Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Szia, Nona! :) Próbálok több szemszögből is írni neked. :)
Először is: nem vagy egyedül, nagyon sok olyan nagyszülő van, aki ilyen vagy olyan okból nem vállalja az unokát. Az is Murphy-törvény, hogy aki viszont vállalná, annak valami karrierista szingli jut gyereknek, aki az istennek nem akar még gyereket vagy még húsz évig. :) De viccet félretéve:
A nagyik is sokfélék. Mondják, hogy a fiataloknál most van ez az y-generáció, akiknek legfőbb jellemzőjük az individualizmus, az énközpontúság, az anyagi érdek, ill. hogy minden meglegyen, ami NEKEM jó. Szerintem létezik egy ugyanilyen jelenség az ötvenes években született nagyiknál is, csak ezt még nem vizsgálták. Nyilván itt is vannak eltérő esetek, nem is kevés, de rengeteg (és mondhatnám, hogy a megkérdezettek száma alapján már tényleg reális) olyan tapasztalat van, hogy jobban szeretnek most inkább élni, utazni, programokra járni, mint unokát pesztrálni. Nyilván szívük joga.
Aztán ha még nem is egy önző korosztályba beleszületett nagyi, hanem az a csupaszív, kalácsszagú, akkor is lehet, hogy tényleg nem bírja már úgy a strapát, vagy fél, hogy nem felel meg a gyerekei elvárásainak, vagy egyszerűen belefáradt már az életbe.
Aztán ott van az az eshetőség is, hogy valaki tényleg nem a többgyerekes típus. Nekem egyetlen lányom van, aki nyilván ennek megfelelően angyal tud lenni egyedül, szóval igazából őérte szoktak - kis túlzással - könyörögni a gyerekes szomszédok, barátok, mert nagyon jól tudja enyhíteni a testvérveszekedéseket is a puszta jelenlétével, ötleteivel. Azt is látom ugyanakkor, hogy két vagy több gyerekre már egyáltalán nem vigyáz senki ilyen szívesen, mert ők már tényleg haramiák szoktak lenni együtt. Pláne a fiúk. Sógornőmnek három fia van, már nagyok, de míg kicsik voltak, és velük voltam (nem is rám voltak bízva, egyszerűen csak egy helyiségben vagy udvaron voltunk), már attól lefáradtam egy-két óra alatt, hogy egyszerűen néztem őket. Az a rengeteg visítás, hatalmi harc, testvérviszály, a legkisebb - fiú létére - már kifejlesztett magában egy olyan frekvenciájú vinnyogást, amit ember nem tudott elviselni (nyilván érthető önvédelmi taktika volt, hiszen kisebb és gyengébb volt a bátyjainál), de órákon át ezt hallgatni tényleg felért egy napi kényszermunkával, gályarabsággal. De lehet, hogy egy hetivel. Biztos, hogy nem vállaltam volna el őket együtt kettő vagy több napra. Ha ott is aludtak nálunk, kizárólag egyesével. Mert hülye azért nem vagyok, és nem is akarok azzá válni. Nyilván a saját anyjuk másképp tudta őket elviselni, elvégre mégiscsak az anyjuk. :) De az apjuk már gyanúsan sokszor szerelgette a kocsit a fészerben, ha rossz volt, ha nem, ha már túl hosszú volt a hétvége...
Szóval ha én lennék a nagyanyjuk, még ez a körülmény se tenné biztossá, hogy elvállalnám őket. Ahogy a valódi nagyszülők sem tették soha.
A másik oldal: a mi időnkben a kisiskolások is kulcsos gyerekek voltak már, nem szerveztek nekik egész szünidőre programot. De megváltozott a világ, jobban féltjük a gyerekeinket, kevés kulcsos gyerekről hallok manapság.
Szóval szerintem Nona, nálatok tényleg a két fiúgyerek a megoldás kulcsa, akik ha nem is haramiák, de éppen elég fárasztóak tudnak lenni olyannak, aki már nincs ehhez napi szinten hozzászokva, így nektek kell belátóbbnak lenni, és más megoldást keresni. Szerintem.
Egyébként nálunk sem vigyáznak a nagyszülők, pedig egy szem nagyon jó kislány van, de ők ki is nyilvánították, hogy nekik már fontosabb egy színház vagy bármi ennél. Nekem meg ezzel kell együtt élnem, lázíthatnék, de mire mennék vele?
Abból a helyzetből kell megoldást találnunk, amink van. Esetleg összefoghatnátok hasonló helyzetben lévő, közel lakó családokkal, és napközben egyfajta magánovi-szerűen vigyázni egymás gyerekére.
azért hétről-hétre nem tudnám megoldani, hogy heti 20-30 ezreket kifizessek, biztos lesz jövőre is az iskolában napközis tábor, talán az nem lesz olyan drága ....
szerencsére már tudnak úszni (valamennyire), mert jártak az ovival két évig, én magam is meglepődtem, mikor a fiam beesett a medencébe, aztán gondolkodtam rajta, hogy most ugorjak utána, vagy ne ugorjak, hát már látom teper kifelé magától:-)))) Tök ari volt, csak az orra látszott ki a vízből:-))) De azért a félsz bennem van ...
Ha lenne unokam es ilyen szigoru nevelesi elvek lennenek vagy hisztis lenne a gyerek en nem vallalnam el.
De nem vagyunk egyformak.
Ha a nagyszülők vigyáznak az unokákra, hálás köszönet érte, de elvárni nem lehet. Különösen nem, ha még dolgoznak.
Ezen nem kell siránkozni, meg kell oldani nélkülük.
amúgy olyan sok tábor még nincs is óvodás korú gyerekekre, én egyedül ezt az úszótábort találtam, ez is 11 ezer egy hétre / gyerek. Remélem élvezni fogják. Volt még sakktábor, de ez nem akkor, mikor bezárt az ovi:-))
A gyerekeit mindenki magának szüli, de egy jól működő családban nem okoz gondot, vigyázni az unokára, segíteni egymásnak.
Nálunk az a természetes, hogy rendszeresen, általában két vagy három hetente összejön a család, sok időt töltünk együtt, mert mindannyiunknak szükségünk van erre.
Soha nem értettem ez egyes embereknek miért okoz gondot.
Ők is voltak szülők, felnőttek a gyerekeik, és már nem fontosak egymás számára. Mindenki éli a saját, külön életét, és abba nem fér bele, hogy törődünk egymással?
Mikor a bátyámmal gyerekek voltunk úgy nőttünk fel, hogy a hétvégéinkből egy napot a Nagyszülőkkel együtt töltöttünk, nagyon szép emlékeim vannak róluk, és a szünetekben is természetes volt, hogy mivel a Szüleink dolgoztak, a nyaralásokat leszámítva többnyire náluk voltunk, és nagy élmény volt minden nyár:)
Tudjuk, mibe fáj egy tábor, én legalábbis igen, néhányban már az enyémek is voltak a nyáron.
Nem tudom, felétek mennyire terjed, nálunk egészen jól megszervezték az iskolai napközis táborokat. Csak az egyébként is fizetendő térítési díjat kell befizetni és nagyon sokféle programot csinálnak velük, mennek mindenfelé, egészen augusztus 20. környékéig tart, a suli bezárásától kezdve. Esetleg érdemes volna utánanézni, ha már van iskoláskorú gyerkőcöd.
Hát, bizony ez komoly szervezés kérdése! A táborok nagyon jók, de sajnos azt kevés szülő engedheti meg magának hogy egyik táborból a másikba vigye a gyerek(ek)et! Szerencsés vagy, hogy így meg tudod oldani.
Csak arra gondolj, hogy megtanulnak úszni, és minden rossz gondolatot hessegess el magadtól!
Nem hiszem, hogy szempont lenne, hogy van e gyerekem vagy sincs.
Aki gyereket vállal, annak meg kell oldania a felügyeletet.Nagyszülő vagy nagyszülő nélkül.És szerintem ezt mindenki megtudja oldani valahogy.Ha kell, felhasználja az öszes szabadságot stb.
A tábornak egyetlen baja van, hogy rohadt drága. :-(
Nekem a 2 nagyobb most van napközis kosártáborban (saját kérésükre) egy hétre, 30.000 Ft-ba került a 2 gyerekre. Ez még egy olcsóbb tábor, de kifizetni eléggé fájt....
Ettől függetlenül mindegy, milyen fajta a nagyszülő. A lényeg nem az, milyen programra viszi az unokát, hanem hogy nekivaló legyen, és a gyerek is élvezze.
Én sem sütögetős vagyok, hanem jövős-menős, játszóterezős, színházas, stb.
és téged elengednek egyhuzamban három hétre szabira?
én azon gondolkoztam, hogy jövőre kiveszek nyár elején két hetet, és nyár végén két hetet, vagy a közepén, vagy nem is tudom, mikor a férjem dolgozik, mert szerencsére nem dolgozik mindennap, majd minden héten csak két-három napot dolgozom, vagy ilyesmi:-)))) A többi hétre meg elküldjük táborba őket, van ottalvós tábor is, 40 ezerért egy hétre, tök jó, már néztem, végül is kettővel megszorozva is csak 80 ezer?:-))) és egy hét már meg is van oldva, és délután se kell értük odaérni időben:-)))))
Jó, hogy jöttek a nagyik is! :-)
Így talán közelebb kerül a két oldal, ha megismerjük az ő véleményüket is, bár nekem eddig sem kifogásom ellenük...
Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagytok, mert így valóban nem könnyű megoldani a gyerekek nyári felügyeletét:)
Az én Szüleim nagyon sok időt töltenek az unokáikkal, (összesen 5 van) és az az idő szerintem mindkét fél számára nagyon fontos.
A férjem Szüleivel egészen más a helyzet, nagyon különbözőek a nézeteink, már ami a gyereknevelést illeti, ezért nem szívesen bíznám rájuk a kicsiket.
Anyósom egy pár napja megjegyezte, (épp egy hosszú történet mesélése közepén, hogy milyen alkalmakkor hogyan tángálta el a két fiát) és közölte velem, nem kell őket folyamatosan agyba - főbe verni, de néha jól el kell verni őket, hogy szót fogadjanak:))) Ezt még hallgatni is borzalmas, mert nem tudok olyan helyzetet, amikor kezet emelnék a gyerekeimre.
Ha valami olyant csinál, ami nem helyes, lehetek dühös, mérges, de azt a gyereken levezetni, számomra elítélendő, a nevelési szándékkal történő testi fenyítésben pedig szintén nem hiszek!
Szerintem próbálj meg beszélni velük, elmondani, hogy sajnos nincsen annyi szabadságotok, hogy megoldjátok egész nyárra a gyerekek felügyeletét, ezért szükségetek van a segítségükre.
Egy próbát mindenesetre megér.
Tök mindegy hogy az a sütisütögetős-otthonülős fajtából vagy a múzeumlátogatós-sokatmesélős vagy a menjünk a játszótérre-aktív fajtából való.
Hú de mennyire nem mindegy. Anyám az a fajta értelmiségi, aki úgy döntött, majd ő okos embert farag az unokájából, aztán rángatta állandóan mindenféle színházi műsorra, múzeumba, hogy művelődjön a gyerek. Ő mag rohadtul rühellte, aztán mikor már elég nagy lett és kinyílt a csipája, megmondta neki, hogy elege van a színházasdiból.
Erre persze anyám megsértődött. De soha eszébe sem jutott megkérdezni a gyereket, hogy van-e kedve menni, mindig kész tények elé állította, és már úgy jött, hogy megvannak a jegyek, mennek és punktum.
(És nem gyerekműsorra cipelte állandóan.)
ne haragudj, de nem emlékszem, hogy írtad volna már, hogy neked van-e gyereked.
Ha van, akkor nem értem a kérdésed, ha meg nincs, akkor meg úgy se fogod tudni, hogy miről van szó ....
Amúgy nem a nagyszülő megléte a függvénye a gyerekszülésnek, de az igenis létező probléma, hogy a gyereket hová teszed a nyári szünetben!
igen pont ezzel kezdtem, hoyg táborba is adtuk őket
akkor még egyszer:
3 hetet veszek kiveszek én
3 hetet a férjem
ebből egy hetet közösen veszünk ki ekkor utazunk el
3 hetet voltak táborban (egyébként tudjátok mennyibe kerül egy tábor?)
ez még csak 8 hét összesen
a maradék 3-at kell megoldani
igen de ez kb olyan mintha azt írnám, hogy idegesítenek az öregek mert folyton nyavalyognak, és csöndben kell lenni mellettük, pedig úgy hallgatnék zenét, egyébként nagyon szeretem a nagyit, csak idegesyítő, hogy olyan amilyen
ők gyerekek, ilyenek
ők öregek, ilyenek
egymást zavarjuk, nem bírjuk elviselni hát ez borzalmasan szomorú
Nekem mind két nagyszülőm élt, mikor kisgyerek voltam. Az egyiket szinte soha nem láttam. Talán évente egyszer.
A másik nagyszülőkkel pedig naponta tartottuk a kapcsolatot. sokat voltunk náluk. Ők már nincsenek, de rengetek jó emlék fűz hozzájuk.
Míg a másik, aki még él semmilyen érzelmi szál nem fűz hozzá. Bár szülőként is...
igen, más anyukák is szóba jönnek ilyenkor, de (!) egy gyereket még mindig könnyebb rábízni valakire, mint kettőt, főleg ha a másik anyukának is kettő van ...
nehéz ez a helyzet, nyilván megoldjuk, és nyilván tudjuk is hogyan, végül is pénz kérdése az egész :-)))
Jövőre sokat fognak a gyerekek nyaralni, nagy a valószínűsége:-))) jó lesz nekik, egyik héten ilyen tábor, másik héten olyan tábor, persze, mindent meg lehet oldani ....
Az idén is mennek úszótáborba egy hétre, már előre frászt kapok az egész dologtól:-))) De hát csak nem fognak megfulladni:-))
Nem, én marhára nem vagyok szuperanyu.
Épp itt lógok, a kicsi pedig kukásautót tologat...
Nem vittem be.
Anyu vigyázott rájuk egy délelőttöt, amíg szültünk (császárosak voltak), aztán férjemmel volt a csapat, amíg haza nem jöttem 4 nap múlva.
Férjem kivette a kispapa szabit, aztán elment dolgozni, én pedig gyerekeztem tovább. Nem egy sétagalopp, de azért nem kell túpörögni.
A gyerekelhelyezés probléma továbbra is valós, ezzel teljesen egyetértek.
Na jó,de amikor bevállaltátok a gyerekeket akkor úgy gondoltátok a nagyszülő mindig ott lesz és segít?
Ha nem lett volna nagyszülő, nem szülsz?:)
Nekem ez olyan fura.
Én is gyakorló nagyi vagyok. Egy házban lakunk a fiamékkal, ahol van két kisfiú, 7 és 4,5 évesek. Mi sem "követeljük" a felügyeletet, aminek több oka van, először is mindketten 70-hez közel, illetve túl vagyunk. Bizony nagy odafigyelést és felelősséget jelent a két gyerek, főleg együtt a kettő. Akinek van/volt két kisfia, tudja miről beszélek. Az együtt játszás többnyire egymás zrikálását, a másik játékának elrontását jelenti, aztán jön a bőgés, és tőlünk várják az igazságtételt. No erre mondják az okosok, akkor találjunk ki nekik játékot és játszunk velük. A helyzet az, hogy nekünk is van dolgunk a háztartásban, amit pl. ebben a hőségben elég nehezen végzünk el, kivánjuk a pihenést, nyugalmat, hogy valahogy túl éljük. Ezt a szülőknek is be kell látni. A menyem ezt be is látja, nem erőlteti ránk sohasem a gyerekeket. Augusztusban esküvőre mennek, ahová nem szeretnék vinni a két kisfiút. Már majdnem elkezdte szervezni családi körben a felügyeletet, amikor gyorsan felajánlottuk, mi vigyázunk rájuk. Ez nem olyan fárasztó, hiszen délutántól másnap reggelig tart. Fürdetés, vacsoráztatás és altatás lesz a feladatunk, meg reggeliztetés. Ha jó idő van, kint játszanak a kertben.
Amarynda irja az eltérő nevelési elveket. Ebben is igaza van. Nekünk is volt ebből konfliktusunk. A menyem szinte mindent tilt, gúzsba köti őket. Aztán azt hallom vissza, hogy én "rontottam el" őket azzal, hogy mindent megengedtem. Amikor az ember ezt hallja vissza, bizony elmegy a kedve... Szerintem a nagyiknak az a dolguk, hogy kényeztessék az uncsit. A nevelés legyen a szülők dolga. A gyerek nagyon jól tudja, hogy mikor, hol mit engedhet meg magának. Ha mégsem, akkor ez is benne van a pakliban, vállalni kell és nem birálni, kritizálni.