Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nok Lapja vita az oktatásról
Létrehozva: 2008. március 6. 14:52
Szervusztok,
Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? Lehet, hogy naiv kérdések, de a Nők Lapja valódi vitát szeretne belőlük. Beszéljük meg, mi a helyzet a magyar oktatásban! Mi történik a hatévesekkel, mi változik meg bennük, mire eljutnak az érettségiig?
Első körben 10 kérdésben kérjük ki a véleményetek itt, a Nők Lapja Cafén. Ezek a kérdések elsősorban az alsó tagozatosokról szólnak, de később természetesen az idősebb gyerekekkel is foglalkozunk majd. Hozzászólásaitokat időről időre idézzük majd a nyomtatott lapban is.
Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, bármelyik kérdésre vonatkozzék is az. Annyi lenne a kérésünk, hogy a kommenteket kezdjétek azzal a számmal, amelyik kérdésre válaszoltok.
Előre is köszönjük,
Kertész Gábor
Nők Lapja
Én is érdeklődéssel olvastam a topicot.
Idő hiányában most csak egy dolgot szeretnék megemlíteni.
Már évek óta érzem, hogy kb. 1990 körül születetteknél van változás.Sokáig nem értettem hogy miért.
Nem régen találtam egy cikket, amiben egy nagyon érdekes, lehetséges magyarázatot olvastam. Gondoltam hátha mást is érdekel, itt lehet megnézni:
http://www.hkt2000.hu/kpm/bendaj/bj.html
Nagyon jó ötlet ez a topik!
Nemsoká jelentkezem és hozzászólok.....de oly sok mondanivalóm van hogy most nincs időm....
Sziasztok!
Ajánlom figyelmetekbe a következő linket:
http://www.nlcafe.hu/aktualis/20080310/vekerdy_t amas_komolyan_venni_a_vilagot_ugy_ahogy_a_felnottek_teszik_a z_/
a nők lapja főoldalán olvasható egy interjú Vekerdy Tamással, akit én nagyon tisztelek és becsülök, és akinek minden gondolatával egyetértek!
Különösebben nincs kedvem sem magyarázkodni, sem ámítgatni senkit a nagy "nyugati" oktatási csodával, én csak megosztottam veletek azt, én hogy jártam
Pár kérdésre azért megpróbálok válaszolni: mire a gyerekek egyetemre kerülnek, sőt, miután azt elvégezték, bőven lekörözték az otthoni színvonalat! Pontosan abban rejlik az egésznek a kulcsa, hogy az a tudás alapos és célba érő, amit nem magolni kell, hanem játékosan, az érdeklődést felkeltve tudnak a gyereknek elmondani.
Az otthoni hajszával azt érik el, saját meglátásom szerint, hogy egy csomó félművelt, okoskodó felnőttet nevelnek ki, akik nem igazán műveltek, de annak hiszik magukat, nem igazán okosak, de annak hiszik magukat, és vagy kisebbrendűségi komplexustól szenvednek, mert tudják, hogy sok mindent nem tudnak, vagy okoskodnak
Pedig egy életünk egy halálunk, mindenki egyenlő és egyformán fontos, és az élet általi megmérettetés nem a magolás mennyiségétől, és az 5-ös osztályozástól függ.... Szerintem....
Egirl, nem tudom ti merre éltek? Itt azért van negatív kritika is, de nagyon vigyáznak vele, hogy hogyan tálalják, a dicséret mindig ösztönzöbb, mint a letorkollás. A gyerek másképp éli meg, ha azt mondod: Huha, az a betűt már nagyon szépen tudod, nemsoká a b betű is menni fog!, mint esetleg: Ez a b betű pocsék!
Ja, látom, Anglia! Mi Ausztráliában élünk, az oktatási rendszer máshogyan van, érettségi után símán lehet egyetemre menni!
Holdsarló, abban igazad van, hogy a biológiának szerepe van abban, hogy ki mikor mekkora teljesítményre képes! Igen, van aki megtanul 2 hónap alatt olvasni, és van akinek 2 év kell hozzá! Végeredmény? Mindkettő tud olvasni! Lehet, hogy a 2 alatt megtanulónak alaposabb a tudása, de attól nem kellene az iskolakezdés 3. hónapjában megbélyegezni. De az is lehet, hogy az, aki 2 év alatt tanul meg olvasni, egyszerűen lassúbb, megfontoltabb, alaposabb, gyengébb, bármit lehet rá mondani!Különbözőek vagyunk! ÉS? Kiből mi lesz felnőttként? Ki ér többet vagy kevesebbet? Nem mindegy? Nem lehet tudni, de ismerek olyen eminens tanulókat, akik jól elkallodtak, és ismerek olyan átlagos vagy átlagon aluli teljesítménzűeket, akik viszont kiteljesedtek, boldog életet élnek, és sokra vitték!
A fiam meglehet, hogy Magyarországon is kitűnő lett volna, mert amint felismertem a problémát, át is irattam máshova, ahol már sokkal jobb volt! Az életünk meg másképp alakult....
A téma kimeríthetetlen!
1. Mert a felméréseknél azt hiszik, hogy minden gyerek kocka és ilyenek a kérdések is.
2. Is, meg az is, hogy nagyon kevés az olyan tanár, aki szívből tanít.
3. Ha általános képességű a gyerek, akkor igen.
4. Ez olyan, mint a gazdaság, máshol valamiért sikerül, nálunk valahogy semmi sem akar.
5. Mit jelent az, hogy ugyanúgy tanítani??
Ha a lelkesedésre gondolsz, akkor igen, ha arra, hogy előbb alapokat kéne adni a gyereknek, akkor igen.
Ha arra gondolsz, hogy elsőben a megy a két kis kecske a hídon és nem férnek el egymást mellett című olvasmány volt a záróakkord a könyvben, akkor ez már nem biztos, hogy érdekes a mai gyerekeknek.
6. Ez nem változott. Aki nem kocka és nem illeszthető az nem jó gyerek. Vagyis, aki kicsit más, aki kicsit problémásabb, akihez fantázia, vagy több türelem kell, az nem "jó" gyerek. Ergo a fordítottja a jó gyerek.
7. 20 gyerek bőven elég. De optimális, talán a 15.
8. Egy gyerek ugyanolyan, mint egy felnőtt. Ha látja, hogy a tanár hiteles, szereti a szakmáját, szereti azt, amit csinál, akkor szeretni fogja a tárgyat és az embert is.
9. Gyereke válogatja. Van, akinek még a cipő bekötése is gond van, aki meg már önállóan közlekedik. Van aki önállóan tanul, és van akit kicsit ösztönözni, vagy ellenőrzini kell.
10. A tapasztalatokban, a gyakorlatban és az adottságokban hiszek.
Illetve vannak olyan tárgyak, ahol sokat segít, ha a valóságban is tapasztalja a gyermek, hogy miről is tanul. Földrajz, nyelvek, szám.tech. /bár ez mintha már a génjeikben is benne lenne/ kémia, fizika, történelem, biológia, stb. Alsóban is megvannak ezek a tárgyak, csak más néven, egyszerűbben, sűrítve.
Jó példa erre a hétvégi kirándulás amikor a gyerek a természetben látja, hogy mi hogyan működik, hogy néz ki, hogyan fejlődik, egy-egy külföldi út pedig egy életre szóló tudást eredményez, mind történelmileg, földrajzilag.
Van, amit meg kell érteni szerintem. Matek. Hiába beszélek neki róla, hiába játszom vele logikai játékokat, ha rááll az agya, akkor megérti és felépíti szépen a rendszert. Ha nem, akkor mondhatom napestig.
Testnevelés. Vagy van adottsága hozzá a gyereknek, vagy nincs.
Magyar. Na itt kell a beszélgetés, mesélés könyvekről, emberekről.
Szia, nagyon sok mondanivalóm lenne, hiszen már a negyedik gyerekem alsótagozatos, így tíz év változásait is nyomonkövetem.
Leginkább most az 5. kérdés körül vázolnám a választ: Nem. A héten volt egy hosszabb beszélgetésem az aktuális tanító nénivel, aki nagyon el van keseredve. Ő is 15 éve a pályán van, tehát ő is változást lát. A gyerekek első sorban figyelmetlenek, fegyelmezetlenek, zavarják egymást is, az óra menetét is, másrészt rendkívül tiszteletlenek, nehezen alkalmazkodnak másokhoz. Teljesen mindegy, hogy jártak-e előtte óvódába, vagy nem, hogy van-e testvérük vagy rendben van-e a családi élet. A gyerekek 80%-a izeg-mozog, állandóan beleszól az órába, nehezen haladnak a tananyaggal. Gyerekem is panaszkodott, hogy már egy hónapja ugyanaz megy az órákon, nem haladnak, nem tanul semmi újat. Így aztán ő is unni kezdi.
Ezeket a problémákat egyébként magam is érzékelem, amikor nyaranta gyerektáborban foglalkozom a gyerekekkel, szintén már tizenegy év óta. Az utóbbi években sokkal nehezebb elfogadtatni velük az általános szabályokat, a tábori együttélés különös szabályait, és nagyon nehéz "tekintélyt" szerezni. A táborban nem valami parancsuralmi rendszerre kell gondolni, de azért ha valaki a tiltott helyen (pl locsolócső) játszik és bármely felnőtt rászól, illene figyelembe vennie e tilalmat. Ha a konyhásnéni azt mondja, nem szabad a konyhába bemászkálni, ezt a szabályt is be kellene tartani. Lassan már önveszélyes némelyik gyerek, illetve egyre több. Régebben volt turnusonként 1-2, akire figyelni kellett, most teljesen normális, hogy a programok helyett 8-10 gyerek saját elfoglaltságot talál ki, eltűnik és utánuk kell menni. Szinte direkt bosszantják a felnőtteket. Ez a szeméyles tapasztalatom a gyerekcsoportokkal és ez korábban nem volt ilyen.
A tananyagot illetően rengeteg felesleges dolgot tanulnak, de teljesen rendszertelenül. Közben persze a gyerekek egy része sokkal tájékozottabb, mint az életkora indokolná, ezeknek a szülei általában gondoskodnak programokról az utazástól a múzeumlátogatásig. Más gyerekek viszont kétségbeejtően tájékozatlanok és kiderül, hogy sose mennek a szüleikkel sehova. Az iskolának nincs pénze, de a szülők sem akarják/tudják finanszírozni, hogy az osztályok legalább havonta egy külső programra menjenek. Plusz a tanítónő egyedül nem tud vigyázni a fegyelmezetlen 26 gyerekre. (Ez komoly tényező, ha valaki próbálta már akár a háztömböt körüljárni háta mögött 26 széjjeltartó gyermekkel, az beláthatja.)
Voltam úgy egyébként, hogy hosszabb ideig itthon volt valamelyik gyermekem, és kiderült, hogy a napi tananyagot legfeljebb egy óra alatt elsajátítja, begyakorolja. Az iskolában erre 5-6 óra elmegy plusz a délután. Ezt így tapasztaltam elsőssel is, nagyobbal is. Ezt nagyon szomorúnak tartom. Gyakorlatilag gyermekmegőrző lett az iskolából. Hatékonyabb lenne, ha nem járna iskolába, hanem magam tanítanám. Pedig nem vagyok pedagógus, csak egy szimpla felsőfokú képzettségű felnőtt. A nagyobb gyerekeim pedig szívesebben tanulnának önállóan bizonyos kiadott feladatok alapján (pl. gyűjtőmunka, önállóan feldolgozandó téma). Nekik is óriási teher a napi 7-8 tanóra plusz két óra utazás, aminek a végén még további többórányi házifeladat vár rájuk, miközben az iskolai órák felét feleslegesen eltöltött időnek érzik.
És ezzel talán a 3. kérdésedre is válaszoltam egyben: a szülői háttér meghatározó voltára. Nem én vagyok az első, aki rámutat arra, hogy a magyar iskolarendszer nem kompenzálja az otthonról hozott hátrányokat, hanem inkább még nagyobb szakadékot hoz létre. Mintha egy újonnan alakuló arisztokrácia az iskola deficites működése segítségével zárná sorait és tenné lehetetlenné a további társadalmi mobilitást.
Szia. A gyermekeim már kinőttek az általános iskolából, bár nem olyan régen, de szerintem pontosan azért lehet visszanézve jól "kiértékelni" a dolgot.
A jó tanár minden a gyerek és persze a szülő számára is. Aki nem szereti a gyerekeket és türelmetlen, az ne menjen tanárnak, mert a gyerekekhez rengeteg türelem és kitartás kell. Főleg a mai gyerekekhez.
A jó iskola nem egyenlő a jó tanárral, szerintem az a lényeg, hogy az adott osztályban ki az osztályfőnök, mert ha ez a tanár egy egyéniség, akit szeretnek a gyerekek és hallgatnak rá, akkor már nem annyira az iskola számít. Egy jó iskolában is taníthat a gyerekek számára alkalmatlan tanár.
A rossz teljesítmény egyik oka lehet az, hogy nagyon sokféle információt próbálunk beletömni a gyerek fejébe, de azt minél gyorsabban. Ideje sincs megemészteni a tanultakat, az egésztől elmegy a kedve, nincs teljesítmény orientáltsága.
Az osztályban egyszerűen nincs idő a feleltetésre, állandóan dolgozatot íratnak a tanárok, mivel így mindenkit beszámoltathatnak, csak az a hiba, hogy így a gyerek nem tanul meg önállóan beszélni, fogalmazni, mások előtt fellépni.
Alapvetően rossznak tartom, ha a szülőnek állandóan a gyerek mellett kell ülni és tanulni vele. Persze, ha szükséges, segítsen a szülő, de ő már egyszer kijárta az általános iskolát, a tanulás nem az ő feladata, a tananyagot az iskolában kellene elsajátítani és nem otthon küszködni vele, amit utál a gyerek és a szülő is. Kicsit lassabb tempóban kellene haladni és egyszerre kevesebbet markolni, de mélyebben.
A tanító néni nem szereti a renitens gyerekeket, mert nem halad miattuk az előírt tananyaggal, külön kell foglalkozni velük és ráadásul magukkal húzhatják a többieket is.
A gyerek akkor szeret tanulni, ha nem kötelességszerűen kell napról-napra megolnia, ha érdekesek és lendületesek az órák, ha sokat beszélgetnek az adott témáról, amiről neki is lehet véleménye.
A mai alsósok igenis önállóak a saját szintjükhöz mérten, de mi állandóan túl magasra állítjuk nekik a mércét, ami elveszi a kedvüket az önállóságtól, hiszen nincs sikerélményük.
Szerintem igenis a játékos, beszélgetős tanulásnak van jövője, mert a mostani módszer már bebizonyította, hogy megbukott.
Azt hiszem, hogy inkább nem tudták alkalmazni....
Én a múltkor játszottam a csoportommal egy TV-s vetélkedő adaptációját. A végén kérdeztem, hogy hogy érzik, tanultak-e valamit? A válasz az volt, hogy igen, sőt többet, mintha megcsináltattam volna velük 15 nyelvtani drillt. Ok, ők felnőttek, de akkor is. Másik csoportjaimnak a középsuliban ha azt mondtam, játszunk, akkor mindig mondták,hogy aha, mi a trükk...?
Mit akar tanárnő már megint megtanítani. 
Tudod milyen nehéz, de hasznos játék a barkochba idegen nyelven? 
Pedig játék....
A játék valóban csak akkor ér valamit, ha didaktikailag motivált. Ha a mondókákat az elsőssel a későbbi nyelvtanok fényébén tanítod meg, akkor van értelme elsőben is. Ha csak úgy, mert aranyos meg mert hagy menjen az idő, akkor valóban nincs értelme.
Elolvastam a topikot, nagyjából mindennel egyetétek, a játszva tanuláshoz szeretnék csak hozzászólni.
Lehet, hogy csak nekem nem volt szerencsém, de a játékos feladatokat soha nem tudtam összekapcsolni az adott tananyaggal, sose tudtam, mit is gyakorlunk, hogy is illeszkedik a tananyagba. Fogta a fejét a tanár, hogy "dehát nem emlékszel, épp tegnap játszottuk ezt vagy azt, akkor tudtad!" "Jaaaaaa, hogy az ehhez kapcsolódik? Akkor miért nem azt mondta, minek volt a hókuszpókusz a játékkal, kísérlettel?" Sose értettem, miért nem lehet egyszerűen elmagyarázni a tananyagot. Ha játszunk, akkor az nekem játék, és nem tanulás.
A lányomat nem is engedtem se az óvodában, se később első-másodikban játékos nyelvórára, minek mindenféle mondókákat bemagolni, ha azt sem tudja, mit mond, és miért úgy mondja. Mégis, amikor idén ősszel Ausztriában volt német táborban, ő volt az egyetlen a csoportban, aki meg tudta magát értetni az utca emberével. Játékos mondókák nékül is.
Szóval én mindenféle játékot tanulás címén öncélúnak érzek. Vagy csak az én tanáraim/tanítóim nem tudták őket megfelelően alklamazni...
Jaj, a félreismert zseni esete? Bocs...
Én általánosban alig közepes voltam. Felsőben meg hirtelen kis híján kitűnő. Semmi köze nem volt az oktatási rendszerhez. Az érésemnek és a növésemnek, azaz a biológiának volt hozzá köze. Szóval lehet, hogy a fiad Mo-on is jobban teljesített volna a felsőbb osztályokban.
Az én lányom német suliba jár - nem vagyok hasraesve. Egyáltalán nem.
Színvonalt az egyházi iskolák tudnak biztosítani.
Nana, ezzel csak óvatosan... Az egyházi iskolát is köti az alaptanterv. Ez egy. Ezek az iskolák is KIZÁRÓLAG a tanárikartól jók. Ha az elmegy máshová, akkor tök mindegy, ki tartja fenn a sulit.
Volt ilyen az egyik megyei városban. Átvette az egyház, az alaptantestület ott hagyta szépen lassan, nincs is már olyan neve,mint rége. Egyház ide vagy oda.
1. Az igazi tehetség sokszor elkallódik, nem is kerül versenyhelyzetbe, ill. megmérettetésre.
2. A tanterv és a módszer hibája.
3. Igen, főleg akkor, ha a szülő képes a ped. módszer hiányosságait pótolni othon saját módszereivel.
4. A gyerekek eltérő fejlődési üteméhez még mindíg nem igazodik a tanterv és a TANERŐ!
5. Lehetne, ha nem is ugyanúgy, de olyan elkötelezett és rátermett, megbecsült TANÍTÓKKAL.
6. A nem uniformizálható gyerekeket. Több időt igényelnének, kilógnak az ÁTLAG-ból, akár le, akár fölfelé.
7. Max. 20
8. Érdeklődést felkeltve, a természetes kíváncsiságot kihasználva.
9. Gyereke válogatja. De miért is kellene!??
10. Játszva tanúlni, IGEN!
1. Azt gondolom, hogy a mai iskolák zöme nem gondolkodásra tanít, hanem adatok ezreit nyomja le a gyerekek torkán... Ha megtanulnának tanulni, nem itt tartanánk.
2. Sajnos igen... Régen egy év alatt tanultak meg olvasni, ma már szégyen, ha vki nem olvas Karácsonyra.
3.Sajnos igen, és ezt nem tartom normálisnak!!! Az alsó tagozaton ma már olyan irreálisan magasak a követelmények, hogy ez már nevetséges (vagy szomorú).
4. A z oktatás nem ad teret a gyerekek egyéni sajátosságainak és figyelmen kívül hagyja az adott életkorra jellemző jegyeket.
5. Ha nem is teljesen a régi módszerrel, de a lassúbb tempójú oktatással igen!
6. A mai "jó" gyerek: alkalmazkodó, saját egyéniségét feláldozza a tanítónéni "oltárán", idomul a külső elvárásokhoz, fontos neki a külső motiváció. Aki nem "átlag" gyerek, az mehet a levesbe... (Különben is, mi az, hogy ÁTLAG? - na olyan nincs.)
7. 15-nél nem több!!!
8. Nem kell megnyerni. A kisgyerekeknél természetes a tudásvágy, ezt kellene kihasználni! -és nem elnyomni mindenféle felesleges dologgal.
9. Önállónak kell lenniük - de nem azok. Már hogyan is lehetne önálló egy 7-11 éves gyerek? A törődés alapvető!
10. A tartós tudás csakis élményszerzés közben alakulhat ki - ebben a korban (is).
Miért szerinted a mostani helyzetben ki tudja megfelelően kezelni a konfliktusokat? Az emberek nagy része eleve abból indul ki, hogy mindent meg lehet oldani némi agresszióval.És akkor még jó, ha csak verbálisan verik egymást az emberek.
Különben általános iskola 2. osztályban simán közli a 8 éves a tanárral, finoman fogalmazva, hogy ne b....gassa ,mert feljelentik zaklatásért. Hát könyörgöm mi ez ha nem anarchia.És ezen kizárólag a pedagógus és a szülők együttesen tudnának segiteni.De persze igy egyszerűbb, hogy mindenki mutogat a másikra. Mondjuk néha nincs is rajta mit csodálkozni.
Bizony az is megérne egy misét, hogy hová lett a tanárok tekintélye. Mondjuk mi falun lakunk, és itt nem olyan katasztrofális a helyzet, de a kolléganőim mesélnek cifra dolgokat, amiket a gyerekeiktől hallottak.
Talán az egyik legdurvább ilyen eset az volt, amikor az egyik környékbeli általános iskolában a nyolcadikosok a ballagási műsor kapcsán vitába keveredtek az igazgatónővel. A diákok behívatták (!) magukhoz az igazgatónőt az osztályba. Mikor bement a terembe, mindenki a pad tetején ült, az első sorban meg két lány egymást ölelgette. Megkérdezte tőlük, hogy "Mi van, leszbikusok vagytok?". Lett belőle fegyelmi, ogy. biztosi és büntető eljárás, szerencsétlen nőt mindenütt elmarasztalták. Szerintetek tényleg ilyen súlyos dolog volt ez???
Talán az is gond, hogy sem a diákok, sem a tanárok nem tudják megfelelően kezelni az iskolai konfliktusokat.
Én tudom, hogy sok szülő csak hárit.De mi mást tehet az aki reggel lehet, hogy már rég dolgozik mikor a gyerek korgó gyomorral elmegy a suliba és mikor este haza jön a ki tudja éppen hányad állásából már nem nagyon tud mit kezdeni vele, mert már alszik.Vagy mind ketten hullák leülni és átnézni mi újság a suliban.Én sajnos(anyagilag), de hála az ég(anyailag) 5 éve itthon vagyok és igazán tudok velük foglalkozni.Igazán minden szülőin ott vagyok.Nem vagyok elfogult egyik képességeivel szemben sem.Azt hiszem tanári szemmel igen ideális szülő vagyok.De esküszöm azért az nonszensz, hogy a 2 gyerekkel a 3. iskolában találtunk végre 3. évre olyan pedagógust aki elfogadó és tudja miért is van ott.És esküszöm a gyerekem engem itthon sem verekedni, sem rondán beszélni nem lát és nem hall.Még is folyton ezt kapom a fejemhez a gyerek azt csinálja amit otthon lát.Nem kérem amit az iskolában megengednek neki!
Én is voltam diák.Akkor miért nem voltunk ilyenek? Mert a pedagógusnak volt respektje.Még érettségi után a szakmunkásban is simán azt tettük amit a tanár mondott és eszünkbe sem jutott vissza beszélni.Főleg igy mint a mostani gyerekek teszik.Ezt a tanárok valahol saját maguknak is köszönhetik ami ma nálunk az iskolákba megy.Végül is a gyerek az élete nagy részét ott tölti és nem otthon.
Azt meg talán sok szülő jogosan várja el, ha már napközis a gyerek akkor talán azért az, hogy ne 5 után kelljen vele még órákig otthon tanulni.
Nagyon sok szülő nem hajlandó tudomásul venni a gyereke képességeit,őrjöngve jön be a suliba, hogy méééééééééééécsak 3-as a gyereke matekból?Hámerannyiaagyavankéremszépen.
Nem lehet mindenki Gauss.Akármilyen is a tanár.
Engem hiába tanítana Tokody Ilona 20.000 ft-os órabérért,akkor sem lennék a Scala primadonnája.
Mindenkiből csak azt lehet kihozni,ami benne van,de azt viszont ki kell hozni.
Kedves Talán!
Remélem te nem vagy szülő! Az ilyen hozzáállás miatt nem tudunk tanítani az iskolában. Mert a szülő azt várja el, hogy mi tanítsuk meg az ő édes gyerekét mindarra, amire neki nincs ideje, kedve(? )
A mostani tanítás már rég nem a tanításról szó. Az óra 2/3a azzal megy el, hogy kérem a gyereket, hogy figyeljen rám, és a társaira stb....
Mikor ezen túlvagyunk jöhet a tananyag.
Én mindig úgy gondoltam magamra, mint közvetítőre. Azért vagyok, hogy a gyerek könnyebben, jobban megtanulhasson vmit, amit az ÉLETben fel tud használni.
A mai szülő úgy gondolja (tisztelet a kivételnek), hogy reggel beadja a gyereket, este hazaviszi és ha vfan kedve beszélget vele.
Van olyan szülő, akit sose láttam se szülőin, se fogadóórán. Véleménye az oktatásról és a gyereknevelésről persze van, de azt a saját gyerekén nem tudja megmutatni.
Volt olyan szülő, aki közölte velem, hogy nem tud mit csinálni a gyerekével, én csináljak vmit vele, hogy tanuljon. A gyerek 12 éves volt, most 18 évesen két gyerekes anyuka.
Mindezzel nem akarlak téged se minősíteni, se elítélni. Azokra a szülőkre vagyok "mérges", akik nem érnek rá foglalkozni a saját édes gyerekükkel, mástól meg elvárják azt.
Sokmindenben egyetértek veled, a nagyobb nekem is Year 9-os, a kicsi Year 7-ös, de aki otthon van ezt úgysem fogja érteni mert nem ismeri az itteni iskolarendszer. Szóval a fiad nem 9-edikes mert ez a magyar iskolarendszerben egész mást jelent.
A sok előnnyel együtt azért van némi hátránya is annak hogy nincs negatív feedback. Bizony majd később, főleg az egyetemen elég rosszul veszik azt a diákok hogy valamit nem jól csinálnak. A munkahelyeken nem kevésbé. Néha azért a sok dícséret mellett bizony kéne időként építő jellegű negatív kritika is, hogy bizony ez vagy az nem jó, és ez vagy az lehetne jobb is.
Az enyémek magántanulók otthon, az angol iskolában semmi gondjuk, bírják a magyar irodalom, nyelvtan és történelem tanulást is mellette, viszont a kritikát nagyon nagyon nehezen viselik, ami pedig nem mindig jó, főleg ha abszolút építő jellegű az a kritika.
Én is megszívtam elsőben,gyerekkoromban,mivel nem volt elég tanterem, úgy oldották meg, hogy be kellett menni az elsősöknek reggel 8-ra,8-tól délig volt napközi,uzána ebéd, és egykor kezdődött az iskolai oktatás,ami tartott 5-fél hatig.
Volt,akinek gyárban dolgozott a szülője,azt már reggel fél hétre bevitték a suliba és ott volt este 6-ig.Ráadásul pont az eklsősöket,minket tettek délutánra.Szóval, nagyon megjártuk,este 6-ra értünk haza,kis elsősök és akkor kellett volna nekiülni tanulni.
És hogy miért nem tanultunk a napköziben legalább, délelőtt?
Egy totális katasztrófa nő volt a napközis, aki enyhén értelmi fogyatékos volt, az apja főorvos volt a városi kórházban és az iskolaigazgató legjobb haverja,ezért alkalmazták a lányát napközisnek,de az semmit nem csinált,leült,vagy kiment az udvarra,otthagyta a napközis gyerekeket,rájuk se szólt,azok meg ugye elkezdtek rendetlenkedni,rosszalkodni.Szóval,tanulni nem lehetett,a szülőnek kellett leülni este 6-7-kor az elsős kisgyerekkel tanulni.Volt, hogy az iskola mellől két házzal jöttek át a szomszédok,hogy mi ez az őrjöngés.
De a tanítós tanítónéni sem volt jobb, egy nyugdíj előtt álló idős nő,akinek az idegei már alig bírták a tanítást,állandóan üvöltözött,meg hisztizett, volt hogy a gyerek fején verte az ellenőrző könyvet.Neki párttitkár volt a férje,őt azért nem lehetett elmozdítani.
Rövid leszek és tényszerű
Az én nagyobbik fiam 4 évet járt otthon iskolában, és jól megszívta szegény, minden téren. A jópofa humoros kis óvódásból egy kudarccal teli, csalodott kisiskolás lett. Nem bírt megtanulni október közepére olvasni, annyi házifeladat volt mindig, hogy nem volt már ideje játszani, és amit nagyon utáltam, hogy az én estéim is arról szóltak évekig, amiket a tanító nénik kitaláltak nekünk
Ezt magoltassam be, azt magoltassam be, pl. mi a szolgáltatás, mi a dos, ezt úgy 7-8 évesen nagyon kell tudni, igaz?
Rásütötték, hogy diszlexiás, nevelési tanácsadóba jártunk (ahol azt mérték, hogy 16O-as az iq-ja - mellesleg. Osztályt is ismételt....
Aztán elköltöztünk, külföldre! A fiam egy hangot sem tudott angolul. Iskolába iratáskor azt nézték, milyen magas, úgz döntötték el, melyik osztályba járjon! Egy év múlva már beérte az ott született gyerekeket, azóta meg kitűnő és kiváló mindenből!
Az oktatásról pár szó: 5 évesen kezik a gyrekek az iskolát, az első év előkészítő év. 6. osztályig tart az alsó tagozat, addig nincs osztályozás, csak évente kétszer szöveges értékelés. A szülői értekezlet olyan, hogy időpontok vannak megbeszélve, és a tanárral 4 szemközött beszélgetek a fiamról, a képességeiről meg a magatartásáról, és nem az osztálypénzről és a dolgozatok átlagolásának az átlagolásáról, ami általában roppantul nem érdekel!
Az osztályteremben asztalkák vannak, amit körbeülnek a gyerekek. Minden évben másik tanárt kapnak 6.-ig, és gyakran átcsoportosítják a tanulókat is. Mégis mindig van barátja mindenkinek. Rengeteg a sport, a művészeti foglalkozás. Filmet forgatnak, vágnak, rendeznek, ők a főszereplők is! Választásokat tartanak, kampányolnak a jelöltek, ki legyen az iskolavezető? Az igazi választási cécót játszák el! Vitatkoznak. A vita témáját mindkét oldalról érvvvel és ellenérvvel is meg kell támasszák. Szónokolnak. Rengeteget zenélnek. Főznek. Rengeteg elismerés-diplomát kapnak, mindig valamilyet, ha másért nem, hát azért, hogy egyszer sem késtek el a héten, vagy ilyesmi
A szorzótáblát pl. 6. osztály végére kell megtanulni! Olvasni 4. végére várják el. Összekötni a betűket kézirásban szintén 4. végére kell. És??? Tudja mindenki, ez volt a cél! Nem hinném, hogy az egyetemen ezért szenvedne hátrányt valaki, hogy nem októberre tanult meg olvasni, hanem 4. év végére!
Felvételi nincs 7.-be, elsősorban a lakhely szerint veszik fel a jelentkezőket, utána jöhet más is számításban...
Nem írok többet, így sem lettem rövid!
Az én fiam most boldog iskolás, 9. osztályos
Egyetemre is készül 
Örülök, hogy neki jobb lett, és végtelenül sajnálom az otthoni diákokat!
Én az angolszász módszer hive vagyok.Sokkal könnyebb lenne az első osztályba teljesiteni, ha nem az óvoda esetleges vegyes csoportjából, hanem egy iskolában levő előkészitő csoportból már az iskolához szokva mennének agyerekek első osztályba.Sok óviban szinte semmit sem foglalkoznak a nagy csoportosokkal és az óvó nők minden lelki furdalás nélkül küldik a gyerekeket iskolába. Persze az első hónapokban már kiderül, hogy a gyerek messze nem iskola érett még, de persze erre könnyen legyintenek, hogy maximum évet ismétel és kész.Holott a nagy betűs iskola első évének csupa pozitiv dolognak kéne lennie a gyerek számára, ha nem akarjuk, hogy mikor már másodszor elsős ezt az egészet úgy élje meg mint egy kudarcot.Ezért is tartom jobbnak az előkészitős felkészitést.Hisz ott már abban az első évben kiderül, hogy 1-1 gyerek fogja-e egyáltalán birni bizonyos iskolák tempóját, vagy inkább jobban fogja magát érezni elsősként egy más tipusú iskolában.
Pontosan ebből fakadnak szerintem nálunk a rengeteg különböző képesség zavarral küzdő gyerekek.Hiszen a tanulási zavar hozza a magatartási problémákat és ez igaz forditva is.
A rohanó tempót sem minden gyerek tűri egyformán.És sok pedagógus a mai napig szószerint veszi , hogy a gyereknek első osztály végére csodálatosan kell tudni olvasni.Aki nem tud már nem is oda való.
A pedagógusok nagy része leragadt a 70-es évek gyufa skatulya gyerekeinél.És nem is hajlandó magát fejleszteni, igazitani a mai felgyorsult világ, felgyorsult ifjuságához.
Az hogy nyugaton annyival könnyebben tanulnak a gyerekek annak köszönhető, hogy nem lexikális tudást , inkább gyakorlatiasabb gondolkodást várnak el tőlük.Igy nam az a gyerek viszi sokra akit órákig az iró asztal mögött lehet tartani, hanem aki gondolkodik és képes egyedül is problémákat megoldani.Igy mire pálya választás elé kerülnek már nagyjából lehet tudni ki mire is képes és nem leszenk bele kényszeritve egy tovább asztal mellett ücsörgésbe, hanem azt tehetik amihez értenek is.
A jelenlegi felsőoktatási finanszírozási rendszer mellett sajnos bele kell törődni abba, hogy szinte bárkit felvesznek főiskolákra. Akit pedig felvesznek, az így vagy úgy el is végzi azt. Ennek nem szabadna így lennie: a főiskola ne adjon diplomát annak a kezébe, aki nem érdemli meg!
Bár talán még azzal se lenne baj, ha a munkáltatók valami viszonylag objektív módszerrel is szűrni tudnának az állásra jelentkezők között, és nem csak pofára vennék fel az embereket. Pl. lenne olyan versenyvizsga-rendszer, mint Franciaországban. De jelenleg Magyarországon még mindig az számít, miről van papírod. Ezt jól példázza az az eset, ami a férjemmel történt a főiskolán diákként. Az egyik szakmai tantárgyból igen gyenge oktatójuk volt. Mivel többen közülük korábban szakirányú középiskolába jártak, sokszor a fejüket fogták a tanár hülyeségeitől. A párom egy ilyen alkalommal besokalt, és felhívta a figyelmét a tévedésre. Mire a tanár csak megvonta a vállát, és annyit mondott, hogy "nekem papírom van arról, hogy ezt tudom, magának viszont nincs".
És ez nem sokat változott azóta.