Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az örökbefogadásról...
Sziasztok!
Az örökbefogadásról többnyire az örökbe fogadó szülők szempontjából beszélünk. A szülőanyákról kevesebb szó esik. A nyílt örökbefogadásnál a szülőanya tudja, kikre bízza gyerekét. Drámai, megható, katartikus találkozások ezek. De vajon az anya mindig szabadon dönt? Segítik ebben, vagy terelik valami felé?
A Nők Lapja hetek óta folgalkozik a témával, írásainkat itt találhatjátok:
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Nektek mi a véleményetek?
Üdvözletem!
Anasztázia vagyok. Szociális Munka szakos hallgató és az örükbefogadásról írom a szakdolgozatom. Picit megakadtam, mert nem tudom mi legyen a hipotézisem ( feltevésem ).
Mivel remélem itt sokan vagytok akik jobban ismerik a témát, ezért szeretném ha segítenétek egy picit, hogy mi is legyen a hipotzisem. Minden jó ötletet szívesen fogadok.
Köszönöm!
Tázi
Sziasztok!
Tudtok abban segíteni, hogy hol mennyi a tanfolyam díja?
Itt, Miskolcon borzasztó sok, 25.000,- Ft/fő.
Az Ágacskánál 18.000,- Ft/fő, Bp.-en 15.000,- Ft/fő.
Jó lenne egy összehasonlítás, mert azt mondta a pszichológus, hogy bárhol elvégezhetjük (bár az utazással lehet, hogy ugyanott lennénk).
Köszönöm előre is.
Szia!
Várakoztok már?
Ha igen, akkor hívd fel a tegyeszes ügyintézőtöket, ő pontos választ tud adni.
Egyébként én úgy tudom, hogyha nincs a gyerekneveléssel összeegyezhetetlen egészségügyi probléma, akkor ez nem befolyásol semmit, szóval tudni kéne, hogy mi is ez az egészségi gond. Az azért belátható, hogy pl. egy mentálisan súlyos állapotban lévő ember nem biztos, hogy alkalmas arra, hogy gyereket neveljen, főleg egy örökbefogadott gyereket, hiszen ez sokkal nehezebb helyzet, mint a vérszerinti családoké.
Sziasztok!
Nagyon fontos!
Szeretnék tanácsot, segítséget kérni,
Az a kérdés, mire sorra kerül az örökbefogadás és az Anyának addigra nincs munkahelye, egészségi állapota miatt szociális járadékot kap ez miatt akkori állapota miatt elutasítják az örökbefogadást?
Köszönöm
Nekem igazából az volt a legfurcsább, hogy szerinted jobban kell becsülni azt a nőt, aki abortuszra megy, mint aki megszüli és örökbeadja.
Elítélni természetesen nem kell senkit, de azért nehogy már becsülendő dolog legyen egy abortusz! Elvenni az élet lehetőségét egy embertől és a család lehetőségét egy gyermektelen pártól (vagy akár egyedülállótól). Ez egyáltalán nem becsülendő, csupán a könnyebbik megoldás egy problémás helyzetben.
A másik véleményed pedig, hogy nem lehet tudni, hová kerül a gyerel, mi lesz vele. Egyrészt a nyílt örökbefogadásnál megismerik egymást a felek, a szülőanya pontosan tudja hová, kikhez kerül a gyereke, másrészt meg az örökbefogadást megelőző alkalmassági vizsgálat során még a fehérneműs fiókba is belenéznek (nem vicc!) a tegyesz és a gyámhatóság emberei, tehát nem gondolom, hogy olyan rossz helyre kerülnének az örökbefogadott gyerekek. Kivételek persze vannak, ezt kár tagadni, de azért manapság már teljesen máshogy zajlik egy örökbefogadás és teljesen más élete van egy örökbefogadott gyereknek, mint az a köztudatban él, nem ebből kell kiindulni.
Nem gondolnam hogy barmi mast elarul mint amit nyiltan leirtam elozoleg.
Igen, en magambol indultam ki, ha nem tudnek vallalni egy gyereket semmikeppen ,akkor nem csinalom vegig a terhesseget, szulom meg hogy azutan odaadjam valakinek.
Nalam tiszta sor lenne ilyen esetben az abortusz.
Mint mondtam ez az en velemenyem senkit nem akarok meggyozni errol, en igy latom, igy cselekednek ebben a helyzetben.
A topicindito azt kerdezte mi a velemenyunk az orokbefogadasrol.
Nekem ez.
Amarynda, erre csak annyit tudok mondani, hogy mindenki magából indul ki.
Ha szerinted teljesen bizonytalan egy örökbefogadott gyerek sorsa és inkább esélyt se kapjon az életre, az rólad árul el valamit...
En orokbefogadas ellenes vagyok. Kivetel akkor ha a gyerek szulei meghaltak.
Nem helyeslem ha valaki ugy szul meg egy gyereket hogy tudja hogy nem fog tudni, vagy nem akar gondoskodni rola.
Ellene vagyok mert oriasi lutri hogy mi lesz a gyerek sorsa.
Sokkal jobban becsulom ha valaki ugy dont hogy nem tudja vallalni a gyereket es abortuszra megy.
Reszemrol sosem fogadnek gyereket orokbe.
Minden cikk, az örökbefogadásról az örökbefogadókról szól és az ő szempontjaikról. Miért nem keresnek meg olyanokat akik örökbefogadottak, ők mit éreznek? Lehetne gyermekeket is kérdezni a témáról és felnőtteket. Érdekes téma lenne az olvasóknak. És a jó példákat hallva, talán nem ítélnék el őket.
Tegyesz: Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat.
tegyesz.gyor@freemail.hu
Az első lépés mindenképpen ez.
Sok sikert, aztán jelentkezz, hogy hol tartasz.:)
Szia MOXA!
Kérdeznék.Mi az a Tegyesz?Igen,egyedül vagyok és ovodás koru gyermeket szeretnék....
Örülnék,ha válaszolnál,köszi szia
Szia!
http://orokbefogadas.uhh.hu/
Először a Tegyesznél kell kérni időpontot, és elmondani, hogy mit szeretnétek, és miért. Ezután lesznek különböző vizsgálatok,(pszihológiai, jövedelem igazolás, környezettanulmány, stb) meg egy tanfolyam, és ha lesz érvényes határozatotok, akkor meg lehet keresni az alapítványokat, és egyesületeket, akik a nyílt örökbefogadással foglalkoznak.
Kérdezz bátran. Ha nem vagytok összeházasodva, vagy egyedülálló vagy, akkor csak a Tegyesznél fogadhatsz örökbe, titkosan.
Számít a korod, és hogy mekkora gyermeket szeretnél örökbe fogadni.
Sziasztok! Gondoltam rákérdezek,hátha tud valaki segíteni.
Szeretnék örökbefogadó szülő lenni.Nem tudom,milyen szempontoknak kell megfelelni,hogy hol kezdjem a dolgot.
Aki tudna felvilágosítást adni,megköszönném.
(Győr)
Tisztelt Szerkeztőség!
A civil szervezetek azért jöttek létre és azért dolgoznak hogy megakadályozzák a csecsemőgyilkosságot.Sajnos ennek ellenére nagyon sok ccsecsemő gyilkosságról lehet hallani.
Hogy miért??Mert kevés helyen kapnak teret a civil szervezetek,ahol a bajba jutott anyák védelméről,lehetőségéről tudnának beszélni.
Mindenhól a fogamzásgátlást súlykolják,ami nagyon helyes,de ha valaki fogamzásgátlás mellet terhes marad,vagy valami oknál fogva nemtud védekezni,és ez a kis jövevény nem várt, esetleg az időből is kiszaladt.A kismama igenis bajban van.
És itt jön a lehetőség a civil szervezetek.Akik nem mondják hogy ADD NEKÜNK A GYERMEKEDET.Amit a cím mutat.Habár nemtudni miért ezt a címet választotta nagyon rosszul a cikk írója,mert minden Életadó önként keresett valakit ahol ettől a "tehertől a megszabadulhat"
Én is örökbefogadó anyuka vagyok,immár 11 hónapos boldog kislány anyukája.
Mi nagyon hálásak vagyunk hogy ezt az egyesületet megtaláltuk.Nekünk ajánlották hogy nagyon sok jót hallotak róluk,jelentkezzünk náluk.
Öt sikertelen lombik és egy sikertelen terhesség kihordása után,3év múlva boldog család lettünk.Az Életadónk is hálássan beszélt az egyesületről,hogy nem is tudja mi lett volna ha nemtalálja meg az egyesületet.Még rossz belegondolni is!Ez a Gólyahír Egyesület.
Százszor belegondolok mikor Védőnéninél találkozok kismamákkal, hogy Ők elváltak,othagyta a barátja mikor megtudta hogy terhes.
Hát nem jobb egy ilyen kisbabának,aki szerető családban nö fel!!!
Akit annyira várnak!És nemcsak a szülei,a testvérek, nagyszülők,rokonok,barátok, ismerősök!
Nálunk Ő a legkisebb mindenki imádja!
A Mi nagycsaládunknak Ő a kis Angyalkája!
Apukám veset is írt az Ő születésére.
A címe:
Angyalka érkezett a családba
Hitvesi szerelmükből nem fogant lényüknek mása,
Megérkezett Isten által küldött ,vigaszuk áldott Messiása.
Vágyuk őszinte lélekből jött és már régi,
Gyermek iránti szeretetük nem önzés,hanem sugalat mégpedig égi.
A kisjövevény sorsát túl korán az ég másra bízta,
de lessz hazája,otthona és önzetlen szülői szeretet még pedig üdvös.
Szülőanya lemond a gyermekéről végleg,és dönt,hogy meg nemtarthatja.
Felmerült a gondolat,hogy lesz e majd valaki kinek örökbe adhatja.
Sok-sok gondolat,felelőség,és gyötrelem amely benne felmerült.
Ő választott...és a gyermek szerető jó szülőkhöz került.
Szobája gondosanberendezve,ajtaja réges-rég fogadásra tárva.
Szülők,nagyszülők,testvérek,rokokon mind ölelésre várja.
Családban,rokonságban most Ő a legkisebb így a szertet csakis felé terjed.
A szülők óvva féltik mint egy szál virágot,
ha felnől szépnek lássa Isten teremtette csodás Világot!
eszterkat!
Minden szavaddal egyetértek. Ugyanezt gondolom én is, csak a gyerek mellett nem volt időm ilyen részletesen taglalni, kösz, hogy megtetted.
Az első rész felháborítóan szubjektív és álszent.
"Fontos előzmény, hogy amíg az asszony nem talált rá kolléganőnkre, jóval a szülés előtt megkeresett egy civil szervezetet, amely a szülés után kérdőre vonta: miért nem rajtuk keresztül adja örökbe a babát? Itt kezdődött meg a harc a gyerekért a házaspár és a szervezet között.
Nem is a kolléganőnkért, hanem az ismeretlen anyáért aggódtunk, aki járatlan jogi ügyekben, akit győzködnek, talán fenyegetnek, megijesztik, hogy rosszul, helytelenül cselekszik. Aki pedig a legjobbat akarta, döntött, és már csak nyugalmat, megértést, támogatást szeretne."
A privát örökbefogadás nagyon sok problémát vet fel (hogyan találkozik az örökbeadó az örökbefogadóval? hogyan és miért dönt az örökbeadó egy bizonyos örökbefogadó mellett? miben és hogyan tud segíteni egy egyszeri örökbefogadó az örökbeadónak az örökbefogadás előtt, közben és után? - ha már annyira kizárólag az "ismeretlen anyáért aggódunk") és a BTK változásával (egyszer majd) illegális is lesz. Amennyiben úgy gondolja bárki is, főleg egy sokak által olvasott újság mint a Nők Lapja újságírói, hogy a civil szervezetek működésével probléma van akkor objektívan kell a problémával foglalkozni - ehhez természetesen hozzátartozna az is, hogy rendesen feldolgozzák a témát, ne legyenek benne csúsztatások, tévedések, ferdítések - és rendesen legyen megírva.
Őszintén szólva úgy gondolom, hogy a következő néhány sor már az újságírás legalja - főleg akkor ha az újságíró, szerkesztő, lapkiadó úgy gondolja, hogy ezt akár le is lehet írni:
"Hosszasan beszéltünk az egyik civil szervezet, egy alapítvány vezetőjével, ám ő visszavonta nyilatkozatát. Ragaszkodott hozzá, hogy megjelenés előtt az egész cikket mutassuk meg neki, amit mi nem tettünk meg."
uhhh???
Ma reggel olvastam a negyedik részt. Azon túl, hogy ismét az az érzésem, hogy a cikk ferdít, csúsztat és tárgyi tévedések is vannak benne - talán érdemes lenne egy ilyen témában nem két olyan örökbeadót (ill. egyik esetben a nagymamát) beszéltetni általánosan az "örökbeadók" oldaláról akik NEM voltak és most sem képesek feldolgozni azt a tényt, hogy az örökbeadásban ŐK, csakis egyedül ők döntöttek - akkor is ha úgy gondolják (ill. a nagymama úgy gondolja), hogy rosszul. Az ő döntésük, bűntudatuk NEM lesz jobb attól ha mindenki mást próbálnak felelőssé tenni ill. szídni. Sem a civil szervezetek, sem az örökbefogadók nem tehetnek arról, hogy ők úgy döntöttek (bármily ok miatt is), hogy örökbeadják születendő gyereküket.
Az örökbeadók lelki sérüléseivel az örökbeadás után foglalkozni kell. De nem így. Ez kinek jó? Mert azon túl, hogy ismét sikerült belerúgni egyet a segítő civil szervezetekbe és az örökbefogadók is ismét igen negatív színben lettek feltüntetve (amire tényleg nincs szükség, NEM egyenlő tagjai a társadalomnak így sem, miért kell ezt még fokozni?) az örökadóknak ettől jobb lett? Akár a nyilatkozó két örökbeadónak? Nem, sőt.
Elvárható lenne a Nők Lapjától, hogy ha már foglalkoznak az örökbefogadás témakörével azt jól csinálják. Még egyetlen egy cikket nem olvastam a témakörben a Nők Lapjában ami ne verte volna ki a biztosítékot a legtöbb a témában érintettnél (bár a szimpatikus mentősfiú teljesületlen vágya, hogy örökbefogadhassa a haiti árvát témájú cikk volt azt hiszem a legkínosabban nem átgondolt, rosszul megírt és hibáktól tele a témában). Érdemes lenne azzal foglalkozni, hogy a társadalom jobban megismerje az örökbefogadást, az örökbefogadó családok helyzetetét, az örökadók helyzetét, és nem utolsósorban az örökbefogadottak helyzetét. Érdemes lenne a sok-sok tévhitet elolaszlatni ami a mai magyar társadalomban ezzel a témával kapcsolatban van.
Ezt azonban kizárólag akkor lehet ha olyanok szólnak hozzá, esetleg írják a cikket akik értenek a dologhoz. Akik figyelnek arra, hogy ne legyenek a cikkben csúsztatások, ferdítések, tárgyi tévedések. Akik figyelnek arra, és tudják, hogy mi az amiről TÉNYLEG fontos beszélni ebben a témában.
Ez természetesen kizárólag akkor fog megvalósulni ha a nyilatkozók biztosak lehetnek abban, hogy az jelenik meg az újságban és úgy ahogyan ők szeretnék. Ha ez mind megvalósulna nagyon sokan szívesen együttműködnénk a Nők Lapjával egy új, JOBB, lényegre törőbb, hibáktól mentes cikksorozat megírásában.
És most kiváncsian várom a Nők Lapja visszajelzését :)
Örökbefogadó anya vagyok. Fiunk 10 éves és két napos korától mi vagyunk vele a férjemmel. Minden tiszteletem az életet adó anyáé, soha rossz szót sem ejtettünk róla, mindig szeretettel említettük. Nem ítélkeztünk felette, hálásak vagyunk neki. Fiunk ezen a nyáron szeretne találkozni vele.
Sok mindenen átment a gyermekünk lelki értelemben, hiszen mi mindig nyíltan beszéltünk vele az örökbefogadásról, kezdettől fogva. Először nem értette, aztán haragudott az életet adóra, hogy hogyan hagyhatta el őt, végül megértette, hogy életet adó anyjától olyan ajándékot kapott, amit senki más nem adhatott volna neki: ÉLETET.
Egyébként egy civil szervezet segített nekünk egymást megtalálni az életet adóval. Csak jót tudok róluk mondani, mindhárom (örökbe adó- örökbe fogadó - gyerek) félnek sokat segítettek, nagyon korrektek voltak. Ők a Gólyahír Egyesület.
Véleményem az egész cikksorozattal kapcsolatban: Milyen világot élünk, ahol egy nagymama sajnálja, hogy"terhességmegszakításról szó sem lehetett" és utána pedig sír az unokája után. Meggyilkolni jobb lett volna mint örökbeadni? Így legalább élhet az a gyermek! A síránkozása puszta ÖNZÉS!
Mi pedig akkor lettünk volna önzők, ha nem fogadunk örökbe, hanem a pénzünket mind magunkra költve, csak magunkkal foglalkozva kárpótolgattuk volna ÖNMAGUNKAT a meg nem született saját gyerekeinkért. Tehettük volna ezt is... De mi és a fiunk kölcsönösen segítettünk egymás kínjain. Igenis megfordult a fejünkbe az a jézusi mondat "Aki befogad egy gyermeket a nevemben, engem fogad be."
Sziasztok!
Nagyon megérintett a cikksorozat, főleg a negyedik része, az ötgyermekes anyuka. Sajnálom őt, és úgy érzem, senkinek nincs joga pálcát törni az életadó anyák felett, mert amíg nem kerül valaki ilyen helyzetbe, nem is tudja elképzelni, milyen lehet, ahogy én sem, épp ezért gondolom így. Egy várandós nő teljesen máshogy látja a világot, sebezhetőbb, érzékenyebb, pláne ott, ahol már van gyermek, és tekintettel kell lenni rájuk is. Én csak azt kívánom ezeknek az anyáknak, hogy meg tudjanak békélni a döntésükkel, és próbáljanak erőt gyűjteni a folytatáshoz, aki pedig nem képes megérteni őket, inkább ne is szóljon semmit, csak gondoljon bele, saját magának milyen nehéz lenne meghoznia egy ilyen döntést.
Ezt a témát igazán az tudja megérteni, aki benne él. Sokan misztikus dolognak tartják az örökbefogadást, azt mondják milyen jót cselekedtünk, "megmentettünk" egy kisgyereket. Pedig szó sincs ilyesmiről!! Az örökbefogadás rengetg fájdalom, veszteség, lemondás után a boldogság. De úgy boldogság, hogy a veszteséget közben átélte a vérszerinti szülő, a gyermek és az örökbefogadó is. Ezzel együtt, de nem ennek alárendelve kell élnünk.
A negyedik cikkben az a nagymama, aki lányát nap mint emlékezteti "tettére" ennél rosszabb dolgot nem is tehetne. Megmérgezi lánya életét, ez kihat jelenlegi párkapcsolatára és jövendőbeli gyermekére is. A döntés megszületett, a lány megtette amit a legjobbnak gondolt, ha nehéz is, de tovább kell lépni. A nagymama önös érdekében nem hagyja, hogy lánya elengedje a múltat.
Szeritnem ezekben a cikkekben szereplőket nem valamilyen civil szervezet beszélte rá az örökbeadásra, de döntésüket segítették. Lehet szidni az anyaotthont, de a szándék a fontos. Nem egy luxus szálló, de ha valaki bajban van, akkor a legjobb megoldás.
Ami fontos lenne szerintem, hogy legyen támogató csoport az örökbeadóknak. Tudjanak elbeszélgetni pszichológussal, akár egymással, szakemberekkel. Az örökbefogadóknak meg kell tanulniuk szülőknek lenni, az örökbeadónak meg kell tanulni elengedni.
Még nem vagyok anya, de nagyon szélsőséges szituációnak kell lennie ahoz szerintem, hogy lemondjak a gyerekemről miután megszültem.