Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Látomás-fekete alak
Létrehozva: 2009. január 25. 16:55
Sziasztok!
Ez nem kamu topic!!!!
Szeretném ha jelentkeznének azok, akik láttak már fura lényeket, szellemeket vagy nem is tudom minek mondani őket!
Konkrétan az érdekelne, hogy látott-e valaki közületek fekete csuklyás alakot! Tudjátok-e mi ez ???
Mint kiderült nem egyedül én láttam, már 4 ember van aki látta!
Engem nagyon megrémiszt! Kérem akik nem hisznek a dologban azok ne szekáljanak;mert komolyan gondolom a témát. Sőőőőt orvos is látott és normális vagyok, nincsen se szervi- se lelki bajom!! Még mindig logikus magyarázatot igyekszem keresni a velem/velünk történtekre; de egyre nehezebben megy.....
Majd később benézek, hátha ír valaki. Gondolom vasárnap délután a kutya sem néz erre felé; de hátha..
Igyekszem válaszolni, ha ír valaki
Sziasztok!
SZIA
Gyerek koromtól konkrétan 5 éves koromtól vannak látomásaim, amiket mindenki másképen magyaráz.A képek van amikor fekete-fehérben és állóképként jelenek meg és van amikor mozgókép kockákat érzékelek.Megjegyzem nem mindekinél.Láttam nem egyszer csukjás alakot, féltem az elején ma már nem , számomra nem mindig démoni lényt takar, van amikor segitő.
Michel a jós
Szia!
A 40-es hozzászólásomról tudnál valamit írni? Privátban később leírom neked amit egy másik emberrel együtt láttunk. Ide ezt azért már nem merem kiírni...
Csak lassan rohanok itthonról, de amint tudok benézek!
köszi!
Valaki egyszer beszélt nekem egy olyan jelenségről, hogy "szellemek" rátapadhatnak az emberre és annak energiájából táplálkoznak. Ilyenkor az ember beteggé válik, csökken az energia szintje.
Állítólag rólam is vettek már le szellemeket. Nem tudom, eléggé kétkedve fogadtam anno a dolgot, de tény hogy később /nem azoonal utána/ jobban éreztem magam.
Amúgy azt is fontosnak tatom, hogy az ember túlzottan ne fókuszáljon ezekre a dolgokra, mert akkor becsavarodik. Vagy nálatok ez független volt ? Már úgy értem, hogy a jelenség gyakoriságán nem változtatott az hogy mennyire mélyültetek el a témában?
Szerintetek ezektől a tapasztalatoktól lehet bajunk? Félnünk kell tőle?
Sziasztok ismét!
Remélem azzal, hogy foglalkoznuk a dologgal nem fogjuk erősíeni vagy gyakrabbá tenni a jelenséget...
De hát az ember sak kíváncsi, hogy mitől retteg...
Bár sokszor azt gondolom jobb inkább az édes, buta tudatlanság..+ nem kell szembenézni semmivel!
Amúgy régebben én is voltam dokinál és balga móda elmondtam neki ezeket a dolgokat. OLyat is amire eddig senki nem tudott racionális magyarázatott látni, mert egyszerre láttuk ugyanazt a dolgot. Mindegy ő elintézett annyival, hogy szellemek nincsenek/ de akkor is ott volt pl a halálmegérzés/ be fogok csavarodni. Egyenesút vezet a tepsibe.. stb
Nem volt kíméletes, be akart gyógyzerezni. Én előtte szedtem gyógyzereket, mert több okból kifolyólag kivizsgálásokon voltak. MRI, CT a nyavaja sem tudja már a nevét mit csináltak még. A lényeg, hoy semmi bajt nem találtak viszont kaptam pár bogyót többek között nyugtatót is!
Na, ez volt valaminek a kezdete, mert innentől sokkal intenzívebben jöttek a jelenségek. A régiek is megerősödve. Szóval nem ez volt a kiváltó ok, hogy láttam ez csak megerősítette az érzékeléseket; hiszen már ez előtte is megvolt.
Mostmár ha egy mód van rá kerülöm a dokikat , próbálok elzárkózni mindentől ami ilyen hatással van ám. Nem hagyom magam megzuhanni, ha lehet még a temeetők környékét is kerülöm-- pl nem nagyon megyek el temetésre sem.
Érdekes, mert boldog és kiegyensúlyozott vagyok, elfogadtam magamat. Vajon ez amivel távol tudom tartani magamtól a dolgot vagy pedig azért vagyok ilyen pozitív már mert nem súlyt ilyen mértékben ez a dolog. Tehát a jelen állapotom a kiindulás egy jó felé vagy már maga az eredmény. Bocs, ha nem vagyok túl érthető.
Amúgy mostanában i vannak fura dolgok körülöttem, de nem válik szemmel láthatóvá a dolog!
Szia!
Azt hiszem elég részletesen leírtam az esetemet, szeretném ha véleményeznéd.
Most még csak el tudom fogadni, hogy stresszes életet élek, és gyakran túlhajtom magam, most is idáig dolgoztam....de kisgyerekként???
Minden eset amit leírtatok szinte más és más jelenségre utal. Nagyon rémisztőek, tudom. Én már jópár éve fogalkozom ilyen dolgokkal, szoktam is segíteni embereknek, ha tudok. De ezek a lények csak azt tudják igazán bántani fizikailag, aki kapcsolatot teremt velük, akarattal. So, ne aggódjatok komolyan. Bár rossz ez még így lelkiekben is. És azok látják ezeket a lényeket, akik fogékonyak az energiaszintjükre. Valamilyen állapotban az emberek - legyen az stressz hatására akár - könnyebben meglátják őket, mint általában. Erről a témáról írok épp könyvet. Aki szeretné, elmondhatom a véleményem az ő esetéről. Bár ez csak vélemény! Nem szaktanácsadás. Csak szeretek segíteni, ha igénylik, hisz nagyon ilyesztőek ezek a másvilágok. És tetszik ez a beszélgetés:)
Helló
Nagyon megdöbbentem amikor ezt olvastam. Azt hittem, ilyen csak velem történik, és nem is nagyon mertem elmondani senkinek. Teljesen normális, intelligens, 28 éves nő vagyok, nem vagyok vallásos, mindig racionálisan gondolkodom, nem hiszek az ezoterikus dolgokban.
Van valami, vagy valaki, ami gyermekkorom óta kísért. Kezdetben az volt az élmény, hogy az éjszaka közepén felébredek valamire hirtelen, érzem, hogy valami nem jó, olyan mintha megállna az idő, megdermedne minden körülöttem, és tudom, hogy valami rossz fog történni. Aztán hirtelen megjelenik egy fehér alak, nem a szememmel látom, máshogy érzékelem. Próbálok minden erőmmel ordítani, vagy odanyúlni a villanykapcsolóhoz, de mozgásképtelen vagyok, és a hangom megáll a levegőben, és elporlad.Utána elveszítem az eszméletemet a félelemtől, és felébredek leizzadva, de nem tudom eldönteni, hogy e két dolog között pár másodperc, vagy órák teltek el. Iszonyatos élmény. Csak évente pár alkalommal fordult elő, de megtanultam villanynál aludni.
20 évesen elköltöztem otthonról. Egy-két évig nem, majd egyszer újra megjelent, és ekkor már sokkal félelmetesebb volt, láttam az arcát, amit eddig nem mutatott meg, és közel jött, rám támadt, és elkezdett szorítani, úgy hogy eszméletemnél voltam. Persze megint elájultam közben. Ezután elmentem pszichológushoz, vizsgáltattam magam, de semmi furcsát nem találtak. Elmondtam az akkori páromnak, és onnantól igyekeztem minden este vele aludni, sosem jött elő, ha nem voltam egyedül.
Aztán 1 éve újra költöztem, egyedül, és ez a valami jött velem :(
Talán 5.-6. napot tölthettem az új lakásban, amikor megtörtént az, amit zoltan_76 is írt, ráugrott a takarómra, és ugrált rajtam, én is kb. 40-50 kg-ra saccolnám a súlyát. Bár én fényt, meg gömböt nem láttam. Egy darabig megint villanynál aludtam, de egyszer akkor is éreztem a jelenlétét, felébredtem, hogy le vagyok bénulva, nem tudtam balra fordítani a fejemet, de éreztem hogy ott van. Sokáig küzdöttem, mire magamhoz tértem.
Azóta minden lefekvésnél, ha egyedül vagyok, gondolatban megkérem, hogy ne bántson, és elismerem, hogy létezik. Ilyenkor nem jön.
Olvasgattam utána szakirodalomban, hogy mi lehet ez. Elvileg van egy olyan tudatállapot ébredésnél, hogy az ember agya már éber, de a teste még nem, ez okozza a bénultságot. Ilyenkor hallucinálhat olyanokat, hogy valami megérinti, vagy ránehezedik valami. Eleinte nagyon bíztam ebben, de félek, hogy itt többről van szó. Bár tény,hogy vannak stresszes időszakaim.
Akinek vannak még hasonló élményei, az mondja el, jó érezni, hogy nem vagyok egyedül ezzel, és így nagyobb eséllyel nem vagyok őrült.
szia!
A szeretett hozzátartozóban én sem hiszek. Én egy szerettem gondoskodását évekig érezni VÉLTEM . Hogy ez igaz-e vagy én képzeltem bele az nem tudom!
De mostmár egyre jobban izga a olog, hogy mi lehet ez a jelenség ha már annyian láttuk..
Szia!
A fekete csuklyás alakkal nemsokkal a nagypapám halála után találkoztam, sok-sok évvel ezelőtt. Ott állt az ágyam végén én meg moccanni se mertem. azt éreztem, ha bármely testrészem lelóg az ágyról, végem van. Jó sokáig meg se tudtam szólalni, végül egy anyu-anyu kiáltozás után eltűnt.
Két magyarázat félét kaptam erre később:
1. így akart elköszönni a nagypapám- de ezt nem hiszem, miért akart volna halálra rémíszteni?
2. 50 évvel ezelőtt, az akkori lakhelyemen egy erőszakos halállal holt egy férfi, szelleme megrekedt.
Hát igen! Bár amit mi természetfelettinek mondunk gondolom a természet és a világ szerves réze. Csak nekünk idegen, érthetetlen és ez félelmet vált ki. Gondoljunk csak arra, hogy mi lehetett pl a középkorban egy napfogyatkozás alkalmával! Vagy amikor azt hitték, hogy ha messzire hajóznak az óceánon egyszercsak leesnek a szélén. Ott van a mágnesesség! Mennyire kézelfoghatatlan bizonyos szempontból..
A virág illatát érzed, ahogy terjed az illat. Ma már tudunk részecskékről atomokról, apró molekulákról, DNS, kromoszómák, világűr, elektromosság, rádiójelek...Maga sz internet is milyen megfoghatatlan. Régen az ősember majd betojt a villámlától, a tűztől aztán megtanulta a maga haznára forítani. Nem mondom, hogy a hasznunkra kellene fordítani ezeket ta dolgokat, elég lenne csak felfogni, elfogadni, megérteni, és beismerni önmagunknak!
Valahogy minden hatásra van mindenre. Ott hagyjuk a nyomunkat egy -egy helyen, tárgyon, egy ember lelkében..
Minden tettünknek, cselekedetünknek, mozdulatunknak, mondatunknak következménye van . Megmásíthatatlan, sorsfordító. Ez is ilyesmi lehet.
Amúgy neked nem volt halálfélelmed? Én nem gondoltam volna hogy valaha ép ésszel, félelem nélkül tudok majd létezni. Nekem egyből a halálutáni út jutott ezembe, s a tőle való félelem; hogy vajon mi vár majd rám/szeretteimre. Úgy lehet addig jó nekünk amíg nem tudjuk..
A természetfelettivel (vagy legalábbis azzal, amit jelenlegi tudásunk szerint még annak hiszünk) mindenki találkozik legalább egyszer életében. Csak sokan elsiklanak felette. Gyerekkoromban éreztem, ahogyan elköszön tőlem a nagymamám, rám tekintett a távolból fájdalmasan, búcsúzón, és tudtam, hogy elment - a halálhírét csak órával később tudta meg a család. A deja-vu-t meg lehet magyarázni kémiával, ezt viszont nem. Pedig ezek az események mindennap megtörténnek.
Azt hiszem értem mire gondolsz. Egy egészséges, kiegyenúlyozott embernek az energiaszinthóje megvédi, lepattannak róla a nem idevaló dolgok, jelenségek. Ha viszont valaki gyenge lelkiállapotban van akkor erőtlenebb a "védőpajzsa", s áttörnek a "jelenségek", könnyebben megtalálják met befogadóbb. Így gondolod?
Szerinted az is számít, hogy hol lakik az ember? Én jelentem majdnem a temető szomszédságában...