Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hálás vagy hálátlan gyerek
Létrehozva: 2012. szeptember 28. 13:24
Most nem a boldog, rendezett, "normális" családban élőkhöz szólok, hanem azokhoz, akik azt hitték, rendben szépen, normálisan nevelték fel a gyerekeiket, szeretetben, és mégis azt kapják vissza tőlük, hogy hátat fordítanak a szülőnek, megtagadják, csakis kényelmük és kedvük kiszolgálására "tartják" a szülőket, és ha ez nem sikerül, akkor a szülő gonosz, szemét, önző a számukra. Én nem vagyok ugyan gyakorló anyuka, de sajnos több olyan emberrel is találkoztam közvetlen környezetemben, akiknek sikertelen a szülői szerepük, akiket a gyerekeik csak anyagilag kihasználtak és kihasználnának még továbbra is, ha lenne miből...Lelkileg zsarolják őket s csak ha szarban vannak, akkor tudnak némi álkedvességet mímelni, de a megelőző jó tanácsra nem tartanak igényt. Ha nem csinálhat azt a gyermek, amit akar és úgy ahogy neki tetszik, akkor meg van sértve, ha szólnak érte, és csinálja a feszkót, úgy hogy a szülők még hónapokig nyögik lelkileg a botrányokat.
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Akiről írtam az a volt anyósom , nem verte a gyerekeit, mindent megtett a gyerekeiért, tanítatta ...Volt férjem se törödik vele.
Az, olyanokat én nem sajnálom, akiről irtál.
Irigyellek a szüleidért.
Azt gondolom,hogy nincsenek véletlenek. Ha van olyan,mint Sors,akkor nekem a férjem családjába kellett jönnöm. Tőle,meg anyósomtól tanulom a gyereknevelést,a szeretet adást,viszonzást,a gyerekkel töltött minőségi időt,a törekvést arra,hogy jó anya legyek(a kislányom szemében).
én teljesen megváltoztam mikor anya lettem.
okoztam pár álmatlan éjszakát én is, de én olyan 4-5éve.
tény, hogy lebetegedtem de arról sajnos nem tehetek, nem én választottam ezt az utat. most rendben vagyok, de erösen aggódom a jövö miatt, mert ha a szüleim már nem lesznek, mihez fogok kezdeni? pláne ha megjelenik a tesóm hogy akkor kéri a ház felét, amiben lakom és ami a szüleim nevén van. miután természetesen évtizedekig nem volt hajlandó feléjük nézni.
mert ezek után már bármit kinézek belöle.
Én is dolgoztam 1989 előtt, azért volt sok olyan állás ahol 16 00 perckor vége volt a munkának.
Tolerálták ha táppnzre ment a gyerekkel, vagy beteg szülőt ápolt stb...
Persze, ertem, olvastam az elozo hozzaszolasaidat, nem is veszekedesi szandekkal irtam. Csak eszembe jutott a sajat peldam, bar ez pozitiv, de nekem is egyszeru falusi emberek a szuleim, de amit ertunk tettek, az meghalalhatatlan, meg ha 100 evig elek is. Pont azert, hogy nekunk a testveremmel jobb legyen, ember feletti modon kuzdottek. Pici szivem osszeszorul a szeretettol, ha csak rajuk gondolok. Az utolso falat kenyeruket nekem adnak, ha arrol lenne szo es bar azt gondolhatnank, hogy ez evidens, azert latvan a peldakat, nem az.
Kivanom, hogy legyel nagyon boldog a kis csaladoddal:-)
(Elnezest, nem mukodnek az ekezetek a gepemen, pedig szervizben is volt. Inkabb megtartanam a velemenyemet a szerelorol hihi)
Én nem vagyok ugyan gyakorló anyuka,
Így aztán fogalmad sincs, hogy miről szól a gyermeknevelés.
Csak sejtheted, de az csalóka lehet.
Hogy másoknál mit látsz, az egy kérdés, aztán hogy azokban a családokban mi a helyzet valójában nem tudhatod.
Nem tenném a nyakan oda sem a gyerekeikért, sem a szüleikért.
Mindenhez partner kell.
egyszer megjelent és megkérdezte aput, van-e x milliója, mert kéne.
nem volt neki. mondta neki, ott a tulajdona, gazdálkodjon vele, többet adni nem tudnak. a nagyszülöknek meg volt, akkor hozzájuk ment és meg is kapta.
de hogy megmutassa nekik amit pénzböl vett, meghivja öket magukhoz egy kávéra, az már nem...
mindegy is, kipanaszkodtam magam, ez van.
Én meg poroszosan nevelem őket.
Elvárom a tiszteletet mert nem mindennapi körülményeket és lehetőségeket biztosítunk nekik. 10 évig nem tudtam gyakorlatilag normálisan pénzt keresni, mert minden időmet és erőmet abba öltem, hogy a koraszülött extrém kicsi súlyú gyermekeimből egészséges felnőttek váljanak. feladtam értük mindent.
Úgy érzem joggal várom el, hogy tiszteljenek.
Sem miattam sem a férjem miatt még a gyerekeinkenk szégyenkezni nem kellett, de a fiunk miatt mér volt néhány álmatlan éjszakánk.
Az is volt egy álmot, sőt még többet tudtam akkor megvalósítani.
Nélkülük nemigen bírtam volna napi 14 órákat dolgozni.
De látod nekem ez volt a minta, ők is nagyon sokat dolgoztak.
Értünk!
ugyanazok a szülök ugyanaz a módszer nevelésben.
Talán pont ezt. Én 3 gyereket neveltem, 2 lányt, egy fiút. Az alaptézis ugyanaz, de 3 különböző jellem.
Igen nagyon jó fej a Mami! Pedig életében nem volt még kisminkelve.
Nagyon tetszett neki, hogy én máshogyan élek, és egy új világ nyílt meg így előtte is.
Vidéki egyszerű néni, de úgy fel tud öltözni, hogy imádom vinni magammal mindenhová.
De sajnos már ritkán van ereje 50 km-et utazni hozzánk.
Persze,hogy tudnak,láttam már sok pozitív példát is.
Arra értettem,hogy buta,falusiak,egyszerűek,hogy nagyon sok mindent nem tudnak/tudtak az életről és nekem sem tanították meg. Amikor elmentem 14 évesen kollégiumba,akkor jöttem rá:nem tudtam kulturáltan enni,megfelelően tisztálkodni,alapvető illemszabályokat
.
Rájöttem,hogy nem az a "normális",ahogy otthon éltünk,lehet másmilyen is.
Érted?
A Magyaro.-ra költözés előtt a lány suliba járt, tanult rendesen? Mert ha igen, ott kell keresni a bajok gyökerét. Hogy ki lett ragadva a megszokott környezetéből, a családja, a barátai közül, egy amúgy sem könnyű időszakban ( tinédzserkor) . Valószínűleg így lázadt az egész szituáció ellen. Talán akkor kellett volna harcoljon a párod, hogy ő nevelje a lányát, hogy visszakerüljön a megszokott életébe, de ez mostmár mindegy.
Talán egy alapos apa-lánya beszélgetés nem ártana,a "mégis édes lányom, mit akarsz az élettől?" témakör köré csoportosítva. A másik, hogy felnőtt, 22 éves, nem kell lesni minden kivánságát, minden szóra ugrani neki. Ha olyan nagy lány, akkor éljen meg a saját lábán, ha haza akar menni vegyen repülőjegyet, stb. Mert amig lesz aki eltartja, és akitől mindent kikönyöröghet, majd hülye lesz elmenni dolgozni...
Nekem egyszerű és nagyszerű apukám volt.
De sajnos 15 éve, meghalt. Az én gyerekeimet már nem láthatta felnőni
:-(
Azert a "tipikus, buta falusi" emberek is tudnak nagyszeru gyerkeket nevelni...na mindegy
mivel nem rólad van szó, ne aggódj ezen.
ha nagyon érdekel a válasz, kérdezd az ismeretségi körödben az ilyen szülőket
nézd, én vagyok a lány ebben a helyzetben, a kisebbik.
és marhára elegem van abból, hogy mert a "szüleim szemetek" velem is megszakitotta a bátyám a kapcsolatot. mert én velük élek és semmilyen "szemétséget" nem tapasztalok. megvannak nekünk is a problémáink, én sem vagyok feddhetetlen, a szüleim nyakába varrtam a kitünö diplomámmal egy gyereket, apa nélkül.
de mellettem voltak, végig. és tudom, hogy a bátyám mellett is ott voltak végig mikor gondjai voltak, öt is segitették. amig tudták.
amint elfogyott a pénz, már nem kellettek nagyszülöknek sem. a dédszülök támogatták öt anyagilag, akik sokkal nehezebben elviselhetök. érdekes módon öket nem tagadta ki. pedig ott tényleg volt alkoholizmus, családon belüli verekedés, amit akarsz.