Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30-hoz közel, egyedül
Létrehozva: 2012. augusztus 17. 15:01
Sziasztok!
29 éves vagyok, nemrég ért véget egy hosszabb kapcsolatom, erről indítottam is itt pár hete egy fórumot.
Mivel előfordul, hogy esténként egyedül vagyok itthon, szívesen beszélgetnék szintén egyedülálló harminchoz közeli vagy harmincas nőkkel, ők hogyan élik meg azt, hogy még nem találták meg az igazit, vagy megtalálni vélték, de mégsem ő volt az?
Hogyan próbáltok újra ismerkedni, egyáltalán milyen esélyeket láttok arra, hogy menni fog?
Korábban már voltak ehhez hasonló fórumok, de egyik sem élő, úgyhogy gondoltam nyitok egy újat.
Egyébként magamról annyit, hogy egy intelligensnek és vonzónak tartott nő vagyok, önálló egzisztenciával. Nem tartom jelenleg sem a nagykést a csuklómhoz :), amiért jelenleg nincsen párkapcsolatom, sőt, elkezdtem élvezni az egyedüllétet és azt, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Viszont van bennem egy egészséges félelem, amiért nem tudtam eddig megfelelni a társadalmi elvárásoknak (család, gyerek).
Szóval várom a sorstársakat.:)
szia
eloszor is nem kell elkeseredni hogy 30 vagy sztem egy no 30-on tul kezd igazan izzig-verig no lenni, hiszen mar van elettapasztalata tul van mar tobb hosszabb rovidebb kapcsolaton.
En is 30 vagyok es meg sosem ereztem magam ilyen jol a boromben es csak halat tudok adni az egnek hogy nem vagyok mar az az idiota kis csitri.
En is neten iserkedtem bar nalam mas lehetoseg nagyon nem volt magyar tarsat talalni hiszen kulfoldon vagyok.
Annak ellenere hogy nem biztam a dologban nekunk osszejott szinte alig 1 hettel a regisztralas utan egymasra talaltunk. Lehet szerencsem volt...de a abarati koromben is tobb olyan par van akik neten talalkoztak.
Szoval ne add fel!!! :)))
Sok sikert:)
Az online ismerkedésről én is lebeszélnélek.. ráadásul pasiként teszem ezt.
Szia Selymi!
Látom,nem hiába írtam neked idáig,én is szóltam volna a topic indítónak,hogy az exekre nem kell haragudni.Nem elvesztegetett évek azok,hiszen mindegyik férfitől lehet tanulni valamit.Jól írtad nagyon.
Azt még hozzátenném,(nekem szemet szúrt),hogy soha ne írja magáról hogy csinosnak mondott,intelligensnek tartott... egy 30 körüli nőnek már tisztában kell lennie a külső és belső tulajdonságaival,adottságaival,nem a mások által látott és megismert jelzőket kell használnia.Egy nőnek legyen annyi önbizalma,hogy ki merje mondani,igenis csinos vagyok,okos vagyok.
A neten pedig ha lehet,ne ismerkedjetek.Igen kevés nő van,aki ott talál rá az igazira,akik ráfáznak,nem híresztelik.Több férfiről tudok,akik ott ismerkednek,noha "rendezett" családi hátterük van.Elképesztő hogy vannak akik bedőlnek nekik.Egy komoly kapcsolatot óhajtó férfi nem a neten ismerkedik,szeretné érezni a nő közelségét,a szemébe nézni,érezni az illatát,látni a mosolyát.Ez pedig bárhol előfordulhat,akár a bevásárlásnál is.Terjeszzétek ki annak a körnek a sugarát,amelyen belül mozogtok,hátha...
jó, csak túlgondolom az egészet, elismerem.
De inkább higgyék, hogy azonnal esküvőt és gyereket akarok, minthogy csak dugási szándékkal közeledjenek :D
na, nekem ennyi próbálkozás nem volt. Nem is nagyon gondoltam eddig bele, hogy hogyan kellene "tálalni" magamat, hogy ne legyen félreérthető.
Neked az élőben ismerkedésben is volt ilyen előítélet, vagy csak az online esetén?
szerintem (!) ez a mondatod butaság:
"tartós kapcsolatra vágynék, nem kufircolásra, de összerakják azzal, hogy hány éves vagyok és jól meghátrálnak, hogy jajjezmostazonnalesküvőtakarmeggyereket."
én egy gyerekkel, és nem csak a társkeresön, ez itt hangzott el "férfit keresek aki felneveli a gyerekem és minket pénzel"...
akkor ássuk el magunkat mert pár bolond ezt gondolja??
"Mondjuk beleírnám, hogy tartós kapcsolatra vágynék, nem kufircolásra, de összerakják azzal, hogy hány éves vagyok és jól meghátrálnak, hogy jajjezmostazonnalesküvőtakarmeggyereket. Pedig marhára nem. Szóval már itt elbukom. "
ezt csak megerősíteni tudom, kb 5-6 évnyi sikertelen próbálkozás után...
eddig a korom nem volt hátrány, most már igen
még szerencse, hogy a hugom élete szerencsésebben alakult, és kiélhetem a babázási ösztöneimet az unokahugomon... ez is több mint
a semmi.
Szia,
remélem, nem haragszol, hogy beírok, bár már nem tartozom a célcsoporthoz...
29 éves voltam pont, amikor egy 7 éves kapcsolatom ért véget. Én zártam le ugyan, bár hülyeség volt, utána sokáig bánkódtam miatta.
5 évig éltem egyedül, ebben volt egy hosszabb kapcsolat egy nem független pasival, volt pár igen rövid is.
34 évesen úgy éreztem, nekem már nem jön el az igazi. Vagyis azt gondoltam, azért, mert nagyon-nagyon szerettem valakit, akivel csak futó kapcsolatom volt, viszont jó barátság alakult ki vele. És persze mindennap megszakadt a szívem miatta.
Aztán idén tavasszal... amikor lelkileg abszolút mélyponton voltam... beköszöntött, teljesen váratlanul. Nem is gondoltam volna; egy kollégám személyében.
Azóta sülve-főve. Nagyon szeretjük egymást, és komoly terveink vannak... nagyon komolyak. Szóval a mondandóm lényege az, hogy bármikor betoppanhat, amikor éppen rossz passzban vagy, vagy amikor nem is számítasz rá.
Miért kellene megfelelni bármiféle "társadalmi elvárásnak"?
Kicsit vicces!
Azt tedd ami neked jó......
Szia Epifánia!
Én 28 éves vagyok és szintén hasonló cipőben járok, a neten én is próbáltam ismerkedni, de nem sült ki belőle sok jó. Persze, volt amiből kapcsolat lett. De, egyre inkább kezdem azt érezni hogy valami belül "nem stimmel". Élőben pedig senki sem szólít le senkit.:( Ha valakinek lenne kedve beszélgetni, nagyon örülnék neki.
pedig én csak ajánlani tudom a netes társkeresöt. persze ha bp-i vagy. egyébként halott ügy, a legtöbben azt várják, hogy munka után beülj vele egy kávéra vagy sörre vagy akármire.
amig ott laktam, müködött is.
DE.
mostmár vidéki vagyok, egy nagyobbacska faluban.
nehezitett pálya
epifánia: igen, évek óta ezzel a tudattal élek, hogy nem kellettem... elviselhetö most már. megszoktam. meghát, most sem kellek, ami gyakorlatban tart
az emlékekbe lehet kapaszkodni, visszaemlékezni, miket cisnáltunk, milyen volt amikor megölelt. de azért az élet nem áll meg, pár év múlva talán rájövök a titokra. vagy kibukik ebben a topikban, ki tudja!
ó, ha ez így van, akkor nekem simán lehet még egy csomó pasim, kellően gyerekes vagyok :D :D :D
Én például sosem éreztem magam öregnek, de mások kezdik a számba rágni, hogy mégis az lehetek. Amit nem vagyok hajlandó elfogadni :P
Megy a bűntudatkeltés, hogy én sem leszek már fiatalabb, stb. Senki sem lesz fiatalabb, ez tény, de miért kell azonnal plusz tíz évet magunkra szedni az életkoron való agonizálással?!
Szerintem a szemünket mindig érdemes nyitva tartani :D
Online-ról nincs tapasztalat, csak körülöttem pár embernek igen. Egyrészt láttam, ahogy normális pasi szenvedett a nőkkel a társkeresőn, a másik oldalon pedig egy ismerősnél azt láttam, hogy milyen hisztiket levág egy-egy randi előtt és után és hogyan beszél a randipartnerekről és azóta sajnos mindig azt képzelem, hogy az online dolog másik végén egy ilyen srác van. Még ezt meg kell tanulnom elfelejteni :D
Najó, konkrétan nem utcán, inkább a metrón. És a héten a Hősök terénél is, de azok turisták voltak, nem számít :D
Mondjuk a társkeresőn már ott elbukom, hogy nem tudnék értelmes bemutatkozást írni. Ami nem azt sugallja, hgoy felelőtlenül lehet velem szexelni (bár szerintem ezt a pasik bármibe képesek belelátni) de nem is teljesen kétségbeesettnek tűnő. Mondjuk beleírnám, hogy tartós kapcsolatra vágynék, nem kufircolásra, de összerakják azzal, hogy hány éves vagyok és jól meghátrálnak, hogy jajjezmostazonnalesküvőtakarmeggyereket. Pedig marhára nem. Szóval már itt elbukom.
Most mennem kell, de este/éjszaka felé közeledve :) még benézek, úgyhogy írjatok.
Ki hogy tölti a hosszú hétvégét?
Lehet, hogy nekem is kell egy kis idő még, de azért nyitva tartom a szemem. :) Vagy lehet, hogy hiába, mert nem fogom meglátni még azt sem, ami az orrom előtt van? :)
Online társkeresőkről valami tapasztalat?
Melyik utcákban járkálsz? :)
Sajnálom, hogy így gondolod, mert így szerintem nehezebb valakit találni, mármint, ha alapból úgy gondolod, hogy az igazi már megvan, csak más úton jár. Gondolom ezren megkérdezték már Tőled: biztos ő az igazi? Én is így gondoltam a szakítás után, de aztán ez lecsengett bennem, viszont ha jól értem, akkor Te már évek óta így érzed.
A férfi megtartásáról én is tudnék mesélni. :) Nekem gyakorlatilag az összes exem az utánam következő lányt vette feleségül. :) Na jó, van, aki már közben elvált, van, akivel én szakítottam, de azért elgondolkodtató. Mondjuk nem is tartom magam a legkönnyebb esetnek. Legutóbb azt mondta valaki (aztán nem tudom, hogy igaza van-e), hogy olyan nő vagyok, akitől megijednek a férfiak. Úgyhogy most azon dolgozom, hogy ezen változtassak, bár még ne tudom, hogyan. :)
szintén 29, szintén egyedül. Egyelőre ott tartok, hogy erős fenntartásaim vannak az online társkeresőkkel, de ahogy az idő múlik, egyre csökkennek az ellenérzéseim :D :D :D
Egy csomó ideig ki voltam akadva, hogy egyáltalán nem is láttam jó pasikat, nemhogy facérokat ezen belül, de még háttérinfó nélkülit sem. És az utóbbi időben azért feltűnt egy-két jópasi az utcán, és arra jöttem rá, hogy lehet, hogy csak most értem meg egy új kapcsolatra, hiszen csak most kezdem el észrevenni másokat.
Persze még mindig csak távolról szemlélve, mert az utcán azért nem fogok leszólítgatni senkit, egyéb közegben meg nem nagyon futok össze pasikkal.
Azért ne is legyünk senkivel, ebben egyetértek, sőt számomra fizikai képtelenség lenne, gondolom Te is így vagy vele. Én kb. ugyanazt várom el egy férfitól, amit úgy gondolok, hogy én is adni tudok, ill. már fontosabbnak tartom a belső értékeket, mint a külsőségeket, nem ettől függ, hogy vonzódok-e valakihez.
Egyébként nem kizáró ok a gyerekes pasi nálam sem, de nyilván megbonyolíthatja a helyzetet. Bár ez is helyzetfüggő. Viszont ezen a téren nincsenek tapasztalataim.
Köztük vannak nők is, családtagok is és férfiak is, de utóbbiaknak vagy van párjuk vagy egyszerűen csak nem illünk össze. Két randim volt az utóbbi időben, de egyik sem mozgatott meg bennem semmit.
Igen, igazad van, tényleg nem szabad csak a társadalmi elvárások szerint élni, csak a hétköznapokban ezt olykor nehéz kivitelezni, amikor azt látod magad körül, hogy a Veled egykorú nők nagyobb része már házas vagy gyereke van.
Bevallom őszintén, most jó egyedül, egyenlőre nem érzem, hogy görcsölnék, de néha jön a kisördög és azon gondolkodom, hogy lehet nem itt kellene magánéletileg tartanom? Viszont talán szerelembe tudnék esni, ha jönne valaki, aki annyira megfog. Viszont nincs biztosíték arra, hogy ő lesz az, akivel egész életemben együtt akarok majd lenni. És akkor csak telik és telik majd az idő. Gyerekre még nem vágyok annyira, de már jobban, mint a huszas éveim elején.
Ezt nem állom meg (ffi vagyok): ismételten írod, hogy a FIATALOK-szemben veled...Értsd meg, amíg fiatal vagy, hogy te is tényleg fiatal vagy!!! 49 évesen sem leszel vénasszony. De 49 évesen visszanézve a 29 évesre....nem bocsátanád meg magadnak, hogy botor módon nem a fiatalok között érezted magad.
Sok férfi nem az éppen csak felnőtt és még kicsit gyerekes lányokkal akar komolyan kezdeni. De szokd meg, hogy fiatal vagy és viselkedj is úgy.