Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
TITKOK ÉS TALÁNYOK
Létrehozva: 2008. január 11. 20:51
Hai!
Mouna nyitott egy nagyon izgalmas topicot Mágia és Vallás címen, ám ott sajnos egy fúrumtársunk miatt lehetetlenné vált az érdemi beszélgetés.
Emígyen most ebben a topicban folytathatnánk az eszmecserét....mindenről mely érdekes és izgalmas....
Az ezotériát gúnyolók kerüljenek minket....köszi...
Feltételezhetően pont olyan " legenda ", mint a chupakabra, vagy a bigfoot, stb. Arra mindenesetre jó, hogy felpörgesse a Loch Ness körüli túrista és egyéb forgalmat.
És ha már itt tartunk: mit gondoltok az 51-es körzetről?
Hai!
És igazából egy faj fennmaradásához kell egy populáció minimum. No ha Nessi-t észlelik több száz éve, akkor bizony minimum több tucat példánynak kellett lenni...melyből aztán tételezzük fel mára csak egy példány maradt....
Ahhoz meg túl nagy...a legendák szerint, mintsem hogy egy "csorda" észrevétlen maradjon.....
Arról nem beszélve hogy ha létezne, akkor valszeg kétéltű lenne, vagyis parti fellelhetőségének is kellene lenni....
Hát éppen ez az !
Ma már szinte mindent felfedeznek, ami valóban létezik... szerintem megtalálták volna Nessie-t ha valódi élőlény...
Egy egyed tutira nem lehet, de hogy egy teljesen ismeretlen faj éljen ott a tavakban... Elpusztult példányt sem találtak soha ! Nem tudom kizárni a létezését, de nagyon nehezen tudnám elképzelni...
Igérem, utána nézek, de:
valahol, valamelyik tengerünkön leltek egy aprócska szigetet, ahol viszont találtak olyan fajokat, amelyek eddig ismeretlenek voltak.
És nem is olyan nagyon régen, mélytengeri expedíció fedezte fel, hogy a régesrégen kihaltnak vélt ősi bojtosúszójú hal még mindig létezik.Ugyanabban a formában, ahogy a kövületekben is látszik.Tehát ez az állat egy élő fosszília. Mint a cápa, vagy a krokodil.
Nessie létezése azért is kérdéses számomra, mert mindig csak 1 példányról van szó. A kételyeim:
1. egymaga lévén, a reprodukció megkérdőjelezhető, hacsak nem sarjadzással reprodukálódik, mint némely növényfajok, akkor viszont az anya majdnem rögtön pusztul.
2. ha viszont egy alapjában kipusztult faj utolsó élő egyede, vajon milyen idős lehet és meddig fog még élni?
Én sajnos nem túl sokat, de manapság annyira már nem felderítetlen az a környék, hogy egy ekkora hatalmas élőlény észrevétlen maradjon...
Hai!
Elég sokat olvastam e témában...és szerintem sincs ott semmi.
A legendán kivül.....
Keresgéltem egy kicsit én is...
Túl hosszú, de igen érdekes...
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/tv9706/l ochness.html
Hai!
A Loch Ness-i szörny, vagy ahogy rajongói hivják: Nessie, i. sz. 565 óta foglalkoztatja a kiváncsi embereket. A Skóciában lévő nagyjából 500 édesvizű tó közül (amelyeket a skótok saját szavukkal ‘loch'-nak neveznek) mindössze háromban látták Nessie-t. Érdekes, hogy csak ez a három tó nagyon mély, és ennek a három tónak a partján erdei fenyők állnak, ami szintén jelentős eltérés a skót tavak többségétől. Ezekre a tényekre alapozva néhány tudós a következő elméletet alkotta meg.
Az erdei fenyők jóval több gyantát termelnek, mint a többi fenyőfajta. Aki már látott karácsonyfának feldíszített erdei fenyőt, az minden bizonnyal észrevette, hogy az alatta lévő ajándékokon a fa nedve is láthatóva válik előbb-utóbb. Amikor egy öreg erdei fenyő elpusztul és beleesik a tóba, lemerül a tó fenékre és elkezdi kiereszteni a gyantáját.F A gyanta az elpusztult fatörzs oldalán marad odaragdva, és a bomló fában keletkező gázokat nem engedi eltávozni. Az így csapdába esett gáz hólyagokat képez a fa törzsén. Ahogy a hólyagok egyre nagyobbak lesznek, felhajtóerejük elég lesz ahhoz, hogy a fatörzset a felszín felé emelje. A víz nyomása a tó fenekén nagyobb, mint a felszín közelében, így a hólyagokra ható nyomás is folyamatosan csökken, ahogy a fatörzs a felfelé halad. Mivel a gázok térfogata a nyomás csökkentésének hatására megnövekszik, a hólyagok is megnövekednek. Minél nagyobbra nőnek a hólyagok, annál nagyobb az általuk kifejtet emelőhatás, ezért a fa egyre gyorsabban emelkedik felfelé. Végül a hólyagok szétrobbannak, a fatörzs pedig gyorsan visszasüllyed a tó fenekére. Időnként ez a jelenség egy-egy fatörzset akár a tó felszínéig is felemelhet, így a tóból kiemelkedő, majd gyorsan visszabukó, furcsára felfúvodott fatörzseket nézik az emberek szörnyfejeknek.
Jöjjön valami klassz új, ha van !
Megyek haza, és otthonról jövök !
Hai!
Akkor térjünk vissza a témához. Vagy jöjjön új téma?
Hai!
A Bermuda háromszögben a tengerfenék általában több mint 5 km mélyen fekszik, Puerto Rico közelében a mélység eléri a 8,2 km-t. Alattomos zátonyok húzódnak a szárazföld közelében és erős áramlatok rendszeresen állítanak újabb navigációs problémát a hajósok elé. És ott van az időjárás. A legnagyobb gondot a hurrikánok okozzák. A Golf áramlat a háromszög nyugati szélénél húzódik, ami befolyásolja azt. Az áramlat egy 64-80 km széles folyó az óceánban a környezeténél melegebb levegővel. Ha viharban a hullámok 4m magasak a tengeren, a Golf áramlaton belül ennek a háromszorosára nőnek. A hajósok sokszor arról ismerik fel a Golf áramlatot, hogy fölötte viharos az ég. Mégis ha választani kell az ártatlan hajókat elnyelő tengeri szörny, az embereket elrabló földönkívüliek és az emberi hiba, műszaki problémák, a természeti jelenségek között, ki tudna ellenállni a Bermuda háromszög legendájának.
Hai!
Eme kis intermezzo után lépjünk tovább....
A Bermuda háromszög az a terület, mely a Miami, Bermuda és Puerto Rico által határolt háromszögben van. Pontos adatokkal nem szolgálhatunk, de az elmúlt évszázadban számtalan hajó és repülőgép tűnt el itt. A múltban sok furcsaságot jegyeztek fel a területről. Kolombusz Kristóf megemlékezéseiben az iránytű furcsa viselkedését említette
A terület a nevét csak 1964-ben kapta, amikor egy újságíró az 5 eltűnt gépről írt cikkében utalt a helyre. A 14 fős legénység 5 Grumman TBM-3R Avenger torpedo bombázót vezetett, amely a Bermuda háromszög felett repült el. Sok különleges elmélet született arról, hogy hova tűnt el az 5 gép. Szóba kerültek hatalmas tengeri szörnyek, földönkívüliek, misztikus negyedik dimenzió, és hasonló elméletek. Az igazság sokak szerint ennél sokkal prózaibb.
Érvelésük szerint a sokszor kiszámíthatatlan természet, emberi mulasztás vagy balszerencse lehetett az oka az eltűnésnek. A Bermuda háromszög ugyanis nagyon forgalmas és az európai felfedezők útjai óta itt kereszteződik számos fontos útvonal. Ahhoz képest nem nevezhető soknak az eltűnt hajók és repülők száma. A Bermuda háromszög legendája örökre kapcsolódni fog a Flight 19-hez, ami 1945 december 5.-én történt. A Floridai támaszpontról felszállló gépek délután 2 körül hagyták el bázisukat , hogy rutinnavigációs gyakorlatot végezzenek. A feladat szerint háromszög útvonalon haladva néhány homokzátony bombázását kellett elvégezniük a gyakorlat során.
A pilóta abban az időben az iránytűjére hagyatkozott, és arra, hogy milyen sokáig és milyen sebességgel repült egy meghatározott irányba. A gépeken azonban felmondták az iránytűk a szolgálatot. A rádióbeszélgetésekről készült feljegyzések szerint a pilótánál nem volt óra. Az óceán közepén nem láthattak domborzati elemeket. A repülők az általuk jónak talált irányba repültek, majd irányt váltottak, míg a napfény el nem tűnt és a helyét átvette a viharos éjszaka. A vezető pilóta rádiójából hallani lehetett, hogy terve szerint amint az első repülőgép eléri a minimum üzemanyagszintet, mind az 5 gép kényszerleszáll a vizen. Az Avenger egy nehézkes repülőgép volt. A pilóták sokszor hívták vasmadárnak. Olyanra építették őket, mintha tankok lennének. A pilóták azért szerették ezeket, mert szitává lőve is képesek voltak működni és visszatérni a bevetésről.
A gépek nagyon nehezek voltak, üresen több mint 4500 kg-ot nyomtak. Ha tengerre kényszerleszállt, az Avenger valószínűleg igen gyorsan elsüllyedt. Az esélye, hogy a kényszerleszállást valaki túlélje, kicsi volt, annak hogy a hideg vízben valaki kihúzza az éjszakát, még kisebb, annak, hogy a roncs pillanatok alatt a tenger fenekére süllyed, óriási. Hatalmas mentőakciót szerveztek, de sem a roncsokat, sem az embereket soha nem találták meg. A tragédiát fokozta, hogy a segítségre siető mentőrepülők egyike is eltűnt 13 fős legénységével együtt. Az a repülő egy PBM Mariner volt, amit repülő benzintartélynak neveztek könnyű gyúlékonysága miatt. Egy a területen haladó hajó látott is egy hatalmas tűzgömböt és áthaladt egy olajfolton akkor, és ott, ahol a repülőgépnek lennie kellett volna. A Flight 19 eltűnését emberi mulasztásnak könyvelték el. A Bermuda háromszögnek vannak furcsaságai. Egyike annak a két helynek - a másik Japán partjainál van és az ördög tengerének nevezik- melynek hasonló rejtélyes hírneve van. Ezeken a helyeken az igazi észak és a mágnesszerinti észak egy vonalban van amely megnehezíti az iránytű olvasását. Itt van a tengerek egyik legmélyebb mélytengeri árka is. A roncsok itt több km-re a tenger felszínétől lelik hullámsírjukat.
"Számításaikat persze keresztülhúzhatja, ha a Bermuda-háromszögnél rejtőzködő földönkívüliek jobb magyarázattal állnak elő..."
Elképzeltem a kis zöldeket vagy szürkéket, amint besétálnak egy tudományos konferenciára, és elmagyarázzák a saját elméletüket.
Valószínüleg lenne egy - két "okos" koponya, aki egyszerűen a "Ti nem is léteztek" mondattal intézné el szegényeket...
Persze... sokminden lehetséges itt is...
Ki tudja...
Hai!
Ez is egy verzió....
Hai!
origo.hu
A Bermuda-háromszög térségében elsüllyedt hajók rengeteg találgatásra adtak okot. Magyarázatként tengeri szörnyek, gyilkos sugárzás és földönkívüli bázis egyaránt felmerült. Ausztrál kutatók számításai szerint azonban a tengerfenékről felemelkedő óriás metánbuborékok is képesek lehetnek a hajókat elsüllyeszteni.
Ausztrál kutatók szerint a tengerfenékről felemelkedő hatalmas metánbuborékok okozhatják a rejtélyes balesetekeet a Bermuda-háromszög térségében, de az Északi-tengeren is.
Korábban is felmerült, hogy a jelenség hátterében gázbuborékok állnak, a Monash Egyetemen működő Joseph Monaghan kutatócsoportjának eredményei előtt azonban nem sikerült alátámasztani a feltételezést. Monaghan professzor és matematikus tanítványa, David May az American Journal of Physics szakfolyóiratban számolnak be eredményeikről.
A tengerfenéken lerakódott szilárd, metántartalmú üledékek a mocsarakból és bányákból jól ismert színtelen, szagtalan gázt tartalmazzák. A jégtömbökre hasonlító szilárd üledék nagy nyomáson szilárdul meg, ám egyes darabjai leszakadhatnak; ilyenkor gázbuborékok törnek a felszínre.
"A Jeges-tenger vizsgálata nagy mennyiségű metánüledék jelenlétét tárta fel" - fogalmaz Monaghan. May és Monaghan számítógépes modellt hoztak létre a buborékok és a hajók mozgásának elemzésére. A modellben számításba vették a víz nyomását, a felszálló buborékok kiterjedését és sebességét, a hajók helyzetét, valamint azt a tényt, hogy az óceán mélyéről felszálló metán nem gömb, hanem nagyítólencse alakú, alul lapos, felül domború buborékok formáját ölti. Számításaikból kiderült: az óriás buborékok bizonyos körülmények között valóban képesek lehetnek tekintélyes méretű hajókat is elsüllyeszteni. Eredményeiket medencék, metángáz és hajómodellek segítségével is ellenőrizték.
Az utasok mindaddig biztonságban vannak, amíg hajójuk elegendő távolságra helyezkedik el a felszálló buboréktól - sőt a számítások szerint még akkor is, ha a buborék közepe pontosan a hajó alatt éri el a felszínt. A felszínre érő buborék azonban megemeli a felette található víztömeget. Ha a hajó ilyenkor a buborék közepe és széle között helyezkedik el, a kiemelkedő buboréknak előbb utat adó, majd annak elpattanásakor a mélybe zuhanó víztömeg óhatatlanul magával rántja.
Az ausztrál kutatók hipotézisét az a tény is alátámasztja, hogy a Witches Hole (Boszorkánybarlang) elnevezésű, metánüledékekben gazdag területen a közelmúltban is elsüllyedt hajóroncsra akadtak.
Hasonló metánkitörést eddig még nem figyeltek meg, és igazából nem tudjuk, hogy a felszálló metánbuborékok valójában mekkorák lehetnek. A kutatás további alakulása így a tengermélyi metánüledékek és a keletkező buborékok vizsgálatától függ. Az ausztrál kutatók azt remélik, hogy az ezúton kapott adatok segítségével tovább tökéletesíthetik számítógépes modelljüket. Számításaikat persze keresztülhúzhatja, ha a Bermuda-háromszögnél rejtőzködő földönkívüliek jobb magyarázattal állnak elő...
Hai!
A levegőbe került gázok a víz felszínén, esetleg a felszín felett bizonyos magasságban, réteges vagy amorf formában felhalmozódnak, és különböző fizikai és kémiai hatásokon alapuló rendellenességeket okozhatnak.
Ez a teória a vízből kilépő gázok járművekre (hajókra, repülőgépekre) kifejtett hatásával mint elsődleges hatással számol, és a gázok emberekre gyakorolt hatását csak másodlagos, de mindenképpen ható tényezőként veszi figyelembe. Vagyis nem azért süllyed el a hajó, zuhan le a repülőgép, mert gázmérgezésben elpusztult a személyzet és képtelen a gépek irányítására, hanem fordítva: a gázömlés miatt elsüllyed a hajó, lezuhan a repülőgép, és eközben a személyzet vagy a tengervízbe fullad, vagy gázmérgezés végez vele, és a holteste a víz alá kerül.
Gondoljuk el, milyen okok következtében süllyedhetnek el a hajók, zuhanhatnak le a repülőgépek, feltételezve, hogy az eltűnések legtermészetesebb okaként a víz alá kerülés jöhet szóba.
1) Robbanás a hajón vagy a repülőgépen?
Hajó és repülőgép gyors eltűnésekor ez reális ok lehet, de mindkét esetben a tenger felszínén roncsok, vagy legalábbis olajfoltok maradnak vissza. Mivel roncsok és olajfoltok fellelését egyetlen hírforrás sem említi, a robbanást mint katasztrófalehetőséget az esetek túlnyomó többségében ki kell zárni.
2) Mechanikai sérülés következtében elsüllyed a hajó?
Voltak olyan hajók, amelyek külsérelmi nyomok nélkül átélték a katasztrófahelyzetet. Ennek alapján minden valószínűség szerint a hajószerencsétlenségek jelentős részét nem mechanikai roncsolóhatás váltotta ki.
3) Üzemzavar miatt lezuhan a repülőgép?
Néhány esetben a repülőgépek közölni tudták a balesetet megelőző rendellenességeket (az iránytű össze-vissza jelez stb.), de magára a készülő katasztrófa okára vonatkozó tájékoztatást nem tudtak adni. Mechanikai sérülést egyetlen esetben sem jeleztek. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogyha a repülőgépet mechanikai sérülés nem éri, csak úgy kerülhet a tengerbe, ha sebessége egy határérték alá csökken, vagy a sebességének iránya kedvezőtlenűl alakul.
Ha a vízből nagy tömegben gázok áramolnak ki, akkor lecsökken a víz felszíni rétegének sűrűsége, és a hajó - mivel a sűrűsége változatlan - mélyebbre merül a kisebb sűrűségű közegben. Így víz alá kerülhet.
Tapasztalati tény ugyan nem támasztja alá, hogy a tenger felszínén át valaha is nagy mennyiségű gáz távozott volna, ez azonban nem zárja ki egyértelműen a gázkiáramlás lehetőségét, esetleg csupán az óceánokról szerzett eddigi ismeretek hiányosságára utal.
A repülőgép minden hajtóművének egyidejű leállását az is okozhatja, ha a levegő oxingéntartalma olyan mértékben csökken, hogy a hajtóművek üzemét lehetővé tevő gyors égés nem tud folytatódni. Nem támasztja alá tapasztalati tény, hogy ilyen ok következtében valaha is repülőgép zuhant volna le. Pontosabban fogalmazva ilyen ok következtében esetleg történhetett már balaset, de hogy ennek oxigénhiány volt az oka, erről nincs tudomásunk. Elvileg tehát az óceán feletti repüléskor az oxigénhiány a repülőgépek hajtóműveinek leállását és ezzel a katasztrófájukat is okozhatja.
Hogyan változhat meg a tenger felszínén lévő levegő összetétele oly mértékben, hogy a repülőgépek hajtóművei leálljanak? A legvalószínűbben úgy, ha a tengervízből nagy tömegben gázok lépnek ki és a tenger felszínén, viszonylag nagy magasságig módosítják a levegő összetételét, csökkentik oxigéntartalmát.
Hai!
bermuda.hu
Hírek a Bermuda-háromszögből
Évtizedek óta jelennek meg írások a lapokban, amelyek a Bermuda-háromszögben történt titokzatos események leírásával, elemzésével foglalkoznak.
Az első hajó, amelynek esete felkavarta a közvéleményt, a Mary Celeste volt. 1872 decemberében az angol Dea Gratia New Yorkból Gibraltár felé tartott, amikor szembetalálkozott egy különös hajóval. David Morehouse kapitány meglepődve ismerte fel benne a Mary Celeste-t, amely egy hónappal korábban hagyta el New York kikötőjét, ezt követően azonban nyomtalanul eltűnt. Mivel a jelzéseire senki sem válaszolt, a kapitány csónakot küldött a néma hajó átvizsgálására. Fedélzetén egyetlen ember sem volt.
1918-ban tűnt el az amerikai haditengerészet Cyclops nevű, 19000 tonnás szállítóhajója: 309 tengerésze közül egy sem került elő.
1948. január 29-én a "Star Tiger" négymotoros repülőgép hatfőnyi legénységgel és 25 utassal, köztük A. Cunninghammel, a brit légierők marsalljával, 380 mérföld távolságban volt a Bermuda-szigetektől. A földi központ rádiótávírásza még vette a közlést: "Az időjárás és a repülés kítűnő", ezt követően azonban a repülőgép nyomtalanul eltűnt.
Az eltűnt hajók, repülők nagy száma bizonyítja: a Bermuda-háromszög nem legenda többé, hanem véres valóság...
Számos hajó süllyedt el úgy, hogy túlélő nem maradt, és a katasztrófák helyén árulkodó tárgyat, nyomot (hajóroncs, olajfolt, stb.) nem találtak.
Néhány esetben a hajó sértetlen állapotban, de személyzet nélkül bukkant fel.
Előfordult, hogy a hajó fedélzetén tartózkodókat halva találták. Külsérelmi nyomok a halottakon nem voltak fellelhetők.
A repülőgépek és a hajók a katasztrófákat megelőző percekben vagy semmilyen jelzést nem adtak, vagy meg-megszakadó kapcsolattal azt közölték, hogy műszereik nem használhatóak, össze-vissza jeleznek.
Fogadjuk el valósnak a felsorolt általános megállapításokat és próbáljunk reális magyarázatot keresni a megtörtént eseményekre.
Segítségünkre van a téma ismert kutatója, Nekotevics Oszkár, akinek "A Bermuda háromszög láthatatlan gyilkosa" című könyve igyekszik természettudományos megalapozottsággal megjelölni a különös tragédiák okozóját. A következőkben ebből a könyvből közlünk részleteket
A Föld különböző óceánjainak, tengereinek aljzatán több tízezer kilométeres hosszúságban repedésvölgyek: például az Atlanti-hátság középvonala; mélytengeri árkok: például a Puerto Rico-árok tagolják.
Ezek mentén az izzó magma a szilárd kérget áttörve az óceán aljzatára ömlik, és ilyenkor az óceán vizével közvetlenül érintkezésbe kerül. Hasonlóan a felszíni vulkánkitöréseknél tapasztalható - olykor óriási mérvű - gázkiáramlásokhoz, az óceán fenekére ömlő láva gyakran nagy gáztömeggel érkezik. Ezek a gázok a határos tengervízbe kerülnek, keverednek.
A víz alatti lávaömlést, lávakitörést követően az odakerült gázok a tengervíz áramlása folytán elszakadhatnak, eltávolodhatnak attól a helytől, ahol a vízbe jutottak; hasonlattal élve: úgy mozoghatnak az óceán vizében, mint a légtérben a felhők. Ezek a gázdús víztömegek hosszú vízfelszín alatti mozgás, cirkulálás, bolyongás után előre meghatározhatatlan helyen és időpontban bukkanhatnak a felszínre. Felszínre való érkezésük azonban a víz alatti útjuk végét is jelenti. A gázok a folyadéktól elkülönülnek, intenzív pezsgés kiséretében, a szódavíz buborékaihoz hasonlóan a légtérbe lépnek.
Valóban egy kiemelkedő hadvezér volt, és így igaz ahogy írod, akik a védelemben jeleskednek, azoknak a műve nem annyira látványos, viszont ha lehet még fontosabb ! Ha nem úgy tette volna a dolgát egy-egy ilyen alak, annak viszont beláthatatlan következményei lettek volna az adott országra nézve. Nem csak az fontos, ami látványos... sőt...
Amikor a könyvet olvastam, bennem is vegyes érzések kavarogtak Hóremheb kapcsán, a hadvezéri nagysága az, amit mindenképpen elismerek...