Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nok Lapja vita az oktatásról
Létrehozva: 2008. március 6. 14:52
Szervusztok,
Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? Lehet, hogy naiv kérdések, de a Nők Lapja valódi vitát szeretne belőlük. Beszéljük meg, mi a helyzet a magyar oktatásban! Mi történik a hatévesekkel, mi változik meg bennük, mire eljutnak az érettségiig?
Első körben 10 kérdésben kérjük ki a véleményetek itt, a Nők Lapja Cafén. Ezek a kérdések elsősorban az alsó tagozatosokról szólnak, de később természetesen az idősebb gyerekekkel is foglalkozunk majd. Hozzászólásaitokat időről időre idézzük majd a nyomtatott lapban is.
Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, bármelyik kérdésre vonatkozzék is az. Annyi lenne a kérésünk, hogy a kommenteket kezdjétek azzal a számmal, amelyik kérdésre válaszoltok.
Előre is köszönjük,
Kertész Gábor
Nők Lapja
Nyilvánvaló, hogy nagyobb esély lenne a színvonalasabb oktatásra, ha magasabbak lennének a fizetések, mert akkor nem csak azok jelentkeznének a tanítóképzőbe, akiket más felsőoktatási intézménybe nem vesznek fel. Nem sajnálnám a pedagógusoktól a magasabb fizetést, mert tény, hogy megérdemlik. Kemény munka az övék, én egy hétig se cserélnék velük. De egyelőre Magyarországon a közszférában mindenki alul van fizetve, és ez egy jó ideig így is lesz. Az önkormányzatok így is belegebednek a munkabérekbe, nálunk a falu költségvetésnek kb. 70 %-át teszik ki a személyi kiadások (20 % a segély, 10 % marad minden más feladatra!). Ha emelik a fizetéseket, akkor annak megint létszámleépítés lesz a vége.
Sajnos ez egy nagyon égető probléma. Akinek van kisiskolás gyermeke, padagógus ismerőse, tudja, mi a helyzet. Az önkormányzati iskolák az életükért küzdenek, a minőségi oktatás a múlté. Nagylétszámú osztályok, antiszociális, elhanyagolt gyermekek, kriminális, felheccelt, félrevezetett szülők.
Színvonalt az egyházi iskolák tudnak biztosítani.
A média sajnos minden szakma megítélésének sokat ártott az utóbbi időben. Arra szakosodtak, hogy félinformációkat felfújnak, és úgy tálalják, hogy a végén csekély köze van a valósághoz.
Az utóbbi évek tanárverési sztoriainak köszönhetően sikk lett tanárt verni. Azt viszont senki nem tudja, milyen ítéletek születtek ezekben az ügyekben. Talán jobb is, tartok tőle, hogy valami enyhe büntetéssel megúszták az illetők.
Az oktatási tárca és az ombudsman intézkedései sem igazán pártolják az iskolák pedagógusok tekintélyének növelését. Legutóbb azon háborodtam fel, mikor valamelyik rendőriskolában kivezényelték a diákokat tüntető tömegnek valami gyakorlathoz, és megrótták a sulit, mert ehhez nem kérték a szülők írásbeli beleegyezését. Könyörgöm, lassan oda jutunk, hogy tesiórán minden bukfenc előtt meg kell kérdezni a szülőt, hozzájárul-e???
Az iskolai nevelésről: természetesen egyetértek azzal, hogy elsősorban a szülő feladata a gyereknevelés. Én nem várom el a tanítónőtől, hogy nevelje a lányomat, mert úgy gondolom, hogy én megfelelően ellátom ezt a teendőt.
De sajnos az a valóság, hogy rengeteg gyerek van, akinek úgymond nincs gyerekszobája. Az iskolától igenis elvárható lenne, hogy az ő nevelésükre gondot fordítson, mert később a hátrányuk behozhatatlan lesz!!! Ha valaki olyan hátányos helyzetben van, hogy a szüleitől nem kapja meg ezt a szükséges "plusz"-t, miért kellene megtagadnia tőle az iskolának is?
Apám mesélte, hogy őket annak idején tanították körmöt vágni meg fogat mosni az iskolában. Nem volt ezzel akkor semmi probléma. Persze tudom, hogy ha manapság ilyesmivel próbálkoznának, mindjárt feljelentené valaki az iskolát az ombudsmannál, hogy a gyerek személyiségi jogait sérti. De például meg lehet tanítani a gyerekeket arra, hogy ne dobják el a szemetet, vagy tiszteljék az időseket stb. Mert otthon ugyan nem ezt látják, de iskolásként még van esélyük arra, hogy elsajátítsák az ilyen értékeket. Később már nincs!
Gratulálok Holdsarló!
Bár minden pedagógus ilyen lenne, mint Te. Irigyelm a diákjaidat!
1.) A magyar oktatási rendszer legnagyobb hibája, hogy nem tanítják meg ésszerűen gondolkodni és tanulni a diákokat. Ezek a képességek egyrészt adottságok, néhány szerencsés ember a születéssel megkapja, vagy már az első éveiben elsajátítja szülői segítséggel, sokaknak azonban nem adatik meg. Viszont ők is megtanulhatnák megfelelő segítséggel. Sajnos a mi iskoláink nem erre törekszenek. Itt abból indulnak ki, hogy mindenki tud tanulni és gondolkodni. Nálunk elsősorban az a cél, hogy minél több információval töltsék fel a diákok agyát, de így a gyerekek csak elvont ismereteket szereznek. Pedig a gyakorlati tapasztalat nélküli tudás csak nagyon ritkán maradandó, és kevesen tudják hasznosítani azt az életben. Sokkal hasznosabb lenne, ha azt mutatnák be, miként kell megoldani a felmerülő problémákat, nem pedig a kész megoldásokat tálalnák iszonyatos méretű tananyag formájában.
A nemzetközi felmérések arra irányulnak, hogy miként tudják a diákok az iskolában megtanultakat felhasználni a problémamegoldás során. És ebben a magyar iskolások a fentiek miatt aligha fognak jól teljesíteni.
Én a gimnáziumban találkoztam először a gyakorlatiasabb oktatással. Kéttannyelvű suliba jártam, ahol anyanyelvi tanárok is tanítottak bennünket. Diákként furcsálltuk, hogy miért nekünk kell kitalálni, mit tett X. uralkodó vagy Y. miniszter egy adott szituációban, ahelyett, hogy a töritanár lediktálná az óravázlatot. Így utólag visszagondolva sokkal hatékonyabb módszernek tűnik, viszont sose jutottunk az anyag végére.
Az egyetemi éveim alatt is volt alkalmam külföldi oktatók által tartott szemináriumokon részt venni, és kaptam egy fél éves ösztöndíjat egy osztrák egyetemre. Azt tapasztaltam, hogy az egyetemi oktatás is sokkal gyakorlatiasabb, mint nálunk. Még az előadások sem olyan egyoldalúan zajlottak, mint nálunk, hanem az előadó bevonta a hallgatóságot: kérdéseket tett fel, és válaszolt az előadás közben felmerülő kérdésekre.
Erről jut eszembe: feltűnt már Nektek, hogy a magyar diákok kérdezni sem tudnak? Ha egy-egy óra végén a tanár megadja a lehetőséget a kérdésekre, rendszerint egy kivételével mindenki kukán ül, az az egy pedig, aki megszólal, feltesz valami iszonyatosan blőd kérdést… Vajon ennek mi lehet az oka?
6.) Ez a „tanító néni” kedvence nagyon jó kérdés! Szerintem ebben nyilvánul meg a magyar oktatási rendszer egyik legnagyobb hátulütője. Az óvodában, iskolában azokat a diákokat szeretik, akik nem okoznak gondot: magatartásuk, szorgalmuk példás, szó nélkül megtanulnak mindent, amit mondanak nekik, nem vitatkoznak, nem kritizálnak, nem gondolkoznak. Lényegében 18 éves koráig azt csöpögtetik az emberbe, hogy ez az ideális, elfogadható viselkedés, ezt jutalmazzák az iskolában. PEDIG NEM! Az életben ilyen mentalitással nem viszi sokra az ember. Én már csak tudom, mert én is a tanító néni kedvence voltam. Néhány pofon után persze megtanultam, hogy a való világban mást várnak el az embertől. De miért volt erre szükség? Miért ilyen életidegen a magyar iskola???
8.Péladamutatás-motiváció,ha a gyerek is azt látja, hogy a szülők keményen dolgoznakA gyerekben már kisgyerekkorban ki kell alakítani a kötelességérzetet,azáltal, hogy mindig kell neki feladatot adni pl a házimunkában is.Szokja, hogy feladatokat kap,amiért ő a felelős és ezt meg kell tennie.
9.Is-is.Vannak túlfejlett egójú elsősök(újgazdago) és vannak nagyon elesett, szegény családból származó gyerekek is.Amellett egyre több az egyke gyerek, egyre később szülnek a nők,szóval ezáltal egyre több az elkapatott gyerek.
10.Fontos lenne a művészeti oktatás,amitől most hatalmas pénzeket vontak el.Nem véletlen, hogy régen az előkelő kisasszonyok tanultak táncot,zongorát,lovaglást,az ember nem csak ,sőt nem elsősorban attól fejlődik,amit adatilag beprogramoz az agyába.Nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a sporta,énekre,rajzra,népművészet,néptánc,fazekasság,stb-re.
Ahogy Szent-Györgyi mondta: a magyar oktatás hibája, hogy szecskával tömi tele a gyerek agyát, az agy nem arra való, hogy teletömjük szecskával, hanem logikus gondolkodásra.Persze,ez nehezebb oktatási program,mint az,ami jelenlegg folyik, hogy adathalmazt böfögtetünk vissza a gyerekekkel.
1.Előljáróban:amíg 10 éves magyar gyerekek világviszonylatban is előkeleő helyen szerepelnek a felmérésekben,addig a 15 évesek már az utolsó harmadban.Ezt most hallottam a dunatv-n.
Ok:dániában azt hiszem második végére kell megtanulni olvasni,de más helyütt is,első végére,nálunk október végére.Kényes téma: mivel a tanárok nem túlfizetettek,sajnos tanárképzőre és tanítóképzőre a "maradék megy",tisztelet a nagyon,nagyon kevés kivételnek.De akik elmennek tanítónőnek,azok között is hatalmas a csereberélés, nagyon sok fiatal elhagyja 5 éven belül a pályát.
2.Igen, ha egy gyerek nem igazán tehetséges, plusz még a szülők sem igazán foglalkoznak vele,akkor a gyerek lemarad.Egyébként szintén egy felmérés,miszerint a magyar oktatási rendszer az egyi klegkonzerválóbb a világon,vagyis a legkevésbé képes arra, hogy az iskolába bemenetelkor gyerekek között meglévő társadalmi különbségekből fakadó hátrányokat csökkentse, sőt inkább konzerválja.
3.Határozottan,ha csak nem extrazseni a gyerek,a magyar első osztályt nem lehet abszolválni anélkül, hogy keményen kelljen otthon is a szülőnek foglalkozni a gyerekkel,hisz irtó nagy rohanás van.És nincs idő azokra,akik le vannak maradva.A tanárokra sok gyerek jut,nincs idő megállni.
4Szülők példája: szuülők sem olvasnak ,nem lát a gyerek maga körül olvasó felnőtteket, a gyereknek sem olvasnak mesét,ott van fiam a net, atv,meg a dvd.
5Nem,hisz teljesen más világban élünk,megszűnt az orosz nyelv kizárólagossága,EU-bn élünk,internet van,stb.
6.A jó gyerek: picit okos,de nem túlságosan.Szorgalmas, de nem túlbuzgó.Okos,de véletlen sem tud többet,mint a tanító.A tanárok nem szeretik a kilógó gyerekeket,sem lefelé,sem felfelé irányban.
Az átlagnál kissé okosabb, de nem megazseni gyerek a kedvenc.Aki mindenben középszerűen hozza az ötöst,de nem extra.
715 max, nyugaton is sok helyütt ennyi van és véget kell vetni a poroszos tanteremnek,aho lsorok vannak, első két sorban a menők,utolsó sorokban a bénák.Nem, üljenek körben,u-alakban, vagy szétszórtan és a tanítónő járkáljon-körbe-körbe és mindenkinek a szemével találkozzon.
1. Az oktatásunk nem a való életben előforduló helyzetekre készít fel, hanem csak begyakoroltat arra, hogy az iskolai dolgozatokban, versenyeken jól szerepeljenek. Ez nemcsak alsós probléma, a teljes oktatási struktúrán keresztülvonul.
2. Lehet, hogy a tempó némely gyereknél túl gyors, másoknál viszont túl lassú. Ebben nehéz megtalálni a megfelelő formát, de a sok gyakorlás, az életből vett szituációk ezen segítenek. Ld még 8as kérdés.
3. Igen. Otthoni gyakorlás nélkül nem megy. Az, hogy ez mennyire intenzív, az persze gyerekfüggő. De a szülő ebből nem "menekülhet", ez nemcsak az iskola felelőssége.
4. Ott változtattak a módszereken, itthon ez már-már istenkáromlás.
5. Nem lehet, mert már régen sem lehetett volna. Azért sem lehet, mert ma már más szituációkban kell használni az alapkészségeket is (ld. internet, fórumok :) ), ami más tanítási megközelítést is igényel. Ezenkívül ha figyelembe vesszük, hogy nem erőltetni, hanem megnyerni szeretnénk a gyereket, akkor pedig igenis figyelni kell arra, hogy neki mi a fontos. És ma már ez megváltozott.
6. Ez a tanítótól függ. Mindenkit van miért szeretni. De mivel osztályban tanulnak, a legnehezebb azt a gyereket szeretni, aki nagyon kilóg a sorból, aki nagyon más elbánást igényel(ne).
7. 10-12. Itt még lehet a gyerekekkel valamennyire külön is foglalkozni. De az sem mindegy, hogy milyen gyerekeket tesznek össze. Jó, ha változik az osztály összetétele, hogy megtanulja a gyerek kezelni az új dolgokat, új embereket, de persze kell neki vmiféle biztonság, stabilitás is. Jó, ha az idő nagy részében hasonlóan tanuló gyerekek vannak együtt, mert így jól tudnak haladni, de kell, hogy lásson más módszereket, kell, hogy meg tudja tanulni elfogadni a másikat, azt, hogy figyelni kell a másikra, meg kell várni időnként. Nem jó, ha nem épül ki a szociális figyelem.
8. Ha látja, hogy olyat tanul, ami hasznos. Amit ő is alkalmazni tud. Pl. számolás a boltban, olvasás a neten, beszélgetés a szülőkkel stb. Ha olyan módszerrel közelítik meg, ami nála működik. Nem csak vizuális, de audiális stb. eszközökkel, mozgással. Ha rugalmas vele a felnőtt társadalom és tiszteli, hogy neki is vannak igényei, amiket tiszteletben tartanak, cserébe ő is elfogad bizonyos szabályokat. Ha van beleszólása abba, hogy mi történik vele.
9. Szerintem ez nem változott.
10. Szerintem ez leginkább a szülők elvárása. Ha azt hallja, hogy a gyerek "csak" játszott az iskolában, nem nagyon fogja elhinni, hogy ezzel tanult is. A gyerekek csak a felnőttek miatt tesznek a kettő között különbséget. De nem véletlen, hogy a felnőttkori tréningek visszatérnek ehhez a formához. Ott már tudják, hogy a játékosság nem feltétetlenül komolytalan és haszontalan.
Nemcsak az oktatói réteg, de összességében a magyar társadalom fél a változtatástól és fél attól, hogy a gyerek nem tanul eleget, hogy lemarad és hogy nem nevelődik meg az iskolákban. De gondoljuk csak végig, mikor volt a magyar értelmiség fénykora, mikor volt pl. a legtöbb Nobel-díjasunk...
A nevelők korában.
Félünk attól, hogy a gyerekeknek önállóságot, tiszteletet, rugalmas és minél inkább testreszabott iskolát, otthont, környezetet nyújtsunk, mert "az eredményekért szenvedni kell". Pedig nem.
S még egy nagyon fontos dolog...
Mindenütt a kompetenciamérés a varázsszó mostanság. Igen, az lenne a cél, hogy egyönállóan logikusan gondolkodni tudó, tudását használni,kibontakoztatni és kamatoztatni képes embert neveljünk. A mérésekkel tulajdonképpen ezt a fajta képességet-készséget vizsgálják, elemzik, erre irányulnak a kérdések is. Mindemellett a tantervek olyan horribilis mennyiségű lexikális tudás elsajátíttatását is előírják, ami képtelenné is teheti (és legtöbbször teszi) a valódi kompetenciafejlesztést.
5 Nem, egyrészt a megváltozott életvitel miatt, másrészt a megváltozott követelmények miatt.
6. Ez a legnehezebb kérdés. Nem lehet egzakt módon megfogalmazni, ki a jó gyerek, ez olyan, mintha definiálnom kellene a szép, vagy a pl. lélek fogalmát. A legtöbb gyerekekkel legalább minimálisan megvan az az összhang, ami elengedhetetlen a sikerhez, tagadhatatlan, hogy van, akihez nincs kulcs, vagy nem találom. De ez nem a jó-rossz kategória, ez két személyiség dinamikus kölcsönhatása.
7. 15-nél ne legyen több. Álom…
8. Csakis a szívén keresztül. Egy alsós gyereknek nem motiváló az, ha a továbbtanulás rémével, a tanulás egyéni/társadalmi hasznosságával példálózok.
9. Nem tudok korrekt választ adni, mert csupán 7 éve tanítok.
10.Támogatom, hiszen nem a játéknak kell tartósnak lennie, felidéződnie, hanem az általa látensen megszerzett tudásnak. Ami-ebben a formában-nem reproduktív, illetve passzív lexikális tudás lesz, hanem-remélhetőleg- produktív tudássá alakul és aktiválható bárhol, bármikor.
3.Nem, ez nem feltétlenül igaz, bár tény, hogy pl. a napközi ma már nem feltétlenül tudja biztosítani a tanulás lehetőségét (összevont, több évfolyamos csoportok, 35-40 fővel...)De az bizonyos, hogy pótolhatatlan az a minta, amit a gyerek a szülőtől lát és a tanulás is hatékonyabb lehet, ha együtt végzi a gyerek és szülő.Mindemellett elszomorító, hogy erre-az otthoni tanulásra-ma ilyen nagy szükség van...
4.Nem vagyok biztos benne, hogy úrrá lettek a gondokon...
Minden szinten hiba van a rendszerben...a gyerekek ma már nem könyvekből szerzik a tudást, hanem a tv, dvd, video és internet már készen ad mindent, így az olvasás csak egy szükséges rosszá devalválódott. Néha-néha olvasunk, pl. boltban, menetrendet stb., de ma már alig van erre szükség, már keveseknél belső motiváció az olvasás-, nem csoda, ha az ingerrengetegben a gyermeknek se a motiváltsága, se az energiája nincs meg az olvasáshoz, annak gyakorlásához. Másik nagyon fontos ok, amit már korábban leírtam: 45 perces tanóra kontra feldolgozandó horribilis tananyag.
Szép estét mindenkinek!
Szépen sorjában,pontról pontra haladva elmondanám, én hogyan látom a problémát (magam is tanító ill. tanár /is/ vagyok)...
1. Ennek több összetevője van.Egyrészt azok a módszerek, amikkel ezeket a méréseket végzik, nem feltétlenül arra az oktatási rendszerre vannak kitalálva, melyek itt működnek.Másrészt nyilvánvaló,hogy mindenek felett áll az a bizonytalanság,ami az oktatásunkat jelen pillanatban jellemzi. Mást vár el az állam, mást a szülő, más ismeret megtanítását látom fontosnak én, mint tanító.
2.Nem csupán a túlfeszített tempó az ok, de nyilvánvalóan igen komoly ok ez is. Én személy szerint az első két évet csak és kizárólag olvasásgyakorlással, szövegértéssel tölteném meg,olvasástechnikát fejlesztő játékos feladatokkal. Elképesztő, hogy a mai olvasókönyvek egy órát szánnak egy olvasmány feldolgozására, ami akár 2 oldal is lehet. 45 percben kell tehát motiválni, ismételni,új ismeretet átadni és gyakorolni annak alkalmazását plusz olvasást gyakorolni.6-10 évesekkel...
Jó estét. Az én gyerekeim Mo-on kedték az iskolát, a nagyobbik 4 a kicsi 2 évet járt otthon iskolába mielőtt kikerültünk külföldre, konkrétan Angliába. Így én gyakorlatban tapasztaltam meg a két oktatási rendszer közti különbséget. Megpróbálok ezek alapján a tapasztaltatok alapján válaszolni.
1. A magyar oktatási rendszer nagyon erősen a lexikális tudás megszerzésére koncentrál, az oktatás elméleti és nem sok gyakorlati, tapasztalati tanulás van a magyar iskolákban. A magyar gyerekek nagy valószínűséggel többet tudnak elméletben mint a nyugat-európai társaik, viszont ők gyakorlatiasabbak.
2. Igen a tempó nagyon túlfeszített, egy elsősnek karácsonyra már írni, olvasni kell tudni, míg máshol akár több évet is hagynak arra hogy megtanuljanak olvasni.
3. Igen. Nagyon nagy a követelmény, az elvárás, nagyon túl vannak terhelve és szülői segítség nélkül lemaradnak.
4. Mert nem hagynak időt. Van egy séma, azt akarják ráhúzni minden gyerekre, a tanárok nagy része nem képes felismeri pl. a diszlexiás, diszgráfiás gyerekeket, mindenkinél ugyanazt a tempót diktálják, holott minden gyereknek a saját tempójában kellene haladni.
5. Nem, nem lehet úgy tanítani. Be kell vonni új eszközöket, új módszereket amik megkönnyítik a gyerek számára a tanulást.
6. Aki vigyázban ül, aki gyöngybetűkkel ír, aki stréber, aki picit is kilóg a sorból akár pozitív akár negatív irányba az már nem "jó" gyerek.
7. Max. 15, de inkább 12.
8. Élvezetessé kell tenni számára, érdekessé. Bevonni őt a tanulás folyamatába. Meg kell tanítani gondolkodni. Nem száraz kész tananyagot kell a fejébe nyomni. Semmi értelme, el fogja felejteni.
9. Van amiben túlságosan is (mobiltelefon, internethasználat) és van amiben egyáltalán nem (önálló tanulás, itt a nagyobbakra gondolok nem az elsősökre)
10. Igen, mindenképpen. Lehetőleg minél több interaktív segédeszköz bevonásával.
Nekem egy negyedikes és egy nyolcadikos gyerekem van. A tapasztalatimat szeretném elmondani szülőként.
1. Szerintem a felmérések logikára és gyakorlatias gondolkozásra épülnek, a tanítási módszer nem. A gyerekek nagy része tudja a szabályokat oda-vissza, de mit, hol és miért kell alkalmazni azt nem. Nincs idő az órákon megbeszélni, megvitatni a tanultakat.
2. Egyrészt a tempó. Néhány gyerek hamar megtanul olvasni, de könyörgöm a gyengébb képességűeknek vagy csak simán lassabb gyerekeknek miért hozzájuk kell alkalmazkodniuk. Másrészt a módszer sem tökéletes, sőt néhány olvasókönyv rémisztő.
3. Mindkét gyerekemnek sokat segítettem alsóban, igényelték is. Sőt a tanító néni is a szülők segítségét kérte. Nem hiszem, hogy ez így helyes. Mondjuk voltak olyan feladatok is amin nekem is gondolkozni kellett" alsóban?". Viszont így a gyerekeimnek volt idejük gyakorolni is, amire ügye a suliban nincs.
4. Nem ismerem az ottani módszereket.
5. Ha végig gondoljuk a mi gyerekeink jobban ismerik a gépesített világot mint mi. Lehet, hogy más rugóra jár az agyuk? Nem vagyok tudós, ezt a kérdést eldönteni, de próbálkozni kéne más módszerekkel szerintem.
6. Nekünk szerencsénk volt a tanító nénikkel. Viszont sok ismerősömtől hallottam hamar leírnak egy-egy gyereket.
A hülye vagy fiam az "ösztönzés?". Tisztelet a kivételnek!
! !
Sok gyerek köt ki nevelési tanácsadóban tanulási, magatartási problémával. Régen is volt ilyen mégse kellett mindenkinek pszihológus. Idő sincs rá, a felelőség is lekerül a tanárról. Nem velem van a baj, a gyerekkel alapon. Tudom, hogy sok a hátrányos helyzetű gyerek is, de én teljesen normális gyerekükkel foglalkozó szülőkről tudok akik ebben a cipőben járnak.
7. Max:20
8. A velük született tudásszomj, érdeklődés fenntartásával. Nem a lexikális tudás magoltatásával.
9. Ha a gondolkodásukra értjük szerintem igen. Egyébként pedig változó, akinek sokat dolgoznak a szülei kénytelen hamar önállónak lenni, van akinek mindent elé raknak nincs ideje önállósodni és van akit korának megfelelően tanítanak a szülei önállósodni.
10. Támogatom, születésünktől így tanuljuk a világot.
Végezetül a tanárok nagy részét tisztelem becsülöm a munkájuk miatt lén egy nap alatt kiakadnék és tudom ők sem így szeretnének tanítani mert szerintük sem megfelelő a módszer.
Sajnos akik kitalálják a tanmenetet, a tankönyveket szerintem nem sokat tanítottak és gyereket se sokat láttak.
Szerintem két véglet van. Nagyon sokan vannak a pályán, akik elhivatottságból végzik a dolgukat. Annyi fizetésért, amennyit kapnak, és annyi megbecsülésért máshogy nem nagyon lehet, csak elhivatottságból....
A másik véglet azért tanít, mert másra még úgy sem lenne jó..... Ezek kiszűrésére lenne jó egy független és jól működő tanfelügyeleti rendszer. Hasonlóan, mint anno régen, csak függetlenebb módon. Pl. nem jelentem be napokkal előre, hogy jövök órát látogatni..... Max. két órával előbb. Esetleg.
Nálunk volt eszköz a suliban, EU-s pénzből. Azt hiszed használta valaki???
Ha én nem kapcsoltam be a gépet, akkor még májusban is azt kérte, hogy erősítsem meg a decemberi dátumváltást. Pedig projektor is volt hozzá, meg minden. Miután rájöttek, hogy én tudok vele dolgozni, alig adtak órát a nyelvi terembe. (mert ugye interaktív nyelvoktató CD-Rom-mal dolgozni német órán az borzasztó....miért nem elég a kréta???) Az internet mumus volt, a gyerekek teljesen le voltak tiltva róla.
Némely iskolában a hozzáállás katasztrófa!
Még ha pénz lenne, akkor is!
1: túl sok felesleges dolgot tanulnak. Hasznosabb lenne a hétköznapi dolgokról tanulni, mint pl. történelemből azt is tudni, hogy mikor botlott meg Mátyás király egy kiálló fagyökérben.
2. Igen. Minek kell egy elsősnek karácsonyra olvasnia? Tanulják meg lassabban, több idő alatt, de a tudás legyen biztos.
3. Szerintem ez nem feltétlenül igaz. Önállóbbak, ha egyedül tanulnak, de néha kell a segítség is.
4. Azzal, hogy évek óta ugyanúgy tanítják az olvasást, azzal az elavult, rohanós módszerrel.
5. Nem lehet ugyanúgy tanítani. Ahogy változnak az évek, úgy változnak a módszerek is.
6. Az első kérdésre nem tudok válaszolni. A jó gyerek: szorgalmas, érdeklődő, tisztelettudó. Az utóbbbit manapság már nem tanítják meg a szülők a gyerekeiknek...
7. Szerintem 10-12 gyerek az ideális. Így mindenkire több figyelem jut.
8. Vonzóvá kell tenni. Ne legyen száraz könyv-tanítás, hanem változatos legyen, pl. vetítés, gyerekek bevonása a tanulásba különféle feladatokkal. Ne csak üljenek a padban.
9. Ezt nem tudom, nincs ekkora ismerős kisgyerekem.
10. Mindenképpen támogatom a kezdeményezést.
Semmi baj, tudom én, hogy nem általánosítás!
El vagyunk ám keseredve mi is nagyon, folyton kihúzzák a lábunk alól a talajt, lassan nincs semmi eszköz a kezünkben.
A folyton emlegetett mérések eredményeinek értelmezésével is rengeteg a probléma. Valóban szükség van az egész rendszer reformálására, de nekem átgondolatlannak és kapkodósnak, felszínesnek tűnnek az intézkedések:
- integrált oktatás: van olyan osztály, ahová integráltunk 4-5 "diszes" gyerket, vagy magatartás-, figyelemzeverosat, stb. Csakhogy ezek kezelésére minket senki nem készített fel, szakember, fejlesztő, pszichológus kellene minden iskolába (sokkal több)
- digitális táblák: még a témazárókat sem fénymásolhatom, mert nincs pénz, ezen kívül nagyon sok eszközre lenne szükség, de miből?
- pályakezdők fizetésének növelése: miért nem a gyakorlott, kiváló pedagógusokat ösztönzik? Vagy legalább elismerik...
Ezen kívül még van egy csomó minden, de ma ennyire futotta az energiáimból...