Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nok Lapja vita az oktatásról
Létrehozva: 2008. március 6. 14:52
Szervusztok,
Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? Lehet, hogy naiv kérdések, de a Nők Lapja valódi vitát szeretne belőlük. Beszéljük meg, mi a helyzet a magyar oktatásban! Mi történik a hatévesekkel, mi változik meg bennük, mire eljutnak az érettségiig?
Első körben 10 kérdésben kérjük ki a véleményetek itt, a Nők Lapja Cafén. Ezek a kérdések elsősorban az alsó tagozatosokról szólnak, de később természetesen az idősebb gyerekekkel is foglalkozunk majd. Hozzászólásaitokat időről időre idézzük majd a nyomtatott lapban is.
Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, bármelyik kérdésre vonatkozzék is az. Annyi lenne a kérésünk, hogy a kommenteket kezdjétek azzal a számmal, amelyik kérdésre válaszoltok.
Előre is köszönjük,
Kertész Gábor
Nők Lapja
Továbbiakban szeretnék még reagálni...
Amennyire lehetőségünk van, támogatjuk a gyereket, mindennapos kapcsolatban vagyok a tannénikel,ebből fakadóan nem tud a gyerek elmismásolni feladatokat, házikat,stb.
Az 1-kérdésre sajnos nem tudok válaszolni érdemben, mert nem vagyok képben,ha egy ilyen kérdés felmerült, biztosan megvolt rá az ok.
A 2-kérdésre a válaszom:Igen ..igen, mert "legyünk tul rajta,haladjon a gyerek, az osztály"Ugyanis vannak akiknek a gyereke eleve betüismerettel, olvasás tudással kerül be az elsőbe..emiatt neki unalmasak azok az órák,amikor olvasni nem tudó társait kell hallgatni-ebből fakadóan fekszik a padban, játszik, zavar másokat.Ideges lesz a tanárnéni, feszült lesz a gyerek..stb.
3-kérdés:Ha nem ülnék a fiam mellett amig tanul, összecsapná, én kiradiroztatnám vele,és kezdhetné a leckeirást elölről.Azt figyeltem meg a MI estünkben KELL hogy mellette legyek mindennap.Hiszen ezt vállaltam.Persze vannak gyerekek, akik nem igénylik ennyire a figyelmet.Az értékelő feladatokban-iskolában -látszik hogy képes önállóan is jól teljesiteni, de én nyugodtabb vagyok, ha LÁTOM is hogy tanul.
4-más a Tanterv...az alapok letétele után nem azzal terhelik a gyereket még 4-5-akár 6 éven keresztül, ami nem megy neki, hanem alapos felmérés-beszélgetések, foglalkozások után célirányosan segitik tovább abban a tantárgyban,amiben sikerélménye és öröme is van.Logikus,hogy aki rossz volt biológiából,de kiváló pl.rajzból,nem lesz tengerbiológus,mert nincs rá szüksége,viszont lehet belőle müszaki tervező.
5-ezért nem képes megujulni a magyar oktatás..mindig a régi dolgokat rágják..palatábla és vessző.
6-a türelmes, segitőkész gyermekszerető pedagógust mindenki szereti.
7-kérdés:17 fős az osztályunk,és igy sincs mindenkire elég idő.
8-9 kérdés: magam is kiváncsi vagyok rá,bár igyekszem minnél többet törődni a fiammal.
10 kérdés:Támogatom
sziasztok!
az én kislányom ugyan még ovis, de azért nem áll messze tőlem az iskola. 5 évvel ezelőtt érettségiztem, aztán elvégeztem két okj-s tanfolyamot.
szerintem a rendszerben van a hiba. először is. hiába tanul szerencsétlen gyerek x éven keresztül, nem veszik fel sehová, mondván nincs tapasztalata.namár most.mondja meg nekem valaki, hogy honnan legyen egy 22-24 éves frissen diplomázott, vagy vizsgázott diáknak 2 meg 3 év gyakorlati tapasztalata?!
másodszor,szerintem először a helyes magyar nyelvhasználatra kellene megtanítani a gyereket, azután kezdjük el tanítani neki az idegen nyelvet. találkoztam olyan gyerekkel, aki angolul perfekt beszélt, mert az annya már csecsemő kora óta tanította angolra, de nem tudott egy értelmes magyar mondatot kinyögni.
ez az én szerény véleményem.
Elolvastam, amit írtam, kicsit egyoldalúnak tűnik, kiegészíteném: a fiam egy átlagos, néha persze rosszalkodó, de kezelhető gyerek. Amit leírtam, nem arról szólt, hogy beírást kap a gyerek, ha verekszik, vagy ilyesmi. Ami nem tetszett, az a gyerek megbélyegzése, és - jobb szót nem találok - módszeres kikészítése.
Szerintem nem kellene egyértelműen azt állítani, hogy a rohanó világunkban a szülők nem foglalkoznak a gyerekkel, csak a szegény tanító nénik küzdenek a neveletlen, gonosz gyerekekkel.
Amit most leírok, 4. osztályos kisfiammal történt-történik. Hozzáteszem, én is pedagógus végzettségű vagyok, tanítottam is aktívan, most "átültem" a másik oldalra, és az oktatás-irányításban dolgozom.
Annak idején nagyon készültünk az iskolára, a gyermek is várta. Jó értelmi képességű gyerek, kicsit eleven, de nem elvetemült, viselkedni is tud. Arra tanítottuk, hogy ha valami véleménye van, udvariasan, de mindig mondja meg. Ez lett a veszte. Amikor valamit mondott a tanító néninek, vagy nem hallgatta meg, vagy pimasznak nevezte. Ez persze a gyerekben dühöt ébresztett, amit szerintem felnőttként is érez az ember tehetetlenségében. Még olyan is előfordult, hogy belerúgott a székbe ilyen esetben. A tanító néni ebből levonta azt a következtetést, hogy a gyerek agresszív, pszchoterápiára kell járnia. Ezt sikerült az egész osztály előtt közölnie a gyerekkel. Nem velem akarta megbeszélni, a gyereknek mondta, és a többiek előtt. Akinek van gyereke, az tudja, hogy mit érez egy 10 éves, ha ilyet hall. Otthon egy hétig sírt, hogy ő nem hülye. Ez csak egy csepp volt egyébként a lassan telő pohárban.
Mivel a közoktatásban azt hirdetjük, hogy a szülő és az iskola működjön együtt, többször beszéltem a tanító nénivel, hogy mit lehetne tenni. Nem reklamáltam, a probléma megoldását szerettem volna megtalálni. Ezzel persze megint csak a gyereknek ártottam, mert amikor bármit tett, mindig azt kapta: most aztán jöhet az anyukád reklamálni! Nekem pedig azt mondta, hogy a gyerek olyan agresszív, hogy ő már fél tőle, de egy év után nekem is nekem fog jönni. ezt én egyébként nem tapasztaltam, az összes tanárt, foci-edzőt megkérdeztem - ők se.
A végén, miután a gyerek már úgy kelt fel, hogy fáj a hasa, nem megy iskolába, az igazgatót kértük, hogy tegye a gyereket a párhuzamos osztályba. Ott más osztályfőnök lett, a magyart az igazgató tanítja az eddigi osztályfőnöke helyett, a többi tantárgyat pedig azok tanítják, akik eddig is. Egyébként a többi tanárnak nincs baja a gyerekkel, és a tanulmányi eredménye is jó, tanulmányi versenyeken vesz részt, stb.
És az osztályváltás után megtörtént a csoda: a gyerek szeret iskolába járni, nekem sincs egyfolytában gyomoridegem, hogy mivel jön már megint haza. Az igazgatónő azzal kommentálta az esetet, hogy felnőttek között is előfordul, hogy az egyik ember nem tudja elviselni a másikat, úgy látszik ez volt az osztályfőnök és a kisfiam között is. Szerintem egy pedagógus alapvető feladata, hogy az ilyen érzéseit leküzdje. Most már sajnálom, hogy 4. osztály novemberig vártunk ezzel, sok mindent újra fel kell építeni a gyerekben. Egyébként a volt osztályfőnökkel hetente egyszer vannak a napköziben, akkor mindig kap a gyerek egy beírást, de soha senki mástól, sőt a fogadóórán sem hallom senkitől, hogy milyen szörnyű ez a gyerek. A heti rendszerességgel érekező beírások valószínűleg nekem szólnak, hogy "ugye nem olyan hibátlan a gyereked" - de én ezt a tanító néni pedagógiai csődjének tartom.
Bocs, kicsit hosszú lett, de még 5-ször ennyit tudnék írni arról, hogy mennyit árthat egy ilyen tanító néni egy gyereknek.
Kedves topikolók...
Én nem vitázni jövök, csupán szerény véleményt irnék jó pár mondatban.
Előzmény:A fiam most másodikos.Mikor elkezdtük az iskolát, kiváncsi volt, szerette,4 tanárnéni tanitja, bár ebből 2 napiszinten,a fő tantárgyakat a magyart, és matekot külön-külön oktatja az egyik,illetve a másik tanárnéni.
Az idei évet változással kezdtük, kistesó született szeptemberben.Ugy gondolom, akinek van több gyereke,az tudja mivel jár ha ujabb baba érkezik a családba.Nállunk hamar sikerült az átállás, nem volt hiszti,testvérféltékenység, inkább csak többet töltött velünk időt a fiam, mint Uram bocsá' a könyve fölött..azután jöttek a "gondok", hogy tartaniuk kell a tantervben előirtakat, megemelik az óraszámukat, naponta 2 magyar, matek, volt hogy tesi órán is magyaroztak...illetve technika helyett matekot tanultak.Naponta 5 órája van, +a korrepetálás..Januártól nyomják a gyerekbe az 1x1-et, jelenleg a betegségek miatt vagyunk elmaradva, nem győzzük pótolni az órai anyagot+a házifeladatokat,ami igy néz ki-tegnapi állás szerint:
Olvasás,-de már egy egész mesét,lévén hogy 2.osztályos
Verstanulás-most az Altató c. 7 versszakosat,lehetőleg péntekre-holnapra-de ugyan másoljon már le abból 2 versszakot
Matek-3-mas,4-es-6-os,8-as szorzó,és bennfoglaló oda vissza,mert évvégéig fejből tudniuk kell az egész szorzótáblát+ezekhez feladatfüzetbe gyakorló feladatok, illetve a régebbi feladatok átismétlése,hogy el ne felejtse a drágám.
A szorgalmi feladatokról nem is beszélek
Amikor 1 órakor hazaér a fiam, épp hogy eszik, átöltözik, és annyit pihen csak hogy ne legyen könyvundora, majd ül neki a leckének,mert nem akarom hogy szerencsétlen este 10-kor még fölötte görnyedjen..Ja és a legfontosabb, nem szoktam helyette megcsinálni a leckét, hanem arra buzditom hogy logikusan gondolkozzon el a megoldáson..természetesen amikor készen van, átnézem.Nem ül a számitógép fölött,vajon mikor ülne?
És akkor még nem beszéltem arról a tényről hogy a kislányom most még csak fél éves,ha az előzőleg leirt hozzászólást veszem alapul,jobban teszem talán ha csörgő helyett olvasókönyvet adok a kezébe??
Megértem hogy mindenki tulterhelt,de amióta ennyire feszitett tempóban megy nállunk az oktatás,a gyerekem gyülöli a tanulást,reggelente sírva megy az iskolába.Pedig szerette a magyart is a matekot is..a 2 legfontosabb tantárgyat szerencsésen megutáltatták vele, és ez jövőre csak nehezebb lesz
Beszéltem a tanárnénikkel, látják a változást.De nem lehet,és nem is kell mindent a kistesó nyakába varrni.
További szép napot kivánok.
Egy anyuka
Háromgyerekes anyukaként tapasztaltam pár dolgot, de minden szónak egy a vége, ha a gyerek a szülőtől nem tanul meg viselkedni, nem tudja mi a tisztelet, a tolerancia, az illem, bizony megszakadhat a legjobb pedagógus is.
Tisztába vagyok azzal is, hogy a mai rohanó mindennapjainkban kevés az idő, de aki gyereket vállal, az találjon rá lehetőséget, hogy törődjön vele. Türelemmel, szeretettel. Mert aki a saját gyerekére nem ér rá, az ne várja el az iskolától, óvodától, világtól, hogy majd helyette megteszi. Sikert csak közösen lehetne elérni, de az alap a család.
Hiába várjuk el a gyerektől, hogy szót fogadjon annak a tanítónéninek, akire a szülő jobb esetben csak legyint, rosszabb esetben lekicsinylő megjegyzést tesz.
A tévétől is hiába reméljük, hogy kijavítja a gyerek olvasási, szövegértési hibáit.
Végre igazán meg kellene becsülni a jó pedagógusokat, akik időt, fáradságot nem kímélve szívből tanítanak, mert az az igazi jó tanár, de sajnos egyre kevesebben vannak. Nem rájuk kéne hárítani a sikertelenségeket, a mai fiatalok tanulási és magatartási problémái sokkal inkább a családból fakadnak.
Ki a jó diák? Aki tudja, hogy a tanulás az öröm, ajándék, lehetőség.
Szia!
Az én elsős fiam tankönyvébe volt egy ilyen sorminta:
bbddbbbbddddbdbdbbbdddbdbbbdd
és ezt kellett hibátlanul "felolvasni" úgy kb. októberben!
Szerintem ez diszlexiaképző volt mindenképp! A tankönyv nevére nem emlékszem, de Lovász Gabriella módszere volt, ha jól emlékszem, és arra is emlékszem, hogy napi 6 db betűt kellett megtanuljanak. Valamint arra is, hogy "intenzív olvasási módszer" volt a könyv neve alatt, és arra is emlékszem, hogy a nyílt órán azt mondták, ez egy sport osztály. Focizni fognak, karatézni, ritmikus sportgimnasztikázni, úszni. Az olvasókönyvről nem mondtak semmit....
Hát én így jártam, mindez kb. 8-9 éve történt.....
sziasztok!!!
nekem az egészről az a véleményem, hogy az egész nevelést a szülők ott szúrják el, hogy a gyerek egésznap a számítógép előtt ül, ami alapjába véve szomorú és emiatt 16-17 éves gyerek szótagolva olvas, vagy nem olvas, mert nem tud!!! én sokat foglalkozom gyerek pszichológiával és szörnyű romlást látok a gyerekek lelki-érzelmi fejlődésében, ami persze újra a szülőkre vezethetők vissza!! sajnálatos, de ez a szomorú valóság!!!
a gyerekekkel meg kéne kedveltetni az olvasást, aminek a legegyszerűbb módja ha egész kiskorától olvasunk neki, feltétlen képes mesekönyvet és nem csak azért, hogy agyerek elaludjon, hanem vele eggyütt kell ezt művelni... ha már 5-6 éves a gyerek, akkor már elkezdeni tanítani neki, hogy mi milyen betű, ami nem csak az ovónők dolga (mert sajnos sok szülő nem foglalkozik a gyerekkel, mert úgy gondolják, ez az ovónő, vagy adott esetben a tanítónő dolga)... de ez nem így működik. a gyereknek szüksége van a szülő figyelmére, amit ebben a rohanó világban a szülők 90%-a tehernek éli meg!! de akkor már felmerül a kérdés, akkor miért kellett neki a gyerek??? erre pedig nincs használható válasz... szóval SZÜLŐK! FIGYELEM a gyereket nem csak addig vállalunk, míg bölcsibe vagy oviba rakjuk, hanem, amíg nincs kész az önálló életre, de még utána is SEGÍTENI! kell, hisz a gyerek az életünk végéig a mi gyerekünk!!!! szóval a szülők hozzáállásán kéne változtatni, bár tudom, hogy nem könnyű a szülők dolga!!! de ők vállalták!!! nem?? hozzá tenném még azt, hogy az iskolákban a gyerekek nagy többsége kipróbálta és ami még szomorúbb él is a drogokkal!!! ez a szülő és gyerek bizalmatlan kapcsolatára vezethető vissza!!! mert a gyerek magától kerül bele a rossz társaságba, de a szülők nem törődnek velük, sok esetben már későn veszik észre, hogy a gyerekük drogozik!!!
na jó egyenlőre ennyi!!!
Remélem sokan elgondolkoznak rajta!!! bár nekem már az is elég, ha egy családon segített!!! ja még annyit, hogy ne zárják burokba a gyereket, mert az se vezet jóra!!!
sziasztok
és sorry ha bárkit sértettem ezzel!!!!
Előrebocsájtom, nem olvastam végig az összes hozzászólást.
Röviden leírom a véleményem:
1. Én a rossz teljesítményt a rossz oktatási módszernek tudom be.
Az én gyermekeim 3. és 1. osztályosok. Mindketten Meixner Ildikó-tankönyvből tanultak(nak).Lassan , de alaposan haladnak, a tanítónénik véleménye is nagyon jó a módszerről (ők választották ki egyébként ).
2. Inkább az oktatási módszer oka az olvasási gondoknak (lásd 1. pont).
3. Hogy mennyire intenzíven kell a gyerekekkel foglalkozni otthon, azt gyereke válogatja. Én megpróbálom mindkét gyermekemet az önálló tanulásra szoktatni. Nem vagyok híve annak, hogy a szülő ott ül a gyerek mellett, és együtt tanul vele(pl. szorzótábla, vers, házi feladat). Persze az első hetekben erre szükség van.
4. Lásd 2. pont.
5. Természetesen a módszereknek is kell alkalmazkodnia a fejlődéshez, a mai gyerekeknek már más az érdeklődésük, mint 10-20 évvel ezelőtt.De a jól bevált módszereket alapvetően nem kellene lecserélni.
6. A jó gyerek együttműködik az órán, lehet rá számítani, nem vonja el a társai figyelmét -és a tanítónéni idejét- rendetlenkedéssel. Nem kell állandóan fegyelmezni.A héten nyílt nap volt az elsős kisfiaméknál. Hát igen csak meghökkentem, hogy némelyik gyerek hogy viselkedik az órán. Ez szerintem minden esetben a szülők hibája, ezt hozza otthonról a gyerek!
7 . Természetesen minél kevesebb létszámaz ideális.(Nekünk szerencsénk van, a lányomék 11-en, a fiamék 14-en vannak egy osztályban)
8. Ez pedig a tanító nénin múlik leginkább, hogy a gyereket mennyire tudja motíválni. (Lányomék fiatal tanító nénijét a gyerekek vakon követik, bármit kérhet tőlük, de következetes is velük nagyon. Imádjuk egyébként
9. Inkább önállóbbak manapság. Jobban eligazodnak a világban, tájékozottabbak, több információ zúdul rájuk.
10. Én támogatnám! A nemzetközi felmérésen való rossz szereplésnek is az egyik oka lehe az, hogy lexikális tudással rendelkeznek ugyan, de azt a gyakorlatban nem tudják jól alkalmazni.
Szia!
A tankönyv nem lehet diszlexiaképző, hiszen nem a tankönyvet kell (kéne) tanítani, hanem az olvasást. Ráadásul egy jó pedagógus a legvacakabb tankönyvből is kitűnően megtanítja a gyerekeket olvasni.
A tévéellenességeddel messzemenőkig egyetértek, ugyanis nagyon sok probléma eredőjének tartom én is.
Üdv: Britta
Kedves Fórumozók,
nagyon szépen köszönjük a sok véleményt, hozzászólást.
Hulej Emese kolléganőm jelenleg is olvassa őket, szemezget belőlük, és ha minden igaz, mához két hétre már a Ti véleményeitekből is idézünk majd a lapban.
Addig is hadd ajánljam figyelmetekbe a ma megjelent Nők Lapját, benne a vitaindító írással, amelyet ITT, az interneten is el tudtok olvasni.
Továbbra is várjuk hozzászólásaitokat.
Kertész Gábor
újságíró
P.S. A jövő héten szintén foglalkozunk a közoktatás témájával, akkor egy riportot olvashattok majd lapunkban.
Kedves Fórumozók,
nagyon szépen köszönjük a sok véleményt, hozzászólást.
Hulej Emese kolléganőm jelenleg is olvassa őket, szemezget belőlük, és ha minden igaz, mához két hétre már a Ti véleményeitekből is idézünk majd a lapban.
Addig is hadd ajánljam figyelmetekbe a ma megjelent Nők Lapját, benne a vitaindító írással, amelyet ITT, az interneten is el tudtok olvasni.
Továbbra is várjuk hozzászólásaitokat.
Kertész Gábor
újságíró
P.S. A jövő héten szintén foglalkozunk a közoktatás témájával, akkor egy riportot olvashattok majd lapunkban.
De hogyan várhatnánk el ez olyan családokban, ahol a szülők se mozognak egyáltalán?
Ki a tanító néni kedvence? Alapesetben aki már nyáron megtanult olvasni, csendes, de terhelhető. Valamint Kovács apuka és anyuka, aki megfinanszírozták a festést/és vagy a táblát, székeket, faliújságot, függönyt stb. Kovács Pistike 8 évig kitűnő lesz.
Ideális esetben hol ez a gyerek érzi úgy, hogy ő a tanár titkos kedvence, hol amaz. Mint egy nagycsaládban.
Ki a jó gyerek? Milyen ő? Az idegrendszernek bizonyos érettséget el kell érnie az iskolaérettség mellett . Bizony tűrni kell a kudarcot, hogy nem engem szólítanak fel és hogy eleinte (vagy később is) sokat hibázom.
A legnehezebb dolga a nagyon érzékeny gyerekeknek lesz.
A jó gyerek egészségesen mozgékony, kiváncsi, vidám, pajkos, csillogószemű, éhes a tudományra.
Egészséges önbizalommal rendelkezik, barátkozik, tisztelettudó, főként felnőttel szemben.
A tanár és az iskola legnagyobb kudarca, ha egy gyereket már semmivel sem lehet motiválni. Belefáradt. A jó gyereket lehet motiválni, tud játszani (pl. társasjátékban tud veszíteni méltósággal) és be tudja tartani a kapott szabályokat.
Az alsósok ma is sok törődést igényelnek. Tegnap még ovisok voltak...
Nagyon megnőtt a beszédfogyatékos, diszlexiás, diszgráfiás vagy más hasonló zavarral küzdő gyermek.
Sokszor átmennek az óvodai logopédiai szűrőn, aztán jön egy rossz tanár (siet), rossz könyv (pl. Apáczai) és másodikra egyértelmű lesz a lemaradás.
Nagyon kevés a logopédiai osztály, 60-100 fős várólisták vannak, holott nagy a szükség!
Nem jó ezt a szőnyeg alá söpörni...
Ahhoz, hogy legyen sok PEDAGÓGUSunk, így nagy betűvel, meg is kéne őket becsülnünk.
Ez már egy másik kérdés...
Le kell szögeznem (és remélem sok logopédus, fejlesztő pedagógus és gyógypedagógus jár erre)hogy a tankönyvek nagy része kifejezetten diszlexiaképző!
Hatalmas hiba novemberre 44 betűt beverni egy 6 éves fejébe, decemberre össze is olvasni és utána is csak rohanni, rohanni, rohanni....
A könyveink túl színesek. A vizuális gyereknek túl sok energiáját leköti a képek nézegetése, a miért szürke kutyát rajzoltak, ha a mese zöld nyúlról szól????
Nézzetek meg pl. dán könyveket. Fekete-fehér.
Sok gyerek egyáltalán nincs nevelve. Nem is nevelve, hanem szeretve. Egy gyereket az időddel tudsz szeretni.
A kedves szlogen, hogy "nem a mennyiség, a minőség számít" nem teljesen igaz.
Utálatos este 3 hosszú mesét elolvasni a gyereknek? Tudom, hogy egyszerűbb betenni egy videot, dvd-t. De árt...
Nem készül este ráérősen, beszélgetve a vacsi, mert nincs rá idő.
Az iskolában sincs idő.
Nincs idő helyrehozni, átnevelni, a fegyelmezéshez nem szokott gyereket fegyelemre tanítani.
Csak egy példa (bár 5 gyerekem életéből számtalan más is lenne):
Elsős lányom osztályában az egyik órán több, mint 20 percig(!) ugrált az egyik fiú az asztalán, hogy: nem akarok tanulni, nem akarok tanulni!
Rendszeresen tanulok a gyerekeimmel délután. A nagyokat főleg csak ellenőrzöm, bátorítom, a kisebbekkel 1-2 órát (!) is tanulni kell. Sok az írásbeli, de most pl. 3 napunk van a teljes Nemzeti Dal megtanulására a másodikosommal.
Sokkal több játék kellene, de ez sem egyszerű!!!
A napközis (nagyon rátermett, lelkes) tanító néni panaszkodott a szülőin, hogy a fiúk se focizni, se más javasolt játékot nem hajlandók játszani. Csak "harrypotterest", ami száguldozást és egymás csépelését jelenti.
Arra a szelíd kérdésre, hogy hány gyerek (7-8 évesek) látta a filmet 10 szülő tette fel a kezét!!!
Mit fognak nézni 14 évesen???
Ezek után csoda, hogy a színházban nem tetszett a Csipkerózsika és a fél banda haza akart jönni közben?
A szülők nem olvasnak a gyerekeknek és annyival könnyebb a konzervet fogyasztani!
Hétvégén reggel bekapcsolni a tv-t a kis koránkelőknek...
Az én véleményem, több szeretet és csapatélmény az iskolában, mintsem időpontok, amikorra valamit tudni KELL.
Jó módszer az olvasáshoz, számoláshoz, picit lassabban, mint most szokásos.
Persze egy jó pedagógus egy tesco újságból is megtanítja a lurkót olvasni.
Azért én a lassítást látom célravezetőnek.
nem lehet, h. a kettő között történik valami
De, igen...
A gyerek kamaszodik. Elég nagy változás. 
Egyetértek. Azzal a kiegészítéssel, hogy a gyakorló iskolákban nem csak a gyerekeket válogatják meg gondosan, hanem az ott oktató tanárokat is.... Nem mindegy, ki tanítja a jövő tanárgenerációját, és nem kerül be akárki szakvezetőnek sem.