Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nok Lapja vita az oktatásról
Létrehozva: 2008. március 6. 14:52
Szervusztok,
Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? Lehet, hogy naiv kérdések, de a Nők Lapja valódi vitát szeretne belőlük. Beszéljük meg, mi a helyzet a magyar oktatásban! Mi történik a hatévesekkel, mi változik meg bennük, mire eljutnak az érettségiig?
Első körben 10 kérdésben kérjük ki a véleményetek itt, a Nők Lapja Cafén. Ezek a kérdések elsősorban az alsó tagozatosokról szólnak, de később természetesen az idősebb gyerekekkel is foglalkozunk majd. Hozzászólásaitokat időről időre idézzük majd a nyomtatott lapban is.
Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, bármelyik kérdésre vonatkozzék is az. Annyi lenne a kérésünk, hogy a kommenteket kezdjétek azzal a számmal, amelyik kérdésre válaszoltok.
Előre is köszönjük,
Kertész Gábor
Nők Lapja
Csak akkor most már azt szeretném tudni, hogy mi van azzal a sok kétkezi munkással otthon, aki azzal kezdi a munkanapját, hogy befordul a kocsmába egy felesre, aztán folytatja a munkahelyén is, a munkáját úgy látja el, ahogy, meg úgy áll hozzá, hogy más is hozzáférjen, munka után ismét kocsma, aztán este otthon lerendezi a csládot is???? Ők milyen iskolába jártak, és miért nem volt eredményes a nevelés az ő esetükben?
Sok ilyen van - ez biztos!
Mindezzel csak azt akartam mondani, hogy léhűtő van itt is, ott is, oktatástól függetlenül!
u.i.: Amit meg nem írtál, nem mondtál, azt bocsi, visszaszívom!
ja, középiskolai tanár vagyok a diploma megnevezése szerint, általánosban is jobbára a felsősöket tanítottam.
az előzőhöz van egy példám még (hogy nem érdekel, akkor nem csinálom) a múltkor hittanon helyettesítettem, összevissza 6 gyerek volt, 4 fiú, két lány. a fiúk egyik se volt hajlandó semmit se csinálni, mondván,h. kit érdekel a mai világban a hittan (annyira nem is vallásos rész volt, a húsvétről volt szó, mi történt akkor, miért Good Friday nagypéntek, stb. szóval inkább kultúrális. mondtam is nekik, h. ne csak azt nézze,h. hittan, tájékozottságról, információról van szó.
de csak kötötte az ebet a karóhoz, h. kit érdekel a hittan a mai világban. pedig pár hét múlva vizsga, és ez kötelező vlt neki. mondtam neki,h. akkor is kell csinálni dolgokat, ha nem akarja, a legjobb munkahelyen is. gyerek: neki szuper munkahelye lesz, nem lesznek nem kedvelt feladatai. mire odaszólt neki az egyk kislány, h. "ahhoz, h. jó munkahelyed legyen, először el kell végezni az iskolát."
egyébként a betegek/fogyatékosok/nem angol anyanyelvűek integrálását tényleg jól csinálják. (bár nem sok ilyen gyerekkel találkoztam még a normál sulikban, de néhány volt.)
igen, de pont ezért késnek, lazáznak,stb. mert nem szoktak hozzá, nem? tehát, a suliban ahhoz szoktak hozzá, h. nincs következménye, aztán meglepődnek, mikor a munkahelyen meg nem értékelik.
szóval, mint mondtam, én középiskolákban dolgozom , az általánosról csak speciális iskolában van itt tapasztalatom, de az meg más. (egyébként, érdekes, hogy otthon általánosban dolgoztam, és a nagyobbakkal tudtam jobban bánni, a 13-14 évesekkel, itt meg úgy érzem, a kicsik sokkal szófogadóbbak, megcsinálják a feladatokat. a 14 évesek már nem.)
lehet, h. pont az itt a baj,h. ugyanazt akarják ráhúzni a nagyokra, mint a kicsikre, nem? olvasgattam máshol is, és úgy tűnik,h. az általánossal itt meg vannak elégedve, a középiskolával meg egyáltalán nem.
azt én is utáltam, mikor irodában dolgoztam, és 8 órát bent kellett ülnöm, mikor 2-3 óra alatt el lehetett végezni (főleg, mikor már órák óta nem csinált az ember semmit, aztán munkaidő vége előtt 2 perccel jut eszébe a főnöknek,h. csinálj meg vmit sürgősen, persze egy félórás munkát).
mobiltelefon itt nemhogy engedélyezett, hanem beviszik órára, zenét hallgatnak rajta, sms-t írnak,és meglepődnek,hogy elveszem.
és nem azt mondom,h. nincs önálló munka, hanem hogy önálló tanulás nincs, úgymint tudjál valamiről úgy beszélni, h. nem a könyvben keresed meg hozzá az információt.
a többire: 3 éve lakom külföldön, de két évig teljesen mást csináltam (mozgássérült otthonban dolgoztam), nincs gyerekem, viszont tanár vagyok, otthon is dolgoztam tanárként, meg itt is.
egyébként még valami: ez is egy Nők lapja cikkben volt, mikor egy tanár panaszolta, h. sok szülő azt hiszi,h. ő jobban tudja, a tanár a hülye, stb. (ahogy ő írta: a mi munkánkhoz mindenki ért, mindenki el tudná látni, azt gondolják).
csak be kéne őket dobni egy csapat gyerek/tini közé, aztán nézegetnének. nem könnyű munka, nehogy azt higgye valaki.
A férjem fizikai munkásokat vesz fel dolgozni, és elég gyakran kirúgja őket, mert késnek, lazáznak, húzzák az időt stb. Szóval van következménye annak, ha nem látják el rendesen a feladatukat! (Legközelebb vagy igyekezni fog az illető, vagy link alak, de ilyen létezik a világon mindenfele!)
Ugyanakkor, megmondom őszintén, otthon nekem olyan munkám volt, hogy kb. 2 nap alatt megcsináltam a havit! A többi időhúzás volt, lazázás stb. Semmi következménye nem volt! (Irodában dolgoztam, ingyom-bingyom cifra nevű munkatársként!) És nem én voltam az egyetlen, és ma is tartom a kapcsolatot a volt kolleginákkal, a helyzet semmiben sem változott!
Valahol, valami nagyon nincs összehangolva....
Aztán meg, nehogy már csak projekt munkából álljon itt ki minden a suliban, van itt is önálló munka is bőven! És igen, az is van, hogy, ha valaki gyorsabb az átlagnál, vagy jobb benne, plusz feladatokkal látják el! Nem kell sarkítani, meg szélsőségekbe csapni, itt sincs csupa hülye, meg otthon sem csupa okostojás mindenki!
Különben meg mi a lényeg? A lényeg-lényege az egésznek? Az oktatásnak, tanulásnak....
Pedagógusnak vagy születik az ember, vagy...semmi.
finomítani lehet a dolgokon persze,de akinek alapvetően nincs tehetsége,az hiába tanul tanuláselméletet.Itt jön az, hogy komolyan kellene szelektálni atanárképzőkön a gyakorlatok és pszichológiai alkalmasság alapján.De mostanáig az a helyzet, hogy a ped.fősikolák örülnek,ha valaki arra téved,nem pedig, hogy kirúgják.
Helló!
Azért beszélek általánosról, mert a vitakör arról szól! A nagyobbik fiam 9.-es, a középső 6.-os, a kicsi 3 és fél éves! A nagy fiam járt otthon iskolába 4. osztályig, aztán itt folytatta! Tegnap voltam szülöin a két fiúnak, 1 óra alatt 8 tanárral beszéltem. (Otthon 2 óra alatt hallgatom a semmit az osztálypénzról szülőin), és megtudtam mindkét fiúról azt, amit meg kellett tudnom, lényegretörően, mellébeszélés nélkül. Megmutatták a tesztet, amit írtak, beszéltünk a magatartásukról, és négyszemközt zajlott az osszes beszélgetés! Pl. ez tetszik még az itteni rendszerben!
Arra nem válaszoltál, hogy van-e saját gyereked? És arra sem, hogy mióta dolgozol külföldön?
Ami a betanított munkás jó életét illeti, igen, szerencsésebb helyre született, de amellett nem is érzi cikinek, hogy ebből él meg! És úgy őszintén, egyik országban sem csak diplomások dolgoznak, a fizikai munkásokra ugyanolyan szükség van, sőt! És miért ne keresnének elég jól ahhoz, hogy eltartsák a családjukat? (Remélhetőleg azért a jó vállalkozók otthon is jól keresnek....)
Sminkelni itt is sminkelnek a lányok (de ezt én is megtettem már 8. osztályban
, hagyták!), viszont pl. sem mobiltelefont, semmi egyéb elektronikai kütyüt nem szabad vinni az iskolába! 
Otthon meg 4.-es volt a kisfiam és tiszta ciki volt, hogy neki még nincs mobilja..... Most nem arról van szó, hogy megengedhetem magamnak, vagy nem! Itt a suliban az irodából, a rendes vezetékes telefonról bármikor felhívhat a gyerek, ha valami mondanivalója van!
A többire meg azt mondanám, hogy van olyan gyümölcs, ami később érik be!
Loveeyes! Örülök, hogy jól sült el a nagylányod visszailleszkedése! Az tény és való, hogy leginkább a tanáron múlik minden!
Szia!
Ez ugyan nem igazán statisztika, de egy link arról, hogyan szerepeltek a magyar 4. osztályosok szövegértésből. Frissebbet nem találtam.
http://www.mno.hu/portal/529964
htt p://www.fn.hu/belfold/20071129/szovegertesbol_otodik_helyen_ negyedikeseink/
Ha nem sikerülne megnyitni, itt a cikkek eleje:
"Szövegértésből ötödik helyen a negyedikeseink
A 2006-ban, a negyedik osztályos általános iskolás diákok körében elvégzett felmérésben csupán négyen előzték meg Magyarországot. A javulás az előző öt évvel ezelőtti vizsgálathoz képest szignifikáns, Magyarország nyolc ponttal jobb eredményt ért el – hangsúlyozta a miniszter.
A PIRLS-vizsgálaton ennél jobban csak Oroszország, Hongkong, Luxemburg és Kanadából Alberta tartomány szerepelt. Hasonló eredményt produkált a felmérésen 10 oktatási rendszer, többek között Szingapúr, Olaszország, Svédország, Németország és Hollandia.
Gyengébben szerepelt 30 oktatási rendszer, köztük az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Spanyolország, Ausztria és Románia."
Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy ez a hír kevesebb publicitást kapott, mint a PISA mérések eredményei.
A lényeg szerintem is a tanítón van. Ilyen iskolarendszer, meg olyan, mindenhol kifoghat egy aranyos tanító nénit, de kifoghat olyat is, akivel nem szimpatizál.
Aztán hazajöttünk, nem azért mert nem tetszett kint, és a lányom bekerült a magyar 3. osztályba. Hát végigszenvedtük a 3.at, nem ám mert olyan nehéz volt, lelkileg viselte meg, ennek hatására a tartós betegsége is előtérbe került, állandó rosszullétek korház, utált iskolába járni, kiderült pszichésen beteg, pánik. A tanítónője kedves volt, de alig tudta kezelni az osztályt. Visszakerült a lányom egy olyan közegbe ahol csúfolták a betegsége miatt, pedig nem látszik rajta, cukorbeteg, ahol megint jött a gazdag gyerek csoró gyerek játszma. Elvégezte kínszenvedve, kitűnő eredménnyel, amit nem érdemelt meg. Nagyon sok hiányossága volt, pl nem értette az olvasott szövegeket, gyöngyörűen olvasott, hangsúlyozva, de ha megkérdeztem miről szólt, azt sem tudta milyen állatok szerepeltek benne, annyira kínosan arra ügyelt, hogy jól olvasson. A matekben mindig zseni volt, azzal most sem volt baj, de a helyesírása pocsék volt, hiába a jó jegyek..Úgy döntöttem nem engedem 4. osztályba. Mert hiányosak voltak az alapjai, és ha nem is 4.-ben de később ez gondot okozott volna, ha mondjuk pont suliválasztás előtt rontja le a jegyeit. Mivel ismét költöztünk, és suliváltás benne volt, hát tanárt kerestem. És ajánlottak egy tanárnőt. Megnéztem magamnak, és tudtam, ha ez a nő nem szeretetti meg vele a sulit, akkor senki nem képes rá.
Úgyhogy ismét 3os lett, aminek eleinte nem örült, de megértette. Mivel ő jó eredménnyel végezte már el a 3.at kérelmeznem kellett, hogy újrajárja. Korban nem jelentett gondot, mivel ő 6 évesen kezdte a sulit. Első napunk ismét korházzal indult, annyira félt. Ezt én megbeszéltem a tanárral. Végül most ismét olyan szívesen jár suliba, mint Dublinban. Újra kinyílt, ez a tanárnő egy istennő. A lányom kitűnő tanuló, immár megérdemelten, aktív az orákon, folyton szorgalmi feladatokat csinál, az egész osztály rajong a nőért, annyira, hogy alig várják vége legyen a szünetnek. És ez a nő nagyon liberális módszerekkel dolgozik, és mégis ők nyernek minden versenyt! Tarolnak, tele vannak önbizalommal, szeretnek tanulni. Annyit mondok, hogy a tanárnő az osztályfönőki órán tanulni tanítja a gyerekeket, hogy felismerje mindenki neki melyik tanulási módszer jön be, ez már sokat elárul róla.
Újra boldog vagyok, nem gondoltam volna, hogy itthon is találok ilyen lelkes és szívből tanító tanárt. Akinek nincs szüksége nevelési eszközökre, mert a gyerekek annyira szeretik, hogy szeretnék ha büszke lenne rájuk.
És még egy fontos dolog, első osztályban a tanár másról sem dumált csak a gyerek betegségéről, a többiek előtt, hát ez nem segített szegénynek. Dublinban ebből nem volt gond, sőt. Ugyanez van most is, a tanárnő elmesélte az osztálynak, hogy a lányom beteg, és mit jelent ez, de ettől még nem más. És érdekes itt nem jelent problémát, hogy ebédnél szúrnia kell magát. Mostanra már orvosi szoba is lett, ahol elrendezheti ezt.
Nem rajongok a hagyományos iskolarendszerért, ez a legerősebb suli a környéken, mégis van itt olyan tanár aki másképp csinálja, de mivel igen sikeres, elfogadják az iskolavezetők.
A kisebbikem most lett itthon iskoláskorú. De ő még nem elég érett, nem kell szakember hogy lássam. Vele még sokat fogok szenvedni, nagyon művészlélek, kis zseni abban ami érdekli, de önállóságban még sehol sincs, és ami nem érdekli az nagyon nem. Ismeri a naprendszert, a Föld keletkezését, az állatokat, folyton ismeretterjesztő könyveket kér, de nem képes parancsokat végrehajtani. Nem tudom még hova fogom iratni, őt tönkretenné egy hagyományos suli, az alternatív iskolákat, meg túl szabadelvűnek tartom. Egyelőre egy művésszakon gondolkodom, de ha valamit sikerült megtanulni a tapasztalatokból, hogy nem az iskolán múlik, nem az országon, hanem magán a tanáron.
Kívánom hogy sok sok olyan tanár legyen amilyen a nagylányom tanítónője, akkor több lenne az elégedett, boldog diák, aki szeret tanulni és iskolába járni, nem csak muszájból megy.
Érdekes a téma. Két kislány anyukája vagyok, jelenleg itthon, de másfél éve még Dublinban éltünk, és a nagyobbik lányom ott volt másodikos és elkezdte a harmadik osztályt, a kicsi meg fél évet járt preschoolba. A tapasztalatom tehát itt is ott is megvan.
Amikor itthon elkezdte az első osztályt, kifogtunk egy igazán szigorú tanítónőt, akinek elképesztő elvárásai voltak, rengeteg volt a házi, még a napközi utánra is, utált suliba járni, és nem csodáltam.
A másodikat már Dublinban kezdte, és bár semmit nem beszélt angolul, jó a nyelvérzéke és külön tanárt kapott, akivel 2 hónap alatt úgy megtanult angolul, hogy már nem kellett különtanár vizsgázhatott a többiekkel. A tanítónőt meglátva kétségbeestem. 23 éves kis fiatal lányka, gondoltam te jó ég, mit tud ez a tanításról, hát kellemes csalódás volt. A gyerekek imádták, nem volt verekedés, nem volt szofogadatlanság, a gyerekek egyszerűen a tanár kedvében akartak járni, annyira szerették, ezért visszafogták magukat. A projectek és a nyitottabb emberek, az én nagyon zárkozott kislányomat kinyították, önbizalma lett, egyedül kelt és öltözött, pakolt be, úgy sietett az iskolába. Csoda történt a lányommal. Aktív lett a korábban passzív gyerekem. Elmondani nem tudom milyen jó érzés volt végre elégedetnek látni és boldognak, vagyis gyereknek! Kiemelkedően jól tanult, ezért neki más feladatokat adott a tanár, így figyelve arra, hogy a jobbak se unatkozzanak. Egyenruha kötelező volt, és a mai napig visszasírom, nagyon előnyősnek tartom, egyrészt nem a saját ruháját koptatja, és tényleg egyenrangúságot jelent! Nincs villogás, az iskola tanulóhely, nem pedig divatkifutó. A kicsiknél ez nagyon bejött, nem anyagiak és menőség alapján választottak barátokat, hanem tulajdonságok alapján. És nem voltak faji gondok sem. Annyiféle nemzetiség jár egy osztályba, hogy a gyerekeknek nem újdonság.
3. osztálytól keményedtek a tantárgyak, több volt a lecke és nehezebb, de nem jelentett gondot, néha le kellett ülni vele.
A kisebbikem akkor kezdte az iskolát, de az inkább oviszerű volt.
Én teljesen elégedett voltam a kinti sulirendszerrel, legalábbis az alsóssal. Nem tudom mik a követelmények később, de azt én is aláírom, hogy találkoztam pár olyan felnőttel aki elég hiányos volt nyelvtanban. Csak egy példa: buszmegállóban, 15 percig azon tanakodtak, egyre többen beszállva, hogy kell betűzni a Congratulation szót, valaki rá akarta írni egy képeslapra, de belezavarodott, és végül nem bírtam hallgatni a sok hülyeséget, és lebetűztem én nekik. Ezen kissé meglepődtem bevallom.
Sziasztok!
Nálunk be akarták tiltani a sminket, de nem lehetett, mert személyiségi jogai vannak a lányoknak.
Az ékszert sem tudtuk megszabni, csak a tesi óürán lehet, mert ott veszélyes!
hogy ne csak a műveltségről beszéljünk. ezt is írtam lejjebb: a szerinted szuper oktatási rendszer eredményeképp a munkaadók panaszkodnak, h. az állásra pályázó nem tud írni-olvasni (nem érti meg az utasításokat, és az egy betanított munkásnál is kell,hogy pl. mi a teendő tűz esetén), nem tudja értelmezni a szerződését (aztán meglepődik, ha vmi szerinte méltánytalanság éri), nem ér be pontosan a munkahelyére, nem teljesíti a feladatait, pont azért, mert az iskolában hozzászokott ahhoz,h. csak azt kell megcsinálnia, ami érdekli, és nincs következménye, ha nem csinálta meg a feladatát. márpedig az álommunkahelyén is lesznek olyan feladatok, amelyeket nem fog szeretni.
a másik, hogy te itt az általánosról beszélsz, ott én nem voltam, viszont kíváncsi vagyok, hogy majd akkor is ennyire elégedett leszel-e, mikor középiskolás lesz a gyereked.
egyébként, ahogy vki azt írta egy másik fórumon az angol oktatási rendszerről,h. a gyenge, stressz nem tűrő gyereknek ideális, de a tehetségesekkel már nem tudnak mit kezdeni. utóbbiban viszont nincs tapasztalatom, mivel supplyként én sok helyre járok, meg nem is a saját tárgyamban, szóval nem tudom így megállapítani, h. mit csinálnak az átlagon felüli képességű gyerekkel.
(amúgy én pl halálra untam volna a folytonos projectmunkákat, kreatívkodást.)
viszont amit úgy általában kérnek tőlük,nem valami sok, és ahogy írtam, a tanárok is panaszkodnak, h. a diákok egy egyszerű utasítást (értsd,keresd meg a választ a szövegben) nem értenek meg. ahogy egyik kolléga mondta: én meg azt nem értem, h. mit nem értesz...
ja, a jövő héten 2,5 napra egy olyan suliba megyek, ami az eddigiekhez képest sokkal jobbnak ígérkezik, majd tudósítok, hogy ott hogyan tanulnak.
az előbb válaszoltam erre,és nem jelent meg.
te figyelj, nem engem zavarnak a hosszú órák, tanítási szempontból nem jó a gyereknek.....szerinted mekkora felháborodást szülne, ha otthon bevezetnék, hogy legyenek 60-80 perces órák? középiskola itt 11 évesen kezdődik, nekik még bőven sok. a 60 perc is. (általánosban nem voltam, ott nem tudom, milyen hosszúak, csak autistáknál, ők meg néha 5 percig se tudnak figyelni, ott más rendszer volt)
mellesleg, a nyári szünet rövidségéhez elfelejtetted hozzátenni,h. év közben viszont lépten-nyomon szünet van, szinte egy teljes hónapot sose járnak végig. szeptembern iskola, okt. egy hét szünet, megint suli, két hét karácsonyi szünet, jan. elejétől iskola, februárban megint egy hét szünet, húsvét, áprilisban megint két hét tavaszi szünet, májusban megint egy hét, július közepétől nyári szünet.
és megint mondom,h. nem 8 éves gyerek tudását hasonlítom külföldi egyetemet végzettével, hanem mondom 15 évesekét a másik 15 évesével. (pl. ahogy írtam, a perzsa diák tájékozottabb volt. és miért? mert otthon tanulta...ő mondta)
az egyenruhához akartam mondani még valamit: azzal én is egyetértek, h. nem tudják kiközösíteni egymást ruha miatt.
viszont, az már vicces,h . ezt megszabják, meg hogy milyen ékszer lehet, stb. viszont úgy ki vannak sminkelve a középiskolában a lányok,h. simán megállnák a helyüket az utcasarkon. fura, h. ezt nem szabályozzák, egy kiló vakolat van rajtuk,és már a 12 éveseken is.
nem egészen a magyar értelmiségieket hasonlítom össze az átlag angollal. egy ideje egyetemet végzettek közt dolgozom. mondom,h.egyik helyen,ahol asszisztens voltam, a tanár kérdezte tőlem,hogy is kell leírni a szavakat. jó, nem sokat, de akkor is fura.
grammar school? letöltöttem a listát a város sulijairól. kb. 100 ezer lakosú város, egy darab grammar school nem akadt, mind comprehensive. és akármerre jártam/járok/küldenek, mind comprehensive. magánban még nem voltam.
a 10 éveseket kérdezzük meg: mondom, középiskolákban dolgozom, 11-16-ig, és la legtöbbször a nagyokkal voltam. nem a 10 évesekkel. mellesleg, az mekkora tudás, ha már itt tartunk,h 15 évesen a feladat az, h. a betűrengetegben (szókereső rejtvényben) keresd meg az adott szavakat, és mondani kell neki, h. pl. úgy találod meg őket, h. kiválasztasz egy szót, a betűrengetegben megkeresed az első betűjét, és megnézed, h. van-e valamelyik irányban a következő betűje, stb. lépésről lépésre le kell vezetni,és ezek nem kicsik.
egyébként az olvasással kapcsolatban én is akartam írni, h. a nyelvet is figyelembe kéne venni, mármint a különbözőségeit, és nem úgy állítani össze a statisztikákat, h. a magyar gyerek hogy olvas, meg az angol.
és még egy:nem él meg egy iskolázatlan ember itt kényelmesen, mert elég volt a tudása, hanem mert egy betanított munkára is kap annyit,h. elég legyen (már, ha nem pazarolnák el sokan, kocsmára, cigire, stb.)
Helló
Itt minden iskolának más-más egyenruhája van (szín, embléma). Nem is maga az egyenruha gyönyörűsége miatt tetszik, hanem az elv
Nem azt nézik, hogy adidas, keyo, kínai vagy mire futja, kinézetre egyformák, mind a bizonyos iskola tagjai, képviselői, és ezzel még az iskola hírnevére is vigyáznak!
Nővérem otthon két lányt ruháztatott kamasz korban, hát valami katasztrófa volt a helyzet
Tömören, röviden: az iskola nem divatbemutató hely
Zina, én is Veled - én is gondoltam, csak már nem írtam le, hogy Animacs a magyar értelmiségieket hasonlítja az átlag angol populációval, nem éppen igazságosan. És a bonyhádi példához azt is hozzátehetjük, hogy BÁRMELY érettségizett magyar felnőttet megkérdezhetünk, mi pontosan a különbség Nagy-Britannia és az Egyesült Királyság között, többségük szerintem nem tudna rá válaszolni. Vagy hogy Wales-ben angolul beszélnek-e.
Másrészt menjen el egy Grammar School-ba vagy ott végzett értelmiségiekkel beszélgessen, ők majd fognak tudni helyesen írni és beszélni.
(Priviben megkérdezhetlek, miért tetszik az egyenruha? Nekem most megy Reception Class-ba a kislányom ősztől és előre ezen vagyok kiakadva, hogy egyenruhában kell menni. :-))) Amúgy ahova most oviba jár, viszonylag egészségesen főznek, nem adnak nekik szemetet.)
Valószínű, hogy NEM úgy kéne csinálni a dolgokat, mint a finn kolléganő teszi....
A finn gyerek finn, az angol meg angol. Más a nyelv, a temperamentum, a kulturális háttér.
Két párhuzamos osztályban nem tudom ugyanúgy tanítani ugyanazt az anyagot. Már készülni is másképp kell rá. Akkor két országban hogy lehetne már azonos módszerekkel dolgozni?? Megmondom, sehogy.
Ez nagyon gáz pl. a nyelvoktatásban. Most az a menő, hogy az angol könyvekhez hasonló német könyveket gyártanak. Klassz kis mondatokkal és egyebekkel. Aha....klassz. Az, hogy a német nyelv totálisan más, mint az angol és NEM LEHETne ugyanúgy tanítani, tök mindegy. Ezt az apró tényt nem veszik figyelembe a tankönyvírók. (tisztelet a kivételnek)
A tanulási technikákat az iskolának és a tanároknak kell megtanítani. Vagy kellene.... Van egy tantárgy a főiskolán, az a címe, hogy "Tanítás és tanuláselmélet". Sajnos a főiskolások nagy százaléka tojik rá és a tanárok sem verik le a hallgatókon igazán az anyagát, pedig alap. Lenne.
Nagyon szorosan hozzátartozik a módszertanhoz, de nem azonos vele.
Én is éreztem ilyesmit, "az elején", de ahogy telik az idő nekem megvilágosodott miért is van ez így? Egy angolszász űrlapot kitöltve pl az az ember érzése, hogy ugyanazt megkérdezik 20-szor! Lehet, hogy ez így igaz is, erre azért van szükség, mert elképzelhető, hogy az ember "mellébeszél", és ilyenkor bármily hihetetlen, de kibújik a szög a zsákból! Ráadásul Anglia is olyan, hogy nagyon sok a bevándorló, rengeteg akcentus létezik, sokféle kultúrális háttér, nagyon könnyen félre lehet értelmezni mindent! Ezért fontos a betűzés, a rákérdezés, az ismétlés. (Otthon fura lenne, ha a: lakhely? Petőfi utca 3. Hogyan kell ezt leírni? Lebetűzné? - jellegű párbeszéd lezajlana egy hivatalban....)
Aztán, ha valaki odaír valamit a papírjára, az vagy igaz, vagy nem. Vagy azt jelenti, vagy nem. Megkérdezik! Akkor lehet valami biztos, ha megkérdezték, és az illető válaszolt rá! Lehet, hogy valaki odahamisított neki valamit, és a 80. rákérdezésnél összekeveri az illető
Komolyan, a hazugság így működik, és ez nagyon jó módszer a lefülelésre!
Mióta élsz külföldön? Van-e gyereked? Járattad-e iskolába Magyarországon? És külföldön? Sok ilyen vélemény van itt, akinek a gyereke itt is ott is tanult! Ami egy felnőttnek a gyerekkorában történt, meg ami a saját gyerekével történik - két különböző dolog, majd megtapasztalod te is, ha netán még nem!
Én is furának tartottam a 4-5 évesen kezdeni az iskolát.... De végülis otthon a 7-8 éves ovódásokat még delente kínozzák, hogy aludjon az oviban, pedig neki arra már nincs szüksége..... Itt az első iskolaévek meg pont arra jók, hogy LASSAN tudjanak haladni az anyaggal, legyen ideje leülepedni a tudásnak. Az első év amúgy is preschool, jóformán köze nincs a tanuláshoz, és ez ugye nem baj azért 5 évesen? Viszont az iskola közege már megfelelőbb, mint egy ovi.
Javaslatom: menjünk be pl. Bonyhádon egy általános iskola 4. osztályába, és kérdezzük meg hogy is van Nagy-Británia, kik tartoznak oda, és ők hova tartoznak, és mik a fővárosok? És Kenyával mi a helyzet? Irán-Irak-Afganisztán? Kik a perzsák? Hol élnek? Mindenki tudni fogja? Tuti biztos? (bocs a bonyhádiaktól, csak azért mondtam, hogy egy kisváros legyen megemlítve....)
Aztán kérdezzünk meg egy felnőtt szakmunkást is, aki mondjuk kőműves, hogy tudja-e? Kíváncsi lennék az eredményre! Mindenhol van képzettebb réteg, meg kevésbbé képzett, a legjobb az, amikor egy 8 éves külföldi gyerek tudását összehasonlítanak egy magyarországi egyetemet végzettével
Másik szempont: hasonlítsunk össze egy külföldi kőművest egy magyarral! Nem anyagilag, sajnos az egyértelmű, hogy ki keres jobban
, hanem tudásilag, önbizalomilag, valahogy úgy, hogy ki boldogabb? Szerintem általános műveltségben ugyanazon a szinten vannak! CSak a külföldi nem érzi magát rosszul attól, hogy nem annyira művelt, míg a magyar, szegény, tele van kisebbrendűségi érzéssel és szégyenérzettel, hogy ő csak egy szimpla kőműves, mert buta volt az iskolában és nem tanult eleget! (Most meg a kőművesektől bocs, csak egy kétkezi szakmát akartam érzékeltetni, ennyi erővel mondhattam volna az útépítőket is, vagy bárkit!)
Szóval, ha az volna a cél, hogy boldog egyének legyenek a társadalmunkban, akkor nem kéne őket már az iskolában agyonvágni önbizalmilag!
Szerintem a kőműveseknek semmi szükségük nincs a marha nagy műveltségre, és valahogy úgy kéne beállítani, hogy azért lettek kőművesek, mert ezt szeretik csinálni, és ehhez értenek, és nem azért, mert nem volt képes többre! Mintha mindenki 4 diplomás értelmiségi kéne legyen, még akkor is, ha csak maltert kutyul.....
Azt én sem szeretem, amikor minden hülyeséget átvesznek otthon, csak azért mert külföldi, akkor biztos jobb! Pl. a szóképolvasás volt valamikor egy bődületes marhaság! Már rég bebizonyították, hogymivel az angolszász fonetika, nyelv stb. teljesen más, mint pl. a magyar, az angolra jó lehet, de a magyarra semmiképp! Hány generációt kínoztak ezzel a módszerrel?
Na, de ami nekem itt tetszik, az pl. az egyenruha (és nem iskolásköpeny), ami viszont nem, és otthon sokkal jobban működik, az a menza, meg az ebédelés a suliban! Itt szendvicsen vannak a gyerekek, meg hülyeségeken, amiket a büfében lehet venni....
Emma, a te írásoddal és véleményeddel nagyon egyet értek!
Ez egy statisztikán alapuló beszámoló,vagy értékelés,nem is tudom.Amiben a legrosszabbtól a legjobbig mindegyik benne van.És elsősorban természettudományi tantárgyakról szól.Alsóban azért ilyet a környezetismereten (vagy természetismeret?) nem tanulnak a kicsik.A nemzetközi tanulmányi versenyeken pedig a magyar gyerekeknagyonis jó helyezéseket érnek el.Ott nem a statisztikai adatok a mérvadóak.
Imádom különben az ilyen burkoltan kioktató hszeket.Okoskodás helyett néha nem árt mögé nézni annak,amire utal az ember és nem bombázni rögtön a hivatkozási alappal.Mellesleg ez EGY ilyen adat.Ha melléraksz egy olyat,amiben meg azt mondja egy másik bizottság,hogy tök jók vagyunk,akkor a kettő statisztikája egy jó közepes.Szóval a statisztika általában tájékoztató jellegű,hacsak nem reprezentatív anyag .
(Figyelj, ha ahhoz sem tudsz alkalmazkodni, hogy 60-80 percesek az órák, akkor borzasztó nehéz dolgod lesz külföldön. Jó, hogy azt nem nehezményezed, hogy rövid a nyári szünet és nem főzelék van ebédre. Nem elvakulni kell, hanem egyrészt megpróbálni megérteni belülről, mi lehet az oka, másrészt vannak dolgok, amiket tudomásul kell venni és kész.)