Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Ez is hozzád szól, Bibione.
Először is köszönöm a méltatást. Azért használtam a személyesebb hangot, mert nem akartam, hogy az írás száraz adathalmazzá váljon, és igen, nem bánom, bár nagyon ritkán vagyok éppen ennyire extrovertált. Ugyanis introvertált nem is lehetnék… Oroszlánként.
Kemény évek voltak azok. Mi szülők 42 évesen, a gyerekek 20, 17, illetve 15 évesen jöttünk az országba és a beilleszkedésünk folyamata teljesen különbözött. Most már el tudom mondani, hogy az én esetemben volt a legzökkenőmentesebb. A lányok középiskolában tanultak, majd egészen más irányba alakult az életük. Jóval későbben tanultak tovább, hamar önállósodtak. A fiam egy jól induló karrier kezdetén úgy döntött, hogy visszamegy, előbb Magyarországon élt, de már közel 10 éve áttette székhelyét Romániába. Ennél bővebben nem szeretnék róluk írni, nem akarom megsérteni személyiségi jogaikat.
A családban töltött éveikben viszont mindhárman segítségünkre voltak, mi is segítettük őket - lehetőségeinkhez képest. Kicsi koruktól kezdve megtanulták, hogy semmi se hull az égből, mindenért dolgozni kell. Előbb itthon a háztartásban, takarításban, bevásárlásban, főzésben segítettek, itt Izraelben is az otthoni hagyományt folytatták. A férjem is értett mindenhez, még élete utolsó napján is bevásárolt, főtt étellel várt haza. (Kis láboskában lefagyasztottam a maradékot és hónapokig őriztem a mélyhűtőben. Mintha azzal kicsit visszahoztam volna őt magunknak…)
Mi és a gyermekeink mindig, mindenben támogattuk egymást. Itt nem volt ellenszél, illetve volt, mégis volt: betegségnek hívják, de ebben is egymást támogattuk - mindig, minden körülmények között.
A két munkahelyem sem volt idegölő, inkább tele élményekkel mindkettő, ezt is megosztottam a család minden tagjával. 1995-től, amikor megvásárolhattam az első számítógépet, sokkal többet voltam itthon, minden gépelni és szerkeszteni valót hazahoztam, mondjuk hetente egyszer-kétszer mentem a szerkesztőségbe, és Pali bácsi halála után annak székhelye teljes egészében ide hozzám, illetve Y.-hez, Timrátra költözött. Tökéletes volt az együttműködés mind a családommal, mind a munkaadóimmal, utóbbi barátsággá érett, apával és fiával is.
Valamit nem jól értettél. "Társalkodónői" munkát sem végeztem 10 évig, talán kettőig: körülbelül 10 éve kezdődött és az orvosnő elköltözésével ért véget, ha jól emlékszem, 2010-ben. Klárikához pedig csak három éve járok.
Szervusztok, ismét.
Elsodortak a teendőim, illetve az olvasás: újból találtam egy még olvasatlan könyvet, ráadásul egy bejegyzés szerint, Kriszti hozta nekem Magyarországról, 1998-ban. A dátummal kapcsolatban mindenfélék eszembe jutottak, kegyetlen év volt az (is), viszont ő azóta se otthon, se Magyarországon nem járt! Elszörnyedtem, hogy közben 20 év telt el. Elképesztő gyorsasággal telik az idő!
Majd a könyvről is írok, alkalomadtán, ha érdekel valakit.
Most azonban Bibionenak magyarázom a bizonyítványomat.
Távolról sem volt szándékomban megbántani Téged, amikor virág- és madárneveket gugliztam. És nem voltam kétségbe azt sem, hogy az a nevük, hanem a saját tudatlanságomat próbáltam csökkenteni.
Használd csak nyugodtan az általad megszokott, felmenőidtől örökölt neveket, elnevezéseket, legfeljebb megkérdezem, hogy mit is jelentenek. Akkor is, ha nem az a "hivatalos" nevük.
Azért is szeretek veled beszélgetni, mert mindig érzem, hogy érdekel az, amit mondok, rákérdezel erre-arra, tedd ezt a jövőben is, jó?
Így gazdagítjuk egymást. Ha pedig guglizni kezdek, azért teszem, hogy még jobban elmélyítsek egy-egy új információt.
Ja és mielőtt teljesen feledésbe merülne, a 30830-as hozzászólás sakktábláján valóban Einstein képe rajzolódik ki, de csakis akkor, ha pontosan szemből nézed.
És most Bibione és Tanaria, a 30829-esen látható tányéralátét, amit M.E. valamilyen préselő eljárással két kemény műanyaglap közé helyezett, na lássuk, kiket is ábrázol? Kis fantázia, vagy talán még az sem kell hozzá: persze, hogy a három testőrt és D'Artagnan-t fiatalon és idősebb korukban. Nekem az összes közül ez, valamint az egyszerű kartonra firkált sematikus pofa tetszett, amit poharak alá lehet helyezni. Pedig kár érte!
No akkor még egyszer, mind a hármat!
Mielőtt elfelejteném, kapsz egy nagy piros pontot, na miért? Csakis a vérnyomásmérőért. Aztán mondd meg neki, hogy rendesen mérjen!
Na tessék, Muszika letehénkedett, akarom mondani lemacskásodott az egeremre. Most mit csináljak?
Tudtam én, tudtam, hogy ma fontos nap van. Törtem is rajt' a fejem, köszönöm, hogy eszembe juttattad.
Isten éltesse a nagyfiadat, sok örömöt-boldogságot-mindenfélejót kívánok neki és anyukájának úgyszintén! Ráadásul kerek születésnap. Csakis neki küldök egy-két rózsaszálat. És mondjuk neked.
És egy íriszt. Válaszd ki a Zoltánnak leginkább megfelelőt. Mondd, most mi öregszünk, vagy ők?
Ja, és ma megjön a vérnyomásmérő.
És ja, ma 45 éve lettem anya (először).
Szervusztok!
Igaz, hogy hét évvel bölcsebb vagy, mint én, de azért elmondanám...vagy mégsem, mert felesleges neked beszélni. Figyelmeztetnek a fájdalmaid.
Itt az idő újra szürke, de nincs hideg.
A balkonon nagy harc folyik az általam ideszoktatott galambpárok között és a galambok és közöttem. Mindenáron ide szeretnének fészket rakni, amit én ellenzek. Ma úgy néz ki, mintha nyertem volna. Csak belátták, hogy máshol kell helyet keresniük. Majd kiderül.
Most az ortodox húsvét miatt leáll az élet nálunk is. Nekem még van a húsvéti töltött káposztából, sőt még rántott csirkemell is van. Úgyhogy nyugodtan nézem a snookert.
Én is megnézem a Honfoglalót, régebb sokat játszottuk Laciékkal ezt. De mostanában átpártoltam a Viasat 3-ra este kilenctől.Találgattam, ki lehet a mi ismerősünk, amíg aztán kaptam egy üzenetet, hogy hétfőtől jön ő is. De most már kíváncsi vagyok, ki nyer. Jó is van abban, hogy nem nagyon mozdulok ki itthonról, így megnézem az ismétlésben a Honfoglalót.
Szervusztok, jó reggelt!
Tegnap Klárikánál voltam, jókedvünk volt, csak a hátam fájt kegyetlenül. Meg is kaptam tőle a jó tanácsokat, hogy milyen fájdalomcsillapítókat használjak, mert neki bizony használ a marokszámra szedett ez-az. Szinte elröhögtem magam, hogy ennek ellenére szegénykét tolókocsiba ültetem, amit ugye én tolok. Furcsa helyzeteket produkál az élet.
Itt az ideje, hogy újrakezdjem a kezeléseket - van még néhány már kifizetett 45 perces mindkettőből, akkor hagytam abba, amikor influenzás voltam, aztán jöttek a teendők, de a mostani meleg front eszembe juttatta, hogy a jövő héten, az ünnepek elteltével új időpontokat kérjek.
Visszatérve Klárikára ő az ilyesmit túl drágának tartja (azért is van annyi pénze). Én viszont a pirulákat tartom túl olcsónak!
Vásároltam aztán ezt-azt, két nehéz szatyorral alig értem haza. Mert hülye vagyok! Az a helyzet, hogy ma ünnep, a fű se nő, holnap szombat, majd csak vasárnap nyitnak az üzletek.
Miután learattam az összes babérokat, szépen el is helyezkedtem rajtuk és pihentem! Ma pedig folytatom a munkát. Maradt még bőven.
Örültem Tanaria, Alsórákosi-Marika és Bibione visszajelzésein ek, sajnos a képregényt nem tudtam teljes egészében megfejteni, segítenél, Marika? Ja, még annyit: messengeren megkaptam azt a bizonyos dátumot, még mindig nem szabad közölnöm az esetleges érdeklődőkkel? Hurrá, én is meg tudom majd nézni a számítógépen! Mostanában többé-kevésbé követem a Honfoglaló című műsort, egészen jó kanapébajnok lett belőlem! Drukkolok a szimpatikusabb versenyzőknek, de a kérdésektől néha kiakadok - ilyen szempontból a Maradj talpon sokkal jobb volt - kár, hogy abbamaradt…
A következőben Bibionenak válaszolok, úgy érzem néhány dolgot félreértett, tisztázni szeretném.
Folytköv.
A guglit jelen esetben azért nem hoztam például, mert ezek az elnevezések már annyira az enyémek , hogy ettől én meg nem válok , és nem esett volna jól , ha kiderül ,hogy nincs is hivatalosan . Utóvégre ezzel nem ártok senkinek , ha így nevezem a virágot ,madarat .
Tegnap délután fenn voltam a Tettyén , minden virágzik és a Jurisics utcáról lejövet ezt a falfirkát láttam : " Pécs napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át " . Imádom .
Nálunk is voltak ronggyá olvasott könyvek , van amit újra meg kellett venni , mert nem szolgálta ki a 3 gyereket , pl a Micimackót ,a Cini-cini muzsikát . Középső fiam mindig ugyanazt a mesét kérte hónapokig minden este a Kacor királyt olvastam , mert ahhoz is ragaszkodott , hogy olvassam és ne mondjam . / Egyszer olvastam ennek a lélektani magyarázatáról ,de már elfejtettem. / Végül is felnőtt korukra is szeretnek olvasni , és az ő életükben is megvolt a kamaszkori láncolvasás - amit fontosnak tartottam .
A legjobbakat ! Szigal , gratulálok az íráshoz
, nagyon személyes hangvételű , érződik a kötődés , és és mivel majdnem két szálon fut, rólad is szól . Ezek szerint Te napközben főállásodban dolgoztál , este és hétvégén itt , közben társalkodónő is voltál tíz évig , a család ehhez mit szólt ? Feltételezem támogattak ebben , mert ellenszélben ilyet nem lehet hosszútávon vállalni . Bár lehet , hogy gyerekeid 90 -ben már felnőttek voltak . Ott kezdődött az újságírói léted vagy már az óhazában is ?
Igen, bár én nem megemlékezésnek szántam, inkább emlékeztetőnek, hogy ilyen igazi hídmérleg-emberek is éltek ebben az országban!
Köszönöm az értékelésedet, a szívemmel írtam és benne van a fiával közösen végzett munkánk is. (meg néhány elütés…)
Még egyszer, köszönöm!
Ez nagyon jó! Méltó megemlékezés!
Nálunk is a Kobak nagyon olvasott volt. Én is nagyon élveztem. Most eszembe jutott Tibi, az enyém, hogy tudott kuncogni rajta...
Még volt egy rongyosra olvasott sorozat "Nagyapó mesefája". Katinak, de főleg Lacinak mindig volt az ágya mellett egy-egy kötet. És még egy, amit én szerettem nagyon és elveszett, Szabó Lőrinc Lóci verses kötete. Nem emlékszem a címére. Meg felolvastam a "kicsik"-nek (az ikreket neveztük így) Szabó Magda Bárány Boldizsárját.
Húú, lerohantak az emlékek!
Ma még nem is számítottam rá! Akkora öröm!
Nálunk a legkiolvasottabb könyv Hervay Gizella csodálatos mesekönyve volt, Kobak könyve. Annak is különös varázst adott, hogy gyermekeim apukájának Hervay volt a magyartanára, a máig híres bukaresti magyar líceumban. Évekig pótolni szerettem volna, aztán 2002-ben, amikor Tibivel a Te fiad esküvőjére utaztunk Csíkszeredába, megvettem belőle négy példányt a Virág utcai könyvesboltban, hármat a saját gyermekeimnek, egyet pedig a pótgyerekemnek, ugye tudod, ki az?
Most vettem le egy példányt a Kriszti könyvespolcáról - ereklyeként őrzi! Könnyes is lett a szemem.
Tudod, hogy én a Györgyfalvi negyedben sem jártam soha? Borháncson ugyanvalóst nem. Ezt a szót sem használtam már évek óta, pedig de szép!
Mára máris megkaptam a népmesei "jót" - mindketten válaszoltatok! Azért még várom valakitől, valakiktől…
A vadgalamb témában, hála Nagymamádnak, megint tanultam valamit: tényleg költözőmadár, csak én még az elvadult házigalambnál ragadtam le. Ebben a néhány mondatban minden benne van: Elsősorban az emberi településeket keresi. A balkáni gerle gyors térnyerése miatt a korábban elterjedt vadgerle kiszorult a településekről és inkább a szántóföldek, külterületek madara maradt.
A balkáni gerle a városokban nagyon elterjedt madárfajjá vált, de a nagyobb testű elvadult házigalambokkal nem mindenütt bírja a versenyt. A házigalambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így fészkelési konkurencia nincs a két faj között.
Azért a guglis okosítást sem árt elolvasni!
Ez volt az egyik téma. A másikról majd később.
Akartam én is mondani, hogy egyedi, érdekes alkotások. Biztos Eistein, mert még ki se nagyítottam, őt véltem felismerni benne.
A legjobbakat mindenkinek ! A jótett fejében csak a mesékben jön a jó menetrendszerűen , a valóság sokkal bonyolultabb és prózaibb , nagyon ritkán kapja vissza az ember ,
legalább is hosszútávú megfigyeléseim szerint .
Pipitérnek mi egy pici , 8-10 cm-es ,fehéres rózsaszínes kis virágot nevezünk , ami ilyenkor tömegével nyílik a gyepen . Vadgalamb pedig nekem az , ami tavasztól őszig hallatja jellegzetes , búgó hangját . / ezért gondoltam hogy költöző madár / . Ha ez mégsem így van , reklamálni K.J. nagymamámnál lehet , aki a tepszit is ránk hagyta .
Szigal , szokatlan ez a ház egy tengerparton , persze lehet , hogy ott a helyszínen egy aránytalan monstrum ? Az ismerősöd érdekes tárgyakat csinál , nekem tetszik és ha kedvét leli benne , annál jobb . Miből van az alátét ? Én nem ismertem föl senkit , lehet , hogy Tanaria tájékozottabb .
Én sem az iskolában tanultam. Megvolt nekem otthon. Vagy csak később, nem tudom, de a Fülemülével (Arany J.) őriztem. Aztán az unokáim kiolvasták. Szó szerint.
A Fülemülét édesapámmal a Szamos parton sétálva tanultam meg a nővéremmel együtt.
Zoltán a Borháncsban vett lakást. Még nem láttam. Majd, amikor jön Kati...! Ez a Györgyfalvi negyeden túl van.
Mielőtt elbúcsúzom, még egy kis nosztalgiát ébresztek Tanariában, arról az utcarészletről és autóbuszmegállóról, ahol annyiszor járt. "A mi utcánk ó de szép" címszó alatt, közel két hete fotózott képek.
Vége az időhúzásnak
, és lám: a munka is megvárt!
Ja, és ne csodálkozzatok! Mi már javában készülünk az ünnepre. Héber időszámítás szerint idén a Függetlenségi Nap április 19.-re esik.
Még valamit: a www.izrael70.hu portálon a napokban megjelent Sanyi barátunk írása a zsidó humorról - nagyon jó, érdemes elolvasni!
Estig lehúztam a rolót!
1. Utoljára hagytam a poháralátétet, ami a legeslegjobban tetszett.
2. A folyosó ablakából a város délnyugati része látszik, finom kék vonallal jelöltem meg a temetőket.
3. Át kellett mennem a tengerparti autósztráda túlsó oldalára, egy hosszú hídon, annak a közepéről még egyet kattintottam - visszafelé.
1. - 2. Sakktábla szétszórt tárgyakkal - csakis szemből kinek a képe rajzolódik ki? A másodikat egészen lekicsinyítettem, hogy teljesen nyilvánvaló legyen.
3. - 4. Ezek és egyéb képek teszik otthonossá a lakást.
Köszönöm a kiegészítő válaszokat. Hol van az a lakás, ahol most járólapokat raknak le? Sok sikert Zoltánnak, és üdvözlöm!
***
1. - 2. Ez egy teljesen rendhagyó tányéralátét, M.E. alkotása, egyből "kiszúrta" a szemem. Nagyon tetszik és figyeljétek meg a "pofákat" - minden ott van a karikatúraszerű rajzokban! Mutatom az alátét mindkét oldalát, szerintem zseniális!
3. - Még az állványon,
4. Ezek már bekeretezett grafikák - érdekesek!
Már 76 éves ez az ember, de tele van ötletekkel, sziporkázóan szellemes gondolatokkal. Baráti körben mégis elnézően bólogatnak az - úgymond - furcsaságaira. Miközben a saját furcsaságainkat észre se vesszük…
Sohase tudtam én a Zengő ABC-t! Valahogy kimaradt az életemből. Pedig 5-ször jártam az első osztályt, hiszen tudod. Vajon akkoriban nem is tanították? Amúgy - még - mindenre jól emlékezem.
Miért nem alszol, nyomaszt valami? Tedd félre, kösd le magad egyébbel, hadd adhassam zseniális tanácsaimat!
Most jutott eszembe, hogy - bár ezt is terveztem -, veled nem is jártunk ezen a partszakaszon. Olyan másfél kilométerre van - a város irányába - attól a helytől, ahol első nap salátáztunk. Kár, nagyon szép, gondozott ez a tengerparti sáv. Majd legközelebb, jó? Úgy szeretném, ha újra itt lehetnél…
Dehogynem, csak nem emlékszel! Móra Ferenc: Zengő ABC. "Aranyalma ághegyen, Bari bég a zöld gyepen" stb. Ha megerőltetem magam, tudom végig.
Amúgy, anyósom jól van, meggyógyult, de kirándulni már nem tud, háztartást vezetni nem engedi Zoltán. Ő is jól van, sok a dolga-izgalma, intézni valója.
Ma már öt körül felébredtem, már az olvasás is kimerített, ezért a korai jelenésem.