dolog miatt, amiről kvázi nem tehetsz. De tudod mit? Leszarom, ahogy az embereket is. Te még nem ismersz engem, de kedvenc jövővízióm az, hogy egyedül élek egy lakatlan szigeten, esetleg néhány kecskével. Ja, de azt már meséltem, hogy ha szembejön valaki az utcán, akkor elfordítom a fejemet - ez azért van, mert csakis egyedül érzem magam igazán jól.
Mert nem osztom meg fűvel-fával a magánéletem részleteit?
Részemről gyerekek nélkül egy kalap szamóca az egész..............
Hát elég furcsa vagy, már ne is haragudj.
Igen, én akartam helyeselni, amikor rákérdezett erre valaki (talán te?).
De ez is lehet pusztán összezavarodás, pánik a történtek miatt, meg a pillanatnyi élethelyzet (munka és tanulás előtérbe kerülése) miatt. Nyilván van mit fejlődnie, de egy gyerek sok esetben nagyon is segíti az ilyen fejlődést. Másrészről a férjének nagyon ott kell lennie a topon, mert ha rockcica véletlenül mégis "kidől", akkor a gyerek csak rá számíthat.
Nem mer/akar tesztet venni, mert előbb mérlegelni akarja a lehetőségeket. Ha megcsinálja a tesztet, akkor esetleg már nem tiszta fejjel, önállóan dönt - gondolom, ez van benne.
Nem, én valójában nem rólad beszéltem, csak magadra vetted, és érezhetően érzékenyen érintett. Talán jobban kellett volna jeleznem, hogy a párhuzamom elméleti. Csak az jutott eszembe teljesen általánosan (vagy csak még mindig a tegnapi film hatása alatt állok), hogy általában az emberek mennyire elítélik az abortuszt, miközben kitenni a gyereket egy apa nélküli életnek, és ezzel, ha be akarjuk ismerni, ha nem, egyben egy nagyobb létbizonytalanságnak is (mert azért már csak matematikailag is több 2 fizetés, mint 1), azzal nincs semmi gond. Sőt az ilyen nő még "bátor" is.
Más. Mondhatok saját infókat, ha azzal hitelesebb leszek a szemedben (bár megette a fene, ha már ezen múlik a hitelesség). Van gyerekem. Darabszám egy, neme fiú, életkora húsz év. Már lényegileg önálló, egyetemre jár egy másik városba. Ugyanakkor nem nagyon látom, ebben a topikban ez mit számít.
Azt azért figyelembe vettétek a dilemma elemzésénél, hogy a topikindító elmondása szerint 7 hetes terhesen még nem jutott el odáig, hogy egy tesztet vegyen (ha jól értem), és odáig sem jutott el a sokadik abortusza után, hogy átgondolja, hogy szeretne-e gyereket mielőtt védekezés nélkül együtt van a férjével, sőt, (megint csak, ha jól értem) évek óta nem védekezik, és csak most kezdett el gondolkodni rajta, hogy akkor mi is legyen?
Nem okoskodás és nem ítélkezés akart lenni mindez, csak szerintem sokat nyom a latban a döntésnél ez a hozzáállás.