Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apa gondok
Létrehozva: 2012. augusztus 5. 11:26
Szinte végső elkeseredésemben indítom ezt a topicot, hátha valaki tud valami építő javaslatot tenni a problémám megoldására.
A problémám édesapámmal kapcsolatos, akivel nagyon nehéz kijönni. Anyukámmal élnek, én rég nem lakom velük. Sosem lehetett vele kijönni, mert ő az aki mindenkinél okosabb, mindenki más hülye és ez a jelző a legszalonképesebb verzió az összes általa használatos közül (a legvadabb fantáziátokra bízom a jelzők kitalálását...).
Szóval a mostani helyzet az, hogy nekem van egy féléves kislányom, akinek elvileg ő lehetne a példaképe, de totálisan az antipélda.
Ordítva káromkodik beszélgetésképpen, ráadásul a kertesházunk teraszán, ahol a szomszédaink is hallják az egész "beszélgetést". Szólok, hogy legyen szíves nem ordítani, különösen nem a trágárságokat, és a gyerek előtt meg majd végképp moderálja magát, nem szeretném ha ilyen lenne a gyerek szókincse.
Mindezt szépen, kúltúráltan kértük a párommal, bár nehéz az ő stílusát más, normális stílusban tükrözni, de mégis.
De nem érti meg.
A kérdés, miért? Amit a felnőttnek lehet, a gyereknek nem, meg úgyis hallja majd az oviban, meg itt ott.
A másik gond, hogy a stílusa bicskanyitogató és anyós-apóssal összeengedni egy veszélyzóna, étterembe már nem megyünk vele, mert a stílusa vállalhatatlan, barátai már rég nincsenek épp amiatt. Ja és a családban is (testvér, más rokonok) mindenkivel rosszban van, aki még elviseli, az csak édesanyámra való tekintettel teszi.
Én úgy érzem a tűréshatárom végén vagyok.
Próbáltam szép szóval, próbáltam erélyesebben, de 35 évem alatt egyszer jutottam el oda, hogy sírva-kiabálva kiosztottam (épp a babámat vártam).
De semmi sem segített, sehogy nem jut el az agyáig, szívéig, lelkivilágáig, hogy változtatnia kéne valamit.
Tudom, hogy a másik embert nem lehet megváltoztatni, csak magamat. Ezért próbáltam én változni, halkabban beszélni hozzá, türelmesnek lenni, elfogadónak lenni, de lepereg róla, a stílusa semmilyen hatásra nem változik.
Ha csak egy ismerős lenne, egyszerűen nem keresném a társaságát, de az apám.
Mit tudok még tenni, hogy valami változzon?
Lehet, hogy semmit nem tudtok javasolni, akkor is jó volt kiírni magamból...
Hát, apu mindig is ilyen volt, és az ő testvérei ugyanilyenek, tehát a minta valószínű gyerekkorig megy vissza.
Egymást szidják (szidták, mert egyikük meghalt),a másikkal már nem is beszélnek. Mindig a másik a hülye, elviselhetetlen stb.
A változás csak annyi, hogy én felnőttem, van családom, szülő lettem, és más nevelési elveket szeretnék és fogok is követni.
Tegnap még azt is kijelentette, hogy én is ebben (mármint a trágár beszédben, durvaságban) nőttem fel, ha nekem jó volt, akkor mi a gond...
A szürreális az egészben, hogy kvázi azon "vitatkoztunk", hogy miért nem jó, ha trágár és durva egy kisgyerek előtt....
Amikor én megismertem, a környezete elfogadta olyannak, amilyen. Őszinte leszek, bennem már akkor felmerült, hogy valami nem tuti nála.
ugy rendezted le ahogy a csaladodnak az erdeke kivanta.
Bocs, de ha most ennek az embernek gyerekkoraban fejere esett a tegla akkor 60 eve kell turni hogy karomkodjon szemetkedjen a kornyezetevel?
Mi valtozik attol hogy ha valaki egy tetu egesz eleteben es 60 evesen majd valaki azt mondja azert mert gyerekkoraban leesett a lepcson?
Ennek ennyi ido utan mar reg nincs jelentosege.
Tudod ez kicsit olyan mint amikor egy 40 eve alkoholizalo szemelynel most azt akarnad fejtegetni hogy jaj miert kezdett el inni 40 eve?
hat rohadtul mindegy. Ha o nem latja hogy ez baj es nem akar leszokni akkor ki a francot erdekel hogy miert iszik 40 eve? mert csak es kesz.
Igen, mert nem akarta hogy segitsünk neki...
Nem igazán gyötör a lelkiismeretfurdalás. Akkor jobban gyötört volna, ha a gyerekemet is megnyomoritotta volna mint ahogy 2 testvéremmel tette.
Elfogadom amit írsz, nem értek hozzá, nyilván neked van némi ismereted, vagy gyakorlatot, akármi. Ezzel is okosabb lettem.
Szia,
Nekem anyukám volt ilyen. Nem tudsz vele mit csinálni. Megváltozni nem fog. Az ilyen emberek pszichiátriai betegek és kezelésre szorulnának. Márha lenne betegségtudatuk. Nem is értem anyukádat hogy birja vele.
Hogy én hogy rendeztem a dolgot anyukámmal. Gyakorlatilag az élete utolsó éveiben max. évi 1-2 alkalommal láttuk egymást. S olyankor ha bekattant pakoltuk a cuccot, és mentünk. Mondjuk ettöl nem lett engedékenyebb, de egyszer volt, hogy elkezdett sirni és magát sajnáltatni, hogy milyen hálátlanok vagyunk, mert alig látja az unokáját. Erre a férjem - akire még hallgatott valamennyire - csak annyit mondott, hogyha nem lenne a hisztijétöl hangos a ház, akkor lehet többet láthatná a gyereket, de ennek is örüljön, mert ha rajta múlna akkor nulla kapcsolat lenne vele.
Tudom ez durván hangzik, de szerintem se jó ha egy kisgyerek ezt hallja látja.
"küldje be egy koponya ct-re, nézzék meg, volt-e akár csecsemőkorban egy fejsérülése, ami személyiségzavart okozhatott."
Ezt irtad.
Egy 60 eves ember CT-je mutathat különbozo mechanikus serülesek nyomait, agyverzeseket, amik peldaul szemelyisegzavart valthatnak ki. Viszont! Ezekbol megmondani, hogy csecsemokori törtenesekrol van szo, nem lehet.
Mar csak azert is hülyeseg volt amit irtal, mert egy ennyi idos embernel a lehetseges agyi traumakat kronologialiag a csecsemokorig visszavezetni lehetetlen.
nem csoda hogy lelkiismeretfurdalásotok lett... ez a minimum ez után a történet után.
Utána érdeklődtem, ez az öreg is gyerekkorától ilyen volt. Mégis a személyiség, vagy viselkedés zavarát, mit tudom, hogy kell nevezni, annak a balesetnek tulajdonították.
De a topicindito apja MINDIG ilyen volt. Amiota a topicindito emlekszik ra , merthogy a gyerekkorat is ebben az oromteli legkorben elte le.
Te nem olvasod miket irt?
Neki is az, mert a topicindito szerint az anyja szenved az apa mellett.
Akkor mitol nem szornyu neki?
Egyebkent en magara a jelensegre ertettem hogy szornyu hogy egy ember hagyja hogy igy banjanak vele egy eleten at.
Az anyja dolgozik, onallo kereso, mitol ne lenne biztonsagban egy ilyen agressziv ven f.. nelkul? Hacsak nem azert marad mert anyagilag koti a dolog.
Mit lehet azon félreérteni, ha azt mondja az orvos, hogy az előző balesetből származó ...
Rákérdezek: milyen balesetből?
Abból, ami itt is látszik, lehet hogy maga nem tud róla, nem is ismerhette, mert olyan régi a sérülés nyoma, stb.
Nem tudom vegigolvastad e a topicot.
ebben mar tobbszor irta az indito hogy az apja ugyanilyen volt az o gyerekkoraban ot is folyton lelkileg terrorizalta es az anyja se vedte meg, sot ma is sokszr az apja partjan all.
ha az oreg 40 akarhany eve ilyen akkor gondolod hogy baleset erte?
Nem. szimplan egy undorito, bunko alak es kesz.
Persze lehet, hogy szervi problémáról van szó, de ha nem köthető egy jól körülírt időponthoz a kialakulása, akkor valószínűbb, hogy 1. pszichiátriai probléma 2. semmilyen körülhatárolható gond nincs, a muki egyszerűen egy agresszív bunkó, aki mindig mindent megtehetett és ezt megszokta. Utóbbira tippelek.
Akármelyik is az igazság, mindenki saját magáért felel, aput úgysem fogod tudni pszichiáterhez vinni, plusz egy ilyen kezelés is csak akkor működik, ha a paciens együttműködő. Úh., te foglalkozz magaddal és azzal, ami neked jó.
Mert nem érdekelte őket alapból a másik, nem figyeltek rá.És ennyi...
Ezért szoktam mondani: mindig a cselekedet leplezi le az embert a beszédje mögött.
Beszélhet valaki szépen és változatosan, ha spicliskedik, attól még spicli marad.
Ki mondta, hogy hazudott az orvos?
Te valamit felreertettel a megbeszelesen es ezt most itt terjeszted, mint igazsagot.
Akiről beszélek, kb. ilyen volt, mint akiről itt szó van. Ők is elfogadták olyannak, amilyen, vagy lázadoztak, mert nem illendően viselkedett, mégsem vitték orvoshoz.
Nem értek az orvosi részéhez, lehet, nekünk hazudott az orvos, aki mutatta a ct felvételen a koponyacsonton kirajzolódó valamit.
Nem értek hozzá. Annyit tudok, amennyit elmondtak az orvosok.
Szó szerint azt mondták, észre kellett volna venni, hogy a viselkedése nem szokványos.