Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Előszöris szerintem tökjo ez a fórum és a téma is érdekes, mivel manapság ez szerintem nagyon sok nőt érdekel.
Én tinikorom óta azzal a problémával küzdök, hogy mellem -bár mérete tökéletes- de formája némi kívánnivalót hagy maga után (amit persze a hiper-szuper push-up melltartókkal orvosolni lehet. . . de az ágyban ez nem sokat segít rajtam. ) Pont emiatt állandóan önbizalomhiányban szenvedek, annak ellenére, hogy mások szerint csinosnak mondott fiatal (22éves)lány vagyok, a férfiaknál sikerem van, ám a gátlásaimat ez nem oldja fel. És ami a legfontosabb szerintem, hogy ÉN nem tudom elfogadni magamat!!! Gondolom sokan vagytok hasonlóan ezzel. . . .
Kérdésem lenne hozzátok illetve főként azokhoz, akik járatosak a témában, hogy ha egyszer az ember elszánja magát egy plasztikai műtétre (itt most korrekciós műtétre gondolok) akkor annak pontosan mi a menete, mennyibe kerül, milyen előzetes feltételei vannak, milyen orvosi eredmények kellenek, mennyi időt vesz igénybe és persze egy jó orvos is kellene, aki valóban megbízható.
Nagyon szépen köszönöm előre is a segítségeteket!!
sziasztok: c.
Én itt vagyok, nagyon örülök hogy boldog vagy?
Tényleg ennyire jól sikerült?
összesen a 2-ből vettek ki 600 grammot?
Mik a teendők hogy ilyen szépek maradjanak?
Üdv: D. A.
Sajnálom, hogy ezt a topikot sikerült elsorvasztani a hozzászólásommal. Akit érdekel elmondom, hogy most 3 hete műtöttek, istenien érzem magam, a melleim egyszerűen olyanok, mint 15 éves koromban. A varratok pedig szinte egyáltalán nem látszanak, kivéve a mell alatt. Azon a helyen valamiért rosszabb a sebgyógyulási hajlamom, de ott is tűrhetően néz ki és csak akkor látszana, ha valaki aláhajolna, ill egy picit megemelné a melleket. Így sem vagyok ám deszka 80/D maradtam. Mindenkinek akinek hasonló problémája van sok sikert kívánok, és bár amikor elmész egy orvoshoz riasztó kockázatokról beszél, tudni, kell kockázat nélkül nincsen siker. Talán ennyit bátorításul.
Végigolvasva a lapot, igen vegyes hozzászólások születtek. Két gyereket szültem, és igenis zavar az, ahogy most kinéz. (pedig sajna csak 3 hónapig szopott és csak az egyik)Engem mostmár csak az anyagiak tartnak vissza. Kb 1 éve szántam rá magam. Most utánnanéztem és kb. 500 e körül lenne. Ha valaki mostanába menne írja meg nekem mennyibe volt! Előre is köszi.
Azt szeretném meg tudni hogy hol és mennyiért csinálták a hasplasztikádat?
Köszönöm mindazoknak akik gondoltak rám. Túl vagyok rajta, ma érkeztem haza /3napos vagyok/ és NAGYON JÓL érzem magam. Egy kérdést tettem fel magamnak, miért kellett erre 10 évet várnom. Nincsenek fájdalmaim egyáltalán. Egyedül a mell alatti vágás érzékenyebb, bizonyos mozgásoknál fájdalmas, de az is lehet, hogy a melltartó nyomja amit éjjel nappal viselnem kell. 3 órás volt a műtét 600 gr-ot vettek ki belőle így kb a fele lett. A műtét napján vacakul éreztem magam, nem mertem, tudtam mozogni és a legrosszabb az volt, hogy a hátamon kellett aludni. Este 10-kor aztán vettem egy nagy levegőt és felültem. Az első értelmes mondat az volt, hogy látom a köldökömet. A műtétet követő második napon, elmentem a kórházból a városba sétálni 2-3 órát és vettem magamnak új melltartókat. Elfáradtam, de könnyen tudtam menni, nem fájt a hátam és mintha a testtartásom is megváltozott volna. Ma azt mondta a műtös, hogy állandóan mosolygok, hogy csinálom a műtőasztalról is mosolyogva vettek le. Ma minden ruhámat felpróbáltam és elképesztően jól állnak. A melleim olyanok, mint ha most bújtak volna elő. Állnak, feszesek, formásak. Egyedül a hegek csúnyítják el, de azt gondolom nem lesz csúnya, ha el kezd gyógyulni. Hírtelen ennyi jut eszembe, mindenkit puszilok, és örülök, hogy nem hagytam magam negatív irányban befolyásolni, boldog vagyok, hogy meg mertem tenni.
Az allergiás reakció nagyon ritka, persze normális dolog, hogy végig fut az agyunkon, mi van ha pont nálam fordul elő. . .
Az altatóorvos és a többieknek ott a műtőben ez a feladata, hogy mindezt elháritsa!!És erre felvannak készülve.
És ennyi erővel műkörmöt se tetess, mert az is rizikó faktor és a szoliban meg ha volt bőrrákos a családban nagyobb esélyed van rá.
És a fogorvosnál se kérj érzéstelenítést, mert a tűszúrással (ha hanyag a doki) fertőzáést kaphatsz és allergiát is az érzéstelenítőre. És akkor még szájsebészetről ne is beszéljünk.
Nagyon meg kell nézni milyen sebészhez megy az ember, ez tény. Erre nem érdemes sajnálni a pénzt, de vannak irreálisan magas árak, amiket meg hülyeség ugyan azért kifizetni.
Ha viszont eléggé körüljárja a dolgot az ember, és úgy jár el, ahogy a doki mondja, a melltartót addig viseli amíg kell és nem veszi le előbb, és visszajár kontrollra rendesen, akkor csupán az élete változik meg egy nőnek. Pozitív irányban. Önbizalom, nőiesség érzés, egy csoda. Más ember lehet, elégedettebb, egészségesebb lelkű. Mert a depresszió, és magunk nem szeretése bizony kihatással van mindenre és mindenkire. Sokszor ez nagyobb rizikófaktor mint egy elégedett, büszke és boldog, kiegyensúlyozott nő, szilikon mellekkel. :-)
Vágjatok bele. Én más ember lettem. Helyreállt a szexuális életem, büszkén viselem a ruhákat. Szépnek és szexisnek érzem magam és ettől a napi közérzetem is szuper lett. A férjem örül, hogy boldognak lát, és egész más minden ettől.
(Nem anyagi szempontból persze. )
Úgy gondolom a plasztikai sebészet annyira "háttér ipar", hogy nagyon nehéz nyilvános tapasztalatokat szerezni a dokikról.
Az a leghitelesebb ha olyan valaki ír például ide a fórumba, aki a személyesen átélt dolgokat és azt megosztja velünk.
Szerintem.
Ha gondolod, küldd priviben.
Köszönöm.
Üdv: D. A.
Várom a jelentkezését. . .
Vigyázz magadra, sok szerencsét!
Üdv: D. A