Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nok Lapja vita az oktatásról
Létrehozva: 2008. március 6. 14:52
Szervusztok,
Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? Lehet, hogy naiv kérdések, de a Nők Lapja valódi vitát szeretne belőlük. Beszéljük meg, mi a helyzet a magyar oktatásban! Mi történik a hatévesekkel, mi változik meg bennük, mire eljutnak az érettségiig?
Első körben 10 kérdésben kérjük ki a véleményetek itt, a Nők Lapja Cafén. Ezek a kérdések elsősorban az alsó tagozatosokról szólnak, de később természetesen az idősebb gyerekekkel is foglalkozunk majd. Hozzászólásaitokat időről időre idézzük majd a nyomtatott lapban is.
Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, bármelyik kérdésre vonatkozzék is az. Annyi lenne a kérésünk, hogy a kommenteket kezdjétek azzal a számmal, amelyik kérdésre válaszoltok.
Előre is köszönjük,
Kertész Gábor
Nők Lapja
Sziasztok!
Az nem lehet, h. nem az alsó tagozattal van gond? Ha egy gyerek 10 évesen jó az iskolában, de 15 évesen már nem (a felmérések szerint), akkor nem lehet, h. a kettő között történik valami?
Egy ideig tanítottam gimnáziumban, és volt mindig egy olyan érzésem, h. a felsőben kiölik az érdeklődést a gyerekekből. Ezt mindig megerősítette az, h. ha 6-, vagy 8-osztályos gimis diákkal beszélgettem. Ők furcsa módon csillogó szemekkel tanultak. Bezzeg a négyosztályosok: egyszerűen a többség szeméből eltűnt már a gyermeki kíváncsiság.
Mellesleg a tantervtől el lehet térni, hiszen a tanári lét - valljuk be - a szellemi szabadságot még mindig biztosítja...
Örülök, hogy neked ennyire jók a tapasztalataid!
Én az "elit" iskolákat nem tekintem mérvadónak, mert könnyű olyan gyerekekkel jó eredményt elérni, akiket sokszor már egészen kis korban előszelektálnak, vagyis a tanulási vagy magatartás problémások oda be sem kerülhetnek.
Az lenne a csoda, ha ezek után nem vennének fel mindenkit egy jó, de legalább közepes intézményben.
így hiába sikeresek, nem nagyon lehet róluk mintát venni, mert ott bizonyos nevelési, oktatási problémák fel sem merülnek, amik máshol - mégcsak nem is a különösen "rossz" környéken lévő iskolákra gondolok - komoly gondot okoznak.
Igazán jó példát olyan helyekről lehet venni, ahol hátrányos helyzetű gyerekek (is) vannak, és ennek ellenére vesznek fel legalább fél-egy tucat gyereket valamilyen középiskolába.
A hozzáadott értéket így lehet mérni, a felvételi statisztikák önmagukban nem tükrözik az oktatási teljesítményt.
Szia Gábor!
Nehezen tudnék pontokba szedve válaszolni a kérdésekre, inkább leírom a jó tapasztalatomat.
A fiam most 12 éves és az ELTE Gyakorló Iskolába jár a XII. kerületben. Amikor kinéztük az iskolát, elmentünk a két tanító néni bemutató órájára és kiválasztottuk azt, aki szerintünk a gyerek stílusához közelebb állt. Ő volt Kati néni, egy idősebb, szigorúnak tűnő tanító néni, akinek az óráin a gyerekek egyfolytában jelentkeztek és szemmel láthatólag sok mindent tudtak, emellett nevetgéltek, jókedvűen végezték a feladatokat.
A fiam 4 évig járt Kati néni osztályába. Az elején megkért minden szülőt a tanító néni, hogy járassuk napközibe a gyereket, mert ott olyan oktatás-nevelés folyik, ami fontos része, folytatása a délelőtti munkának. A napközis Marika nénink egy olyan fantasztikus ember volt, aki mellett a gyerekeink megtanultak tanulni!!! Szerintem ez a legfontosabb alsóban. Nem is a tudásmennyiség, hanem, hogy a gyerek megértse, hogy kell memoritert tanulni, hogy kell egy szöveg lényegét meglátni, hogy kell szabályokat, definíciókat megjegyezni. A mi osztályunkban sosem volt gond pl a szövegértés.
Ami még nagyon tetszett, hogy minden házifeladat elkészült a napköziben, a tanulnivalókat megtanulták, otthon a gyerek kizárólag játszott, nem kellett könyveket elővenni. Plussz: hétvégére sosem volt házifeladat! A hétvége deklaráltan a pihenést szolgálta.
Kati néni jutalmazási és motivációs rendszere is igen egyedi volt, pl ha a gyerek megtanulta a kijelölt verset, tegezhette a Kati nénit. Minden gyerek bőszen tanulta a verset, mert hatalmas megtiszteltetésnek érezték, hogy tegeződhetnek vele.
Kati néni szigorú volt, maximális teljesítményt követelt, de mindenkitől a saját képességei szerint. Szigorúan osztályozott, de a fiam mindig egyetértett a jegyekkel.
A házi feladatot mindig számonkérte, aki nem készítette el, óra előtt szólhatott egy évben háromszor és bepótolhatta. De aki nem szólt és úgy vette észre, ott bizony jött a szomorú fej / :( / az üzenőbe.
Felsőben persze némileg változott a helyzet tanulás szempontjából. Kati néni nyugdíjba ment, miután őket leadta, de rendszeresen részt vesz az ünnepségeiken, színházba jár velük, Ő tanította be a farsangi produkciójukat, amit az iskola előtt adtak elő. Nagyon jól együttműködik a jelenlegi osztályfőnök Kati nénivel, negyedik végén minden gyereket átbeszéltek, erősségei, gyengébb pontjai, fejlesztendő területei. Gabi néni, az új ofő bejárt az órákra, ismerkedett velük, így teljesen zökkenőmentesen történt az átlépés a felsőbe.
Az osztály létszáma mindig 20 alatt volt, szerintem ez ideális, kicsi gyerekeknél nem előnyös, ha túl sok gyerek esik a tanítóra.
És igenis nagyon fontos a jó napközi, ahol a gyerek átismételheti a délelőtt tanultakat, ahol egy szakképzett pedagógus foglalkozik a gyerekekkel és segít nekik megérteni azt, amire az órán már nem volt idő.
És mindemellett persze a család hozzáállása sem mindegy. Én mindig megkérdeztem, mi történt az iskolában, hol tartanak, van-e probléma valamiből, stb.
Ma tudtam meg, hogy a fiamat felvették abba a gimnáziumba, ahová be szerettünk volna jutni. :) Szerintem ez a legnagyobb elismerés a pedagógusok számára.
Üdvözlettel.
Zsófi
Azért az nagy kérdés szerintem, hogy mire való az iskola?...
Sajnos ma inkább nevelésre kell fordítani az ott töltött időt tanulás helyett, mert a mai gyerekek nagy része alapvető illemszabályokkal, viselkedési normákkal sincs tisztában... (Vajon hány családban eszik a vacsorát asztal mellett, késsel, villával, szalvéta használatával, és hányan a kanapén, tv-t bámulva, egy villával?)
Szerintem az iskola alapvetően tanulásra való. Ezt a szülőknek is jó lenne tudomásul venni. Úgy kell elengedni a gyereket a suliba, hogy megmondjuk neki, ez itt nem játszótér, enm óvoda, itt figyelni kell. Pont azért vannak az óraközi szünetek, hogy akkor a gyerek lazíthasson, beszélgethessen a csoporttársaival, és meg kell értetni velük, hogy azt a szünetben kell csinálni és nem az órán...
Olvasás: Ha nem megy magától, akkor bizony megy egy kis csellel: úgy alakítanám ki az otthoni környezetet, hogy a gyerek leginkább könyvekhez férjen hozzá... Egyszer tanítottam az otthonában egy 13 éves fiút: a szobájában lépni sem lehetett a bionicle robotoktól meg a mindenféle játéktól... nyilván csábítóbbak ezek a játékok, mint egy könyv... azaz nem kell ennyi robotot felhalmozni, viszont venni kellene könyveket, és akkor ha az van otthon, azzal foglalná el magát... A gyerekszobából meg száműzném a tévét, pedig nagyon sok gyereknek van saját televíziója!
Szia Gábor!
A fiam 6atodikos, a lányom harmadikos, van még egy háromévesem is. Egy Pesthez közeli "faluban", inkább kertvárosnak mondanám, lakunk és járunk iskolába.
1. A gyakorlat hiányával. Szerintem nem szoknak rá az olvasásra, és amit nem gyakorolsz ugye, az nem megy. Lásd ügyetlen sofőrök
Miért nem szoknak rá? A tv-hez vannak szokva, ami kényelmesebb, gyorsabb, és a téma is az a gyerekközösségekben. Kell egy jó tanár, aki gyengéd erőszakkal - nehogy elijessze őket - megismerteti őket jó könyvekkel, és szülők, akik nem elég, hogy maguk is olvasnak ( nálunka jó példa egyelőre nem elég), hanem hajlandóak rászoktatni a gyerekeket azzal, hogy az olvasni már tudó gyereknek is felolvasnak, jó könyveket! Én folyton vadászom az újonnan megjelent gyerekkönyveket, magam is elolvasom őket, (Lois Sachar, Luis Lewry szuperek) és a Harry Pottert felolvasom a harmadikos(!)gyerekemnek. Ha abbahagyom, és még nem kell lefeküdnie, továbbolvassa, de morog, mert jobban szereti, ha hallgatnia kell csak. Szerintem az olvasókönyvben jócskán vannak unalmas olvasmányok, de ami a legrosszabb, hogy a sok gyerek mire mondatonként felolvas egy szöveget, a legjobb sztory is unalomba fullad.
2. Nekem mindkét gyerekem tudott már olvasni suli előtt, ezerintem a különböző "tudású" gyerekeket megpróbálják egy kis kockába tenni, a korábban érők ezért unatkoznak, a későbben érők pedig lemaradnak. Nem tudom, hogyan oldható meg osztályon belül a szelekció. Csúnyán hangzik, de gondoljunk bele,mi nem éreznénk rosszul magunkat, ha valaki már mindent tudna, mi meg nem? A másik meg unatkozik a többi nyökögésén. Egyébként korrepetálással igyekeznek egy szintre hozni őket, az igaz.
3. A fiammal a mai napig tanulnom kell, és ez így volt elsőben is, lányom egyedül kitűnő, szinte nem is tudom, mit csinál.A válaszom nem. A mi tanár nénink nem kéri, hogy ellenőrizzük a leckét és javítsuk ki, neki az visszajelzés, hogy a gyerekek mit nem tudnak! A fiammal ha nem tanulok, elmegy úgy, hogy nem tudja, és rossz jegyet kap.Aztán szeretné kijavítani, ennek örülök.
4. Mert az iskola és a tanítási módszerek majdnem ugyanazok, mint régen. Azért majdnem, mert pl. a mi tanítónénink kéri, hogy ne tanuljunk nyáron, csak olvassunk, régen nem ez volt a hozzáállás.
5. Sajnos nem. A hatodikosok nagyon unatkoznak, velük power point prezentációkat kellene íratni, internetes búvárkodást végeztetni, National Geographic filmeket nézni környezetórán. Helyette ugyanaz van, mit régen. Én angolt tanítok a fiamnak és egy barátjának, és bár szuper jó a könyv (Enterteen), be kellett vetnem a számítógépet, hogy unalom nélkül eleget tudjanak gyakorolni.
6.Akinél a hagyományos tanítás csődöt mond, azokkal van a baj.Két jó alsós tanító nénink volt (mindkét gyerekkel), de a problémás gyerekekkel egyikük sem tudott mit kezdeni, sajnos. A jó gyerek szót fogad, figyel az órán (tehát nem unatkozik)és szorgalmas.Úgy látom, osztályonként akár 4 "rossz" gyerek is van.
7. Nem vagyok pedagógus, de biztos, hogy kevesebb gyerekre jobban lehet figyelni. Az egyik itteni osztályban csak 17-en vannak, anyukatárs szerint szuper. A többiben sincs több 21-23-nál.
8.A Gyerekek érdeklődőnek születnek. Ezt kell megtartani. Érdekes órákkal, (könnyű mondani) sok dícsérettel, és szerintem önálló munkával. Azt érezze, hogy nem tanulni kell, hanem felfedezni a világot, mert a világ érdekes.Mindkét gyerekem rácsodálkozik a National Geography TV egy-egy műsorára, ugyanaz a környezetkönyvben ( pedig nagyon szép könyv) nem érdekli, mert meg kell tanulni, és talán mert nem mozog, nem él.
9. A lekük törődést kíván, még inkább, mint azelőtt, mert vad és félelmetes a világ.
10. IGEN! IGEN! IGEN! Agyuk mint a szivacs, a beszégetést és játékot is megjegyzi, sőt!
Jó olvasni, hogy ilyen is van!!!!
Bárcsak többen lennétek.
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
Minősítés nélkül: valószínüleg azok a felmérések más jellegű képességeket, tudást mérnek, mint amire a magyar iskolák felkészítenek. Önmagában csak emiatt nem aggódnék, de...
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
Nem. Szerintem az, hogy az olvasásértésre, sőt bárminek a megértésére fordított időt feleslges időpocsékolásnak tekintik, mert a jelenlegi mo-i teljesítmény mérésben ezeknek szinte semmilyen szerepük sincs. Vagyis könnyen lehet jó eredménye egy gyereknek anélkül is, hogy valóban megértené ami begyakorolt, bemagolt.
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
Ez gyerekfüggő, szerintem jól teljesítenek, ha a szülők megszoktatják velük a gyakorlást, a segítség sokszor többet árt mint használ, mert nem tanulja meg a gyerek az önálló munkát. Nem szokja meg, hogy míg csecsemőkorában mindenki tapsolt, ha felült, itt már az is lehet, hogy meg sem nézi senki az elkészült leckét.
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
Nyilván nagyobb hangsúlyt helyeztek arra, hogy a gyermek gondolkodását és véleményét is felhasználják a tanításban, nem csak a tudás megszerzését, hanem a megismert dolgok hazsnálatát, a megismerés képességét fejlesztik.
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
Nem hiszem, hogy alapvetően máshogy kellene. Ami működött az most is fog, ami hibás volt, azt le kell cserélni másra. Nem a gyerekek mások, hanem a szülők, talán a szülőknek kellene egy kicsit változtatni a hozzáállásán, és nem az iskolától elvárni a gyerek nevelését.
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
Tanítónéni válogatja. A dolgozó emberek nagyrésze azt szereti, ha minél kevesebb a munkája, vagyis az olyan gyereket szereti, aki megfelel az ő elvárásainak, és nem igényel többlet munkát. Aki kihívást lát a munkájában nyilván a "tehetséges", a jelenlegi teljesítmény rendszerben kiválóan teljesítő gyereket kedveli, akár kisebb magatartás problémákkal is. Amúgy nem hiszem, hogy számítani kellene az érzelmeknek. Amelyik tanár "szeret" bizonyos gyerekeket, az másokat utálni fog, amit diszkriminációnak hívnak, kerülendő.
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
Legalább 10. A nagyon kis csoport nem készít fel arra, hogy az életben sem fog minden elvégzett feladat után valaki vállon veregetni, és alkalmazkodnunk kell sokféle emberhez.
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
Meg kell találni azokat a dolgokat, amik érdeklik, és lehetővé tenni, hogy tudáshoz jusson róla, akár még iskolás kor előtt, a szülőknek.
Másrészt meg kell értetni vele, hogy magának tanul, mert nagyon korán elveszítheti az esélyét arra, hogy ezáltal minőségibb munkát találjon majd. Nyugodtan el lehet értelmesen mondani, mert megérti a 7éves, hogy aki szerez jó jegyeket, az elmehet 16 évesen pl. egy áruházba takarítani, mert onnantól már nem iskolaköteles, vagyis csak magának tesz szivességet, ha tanul.
Ezek nem a fenyítés eszközei, nem érvként vágjuk oda vitában, ezeknek a kétségtelen tényeknek természetesnek kellene lenniük.
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
Nagyon is tisztában vannak a jogaikkal, viszont már a családból sokan azt hozzák, hogy nekik nincsenek kötelességeik, a felnőttek dolga, hogy nekik mindenük meg legyen, (sokan még a játékaikat sem pakolják el otthon egyedül).
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Mindenképpen támogatom azt, hogy a gyerekek a tudás mennyisége helyett a használatát tanulják meg játszva, beszélgetéssel.
Ma már nincs igazán értéke a lexikális tudásnak, szinte bármi könnyen hozzáférhető, sokkal fontosabb lenne, hogy megtanuljanak véleményt alkotni, és azt, hogy hogyan fogjanak egy probléma megoldásához, megértéséhez, hogyan vállaljanak felelősséget a saját döntéseikért.
Ezen kívül nagyon hiányolom az alapvető, hétköznapi polgári jogi, egészségügyi, étkezési, államháztartással kapcsolatos ismereteket, igaz ezek inkább felső tagozatba valók.
Szia.
4. és 8. kérdésre a válaszom: szerintem az is lehet gond az olvasási nehézségekben, hogy nagyon ragaszkodnak a "kötelező" olvasmányokhoz, pedig -lehet- hagyni kellene választási lehetőséget, ki mit szeretne olvasni. Nem biztos, hogy a Vuk leköti az összes gyereket, de ha otthon olvas egy neki tetsző könyvet, na bumm, írjon arról pár mondatot, mutassa be a többieknek, csináljon kedvet a társainak. (A Vuk csak egy példa, de lehetne a Kőszívű ember fiai is.) Legalábbis alsó tagozatban lenne fontos, hogy mindegy mit, de olvasson a gyerek, ne utálja meg kiskorában az olvasást.
Tanítója/tanára válogatja, saját példa: felsőben elmentünk a könyvtárba és bármit ki lehetett kölcsönözni, arról a könyvről írtuk az olvasónaplót és bármilyen hihetetlen, nagyon klassz könyveket ismertünk meg. Kedvet csináltunk egymásnak az elolvasásra. Szívesebben olvastuk el a kötelezőt, ami a kötelező jelleg miatt mindig egy kicsit mostohagyerek volt.
3. Nem feltétlen, gyereke válogatja, de az biztos, hogy megnyugtató a szülői odafigyelés, bátorítás és dicséret. Sőt!!!
10. Az én gyerkőcöm ilyen jellegű iskolában tanul, nem görcsöl és nem éli stresszben a napjait. Pedig vannak követelmények, mégis minden kicsit más.
Szép napot mindenkinek.
Ez nagyon jó!
Remélem, még sokáig vívod sikerrel a harcaidat!
és nem tántorítanak el a nehézségek. A Te példád bizonyíték arra, mennyire fontos a rátermettség. Az ilyen és hasonló megoldási lehetőséget nem lehet az egyetemen megtanulni!
Volt egy tanítványom, kis negyedikes. Mindig járt a szája órán, mindig izgett - mozgott. A végén gondoltam én is, szólni kéne a szülőknek, beírtam az ellenőrzőjébe. Nem javult semmi. Így beszéltem az ofőjével, hogy mégis milyen kisfiú a J., csak nálam ilyen vagy általában? Kiderült, hogy általában ilyen, de totál felesleges beírni az ellenőrzőjébe, mert a részeges apja meg anyja csak jól elagyabugyálja érte, kb. ennyit ér.
Hát jó. Legközelebb J. megint nekiállt rendetlenkedni. Erre mondtam neki, hogy ok, J.,most akkor állj fel, menj ki, mosakodj meg, higgadj le és gyere vissza. (nem hangosan, nem ordítva, hanem szépen nyugodtan megkértem) J. rámnéz, még egy ideig idétlenkedik, de aztán csak kimegy mosakodni. (tényleg megmosdott) Visszajött és semmi gond nem volt. Következő órán elkezd megintmesélni, szövegelni, egyszercsak ránéz és azt mondja: Tanítónéni, ezt még elmesélem, és kimegyek mosakodni? Jó??
Elmesélte, kiment mosakodni, visszajött és nyugi volt. És utána mindig nyugi volt. A gyerek a félévi kettesét négyesre javította.
Soha többet nem írtam be egy gyereknek sem az ellenőrzőjébe. A harcot nekem kell megvívnom vele (velük) az osztályteremben, ami vagy sikerül, vagy nem. Eddig mindig sikerült, volt, hogy hónapokba tellett, de sikerült. Középiskolában ez kő kemény hatalmi harc egyébként, ahol a beírogatással csak nevetségessé teszem magam.
Szerintem az is a tanárság része (a szakma része), hogy képes legyek megvívni ezeket a harcokat. Ha nem megy, nem vagyok odavaló. Lehet, hogy csak a korosztály nem stimmel, vagy az iskolatípus, de nem vagyok jó helyen.
Nagymamám 70 évesen ment vissza egy tanévre tanítani a 90-es években, kis elsősöket. Fél tőle, hogy hogyan fogadják majd. Semmi extra nem volt, szerették nagyon, ugyanúgy, mint a 40 évvel azelőtti tanítványok. Ő volt az, aki a több mint 40 éves pályafutása alatt saját elmondása szerint 3 azaz három nehezen nevelhető gyerekkel találkozott.
Szia!
A válaszaim:
1. Manipulációval. Valakiknek jó, ha hülyének érezzük magunkat.
2. Biztos, hogy vannak olvasásértési gondok? A tempón lehetne kicsit lassítani.
3. Az alsós gyereket elsőben kell igazán segíteni, hogy megtanuljon tanulni és alakuljon ki benne a kötelességtudat, valamint az igény a tudásra.
4. Ha valóban vannak olvasásértési gondok, amiken nem tudtak még felülkerekedni, az lehet esetleg a rossz tankkönyvválasztás következménye is. Béna olvasmányok, régies szövegezés, stb...
5. Lehet.
6. "Jó" gyerek és szép öregasszony nincs! :-D De.... ha érződik a gyereken, hogy akar, az már jó pont.
7. Max. 20
8. Egy aranyos és kedves tanító nagyon sokat lendíthet a dolgon. Fontos, hogy szigorú, de igazságos legyen, és dicsérjen sokat.
9. Önállóak, de nem mindenben. Pl. az én elvárásom egy elsőstől, hogy próbálja meg egyedül megcsinálni a házifeladatát, de ha gondja van kérdezzen, és mutassa be a kész feladatot. Olvasni kell velük, ellenőrízni kell a munkájukat, de az idősebb alsós gyerekeknél már nem kell az állandó kontroll. Nálunk így működik.
10. Kezdetben kell valamennyire a játékos tanulás, de csak kezdetben. Később már szerintem nem jó, mert a feladat komolyságát tönkreteheti.
Elgondolkodtató!
Kár, hogy ezek a megoldási javaslatok nem jutnak el a gyakorlati megvalósításig.
Mindig vannak szép elméletek, de mikor oda jutnának, hogy csináljanak is valamit, akkor mindenkinek csak azon jár az agya, hogy a hibákat keresse, miért is nem lehet megvalósítani.
Megáll az eszem!!!!
Méghogy a gyerek az iskolában azt csinálja, amit megengedünk neki!!!
Szerinted milyen eszköz van a kezünkben a fegyelmezéshez??? Érdemjeggyel nem fegyelmezek, ez evidens. Hozzá nem nyúlok, nem pofozom fel (pedig gyakran viszket a trenyerem). Kérem szép szóval, sokszor, rengeteg módszert megpróbálok. Ellenőrzőbe beírok, például, de a legtöbb gyereket ez sem hatja meg. Hallottam már szülőtől olyan megjegyzést,hogy minek irogatunk mi az ellenőrzőbe? Nem a az ő dolga, hogy a gyerek mit csinál az iskolában, oldjam meg, ahogy tudom.
Igenis az ilyen szülők miatt nincs "respektünk" !!!!!!
És egyre több ilyen van, a helyzetünk csak rosszabb lesz, gratulálok neked is a hozzáállásodhoz. Gondolom a gyerekeidben is rengeteg tisztelet van a tanáraival szemben, mert a gyerek igenis olyan, amilyennek nevelik, amit OTTHON megengednek neki, és amit ott lát.
türelmetlenek, van egy norma, azt kell teljesíteni
a gyerek meg senkit nem érdekel
végigcsináltam, nem beszélve a gyerek legyógyszerezéséről, ha kicsit elevenebb, akkor már menjen pszichológushoz...stb...
Tulajdonképpen az összes föltett kérdésre egy szóval is lehetne válaszolni: érdektelenség.
Szülők, tanárok igen szép és zengzetes szavakat használva magyarázzák egymásnak, hogy kinek-mit és hogyan kellene csinálnia, mindezek ellenére a "tevőleges tevékenység" elsikkad.
Ha újra kicsi gyerekeim lennének, egyszerűen nem iratnám őket iskolába, hanem tanítanám nekik az élet dolgait:)
(Szinte hallom a kritikákat: Na persze a mai világban ez nonszensz, biztos meghibbantam, stb.)
Hát kérem pont a mai világ történései visznek folyamatosan arra, hogy az ember felelőséget, tudást, becsületet az ún. tanítóktól nem igazán várhat. (T. a nagyon kevés kivételnek!)
1. Rossz tanitási módszerek, nagy gyereklétszám, bizonyos dolgora nem jól féelkészitett tanárokkal.
2. Legalábbis részben igen. De biztos, hogy nem csak ez az oka.
3. Sajnos igen. Kell az otthoni odafigyelés. A baj az, hogy ez nem mindenütt megy könnyen. Ehhez otthon kellene lenni az anyukának.
4. Nem tudom. Lehet, hogy jobban megkeresték a lehetőségeket. A mostani korosztályra szabták a tananyagok, a tanitási módsereket. Lehet, hogy jobban megtanitják a gyerekeket tanulni.
5. Persze, hogy nem lehet. Sokat változott a világ azóta. De ezeket nem csak akadálynak kellene tekinteni, hanem legalább egy részüket ki kellene használni.
6. Sajnos az átlagtól eltérő gyerekeket nem nagyon szeretik. Nem tudják őket kezelni. Túl nagy osztályban nem is lehet. De nem is tanitják meg a tanitókat rá (pl továbbképzés keretében, pedig kellene). S sok a tanagyag, igy kevés idő jut arra, hogy valaki egyénileg is haladjon.
7. Max. 20.
8. Gyerekre szabott tananyaggal. Ha játéknak, és nem munkának érzi. Ha fel tudják a téma iránt kelteni az érdeklődését. Gyerekhez illő személyiségű tanitóval.
9. Nem igazán önállóbbak. A legtöbb dologban nem azok. De a vilás is más. Pl. gyerekként már nagycsoportban hazamehettem egyedül. Ezt egy mai elsős nem teheti meg. Persze sok dologban ugyanolyan önállóak.
10. Játszva, saját tapasztalattal megtanult dolgok a legtartósabbak. De fontos az is, tanitsák meg a gyerekeket jól tanulni.
Szerintem a legnagyobb baj a fegyelem és a tekintély hiánya. A szülők sem tartják sokszor partnernek a tanárt, illetve csak addig együttműködőek, ameddig a gyerekkel nincsen probléma... Utána a mai szülő ösztönösen anyaoroszlánként védi a gyereket - gondoljunk bele, régen, ha egy tanár leszidta a gyereket, akkor az tudta, hogy a másik felét otthon kapja a büntetésnek...
Amíg az iskolának és a tanárnak nem jár ki a tisztelet, addig egyre mélyebbre süllyedünk...
Üdv. Mindenkinek!
1. Nagy szerepe van ebben a tanárok, tanítók hozzáállásaának is és a sok felesleges megtanulandó tananyagnak. Sajnos manapság nagyon kevés az igazi szívvel-lélekkel tanító pedagógus. (Tisztelet a kivételnek!!)
2. Igen, biztosan oka a szövegértési gondoknak a gyors tempó is és talán az olvasás tanítási módszerek sem a legjobbak.
3. Igen, sajnos! De ki az a szívtelen szülő, aki az egész napos iskola-napközi után képes este 5-6 körül még a tananyaggal nyúzni otthon a 7-8-9 éves gyereket, akinek még játékra és szabadidőre is jócskán szüksége van?
4. Erre sajnos nem tudom a választ! Talán, mint a 2. sz. válaszomban írtam az olvasás tanítási módszereken kellene változtatni.
5. Semmiféleképpen!A tanároknak sokkal elfogadóbbnak kellene lenniük. Sokan még mindig a "tekintélyelvre" esküsznek, pedig a mai gyerekek már teljesen mások. Önálló véleményük van, sokmindenben szeretnek maguk dönteni, szabadabbak, nem feltétlen fogadnak el mindent, amit egy felnőtt mond.
6. Azokat nem szereti a tanítónéni, akik valami miatt eltérnek a "sokévi átlagtól". Akik nem ugranak első szóra, "mert a tanító néni azt mondta"... Ezt sajnos tapasztalatból tudom, a lányom nem egy kimondott "bólogatójános" és bizony egész ált. iskolában, de főleg alsóban itta ennek a levét. Az a "jó" gyerek, aki mindenben megfelel a tanító elvárásainak.
7. Véleményem szerint elsőben max. 15-20 fős osztálylétszámok lennének elfogadhatóak.
8. Erre saját maguknak kell rájönni, ez kinél előbb, kinél később jelentkezik. Esetleg kisebb korban a szülő befolyásolhatja.
9. Ezt gyereke válogatja, ki önálló, ki kevésbé... szerintem ez elsősorban otthoni nevelés kérdése, hogy ki mennyire önálló.
10. Igen, mindenféleképpen, talán akkor jobb kedvvel mennének mindennap iskolába, nem éreznék annyira kényszernek és így a tudásuk is alaposabb lenne. Jobban fel tudnák kelteni az érdeklődésüket, a figyelmüket a pedagógusok.