Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nok Lapja vita az oktatásról
Létrehozva: 2008. március 6. 14:52
Szervusztok,
Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? Lehet, hogy naiv kérdések, de a Nők Lapja valódi vitát szeretne belőlük. Beszéljük meg, mi a helyzet a magyar oktatásban! Mi történik a hatévesekkel, mi változik meg bennük, mire eljutnak az érettségiig?
Első körben 10 kérdésben kérjük ki a véleményetek itt, a Nők Lapja Cafén. Ezek a kérdések elsősorban az alsó tagozatosokról szólnak, de később természetesen az idősebb gyerekekkel is foglalkozunk majd. Hozzászólásaitokat időről időre idézzük majd a nyomtatott lapban is.
Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, bármelyik kérdésre vonatkozzék is az. Annyi lenne a kérésünk, hogy a kommenteket kezdjétek azzal a számmal, amelyik kérdésre válaszoltok.
Előre is köszönjük,
Kertész Gábor
Nők Lapja
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
Valószínűleg ez kizárt: az oktatás módszereit is éppúgy korszerűsíteni, a lehetőségekhez és a változó világhoz kell integrálni, mint az élet minden más területét. Ha sms-ben szívesen válaszol egy villámkérdésre, hát válaszoljon úgy! Csak tegye meg!
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején? Nem ugyanazt a világot éljük, mint anno. Apámék még iskola előtt elmentek füvet kaszálni, vizet hordtak a kútról, és rendszeresen besegítettek az állatok és a kert gondozásába. Ezeket a sztorikat a gyerekeim úgy hallgatják, mintha a sötét középkorról lenne szó. A mai gyerekek egyrészről túl sok „anyagi javat” kapnak meg, ezért ez a korábbi generációkhoz képest jóval több is értéktelenebb számukra. Nem hiszem, hogy rosszabbak, mint eleink, és nem hiszem hogy később érnek, csak nem kénytelenek olyan hamar „embernyi” kihívásokkal szembenézni. Talán ez nem baj: nem baj, hogy nincs háború, éhínség, földrengés vagy pestisjárvány. Más típusú törődést igénylenek. Nem a szülő és az iskola az információ egyetlen autentikus és kikezdhetetlen forrása. Az ismereteket megszerzik maguknak, inkább több személyüknek szóló odafigyelésre van szükségük. Még akkor is hálásak érte, ha - megnyilvánulásaik alapján - ezt néha nem így értékeljük.2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
Soha nem felejtem el, amikor a 6 éves fiam karácsony előtt könnyes szemekkel könyörgött, hogy tanítsam meg olvasni. Először statisztikai alapon megnéztem, hogy hol tart a dolog, mik a fő hiányosságok, aztán elkezdtük az egészet előről, nagyon kicsi egységenként, minden nap - szótagolva. Igen. A túlfeszített tempó! Az „eredmény”-centrikusság! Az információnak érni kell. Minél inkább építünk rá, annál inkább. Ez nem formális matematika kérdése: ha egy nő kilenc hónap alatt hord ki egy gyereket, akkor - ugye – akkor majd kilenc nő egy hónap alatt is eredményes lesz… A természetet nem lehet megerőszakolni. Lehet, hogy a gyerek karácsonyra olvas = felfogja a látott papíron látott írásjeleket és egymás után összefüggően kimondja amit lát, de ebből nem derül ki, hogy meg is értette-e őket. Olvasásból (nem megértésből!!!) viszont ötöst fog kapni és úgy gondolja, hogy minden a legnagyobb rendben van. A szülő is úgy fogja gondolni! Elképzelhető, hogy én magam is jó eredményeket érhettem volna el matematikából, ha hagyják, hogy a magam tempójában megértsem és elraktározzam a dolgokat. Mire azonban ez megtörtént volna, már három-öt leckével odébb járt a tanmenet. Ezen az úton esélye sincs az „ - Aha!” élménynek. Minél többször fordul ez elő, annál hamarabb váltja fel a kezdeti kíváncsiságot és igyekezetet a megszégyenülés, a csalódás, az utálat, majd végül a dac, a közöny. Amely így értelemszerűen együtt jár az eredetileg egészséges személyiség önképének csorbulásával: értéktelen jegyeket kapok a munkámra, tehát nyilván magam is értéktelen vagyok. Így lesz egy valaha nyitott, kíváncsi, egészséges önbecsüléssel rendelkező gyerekből megfélemlített, zárkózott, szorongó kamasz.és hogy mennyire tájékozottak: Magyarországon németül beszélnek, esetleg: és ott vmi más nyelven beszélnek, angolul?)olyan ország nincs is, mi az, h. Európa (az, h. a UK Európához tartozik, nekik újdonság), Magyarországon mindenki kézzel varrja a ruháit (mert akkor épp kézzel kötött pulcsi volt rajtam), valaki szerint hajlongva, ázsiai módon köszönnek, stb.
tudod, ki tudta, mikor mondtam, honnan jöttem,hogy hl van? egy perzsa diák, azt mondta, tanult róla, meg az európai országokról otthon....Európában nem tanulnak róla, minek. távolabbi országokban igen...amúgy földrajzon országokról egyáltalán nem tanulnak, csak ilyen dolgokat,h. szél, meg nap, meg ilyesmi mit csinál.
mellesleg a tanárok is panaszkodnak,h. tájékozatlan az ifjúság, és nem hajlandó dolgozni órán, és hogy alacsonyak a követelmények.
és még valami, arról,h. "azért nem tudnak helyesen írni, mert nem fonetikusan írnak". ilyen szavakkal szoktak gondok lenni,h. their és there keverése pedig azért nem mindegy, mi van ott, másrészt ezek nem valami ritka szavak.
tesóm mondta, h. náluk a menedzser felírta a táblára, h. wer is vmi (where helyett) ez se vmi ritka szó...
és még ahhoz,h. panaszkodnak,h. vmi nem úgy van: a hülyeségekre panaszkodunk, arra, ami nem jó.
ahogy vki lent írta, otthon is az van,h. vegyünk át mindent, ami nyugati, mert az jobb, pedig a fenét. nem válogatás nélkül kéne átvenni mindent. remélem, nem óhajtják bevezetni a 60-80 perces órákat, meg 4-5 éves korban az iskolakezdést.
"Magyarországon nem fordul elő. "
csakhogy itt bosszantóan gyakran, unom, h. verni kell az asztalt, h. valami történjen. pl. meglepődnek,mikor közlöm,h. nem, nem vagyok köteles útlevelet tartani, elég a személyi, és igen, tudok vele repülni is.
a külföldi diploma: ráírtam mellé,h. az TESOL megfelelő. és józan paraszti ész is, csak meg kell nézni a cv-met. magyaroknak tanítottam angolt. azok nem "nem angol anyanyelvűek?" ő csak azt látta,h. secondary school teacher, kész, menj iskolába. hogy az itt és ott mást jelent, oda nem jutott el.
könnyebb helyesen írni, de az nem jelenti azt,h. akkor ok, ha nem tudunk (titkárnő, tanár se tud. amúgy meg, azért elég sokszor logikus az angol helyesírás, na meg olvasni is kéne. én pl. tudok angolul helyesen írni, sőt, egy ismeretlen szót is le tudok írni nagy valószínűséggel jól, pedig nem vagyok anyanyelvi.)
verselemzést nem tudom,tanulnak-e... na ez meg a másik. hogy én angoltanári diplomával supplyként eddig egyetlen napot dolgoztam angol helyettesítőként, a többi mindenfél olyan tanárgy volt, amihez közöm sincs. tudomány (egyben van biológia, kémia, fizika), ének, rajz, tesi, spanyol, stb.) így se lesz vmi erős a tudás, h. egy laikust raknak be, és ha a szaktanár hetekig beteg, hát akkor hetekig nem haladunk.
egyébként meg nem sértődöm meg mindenen, de azért mert elköltöztem külföldre, ilyen-olyan okok miatt, még nem vakultam el, és látom,h. mennyi mindenben nem jó ahogy,és amit csinálnak.
elolvasol egy verset és megmondod, mi a véleményed róla, az angolok számára nem világos, mit kell ezen TANÍTANI
Gimiben elolvastam egy Ady verset - életemben először - és a sommás véleményem az volt, hogy egy marhaság.
Aztán MEGTANÍTOTTÁK, hogyan kell megérteni egy szimbolista verset, és azóta Ady az egyik kedvenc költőm. EZT kell tanítani....
Az egyetemen irodalom szemináriumon a csoptársaim fantasztikusan tudtak a levegőbe beszélni az irodalmi művekről (már amiket ismertek ugye, mert én - mint kiderült - sokkal többet ismertem, de ok, lehet gyenge volt a csoport). De ha rákérdeztél, hogy mégis HOL van a versben az, amiről egy órája beszélt (mert MINDIG kell hogy legyen az elemzés és az elemzett vers között összefüggés), akkor azt nem tudta megmondani.
Ajánlom neked az egri fősulin dr. Szentesi Zsolt műelemzés előadásait, ha arra jársz egyszer és még ott van. Mert ha egyszer meghallgatsz egy olyan műelemzést, amit ő ad elő, akkor soha többet nem kérdezed, hogy MIT kell ezen tanítani. Hanem azt, hogy HOGYAN tudnék a tanítványaimnak egy verset úgy bemutatni, mint ő.
Angliában az ú.n. angolszász oktatási mód dívik (a németeknél is), melynek lényege, hogy neked ugyan semmit meg nem tanítanak. Megmutatják, ha érdekel, fedezd fel. De nem adják át igazán a tudást. Mo-on a poroszos módszer az uralkodó, még mindig. A bolond tanárok Mo-on általában meg akarják a tanulónak tanítani az anyagot (hogy a fene a jó dolgukat...), ahelyett, hogy annyit tennének, hogy itt a könyv és szép, lapozgass benne, és szólj ha nem érted....Ha éppen van kedvem, akkor segítek. Vagy 3 embernek adja ki a könyvet lapozgatni, és elnevezi csoportrmunkának vagy projektnek.... Van akinek ez jön be és van, akinek az. Nekem az, hogy tanítsak is valamit a tanítványomnak. Ettől eleinte nem voltam népszerű sose a suliban. Később viszont mindig.
Ja, ha még mielőtt valaki félreértene, egy szóval nem állítom, egy pillanatig sem, hogy a magyar oktatási rendszernek az angolt kellene átvenni!
Csak azt, hogy a "tanár leadja - otthon gyerek megtanul - másnap jegyre visszamond" módszer szerintem elavult.
Önmagában nem lehet módszereket másolni. Volt Angliában egy dokumentumműsor arról, hogy miért megy az olvasás-tanítás a finneknek jobban, mint az angoloknak. Elment egy brit tanítónő Finnországba egy iskolába, hetekig nézegette, beszélgetett, kutatott, aztán rájött, hogy fogalma sincs. Ő ugyanis szó szerint ugyanazt csinálja, amit a finn tanítónő, hajszálra ugyanúgy, mégis, ami szuperül megy Finnországban, az nem megy olyan jól Angliában. Szóval így van ez.
"az is szép, amikor az ügyintéző olyan dolgokat nem tud, ami a munkájához tartozik.
Mert ugye ez Magyarországon soha, de soha nem fordul elő!
:-))))
De komolyra fordítva a szót, szerintem igazságtalan vagy egy kicsit.
A magyar HResek mikor tudják megmondani, hogy egy külföldi diploma otthon minek felel meg, ha akkor találkoztak vele először?
Nem tanulnak érdemben nyelveket, valóban, de vedd észre, hogy egy olyan országról van szó, amelynek a nyelvét a világon mindenhol beszélik. Vannak, akik nem tudnak helyesen írni, de az angolban nincs az írott és a beszélt nyelv között közvetlen megfelelés. (Vagyis magyarul könnyebb helyesen írni.)
Valóban vannak magyar Nobel-díjasok és felfedezők, méltán vagyunk rájuk büszkék - de egy tucat kiemelkedő tudós nem jelenti azt, hogy a magyar oktatási rendszer MA megfelel az ÁTLAGEMBERNEK.
Ne érts félre, én nem állítom, hogy az angol rendszer tökéletes, a gyakorlatban éppen azokban a secondary comprehensive-ekben vannak alapvető problémák, ahol Te dolgozol, és tényleg elkeserítően nagy a szórás iskola és iskola között- én az elvet írtam. Hogy módszertanilag szerintem jobb.
A magolás szerintem félreérthető volt: nem úgy értettem, hogy szó szerint betanultuk és nem értettük, mit mondunk, és nem használhattuk a saját szavainkat. Hanem hogy nem személyes felfedezésen és élményen alapult, csak száraz, lexikai, elméleti adathalmaz. Lehet szavakat és nyelvtant is tanítani úgy, hogy nem "beseggelés" lesz a vége.
Általában véve: nem értek egyet azokkal, akik külföldre költöznek, aztán megsértődnek mindenen, ami nem pont úgy van, mint Magyarországon. 4éves korban elkezdenek olvasni tanulni? Igen, egy félévig ez abból áll, hogy az ovis amikor megérkezik, ha akarja, megpróbálja felismerni a saját nevét az ajtón és leveszi a kis tábláját. Ha sikerül, megdicsérik, ha nem, nem baj és nem KELL. Igazából olvasni ugyanakkorra tanulnak meg, mint a magyar gyerekek, csak sokkal lassabban.
Nem tanulnak verselemzést? Talán mert nem tartják fontosnak - elolvasol egy verset és megmondod, mi a véleményed róla, az angolok számára nem világos, mit kell ezen TANÍTANI. (Igaz, ezt Holdsarló írta.)
Az angolok viszont megtanítják jó korán, mi a különbség a "vélemény" és a "tény" között. Ők ezt tartják fontosnak, és ők meg ezen csodálkoznak, hogy a magyar felnőttek ilyen "alap"dologgal nincsenek tisztában. Mi megkritizálhatjuk őket, hogy alig olvasnak szépirodalmat, ők meg nem értik, miért nem olvasunk történelemmel vagy földrajzzal kapcsolatos könyveket fenőttként. Minket ez érdekel, őket meg az.
közben olvasgatom még, és egyre több minden jut eszembe:
azoknak, akik szidják a kötelező olvasmányokat. egyrészt tudtommal már a harry potter a kötelező, (magyartanár mondta), másrészt ha nem olvastatják el őket, millió dologról maradtam volna le, ami érdekes, izgalmas. arra kell a tanár,hogy rávezessen. mi magyar fakultáción izlandi irodalmat vettünk, kinek jut eszébe magától érdeklődni iránta?
és, hogy elfelejtettük, amit megtanultunk. azért kíváncsi vagyok,hogy a sok kutatómunkával most összegyűjtött ismeretből mennyire fog emlékezni a gyerek 20-30-40 év múlva (a szakmájához tartozó anyagon kívül). az ember felejt, ez van. akárhogy is tanulta meg.
na, most nem bírom abbahagyni, annyi minden jutott eszembe az éjjel folyamán.
még néhány gondolat.
először is, ahogy már írtam,itt a "kreatív, gondolkodásra nevelő" oktatási rendszerben teljesen tájékozatlanok az emberek, a saját munkájukhoz sem értenek, csak leírások alapján tudják elvégezni (egy példa, mennyire nem látnak az orruknál tovább. én is arra pályázom, amit emma és holdsarló csinál, tehát, itt külföldieknek angolt tanítani. angoltanári diplomám van. amire azt írták: angol nyelv és irodalomszakos középiskolai tanár. na, most, mivel nem az a rövidítés szerepel rajta, amit itt adnak ilyen esetben, a hr-es vissza is küldte, hát nekem nem az a végzettségem. mert ugye egy magyarországi angolóra azt ugyanazt jelenti, mint az angliai angolóra...és az én diplomám nem angol nyelv tanítása nem angol anyanyelvűeknek. ő is nagyon értelmes, itteni oktatási rendszer terméke.)
még a magolásról: mondjuk egy nyelvet hogy tanul meg az ember kreatívkodással, esszéírással, utánajárással? jó, lehet gyakorolni így, de pl. a német névelőkkel, a melléknévragozással mit kezd? azt meg kell tanulni, begyakorolni, nincs más hátra.
a másik: folyton panaszkodnak itt a munkáltatók,h. a suliból kikerültek nem tudnak írni-olvasni, nem értik meg az utasításokat, de még olyan alapdolgokkal sincsenek tisztában,h. a munkahelyre pontosan be kell érni,h. állásinterjúra ne rágózva menjen, stb.
ha valami nem érdekli, nem csinálja. ezt egyik munkahelyen se fogják értékelni, mindenhol, az álommunkahelyén is lesznek olyan feladatok, amelyeket nem fog szívesen csinálni, mégis kell.
és: én először olyan munkahelyen voltam, ahol mindenféle végzettség nélkül voltak emberek. persze, alacsony bérért. na most, az összes panaszkodott,h. nehéz a munka, kevés a pénz, jobb kéne. de egyiknek se volt semmi végzettsége, max. a középiskola, ami itt 16 éves korban végetér. mit akartak? felelősségtudatra, tiszteletre itt egyáltalán nem tanítanak a nagy kreatívkodással, meg plakáttervezéssel.
"addigra úgyis hallotta a nyelvet eleget, hogy fel is ismerje a szabályt. "
aha. mint "I ain't got no money" meg "me shoes", stb....
a helyesírásról meg nem is beszélve.
ja, még egyet akartam írni ezzel kapcsolatban. azért vicces, h. egy álláshirdetésben leírják,h. legyen egy egyetemi végzettséged, ÉS! legyél literate és numerate (írástudó, szövegértő és számolni tudó). itt nem tartozik bele az egyetemi végzettségbe, h. megértse az ember az írott szöveget? és a vizsgafeladatban még csak nem is valami bonyolult gazdasági, pénzügyi szöveg van, hanem egy teljesen általános, hétköznapi újságcikk. a legmagasabb szinten. Effektív volt az oktatás?
az is szép, amikor az ügyintéző olyan dolgokat nem tud, ami a munkájához tartozik. ott is igen hatásos volt az oktatás.
mellesleg, én sem emlékszem, hogy valaha magoltam volna. szeerintem az, hogy el kellett otthon olvasni a történelemleckét, aztán meg elmondani, éppenhogy azt mutatja, h. mit értett meg az ember a szövegből. nem betűről betűre kellett felmondani...
én veled értek egyet. én is mindent otthon tanultam, amit tudok...amikor az egyetemen egy brit tanárunk tanított módszertant, (én is tanár vagyok, angoltanár), azzal ment el az óra, akarom mondani, az egész félév, h. feltette a kérdést,hogy hogyan vezessünk le egy órát teljesen kezdő csoportnak. mondtunk ötleteket, ez nem jó, az nem jó. semmi se jó, de ötletet nem adott. pont annyit tudtunk a félév végére, mint mikor beültünk.
unom már,h. mindenki azt szajkózza, h. fúj de rossz a magyar rendszer, bezzeg máshol látszólag kevesebbet tanulnak, mégis többet tudnak. hát, itt kevesebbet tanulnak, és semmit se tudnak...
és én most Angliában vagyok helyettes tanár középiskolákban 11-16 éveseknél (azaz, nem egy iskolában dolgozom, hanem ügynökségnél, és megyek ide-oda, ahol épp vki megbetegszik, nem ér rá).
és nem látom, h. jó lenne a rendszer, sőt. eleve, ne mondja nekem senki, h. 4-5 évesen jó dolog iskolát kezdeni. és ott írni-olvasni tanulnak (mellesleg, az angol felnőttek - és itt a tősgyökeres, eredeti angolokról beszélek - kb. 80%-a nem tud helyesen írni. elég ciki, mikor egyetlen külföldiként én betűzök nekik. és ez előfordult tanárnál is, mármint, h. a tanárnak betűztem én.)
a feladat 15 évesen is max. annyi,h. olvasd el a szöveget, aztán válaszolj a kérdésekre. amit megtalálsz a szövegben. esetleg tervezz egy posztert. kész. könyv, füzet csak annyira van,h. ott van a teremben, haza nem viszünk, hogy esetleg ha érdekel valami, vagy nem értettem valamit, átnézzem.
a felnőtt lakosság úgy általában totál tájékozatlan. egyesek a saját országukat se tudják megmutatni a térképen, más országokat meg főleg. nyelveket nem tudnak, a középiskolások jórésze egyszerű utasításokat nem bír végrehajtani (spanyolóra: ragozd a mellékneveket megfelelően, a táblára felírták, milyen névelőnél hogy kell ragozni. Gyerekek:nem értem a feladatot. 14-15 évesek voltak)
16 évesen vége is van a középiskolának. ja, az órák hol 60 percesek, hol 80, két óra közt nincs szünetm, minek az.
ez a jó oktatás talán? és sokan erre se képesek, hogy egy óra alatt válaszoljanak 3 db. kérdésre. (amin gondolkodni nem kell, mert ott van a válasz a könyvben, csak el kell olvasni)
magolásról: írta vki,h. azért kell verset tanulni, egyáltalán, megtanulni dolgokat, mert fejleszti a memóriát. pontosan.
az meg a másik, hogy honnan tudom, hogy újat hoztam létre, ha nem ismerem, hogy mi létezik?
világirodalmat itt se vesznek. tőlem megkérdezték, van-e olyan,h. magyar irodalom....
kreativitás: az a sok Nobel-díjas magyar is a magyar oktatási rendszer szerint járt iskolába. mégis felfedeztek ezt-azt..
visszatérve az angol sulikra: a legtöbben 16 éves kor után nem tanulnak tovább. szakmát a középiskola nem ad. ha egyetemre akar menni, akkor mehet 6th form-ba, még két évet válaszott tárgyakat tanulni (ami majd kell neki az egyetemhez) Ez jó oktatás talán?
apropó, fegyelmezni nem lehet sehogyse, mert minden törvénytelen....ha véletlenül hozzáérsz a folyosón egy diákhoz, feljelenthez.
ennyit a nyugati rendszerről...
Nme tudom, biztos más tanáraink voltak a magyar sulikban.
Én nem csak magolásra emlékszem, már csak azért sem, mert sose tudtam magolni.
A másik ( az integrációs kurzus) valóban érdekesen van szervezve, több szempontból is, hogy úgy mondjam...
Kedves Holdsarló, nagyon érdekesnek találtam a a 194 es hsz-odat. Én is Mo-on jártam iskolába, én is külföldön élek és én is külföldieknek tanítom az itteni nyelvet.
Mégis többé-kevésbé az ellenkezője a véleményem a Tiédnek. Azzal egyetértek, hogy alapok nélkül a sok orrba-szájba project eléggé korlátozott eredményt ad. Mással nem.
Én a magyar oktatási rendszerben csakis a memorizálásra emlékszem. Ami érdekelt, azt magamtól tanultam meg otthon, nem az iskolában (olvasni is). Az iskolában az ment, hogy a tanár "leadta" az anyagot, aztán megmondta, hanyadik odaltól hanyadikig tanuljuk meg a könyvet. Következő órán szóban valakinek fel kellett mondani, és erre kapott jegyet. Ezt a módszert teljesen elavultnak tartom. Előnye, hogy olcsó és a tanárnak egyszerű. Nagy hátránya, hogy kiöli a gyerekekből a kíváncsiságot és az önbizalmat, nem beszélve az önállóságról.
Angliában heti egy óra házifeladatot kapnak a gyerekek, magolás nincs. Mégis értelmesebben és bátrabban gondolkodnak, mint a magyar átlag (bár általánosítani nem lehet se itt, se otthon, iskolától, tanártól is sok függ), és többet tudnak, mert arra a (valóban) kevesebbre, amivel foglalkoznak, EMLÉKEZNEK és tudják használni.
Ismerek olyan középiskolát, ahol egy évig az volt a történelem óra, hogy Mussolini Olaszországát vesézték ki - ezzel olyan kognitív képességeket sajátítottak el a gimnazisták, ahogy azután a TÖBBIT maguktól megértették. Mo-on pedig bemagolják a II. vh összes részeseményének a dátumát, írnak belőle egy témazárót, aztán elfelejtik az egészet. Te emlékszel, hogy mikor zajlott a II vh-ban Finnország és a Szovjetunió között háború és miért?
Ami a Te szakmádat illeti, ha a B1 szint a magyar középfoknak felel meg és erre kezdőket félév alatt kell eljuttatni, akkor ott valaki valamit rosszul szervez. Ezt a a magyar rendszerben sem tudnád elérni.
Viszont a saját munkámban azt tapasztaltam, hogy a magyar felnőtt nyevtanulók általában tudják a nyelvtani és egyéb szabályokat, megszólalni viszont nem mernek. Itt lehet, hogy középhaladó előtti szintig pontatlanul beszélnek folyamatosan, de azután azt fokozatosan lehet (és valóban kell is) korrigálni, és addigra úgyis hallotta a nyelvet eleget, hogy fel is ismerje a szabályt. Nem értek egyet azzal, hogy addig, amíg nem tudja hibátlanul mondani, ne is mondja.
Különben ezer módszer van arra, hogyan taníts kezdőket akkor is, ha nem ismeri a latin betűket, akkor is, ha nincsenek meg az angol hangok az anyanyelvében, akkor is, ha 6an 7 különböző országból valók.
Nehéz, de EBBEN a rendszerben ezzel nekünk, a tanároknak kell megbirkózni, és ezzel teljesen egyetértek.
Nézd, én tanárképzőbe jártam, tisztában vagyok azzal, hogy nem a nagy gyerekszeretet vezérel sokakat. A tanárképző szak nagyon sokaknak kényszerpálya. Ezek egy része aztán nem is megy tanítani, egy része viszont igen. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti a gyerekeket ez a tanár. De nem a gyerekszeretet vezette oda, hogy pedagógus legyen.
"Azt írtad, hogy a tanítók nem szeretik a gyerekeket és ez súlyos vád, aljas rágalom!" Hol írtam ilyet?Egyébként ajánlom figylemedbe Vekerdy Tamás Gyerekek, óvodák, iskolák című írását. Én azzal értek egyet, hogy a tanár, az iskola, olyan kell, hogy legyen, hogy ne kerüljön hátrányba senki azért, hogy a szülője milyen. Alapvetően azt hiszem, az iskolának nem sok köze kellene, hogy legyen ahhoz, milyen a gyerek családja, szülője.
"Aki pedig ezt a pályát választja, azért teszi,mert SZERETI a gyerekeket feltétel nélkül." Sajnos ez nem így van.
Már pedig ez így van! Én ezt tapasztalatbóltudom.Egyébként, hogy jössz ahhoz,hogy megmond más hogyan érez?Mindenható vagy,aki mindent jobban tud másoknál?
A pedagógus az,aki a legjobbat szeretné a diákjainak. Mert ezt vállalta. Ja,és apedagógust lehet hibáztatni mindenért,de ugye a szülőnek elnézed, ha hanyag.Mert ezt írtad.Érdekes felfogás. A pedagógus legyen tökéletes,mert "ez a munkája" a szülő az hanyagolhatja a gyereknevelést? Pedig elsősorban ő az,aki vállalta a gyereket,nem? Hát ez pedig törődéssel is jár.
Ja,és nem jelzés, nyílt támadás. Ahogyan Te is csaktámadod a pedagógusokat.És téged ki tanított meg írni,olvasni? Az is egy "hülye" volt esetleg,akibe ennyi év után lehet rúgni?Mert akrtikáddal belé is rúgsz,hiszen általánosítasz. Azt írtad, hogy a tanítók nem szeretik a gyerekeket és ez súlyos vád, aljas rágalom! Biztosan magadból indulsz ki.
"Aki pedig ezt a pályát választja, azért teszi,mert SZERETI a gyerekeketfeltétel nélkül." Sajnos ez nem így van. Továbbá az emberekkel, főként gyerekekkel való foglalkozás hosszabb távon sokakat kiéget, és emiatt nem tudják igazán jól végezni a dolgukat. De sajnos nincs sok esélyük a váltásra, pl ha valaki lehúz 15 évet tanítóként, az legfeljebb átnyergelhet az elméletibb oldalra (pl pedagógiai intézet munkatársa lehet, vagy hasonló, bár kihalásos alapon vannak az ilyen munkakörök), vagy csinálja tovább, de hogyan... Nem mindenki jár így persze, de elég sokan.
A tanárokkal vigyázni kell, mert azt hiszik, hogy ők a legokosabbak, ráadásul "támadás" esetén összezárnak. Nem tudok jobb hasonlatot, de olyanná válnak, mint a megijedt csorda az állatvilágban: az erősek gyengéket középre zárják, befelé fordulnak a körben, és hatalmasakat rúgnak kifelé. Csakhogy a szülő sem hülye, és a legtöbbje igenis jót akar a gyerekének. Valószínűleg a szülő szereti a gyerekét feltétel nélkül.
A tévét magam is sok problémáért okolom, nekünk nincs is már évek óta. A tévé elég jól elveszi az időt a szülőtől és a gyerektől is.
De azért én akkor is azt mondom, hogy az iskolának olyannak kéne lennie, hogy lehetőséget adjon minden tanulónak, háttértől függetlenül, arra, hogy megtanulhassa a boldogulásához szükséges dolgokat. Ha a szülő kissé hanyag, az ne befolyásolja olyan nagy mértékben azt, hogy hogyan teljesít a gyerek.
Ja, és szerintem ha a szülők szapulják a tanárokat, azt inkább visszajelzésnek kéne venni, nem támadásnak.
(Tudjátok, azért az alternatív módszerek tudnak valamit, és itt most főleg a Waldorfra gondolok. Kár, hogy nem elérhető mindenhol.