Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nok Lapja vita az oktatásról
Szervusztok,
Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? Lehet, hogy naiv kérdések, de a Nők Lapja valódi vitát szeretne belőlük. Beszéljük meg, mi a helyzet a magyar oktatásban! Mi történik a hatévesekkel, mi változik meg bennük, mire eljutnak az érettségiig?
Első körben 10 kérdésben kérjük ki a véleményetek itt, a Nők Lapja Cafén. Ezek a kérdések elsősorban az alsó tagozatosokról szólnak, de később természetesen az idősebb gyerekekkel is foglalkozunk majd. Hozzászólásaitokat időről időre idézzük majd a nyomtatott lapban is.
Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, bármelyik kérdésre vonatkozzék is az. Annyi lenne a kérésünk, hogy a kommenteket kezdjétek azzal a számmal, amelyik kérdésre válaszoltok.
Előre is köszönjük,
Kertész Gábor
Nők Lapja
Hogyha a diákot nem érdekli, hogy megkapja-e a vízumot vagy sem, akkor téged miért érdekel? Az ő érdeke, hogy megtanulja, a tanár csak utat mutat és segít, nem számonkér - ilyen esetben....
Elvégre felnőtt emberekről van szó, és igen, a tanár szerintem szerényen segít, ez a dolga, és nem az atyaúristent játsza kikérdezve, számonkérve szigorúan
De nem szólok hozzád többet, mert szókiforgatásban jó vagy, és beképzeltség is van benned bőven - legalábbis itt ez az oldalad nyilvánul meg
További jó munkát neked, és tartsd szem előtt, hogy más véleménye is vélemény, és más szögből nézve ugyanolyan igaza van másnak is, mint neked! De nyilván tisztába vagy a relativitáselmélettel.....
Kicsit más tészta multicégek akár alacsonyabb beosztású alkalmazottait is tanítani kizárólag a célnyelven csevegve (gondolom legalább érettségijük van), amikor a nyelvi és kulturális háttér gyakorlatilag azonos, mint 6-7 osztályt végzett 30-40 éves férfiakat és nőket a világ minden tájáról, akik éppen megtanultak latin betűkkel írni és a füzetüket latin betűkkel is hátulról (nekünk hátulról) vezetik.
Nincsen problémám azzal, hogy tudjam, mennyit tudnak a csoportom tagjai, bocsi. Valamit félreértettél!! Tudom, mennyit tudnak, és tudom, hogy cseszenek megtanulni az új szavakat. Ezért lenne jó néha csak a SZAVAKATszámonkérni. Érted? Úgy, mint ahogy otthon a szódolgozatokban. Külön, kizárólag arra koncentrálva, megtanulták-e. Mert akkor kénytelenek lennének megtanulni. Eleinte képekkel dolgoztam, de egy idő után olyan szavak jönnek, amihez nem lehet képet csinálni. Amit az egyik hozzászóló írt, az egy jó ötlet, bár kicsit munkás napról napra 50-100 mondatot kitalálni, de a képeieket is órákig nyomtattam meg lamináltam az elején, úgyhogy végülis belefér.
Arra, hogy hogyan zárkóztasd fel a lemaradókat szintén vannak trükkök. Nézz körül néhány módszertan tankönyvben, ha neked ez gondot okoz. Van pár módszer, amit alkalmazni szoktam, de nem írom le. Jobban megragad benned, ha te nézel utána.
Nyelviskolai tanár vagyok, sokminden volt már. Tanítottam kezdőket csak a célnyelven, és nem egyszerű a dolog (multicégek "érdekes" elvárásaival fűszerezve). Én úgy tapasztaltam, hogy nem igazán a végzettség, hanem leginkább a kor számít (jó, főleg alacsonyabb beosztásokban). De azzal még sosem volt problémám, hogy kiderítsem, vajon mennyit sajátítottak el a tanulók a megcélzott mennyiségből, akkor sem, ha egy mukkot sem szólhattam az anyanyelvemen. A gondot inkább az okozza az ilyen csoportoknál, hogy hogyan lehet felzárkóztatni a lemaradókat. Az, hogy tudjam, mennyit tudnak a csoportom tagjai, az eléggé a minimum. Ezért írtam, hogy ha ez neked gondot okoz, akkor nem árt egypár módszertani könyvet átbogarászni. Ajánlani nem fogok, énmagam leginkább az írás és olvasás témájába ástam bele magam, mert nagyon sok nyelvvizsgás csoportom van, és úgy tapasztaltam, hogy ezekben nagyobb problémák merülnek fel (utalnék a topiknyitó kettes pontjára, és akkor nem offolunk nagyon). Nyilván neked is a saját problémád megoldására kellene koncentrálnod. Rugalmasnak kell lenni, eredetileg ezért sem mentem közalkalmazásba, jobban szeretem, ha a saját irányomban nyugodtan fejlődhetek (pl többféle szaknyelvi képzést elvállalni, magasabb szintű csoportokat, stb, szóval a magam fejlődését is szem előtt tartva).
De nem szeretnék a nyelvoktatáson hosszasan offolni, végül is nem erről szól a topik.
Libi! Tisztelem és becsülöm az irodalmat, nagy irodalomkedvelő vagyok én is! A kedvemet csak az időnként bemagolandó szövegekkel vették el (kisiskolásként). Gimiben már magamtól megtanultam egy-egy szerelems verset pl., mert ÉRDEKELT, sőt a megmaradással kapcsolatos szösszenetek is érdekeltek, ezeket is megtanultam kívülről!
Regényeket olvasni, meg könyveket olvasni egyáltalán, a tankönyven kívül, kb. 5-6.-os koromban kezdtem, de azóta kivégeztem egy-két könytárnyi könyvet, mert érdekel! És azt olvasok, ami érdekel! Egy darab könyvet sem olvastam el az autószerelésről, mert nem érdekel! Sőt a pingvinekről sem, mert sz sem! Ha kötelelzne rá valaki, most, felnőtt fejjel, nyilván kiolvasnám, ásítozva, unva....és egyik fülemen be, másikon ki, nem sokáig emlékeznék rá!
Az a bizonyos 4.-es gyerek, ki tudja mi lesz életében? Mátyás anyja vajon mennyire fogja befolyásolni az ő karrierjét, boldogságát? Én is bemagoltattam a fiammal, mert akkor még nem voltam ilyen "vagány", most biztos nem tenném meg! Irjanak be neki, majd aláírom! Elmenne vele talán 1 hét is, minden délután ezt megolnánk, hát szerintem inkább menjen ki focizni, vagy csak ábrándozzon a kiskatonái fölött és játszon!
Játékos tanulás: nem tudom, vajon az a kisgyerek, aki egy útmutató szerint összerak egy bonyolult űrhajót legoból, vajon tanul-e valamit közbe? (értelmezi az útmutató rajzot és átviszi gyakorlatba) Vagy az az igazi, ha megtanul kívülről néhány verset vagy képletet, és ha álmából felzavarod, akkor is tudni fogja a szöveget! (de hogy mit is jelent?)
A fiam tudománytanára azt mondta szülöin (külföldön), hogy tudomány órán majdnam mindig kint lesznek a természetben, kirándulnak, tapasztalnak, hisz a tudomány nem egy olyan tárgy, amit könyvből meg lehet tanulni... Elhiszem neki!
Holdsarló! Én voltam hasonló helyzetben, én voltam a diák! Senki nem kérdezte ki a szavakat, senki nem kért számon nyelvtani szabályokat! Ebben a közegben nem ez a fontos, hanem, gondolom bevándorlókról van szó, és az a cél, hogy megtanuljanak boldogulni az új hazájukben, nem az, hogy a magolási képességeiket és a nyelvtani érzéküket megméressék! Nekem is volt olyan 60 japán osztálytársam, hogy csodálattal nézett rám, hogy milyen gyorsan írok, és össze tudom kötni a betűket írás közben! Mérnök volt a saját hazájában, neki csak az angol abc jelrendszere okozott gondott, attól még nagyon értelmes volt, és az angolt is megtanulta! Olyan osztálytársam is volt, aki csak 8 osztályt végzett olaszországban, mondhatni eléggé szűk látókörű volt.... Mind egy csapatban voltunk, leültünk 4-en egy asztalhoz, kaptunk egy önkéntes idős angol hölgyet, aki beszélgetet velünk! Lehet, hogy 1 óra alatt egy mondatot sikerült megértenünk első alkalommal, de annak minden szava megmaradt, mert érdek fűzött hozzá, meg akartuk érteni! A végén mindenki megtanult mindent, tud mindent amire szüksége van, és boldogul! A tanáraink meg szerények voltak!
A lényeg az, hogy annyi félék vagyunk - egy ilyen nyelviskolában pl. különböző bőrszínnell, különböző kulturális háttérrel, különböző képességekkel - no, mindez igaz egy 4. osztályra is, mégha nem is olyan látványos a különbözőség.... Toleránsnak kell lenni és nem vaskalaposnak!
Akkor rajta, mondjad, hogy hogyan.... Könyvcím, ötlet? Hálás lennék érte.
(Voltál már ilyen helyzetben amúgy??? Nulláról kezdtek, nincs közvetítő nyelv, legmagasabb iskolai végzettség szakmunkás - van, akinek 7 osztály általános, van,aki egy fél évvel azelőtt tanult meg írni - napi öt órában nyomjuk nekik az anyagot, naponta van vagy 50 új szó...+ a nyelvtan.)
Szerintem a szülő a kulcs! Csak a legtöbb erre nem jön rá...
Volt egy tanár a giminkben. Amikor az osztálya 3.-os lett, összehívta a szülőket egy szülőire és nyomatékosan megkérte őket, hogy engedjék a gyereket azt a tárgyat tanulni, amit akar és amivel tovább akar tanulni. Ha közben a fizika mondjuk kettes, akkor hagyják békén, ha pontba nem számít és a gyerek úgyis magyar szakra készül.
Az eredmény: Gyengébb osztályátlag, de 100%-os felvételi arány az osztályából. Akkoriban még nem volt olyan, hogy a fizetősöknek alacsonyabb a ponthatár.....
Én személy szerint imádtam a kötelezőket, hamar rájöttem, hogy a magyar és a világirodalom gyöngszemei és nem véletlenül éppen azokat kell olvasni. Mondjuk nálunk vacsoránál gyakran volt "irodalmi megbeszélés", kibeszéltük az éppen aktuálisan olvasott könyveket. Nagymamám elalvás előtt az Árpádházi királyok történetét mesélte, meg a Habsburg-házét, fejből...
A beadandók soha nem jelentettek problémát, TDK-ztam is, országos 4. helyet értem el, így a diplomamunka megírása sem volt kín.
A véleményem: FONTOS az otthon és a szülői háttér. NAGYON FONTOS!
Sok dologban igazad van, de amit írtál, az az alsósok esetében szerintem nem állja meg a helyét. Elég komolyan akadályozza a lexikai tudás megszerzését pl az, hogy nem értik az olvasottakat... Ezért kellene másképpen alapozni, hogy más módon tanulják meg a dolgokat, ne a tankönyvet biflázva.
Később aztán talán be lehet keményíteni. De említetted az irodalmat: nem mentem vele sokra, hogy átrágtam magam az összes kötelező olvasmányon. Felnőttként éreztem csak először igazán az olvasás örömét, amiután már nyelvtanárként jobban elmélyedtem benne, hogyan is kell olvasni (mert ugye hogyan is taníthatnám, ha magam sem tudom?!). Ó, azért így is lett belőlem tanár, és szeretnek is, de ez nem annyira a remek irodalomismeretemnek, inkább az ösztöneimnek köszönhető. Mert utólag azért pótolgatom a hiányosságaimat, de mennyivel jobb lenne, ha nem érezném elvesztegetettnek az iskolaéveket amiatt, hogy a jegyre kellett hajtani, nyáron gyorsan túllenni a kötelezőkön, felmérőkre tanulni, megpróbálni a töriévszámokat bebiflázni (és a mohácsi vészen kívül másra nem emlékszem), mert nagyon rosszul emlékszem számokra, és mivel a töri lényege ez volt, nekem totál kiesik az a sok év törilecke.... Kár, hogy kevés érdeklődést felkeltő óra volt a legtöbb, mert leginkább csak végeztünk a könyvekkel. Most úgy látom, nem volt értelme. A gimi már jobb volt, de az alapok hiánya azért érezhető volt. Az egyetemen nehéznek találtam a beadandókat és a diplomamunka megírását, mert gyakorlatilag egyetlen alkalommal sem kellett előtte írásban véleményt nyilvánítanom egy témáról, vagy elmélyedni egy témában és rendszerezni a megszerzett ismereteimet. Arról nem is beszélve, hogy sokáig azt sem tudtam, mi érdekel... És mondom, mindig jó tanuló voltam. Azt hiszem, túl sokat foglalkoztam azzal, hogy jól teljesítsek a rendszerben, míg te, aki mint írtad, nem voltál egy kifejezetten jó tanuló, hasznosabbra tudtad fordítani az energiáidat. Talán ez a rendszer csak akkor jó, ha a szülő engedi, hogy a gyerek félgőzzel csinálja, és maradjon energiája magára is. Nem?
Azért, mert a férjem német, és mivel 25 éve tuti munkahelye van, nem akart felmondani és Mo-ra jönni. Így én jöttem ki.
Amúgy a neten keresztül is tanítok, magyarokat, ha azt veszem, akkor "haza" is dolgozom.
Kérdezhetek valamit? Ha ennyire jó véleményed szerint a magyar iskolarendszer akkor az ott megszerzett tudást miért nem ott hasznosítod? Miért mentél el külföldre tanítani? Miért nem adod tovább otthon amit a rendszertől kaptál?
Nem provokálni akarlak, ne érts félre, egyszerűen csak kíváncsi vagyok.
Hát igen...sokat nem tudsz tenni. Itt jönnének a szülők. Ugye.
Meg a tanár tekintélye. Régen mi volt a több: Fiam, feladta a verset a tanárnő? Igen. Akkor tanuld is meg azt az így meg úgy.... Más dolgod sincs, mint tanulni.
Ma mi az átlag: Feladta a tanár a verset? Igen. Hihi, anno nekem is, meg anyádnak is. Egyikünk se tanulta meg. Anya, kevesebbek lettünk ezzel? Nem, ugye? Hát akkor meg minek megtanulni?? Menjél játszani fiam.
Kb...