Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30-hoz közel, egyedül
Létrehozva: 2012. augusztus 17. 15:01
Sziasztok!
29 éves vagyok, nemrég ért véget egy hosszabb kapcsolatom, erről indítottam is itt pár hete egy fórumot.
Mivel előfordul, hogy esténként egyedül vagyok itthon, szívesen beszélgetnék szintén egyedülálló harminchoz közeli vagy harmincas nőkkel, ők hogyan élik meg azt, hogy még nem találták meg az igazit, vagy megtalálni vélték, de mégsem ő volt az?
Hogyan próbáltok újra ismerkedni, egyáltalán milyen esélyeket láttok arra, hogy menni fog?
Korábban már voltak ehhez hasonló fórumok, de egyik sem élő, úgyhogy gondoltam nyitok egy újat.
Egyébként magamról annyit, hogy egy intelligensnek és vonzónak tartott nő vagyok, önálló egzisztenciával. Nem tartom jelenleg sem a nagykést a csuklómhoz :), amiért jelenleg nincsen párkapcsolatom, sőt, elkezdtem élvezni az egyedüllétet és azt, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Viszont van bennem egy egészséges félelem, amiért nem tudtam eddig megfelelni a társadalmi elvárásoknak (család, gyerek).
Szóval várom a sorstársakat.:)
Ismerős: "titkárnő vagy?", "tanárnő vagy?", "üzletasszony vagy?"
Szóval, ha belegondolok, valóban, lehet, hogy megmozgat egy-két férfifantáziát. :)
MILF? Áh, mi még nem vagyunk azok. :)
Én olyan 3-4 évet tagadhatok le, hát az is valami. :) De nem akarom letagadni. :)
Te milyen korosztályban keresgélsz? Én 28 és 35 között.
Tényleg van olyan "sztárpasi", aki kb. az ideál? Nekem Colin Firth az abszolút. :)
Lehet, hogy az idősebb nem mutatja ki olyan intenzíven, de ez nem is feltétlen baj. Nem tudom, hogy vagy vele, de nekem elegem van a Helló bébi és hasonló szösszenetekből. Amit meg még utálok írásban, a sya, így y-nal. :)
hát én első körben (meg a másodikban is) csak kiakadtam rajta, de aztán a barátnőm felvilágosított, hogy ez bók. Azóta már el is hiszem, hogy az, de akkor csak úgy éreztem, hogy vénnek néztek (mert nálam a milf úgy 38-nál kezdődik).
De azóta több pasival is dumáltam (barátok) és mind azt mondta, hogy ez bók, úgyhogy már elhiszem :D
Az országban egy nagy város van, és az Budapest. Hidd el közelről szemlélve Szeged is csak egy nagy falu. :) (Na jó, egyébként imádom.)
A randivonalra regisztráltam. Hova lenne érdemes még?
Én szemüveg nélkül már üresnek érzem magam. :) Jól áll, van több is, szerintem egy jó szemüveg csak öltöztet, úgyhogy kontaklencsén sosem gondolkodtam.
Macsó, rosszfiú férfiak? :)
Egyébként a nők egy nagy részének tényleg ez jön be, nem mondom, hogy engem sosem csábít. Az a helyzet, hogy nekem a céltudatos férfiak jönnek alapvetően be (nem feltétlen a macsók), noha a legutóbbi kapcsolatomban nem ilyen pasival éltem. A baj viszont azt, hogy a céltudatos pasik, nemcsak a munkában, hanem úgy általában az életükben azok, nem igazán tűrik az ellentmondást, úgyhogy az ember lánya könnyen belekerülhet egy olyan szituációba, amiről írsz. Elgondolkodtató a kérdés, hogy melyik a jobb? Ez vagy a másik véglet? Az arany középút talán, lehet, hogy erre gondolt anyukád az átlagos pasi címszó alatt.
Írod, hogy próbáltál ismerkedni, de kudarc. Mesélsz erről bővebben? Mi jelentette a kudarcot, miért alakult negatívan a dolog?
Nős pasik. :( Erre már mondani sem tudok semmit, a net tele van velük, és ez igencsak illúzióromboló.
Ha mélyen magamba nézek, azt kell mondanom, hogy igencsak társfüggő voltam az utóbbi időben. Az ember társas lény, nyilván úgy kerek minden, ha van mellette valaki. Csak nem mindegy, hogy ki az a valaki. Velem gyakorlatilag most először fordul elő (mint írtam sok kapcsolat van mögöttem), hogy többnyire jól érzem magam egyedül. Lehet, hogy most ezt kell megtanulnom?
freedom, vani81: annyia súlykolja a társadalom az emberbe az elvárásait, hogy néha már azt is nehéz különválasztani, hogy mi az, amit valóban én akarok, és mi az, amit a társadalom vár el tőlem. Igazatok van, hiszen látom én is, hogy mennyi rossz kapcsolat van, ahol a felek már csak és kizárólag azért vannak együtt, mert így kényelmes, így nem kell senkinek sem magyarázkodni stb. Ilyenkor nyugszom egyébként meg, hogy nem is olyan rossz az az út, amelyen most lépkedek.
igen, van ebben valami.
Rólam sem gyakran gondolják, hogy mennyi idős vagyok. Ami egyrészt előny, mert az egyik ismerősöm rávilágított, hogy dehát így hatalmas lehetőségem vannak, mert a fiatal pasik is bevállalnak, ha meg "idősebbnek" tetszem meg, de elbizonytalanodik, hogy túl fiatal vagyok, akkor csak be kell nyögnöm, hogy hány éves vagyok valójában :D :D :D
Másrészt viszont szerintem ez az utóbbi korosztály (akit a 22 éves ismerősöm már idősebbnek titulált :P) lehet, hogy eleve nem is mutatja, hogy bármit is akarna.
1 héttel a regisztrálás után? :) Az szép. :) Ehhez tényleg nagy-nagy szerencse kell.
Igazad van, én sem akarom leírni magam, tényleg most inkább érzem nőnek magam, mint korábban. Volt egy kapcsolatom egy olyan pasival, aki abszolút nem erősített ebben, és ezért most még nagyobb intenzitással tudom megélni a nőiségemet, amit rettentő mód élvezek jelenleg. :)
naigen, úgyis a fotó visz mindent. Lehet, abba is hagyom a három napja fogalmazás alatt álló spontán bemutatkozásomat :D
Szerintem az nem is rossz arány ha 15 ránézésre normálisat találtál. Vagy én vagyok túl negatív, nem tudom.
Köszi. :)
Rendben, lebeszélsz, de írd le azt is kérlek, hogy miért. Szükség van egy pasi véleményére is erről.
Én magamról sosem fogok ilyeneket leírni, mert szerintem visszásnak hat, önfényezésnek, ettől még gondolhatok bármit magamról. Ellenben az igaz, hogy az önbizalmam lehetne nagyobb, valóban volt a béka segge alatt is a szakítás után, de már kezd visszatérni. Igyekszem. :)
Szeged? ott még mindig több esélyed van, mint nekem itt ebben a faluban, elhiheteted
az már egész kellemes, mégiscsak város.
szerintem a 3semleges mondat teljesen jó.
Megkérdezhetem, hova regisztráltál?
én is szemüveges vagyok, de mikor kép készül rólam, a legtöbbször leveszem, nem szeretem.
Nagyon jó hallani ilyen sikersztorikat, mert bár volt az az 5 év, végül minden jóra fordult. :)
Valamiért tényleg sokszor az van, hogy amikor nem számít rá az ember, akkor toppan be valaki. Sok függ attól is, hogy éppen milyen lelkiállapotban mozdul ki az ember otthonról. Mert van olyan, amikor reménykedve indul neki, és előfordul, hogy csak a véletlen hozza, hogy elmegy valamerre, mindenféle előkészület nélkül.
Nálam sok múlik a társaságon is. Van olyan barátnőm, aki iszonyat laza, egy kissé hiperaktív lány, vele én is nagyon el tudok lazulni. Van viszont olyan, aki iszonyat merev, és úgy érzem, ha vele vagyok, akkor az süt rólunk, hogy jöjjön már oda valaki. Ez utóbbi feszélyez engem is, ezért nem tudom csak úgy elengedni magam mellette.
Szia!
Azért nyitottam a fórumot, hogy beszélgethessünk, megoszthassuk a tapasztalatainkat (jókat, rosszakat egyaránt), úgyhogy maradj, és beszéljünk ki mindent, ami a témába vág.
A netes keresésről már többen írtuk, hogy nem a legjobb módszer, bár voltak itt ellenpéldák is, úgyhogy talán nem reménytelen, csak tényleg nem kell annyira komolyan venni.
Az élőben való ismerkedésről: még nemrég csöppentem újra bele, úgyhogy van itt olyan, aki többet tudna erről írni, én csak nemrég kezdtem újra eljárogatni itthonról. Kihasználom a hosszú hétvégét, és elnézek pár helyre ma este is, meg hétfőn is. Tegnap is voltam, körbenéztem ott, ahova beültünk, és sajnos siralmas volt a helyzet. Láttam párokat, fiatal 18-22 éves srácokat, egy nagyon kövér ötvenes pasit egy csinos, szép kb. 20 éves lánnyal, pár jóllakott óvodást, cicákra vadászó nagykutyákat, de gyakorlatilag egyetlen normális férfi sem volt.
Korábban előfordult, hogy szemezés után átült mellénk egy-egy normális pasi, most meg nemhogy szemezés nem volt, de normális pasi sem. :)
Na igen, sajnos a férfiak zöme már egy pici szexuális utalásra is ugrik, úgyhogy én abszolút nem írok semmi ilyesmit, így is kapok felkéréseket intim kapcsolatra, de köszönöm, abból nem kérek. Ráadásul mindezt úgy, hogy viszonylag komoly a fejem :) (szemüveg stb.), vagyis egyáltalán nem keltem könnyűvérű nő benyomását.
Az sem jó viszont, ha egy komoly bemutatkozást ír az ember, mert azzal szerintem is elijesztheti a pasikat. Így, mivel a legtöbben úgyis a fotó alapján döntenek, inkább nem írtam csak 3 totál semleges mondatot.
Sajnos azonban igen kicsi a választék esetemben, mert Szegeden élek. Három dologra szoktam leszűkíteni a keresést: hely, végzettség, fotó. Ez alapján marad kb. 80 férfi. Ebből legalább 30 már nem használja az oldalt (ők azok, akik bejönnének nekem). A maradék 50-ből, ha kiszűröm azt, aki fotó alapján nem jön be (mert mondjuk kigyúrt testű macsó vagy a másik véglet, vagy 35 éves, de 50-nek néz ki), akkor marad kb. 15, akikről később derül ki, hogy valami nem klappol (kalandot keres stb.).
sziasztok!
a topik hatására beszélgettem erröl anyukámmal tegnap este.
Mondott valamit, ami megragadt: a célcsoportomon kéne változtatni. Mert nekem a macsó rosszfiú férfiak jönnek be, akik az elején velem extrakedvesek
aztán ahogy telik az idö már velem sem.
talán, azt mondta, ha változtatnék kicsit az izlésemen (nehéz lesz) és egy nem olyan szivtiprót, hanem egy átlagos rendes férfit keresnék, nem lenne több elhagyásos történetem.
van benne valami szerintem, ez megint "out of the box" (eszembe sem jutott hogy az izlésemmel van a baj).
szóval megpróbálom megeröltetni magam és elképzelni magam egy átlagos emberrel. ez a feladat. de egyelöre még gondolatban sem megy, mert nekem kell valami, ami megfog benne, valami különleges...
Sziasztok!
Hasonlóképpen vagyok én is ezzel, annak ellenére, hogy 35évesen most érzem legjobban a bőrömben magam:-) Magát a nőiességet élem meg jól.
Három hosszú kapcsolatom volt, tavaly nyáron szakítottak velem, amikor aztán tényleg padlóra kerültem.
Egyedül élek, gyerek nélkül. Mostanában vannak próbálkozásaim ismerkedni, de vhogy mindegyik kudarc. Nem megy olyan könnyen mint gondoltam.
Online társkeresőt is megpróbáltam, de inkább hagyom, nagyon nem jön be.
És igen, sajnos én is belefutottam korombeli-nős pasiba, már kezdtünk volna összemelegedni aztán lelécelt szó nélkül. Tipikus eltűnünk sztori:-(
Csak pusztán a társadalmi elvárásoknak nem szeretnék megfelelni, azért pl.:nem fogok gyereket szülni mert más korombeli nőknek már van és ez elvárás lenne.
Ugyanakkor sokszor beparázok, hogy merrefelé is haladok? Kapcsolatügyileg? Valami rosszat érzek belül, megfogalmazni sem tudom. Elvagyok úgyahogy, kimozdulok otthonról, de vmi nem kerek:-S
u.i. sajat magadnak akarj megfelelni ne a tarsadalomnak. Nagyon sok ember epp ezzel szivja meg hogy hazasodik gyereket vallal csak azert mert jaj ezt varjak el tolem.
Engem is lesajnaltak mar 20 evesen a rokonok az eskuvokon hogy hat jaj nincs baratod nem baj van meg idod c. piszkalodasokkal, de egyiknek sem buszkelkedhetett boldog hazassaggal... (mert mind 20 evesen ment ferjhez mert ferjhez kell menni...hisz mit szol majd a falu...)