Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Ez miért fura? Nekem is van kulcsom a szüleim házához, a tesóm házához is. Ugyanúgy nekik is. Senki nem él vissza vele, de néha jól jön, hogy más is be tud jutni a házba.
Csak egy példa: Pár éve, amikor a középső gyerekem született, éjszaka riasztottam a férjem a kórházból, hogy jöjjön, de gyorsan. Ő pedig rohant. Már ott jutott eszébe, hogy minden létező ébresztési módot (rádió, tévé, hifi) beállított reggel hatra, hogy el ne aludjon. De persze semmit nem kapcsolt ki. Jól jött, hogy apukám be tudott menni és kikapcsolt minden, nem zengett a ház délután négyig teljes hangerővel három-négy eszközön keresztül.
Másik példa: Tesóm a múlt héten telefonált rám, hogy dolgozik, mennének a munkások, ugorjak már át és engedjem be őket.
Mit, hogy van kulcsunk?
Hát mondjuk nehéz lenne úgy hazavinni az unokát az oviból, hogy nincs kulcsom a lakásukhoz:-)) Bár tulajdonképpen sétálhattunk volna télen is este 8-ig, amíg az anyja haza nem jött a melóból minden hétfőn (merthogy olyankor én mentem a kislányért)
A kulcs a legkevesebb. A gond akkor van, ha azt úgy használják, mintha az ő otthonuk lenne, amit a kulcs nyit.
Nekem is van kulcsom, igaz én kaptam és nem kértem, de soha nem megyek úgy, hogy előtte ne beszéltük volna meg, így gyarkolatilag nem is használom a kulcsot.
Nemrég cserélt Apósom zárat, és ő osztotta el a kulcsokat.
Bocs, de taknyos kölyköknek tekint benneteket. Téged is meg a fiát (férjed) is.
Minek nekik kulcs? Akármennyi, akárhova?? Még a kertibudihoz SE!!
Hát nincs várad. Azt is ő(k) birtokolják. Mi az isten van veletek, de tényleg?! A te szüleidnek is van kulcsa a házatokhoz?
A tiéd még megmaradt, de az enyém is ködbe veszett.
Ő véleményezett bennünket az egyik nick hsz-a alapján, ebből emeltem ki egy sort, arra válaszoltam, és azt is törölték.
Ti kértétek rá?
Nekem nagyon furcsa ez az egész, és biztosan nem viselném el.
De te úgy tűnik, bírod:-)
Ez döbbenet
Soha nem értettem, hogy tud valaki megütni, vagy bántani valakit, de hogy egy vétlen gyereket... felfoghatatlan
Még egy állatot sem tudnék bántani, nemhogy a saját gyerekemet, akinek én jelentem az első éveiben a mindent, rajtam keresztül ismerkedik a világgal, hogyan és miért bántanám?
Dühös vagyok rá, ugyan miért, nem hiszem, hogy tudna olyant tenni bármelyik gyerekem, ami annyira kiborítana, egyébként sem vagyok egy dührohamokkal indulatot levezető nőszemély,
a verés nevelési célzattal való alkalmazásában pedig szintén nem hiszek:)
Ma fasírozottat és borsófőzeléket főztem ebédre, Bence segített panírozni, igaz, hogy ilyenkor kicsit kimegy a prézli az asztalra, sőt, lehet, hogy a földre is kerül, nagy ügy, majd feltakarítom, talán két perccel tart tovább. A borsóból pedig ettek a dinók is, igaz, a konyhában, a kisasztalnál.
Anna járókáját is kihúztam a konyhába, nagyokat kacagott, már feláll, és körbejárja, kapaszkodva az egészet, Bencével énekeltünk is neki, mert szeretett volna kijönni, de amíg főzök sajnos nincs mászás, a konyhában pláne, aztán beültettem az etetőszékbe, ott megint eljátszott egy darabig, és már el is készült az ebéd...
Jajj, dehogy!
Csak egy városban, de jó pár utca, és néhány km is elválaszt :)
Igen, elismertem, bizonyára igazad van, az ember általában elfogult a saját Szüleivel, és gyerekeivel szemben, talán azért, mert őket feltétel nélkül szereti:)
Az előbbieket azért, mert az életedet nekik köszönheted, az utóbbiaknak pedig te adsz életet.
Elfogadod őket olyannak amilyenek, persze látod a hibáikat is, de elfogadod, és azzal együtt szereted őket, csak mivel elfogult vagy velük szemben, talán ezek a hibák aprónak tűnnek:(
Örülök, hogy azért sikerül megoldani valahogy a problémát. Biztos nem egyszerű, állandó szervezés lehet az élet a lurkók miatt. Nekem ilyen gondjaim nincsenek, mert nincs gyerekem.
De ha lenne, azt hiszem, nekem is nehéz lenne megoldani. Az anyósom ugyan gyerekbolond, de 25 km-re lakik. Hosszabb időre el lehet vinni oda a gyereket, de olyanra nyilván nem lehetne megkérni, hogy ugorjon el érte az oviba, suliba, míg én hazaérek a melóból. Anyámék meg.... Anyám már elég idős lenne egy kisgyerekhez. Apám már régen meghalt, de ha élne, talán még rosszabb lenne a helyzet. A faterom ugyanis gyerek- és nőgyűlölő volt , de legfőképp embergyűlölő. Ha lenne gyerekem, tuti, hogy nem bíznám rá, egyrészt mert irtó felelőtlenek voltak már velünk is. (a bátyámat simán otthon hagyták már 6 hónapos korában. Nem azért, mert dolgoztak, hanem mert táncolni mentek. A fater meg azt mondta, ha nem tud vigyázni magára, az az ő baja lesz - ilyen volt a felfogása. De olyan is volt, hogy simán végignézte, ahogy a bátyám a keresztszülőknél átöleli a forró kályhát. Azt mondta, majd ha megégeti magát, megtanulja, hogy nem szabad. Hát én biztos nem bírnám ezt elnézni, ez már szadizmus szerintem). A másik meg az, hogy ha rossz lenne a gyerek, agyonverné. Ugyanis ő csak ez az egy nevelési módszert fogadta el: a verést. Ja kiegészítve az alázással, a lelki terrorral, piszkálással, gúnyolódással. Őszerinte egy gyerekkel nem szabad emberi módon bánni, mert akkor mihaszna lesz. A felfogásához tartozott még, hogy pl. egy gyereknek soha nem lehet igaza, mrt "csak" gyerek. Meg hogy egy gyerek eleve hülyébb, mint egy felnőtt. Ebben megint nem vagyok biztos. Nah, kösz, ebből biztos nem kérnék, ha gyerekem lenne.
Valaki írta itt, hogy ő nem követi a szülei nevelési elveit. Hát, én se követném, az tuti. Persze, hogy vannak rossz, nehezen fegyelmezhető, nagyon eleven, sőt hiperaktív gyerekek is. De attól még nem kell őket agyonütni.
Pláne ha mondjuk lányunoka lenne, uhhh... Bele sem gondolok. A faterom talán életében kétszer ejtette ki a száján a nevemet. " a leány" - engem csak így hívott. A bátyám prsze Lacika volt.
Nemrég cserélt Apósom zárat, és ő osztotta el a kulcsokat.
A garázs kapunyitójánál már szóltam, oké, abból csak három van, egy a férjemnél, egy nálam, de kell egy tartalék, mert ha lemerül az elem, nehogy már ne tudjak bemenni.
Egyébként is vacakol a nyitó... fél éve megy a vita, hogy neki kell, és különben sem tudja, hogy hol van, lehet, hogy nincs is már meg, de lényeg, hogy neki mindenből legyen!
Elképzeltem:))))
Eldugom valahová... és feljön a gyerekek szobájába, vagy akár a hálóba, az ágynemükért, (mert több napra jönnek mindig, és itt alszanak ) és meglátja, megkérdezi:
-Mi ez a kupac?
-Ja, az csak a vasalnivaló, eldugtam, hogy ne szúrja a szemedet, a förumon tanácsolták, ha jöttök, tegyem el...:))))
Egyébként Anyukám nagyon jópofa, és vicces is, mikor legutóbb itt voltak megmutattam, miket írkálok a topikokba, ... tetszett neki.
Apukám a fő kritikus a családban, ő biztosan nem veregetné meg a vállamat...
A ti házatokhoz neki minek van kulcsa ?
És mi az, hogy felzabálja a kajátokat ?
Örülök, hogy egy kívülálló is így látja:)
A kedvenc Sógornőm mondta egyszer, hogy Apósom egy klinikai eset, tanulmányt lehetne írni róla, csak párszor találkoztak, és az a kép, amit akkor tapasztalt, és az, amit én mesélek róla, elég furcsa kontrasztot mutat
Mert olyan jól előadja magát, mindenhol, mindenkinek, állandóan arról áradozik, hogy neki milyen összetartó a családja, és aki nem lát a dolgok mélyére, nem tudja, mi folyik a háttérben, talán eszébe se jutna még feltételezni sem, hogy hogy képes viselkedni.
A múltkor Anyukámnak is előadta, hogy képzelje el, nem engedem, hogy az unokája ott aludjon, és ez milyen dolog.
Csak Anyukámnak nem kell bemutatni, ő látott és hallott pár dolgot, és ismeri, szerintem már nem tudna meglepetést okozni.
Az is csúcs volt, mikor az én Családom nálunk vendégeskedett, és váratlanul beállítottak, és leültek ebédelni... igaz, hogy mi már befejeztük, de Anyukámnak leesett az álla, ekkora pofátlanságot ő még nem látott.
Azt mondta, csak azért nem szólt semmit, mert nem az ő háza.
Tudták, hogy ott vannak, és tényleg nem hívtuk őket, de ő nálunk otthon érzi magát, (kulcsa is van a házhoz) tehát szerinte akkor közlekedik, amikor akar.
Tényleg jó a kapcsolatom a Szüleimmel, de mindig előre megbeszéljük, ha megyünk, nincs olyan, hogy váratlanul beállítunk valakihez, főleg, ha tudjuk, hogy vendégek vannak. A bátyámék is gyakran átjönnek, de még meg nem fordult volna a fejembe, hogy átugorjak hozzájuk, váratlanul és hívatlanul:(
Az is előfordult, hogy nálunk ebédeltek, telefonált neki a sógorom, ő meg teli szájjal, gyertek ti is ide kisfiam, itt eszünk éppen a Zsófikáéknál, finomat főzött, így kell ezt gyerekek, legyen együtt a család...és jöttek is, és ettek is...
Szóval az ilyen akciók után csak döbbenten álltam, és azt hittem, ez valami rossz vicc, de sajnos nem:)))
Még mindig érzem az elfogultságot a szüleid irányába.
Egyébként anyós/após is lehet kedves vagy kedvesen piszkálódó.
De tudom mire írtad, amit írtál. (Hú, nagyon fáradt vagyok épelméjűen fogalmazni, remélem azért érted.)