Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hálás vagy hálátlan gyerek
Létrehozva: 2012. szeptember 28. 13:24
Most nem a boldog, rendezett, "normális" családban élőkhöz szólok, hanem azokhoz, akik azt hitték, rendben szépen, normálisan nevelték fel a gyerekeiket, szeretetben, és mégis azt kapják vissza tőlük, hogy hátat fordítanak a szülőnek, megtagadják, csakis kényelmük és kedvük kiszolgálására "tartják" a szülőket, és ha ez nem sikerül, akkor a szülő gonosz, szemét, önző a számukra. Én nem vagyok ugyan gyakorló anyuka, de sajnos több olyan emberrel is találkoztam közvetlen környezetemben, akiknek sikertelen a szülői szerepük, akiket a gyerekeik csak anyagilag kihasználtak és kihasználnának még továbbra is, ha lenne miből...Lelkileg zsarolják őket s csak ha szarban vannak, akkor tudnak némi álkedvességet mímelni, de a megelőző jó tanácsra nem tartanak igényt. Ha nem csinálhat azt a gyermek, amit akar és úgy ahogy neki tetszik, akkor meg van sértve, ha szólnak érte, és csinálja a feszkót, úgy hogy a szülők még hónapokig nyögik lelkileg a botrányokat.
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
10 hóünapig egy sem!
Aztán már dolgoznom kellett és muszály volt!
Te meddig is neveltél koraszülött ikreket egyedül?
Ez addig oké, hogy a gyerek az áldozat... De itt azért most már egy felnött nöröl van szó aki szó szerint kitartatja magát ezzel-azzal. Szerinted egy felnött embernek nem kéne annyi önkrtikája legyen, hogy belássa mi az amit ö hibázott? De egyébként az apján is csodálkozom. Ha nekem a gyerekem egyszer kidobta volna a repjegyet az ablakon, mert éppen "nem ér rá hazajönni", azt hiszem akkor a következö repjegyet már neki kellett volna fizetnie.
Egyébként nekem is van ilyen rokonom, mint ez a lány. Telesirta már a rokonságot a sanyarú gyerekkorával, de emlékeink szerint kamaszkorában a pasizáson, meg a bulizáson kivül más nem érdekelte. Azóta is ha rájön a dili akkor bárkinek leugatja a fejéröl a hajat, és normális kapcsolatot senkivel se tud a családon belül fenntartani.
A rossz gyerekkor egy probléma, az hogy az anyja elhanyagolta az a másik, hogy ö pedig mivé válik felnöttként az az ö felelössége is...
"Egyébként sem nagyon értem, mit akarsz ebből az egészből kihozni."
Azt! Glóriát.
Csak szarból van.
ŐK aztán igazán nem szegények!
De várjuk együtt kb. 20 évet lehet akkor lesz unokánk és megtudhatjuk hálásak lettek-e a gyerekeink?!
Én azért már hajadonként is pontosan tudtam értékelni mit is tettek értem a szüleim!
De ha a te elméleted szerint lennének hálásak a szülőknek a gyerekek, hát manapság hiány lenne belőle!
Van pár(illetve5)gyerekem
nevelem őket,egy gyerek se csak úgy simán "felnő" ,szerintem mindenkinél akadnak nehezebb időszakok ,helyzetek
az anya (család)dolga,hogy ezt megoldja
nekem nincsenek koraszülött ikreim,csak egy sérülten született,most 19 éves fiam
semmi hálát nem várok el tőle azért,hogy mindent megtettem,megteszek érte
nekem nagyobb nehézséget jelent,hogy anyukám,akit nagyon szeretek,messze lakik tőlünk és állandóan segítségre szorulnak,anyagilag,fizikailag és ez már meghaladja a teljesítőképességemet
most a férje beteg (akinek van gyereke,csak sose segített neki)és én vagyok a rossz,mert nem utaztam oda,nem varázsolok pénzt nekik
rosszul éreztem magam,mikor elmondtam anyunak,hogy a nyári ottlétünk alatt nem éreztük szívesen látottnak magunkat a férje miatt
sajnálom,hogy magukra vannak utalva,de nem tudok mindenért én felelősséget vállalni,biztos nagyon hálátlannak tűnök a szemében
a saját gyerekeim is változó helyzetekben,hangulatban vannak,mikor kórházban voltam,mindennap jött hozzám valamelyik,csak beszaladtak egy puszira,hoztak innivalót,beszélgettünk kicsit
itthon laknak,reggel munka előtt együtt kávézunk-kakaózunk,sokszor együtt főzünk vacsit
nem várom el tőlük,hogy ne menjenek randizni,szórakozni,hiszen most fiatalok
ők is tudják,hogy vannak itthoni kötelezettségeik(házimunka,pénz hazaadása),de nem akarok hálát várni,nem azért szültem őket
ha sikerült jól nevelnem őket,ha majd segítségre lesz szükségünk,nem érzik tehernek
Én ennél durvább sztorit is ismerek, mégsem vettem még észre az illetőn, hogy sebes ecsetvonásokkal festené a glóriát a feje köré.
Egyébként sem nagyon értem, mit akarsz ebből az egészből kihozni.
Sajnálom ha nem tudsz olvasni!
Nem mondtál rosszat! Nem rólam szól amit írtál!
1996-ban spontán iker terhességem volt!
Nem lombik meg stb.....
8 hetesen már tudtuk, hogy ikrek, már előtte sem dolgoztam, mert úgy terveztük! Megteremtettük a feltételeket!
A 24. héttől bent feküdtem ...........
A kilsányom 610 gramm volt, a kisfiam 1350 gramm
ööizé..., pl: szuper..., szuper..., szuper...
Sajnos nem írhatom ki a pontozott helyekre a gondolatomat, mert akkor törlik.
Az nem tiszteletadás a gyermeked iránt, hogy mindent megteszel érte?
Nem. Az a kutyakötelességed. És nem, nem lettél szent mártír. A gyerekeid viszont igen.
talan nem is annyira egyedi. egy hasonlo anyat el tudsz kepzelni? mert van.
viszont en mar felnottkent kibekultem vele, meg a gyerekek szuletese elott. mert az tortent, hogy az alzheimeres nagyanyamat anyam otthon apolta, es amikor a mama mar nem tudta, ki kicsoda, mindenfelet elmeselt a multbol. igy jottem ra, hgoy anyam klasszisokkal jobb anya volt (es ez biztos nagy erofeszitesek aran tortent), mint amilyen neki volt, vagy mait o valaha is lathatott. igy felreraktam a serelmeket, es igyekeztem, hogy en a maradek csorbabol is kepes legyek majd minel tobbet kikoszorulni. persze anyam is valtozott a tortentek hatasara.
egyebketn egy ponton engem annyira erosen nem akart elengedni, hogy ugy ereztem, csak ha eltepem magam, ugy sikerulhet. es mivel nem igazan a szeretet mozgatta ot akkoriban, hanem inkabb a kontroll vagya, nagyon megromlott a kapcsolatunk atmenetileg. mondhatta volna, hgoy halatlan vagoyk, vagy lehet, hgoy mondta is, csak nem voltam ott. viszont tudtam, hgoy barmikor visszamehetek, ha a helyzet eppen ugy koveteli meg, mert orulhet, ha kezbe veheti ujra a dolgokat.
elengedni is tudni kell....
Nem, nem kérték, de nem is várok hálát azért mert megszültem őket, és igen, mindent megtettem, és meg is teszek.
Hogy is jön ez ide? Én nem kérkedtem vele, hogy milyen hős vagyok...
ezert max. a korulotted elo felnottektol erdemelsz tiszteletet, de NEM A GYEREKEIDTOL. a kutya kotelessegedet teljesitetted. de mivel a te a gyerekeidtol varod tiszteletet amiert elvegezted a kotelessegedet, inkabb megvetest erdemelsz...
(nem veletlenul csapta ki a biztositekot minden joerzesu NORMALIS embernel a hulyeseg ezen igen magas szintje)
Hány évesek most a gyerekeid?
Háát bevallom, hogy most ezt nem nagyon értem...
De te átlagon felüli anya vagy? Vagy annak érzed magad?
"Az nem tiszteletadás a gyermeked iránt, hogy mindent megteszel érte?"
Talán igen... de ezért ne várd el, mert majd meg fogod kapni érte a tiszteletet.
A te gyerekeid kérték?
Mindent megtettél értük?
:o))
Ismerek egy nőt, neki voltak ilyenek a szülei. Világéletében hangoztatták, hogy milyen hálával tartozik azért, hogy világra jött, felnevelték. Nyomorú lélek mára egy agyonfrusztrálódott, súlyos mentális gondokkal küzdő asszony, aki a kötelező hálásságát komoly depresszióval fizeti meg. Ugyan alig él, de a szipirtyó anyját messze magasan igyekszik kiszolgálni, pedig ő szorulna gondoskodásra. A vénasszony úgy terpeszkedik rajta, megjegyzem, makkegészségesen, hogy lassan megöli. De neki hálásnak kell lennie.
Álltalában roham mentő hozta be őket és sajnos már nemsokat lehett segíteni...
De akik bent voltunk a kórházban mindhármunknak többször beindult a szülés...nekem, 5, 6 és 7 hónapos terhesen is, amit ott helyben sikeresen vissza is tartottak...ahogy a bentlévő betegtársaimnak is.
PRÓBÁLTAD MÁR KI!
AZTÁN LEGYÉL MÁR NAGYON OKOS!
LÁTTÁL MÁR 610 grammos 32 hetes koraszülött csecsemőt?
GONDOZTÁL MÁR KORASZÜLÖTT IKREKET?
VOLT 10 ÉV AZ ÉLETEDBŐL AMIT CSAK A GYERMEKEIDRE FORDÍToTTÁL?
Soha.....................
Szegény gyerekek.
Képzeld, korábban is születtek ilyen súlyú gyerekek, és minden hálaelvárás nélkül felnevelődtek.
A gyerek, majd csak akkor lesz hálás a szüleinek a gondtalan gyerekkorért, ha neki is lesznek gyerekei. Addig ezt egy gyermektől sem lehet elvárni. Persze, van olyan időszak, amikor a szülő azt érzi, hálátlan a gyermeke, de ezt a gyermek még nem tudatosan teszi. Persze, mindezt annak jegyében írom, hogy az a gyerek tisztességben, szeretetben nevelődik.
Minden gyereknek vannak elhajlásai, de sok megbeszéléssel, szeretettel, törődéssel a helyes útra vissza lehet őket terelni. És ezért mi szülők nem várhatunk el hálát. Nekünk ez a dolgunk. Nekem eddig még sikerült. 17,5 éves a fiam, 14 éves a lányom. (Nem mondom, hogy nincs ősz hajszálam, meg nem lett kevesebb a hajam, de megérte.)