Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apa gondok
Létrehozva: 2012. augusztus 5. 11:26
Szinte végső elkeseredésemben indítom ezt a topicot, hátha valaki tud valami építő javaslatot tenni a problémám megoldására.
A problémám édesapámmal kapcsolatos, akivel nagyon nehéz kijönni. Anyukámmal élnek, én rég nem lakom velük. Sosem lehetett vele kijönni, mert ő az aki mindenkinél okosabb, mindenki más hülye és ez a jelző a legszalonképesebb verzió az összes általa használatos közül (a legvadabb fantáziátokra bízom a jelzők kitalálását...).
Szóval a mostani helyzet az, hogy nekem van egy féléves kislányom, akinek elvileg ő lehetne a példaképe, de totálisan az antipélda.
Ordítva káromkodik beszélgetésképpen, ráadásul a kertesházunk teraszán, ahol a szomszédaink is hallják az egész "beszélgetést". Szólok, hogy legyen szíves nem ordítani, különösen nem a trágárságokat, és a gyerek előtt meg majd végképp moderálja magát, nem szeretném ha ilyen lenne a gyerek szókincse.
Mindezt szépen, kúltúráltan kértük a párommal, bár nehéz az ő stílusát más, normális stílusban tükrözni, de mégis.
De nem érti meg.
A kérdés, miért? Amit a felnőttnek lehet, a gyereknek nem, meg úgyis hallja majd az oviban, meg itt ott.
A másik gond, hogy a stílusa bicskanyitogató és anyós-apóssal összeengedni egy veszélyzóna, étterembe már nem megyünk vele, mert a stílusa vállalhatatlan, barátai már rég nincsenek épp amiatt. Ja és a családban is (testvér, más rokonok) mindenkivel rosszban van, aki még elviseli, az csak édesanyámra való tekintettel teszi.
Én úgy érzem a tűréshatárom végén vagyok.
Próbáltam szép szóval, próbáltam erélyesebben, de 35 évem alatt egyszer jutottam el oda, hogy sírva-kiabálva kiosztottam (épp a babámat vártam).
De semmi sem segített, sehogy nem jut el az agyáig, szívéig, lelkivilágáig, hogy változtatnia kéne valamit.
Tudom, hogy a másik embert nem lehet megváltoztatni, csak magamat. Ezért próbáltam én változni, halkabban beszélni hozzá, türelmesnek lenni, elfogadónak lenni, de lepereg róla, a stílusa semmilyen hatásra nem változik.
Ha csak egy ismerős lenne, egyszerűen nem keresném a társaságát, de az apám.
Mit tudok még tenni, hogy valami változzon?
Lehet, hogy semmit nem tudtok javasolni, akkor is jó volt kiírni magamból...
Uh.
Hát ez szomorú. De szerencsére erős és figyelmes voltál, "túlélted" és igyekszel a sajátodnak minőségibbet nyújtani.
Ha a testvérei is ilyenek, akkor ez tényleg nem gyerekkori baleset lesz.
szerintem ne emlegess fel folyton személyes infókat, akár igazak akár nem, senkiröl. észrevettem, az utóbbi idöben mindig ezekkel dobálózól.
én magamtól ki nem találtam volna, hogy mosolyka hitgyülis. de még ha igy is lenne, mi közöd hozzá? birálod és elitéled, és nemcsak öt.
és tudom, most én is megkapom a magamét, de ezt már nem birtam benntartani veled kapcsolatban, rémesen arrogáns és tudálékos vagy.
ha most hasonló stilusban kötözködnék veled, hogy csak egy eltartott feleség vagy, aki megjátssza magát hogy a férje vele maradjon, tetejébe még kövér is, szarik az anyjára mert a nagyanyja nevelte fel, a férje verte mégse vált el idöben, kitelepült rántott husi zabáló biráló némber vagy, akinek még gyereke sincs mert nem vette észre hogy meg fogja ölni magát a szerencsétlen, na, akkor mit szólnál???
de lehet kimodiznak emiatt, úgyhogy vedd úgy, nem is irtam semmit.
A pasas gyerekkoráról van szó, nem a topiknyitóéról. Akkori időkről neki nem lehet emléke az apjáról ugye.
Végül is lehet ilyen. Ha nem is baleset, akármilyen rög vagy mittudomén mi. Én is hallottam ilyet.
mert a topicindito szerint az anyja szenved az apa mellett.
Ezt nem tudom értelmezni. Topikindító nem tudhatja. Ha az anyja elmondja neki, akkor sem tudhatjuk pontosan mit érez és azt sem tudjuk, miért nem lép.
Nekem (is) csak tippem van, mint eddig: hogy valószínűleg cserbenhagyásnak érezné, ha otthagyná. Nem ismerem őt, így nem tudom, hogy anyagiak miatt marad-e vagy a tippem miatt.
A lényegen nem változtat semmi, az sem, ha mi nem értjük, hogy miért marad ott. Vannak ilyenek. Sokan.
Három évet te is maradtál.
Orvoshoz küldés:
ő biztosan nem ismeri el, hogy neki gondja van, abből kifolyólag, mégha elmenne is, és azt mondanák neki, hogy benne van hiba, együttműködő biztosan nem lenne.
Egyszer modtam neki, mikor újfent csak neki lehetett igaza, hogy olyan mint a viccben a sofőr:
Rádió:
"Az m7-es autópályán egy ámokfutó sofőr a forgalommal szemben közlekedik, mindenki nagyon vigyázzon!"
Sofőr:
"EGY sofőr? Hiszen mindegyik!!!!"
Ezt a hulye hitgyulis dumat tartogathatnad a hittarsaidnak.
Ha te akarod tarsd oda meg 200 szor aki normalis az nem csinal ilyet.
Mondjuk te nem vagy az ugyhogy rajta.
Ezert undorodom a vallastol mert ilyen agyalagyultakat termel ki magabol mint te.
Teged pofanvagnak akkor jelentkezel a kovetkezo fulesert?
ahhoz kepest milyen rosszindulatu vagy a ferjed volt szeretojevel, vagy ott nem kell nagylelkunek lenni? Ha 100 szor felredugott nem hagyod neki 101 szerre? pedig ugy kellene ....
Ez jó! :-D
Figyi, más emberek mindenüket odaadnák, hogy jóvátegyenek valamit amit egykor tettek, te pedig itt olyannal szemben adod elő a büszkeségedet, akivel nem kéne.Még ha 100x is beleharap a kezedbe, akkor 101x-re is oda kell nyujtanod. Attól te nem vagy kissebb vagy kevesebb.
A szeretet csodákra képes. A büszkeség, sértetség, harag, megnembocsájtás meg csak rombolni tud.
Te döntöd el, melyik oldalt választod.
A szomszedunkban lakott jopar eve egy hazaspar. A hapsi mindig balhezott ha valamit csinaltak es a no segitett neki, elkezdett orditozni stb.
A no aztan kapott egy jo tanacsot a baratnojetol. Mondta a ferjenek ha veszekszel velem ezentul szo nelkul otthagylak barmi az amit csinalsz.
A pasi le volt ajulva amikor a felesegere raorditott legkozelebb valami kozos munka soran a no ledobta a dolgokat es hatra se nezve otthagyta a ferjet, bement a hazba es tobbet nem volt hajlando segiteni neki.
Elteltek az evek a pasi egyetlen egyszer nem tudta ravenni a feleseget hogy barmiben segitsen.
Azt hiszem ezt tanitani kellene mindenkinek.
Az en baratnom a lanyat tanitotta igy rendre. A 18 eves nagylanya kiramolt a hutobol mindenfele etelt, belekajalt aztan a mardekot kint hagyta estig az asztalon (nyaron).
legkozelebb amikor kerte az anyja hogy ezt ne csinalja meg neki allt feljebb. A baratnom ejjel amikor hazajott a munkabol fogta az osszes kinthagyott etelt es beleboritotta a lanya agyaba aki mar aludt.
Ketszer fordult elo, soha tobbet. Ma mar a lany 30 elmult meg mindig emlegeti hogy arra ebredt hogy a pudding , tej, tejszinhab a felig felolvadt fagyi landolt rajta ejfelkor.
De nem kötelességed a szemétkedést elviselni. Én nem viselem el. Törődöm a nagyapámmal, meglátogatom, segítek, ha tudok, felhívom, de nem fogok úgy ugrálni, ahogy ugráltatni akar. Merthogy sem lábtörlő, sem rabszolga nem vagyok.
A zsarnokoskodást és a hisztizést nem bírom. Aki ezekre képes, segítsen magán. Akinek kell segítség az nem harapja meg a segítő kezet. Aki mégis, az magára vessen.
mier jarsz hozzajuk, vagy mier engeded be a hazadba? anyukaddal tartsad a kapcsolatot o johet hozzatok apad nelkul. ha okos akkor eszre veszi magat.
sok sikert.
szerintem küldd öt el egy orvoshoz... mármint, ha elismeri, hogy gondjai vannak.
ha nem, szakitsd meg vele a kapcsolatot.
velem is megszakitották már az elviselhetetlenségem miatt és túléltem. söt. azóta jobban is érzem magam. mert nincs minden nap kritika és elemzés, mit teszek rosszul. maga a személyem, létezésem sértette az adott illetöt.
hát most nem létezem és mindketten boldogok vagyunk.
ez egy folyamat volt, amit ök már nem tudtak elviselni.
Érdekes, hogy a "zsarnok-hisztigépek" is érző emberek.
És tudod mikor mutatkozik ez meg? Amikor törődsz velük, és odafigyelsz rájuk, és szeretet adsz nekik.
mar az is csoda hogy szoba allsz vele.
En konnyu helyzetben vagyok kulfoldon elek , nem jarok haza nem kell talalkoznom az anyammal.
Ja, kiváló ötlet mártírkodni egy zsarnok hisztigép mellett, aki bármit megenged magának.
Ha te ezt tennéd, tedd, mindenki úgy szúrja el az életét, ahogy akarja. Vannak elviselhetetlen emberek, és nem kell úgy ugrálni, ahogy ők fütyülnek.
Példa: Ott van a nagyapám, aki egyébként elég jó fej, de sokszor rájön a hoppáré. Ha segítesz neki, sosem jó, amit csinálsz. Neki nem jó, ha szerdán és pénteken vásárolsz be, mert ő szombaton szeretné, nem jó, ha nem a kedvenc péknél veszel kenyeret, a tejesnél tejet, csak az a jó, amire minimum egy délelőttöd rámegy. Hát, erre én azt mondom, ha nem tetszik, akkor szerezzen egy embert, aki megteszi, mert én és mondjuk az anyám nem kiszolgálószemélyzet vagyunk...
Vannak emberek akiknek nem lehet segiteni.
Az en anyam 40 eve iszik, de tagadja, zugivo. ha azt mondana neki valaki hogy menjen elvonora kikaparna a szemet. Kozben meg estere merev reszeg a spajzban meg a furdoben meg tudomisen hol rejtegeti az uvegeket.
De o nem iszik, meg akkor is letagadna ha kezben az itallal fogja meg az ember.
Hat akkor igyon, aztan kesz, o gondja nem az enyem.
Segiteni azon lehet aki maga is akar magan segiteni. Aki nem annak annyi aztan kesz.