Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem, mégis megcsalom
Létrehozva: 2003. május 14. 10:33
Hello! Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a történetemmel kapcsolatosan: Már több, mint 5 éve férjnél vagyok. Minden tuti, kivéve a szex. . . Az nagyon kevés. Nekem. A párom persze nem így gondolja. Egy jó ideig elviseltem a dolgot, aztán jött egy alkalom és nem bírtam ellenállni. Nagyon jó volt! És most biztosan sokan elítéltek, de nem volt lelkiismeret-furdalásom!!! Aztán persze vége lett a dolognak, de nem ez volt az utolsó eset. . . Mostanában azon gondolkodom, hogy kellene valami megoldást találnom, hogy ne kelljen máshol keresnem a boldogságot! Mit tanácsoltok, mit tegyek?
Hát a vásárlást, majd másképen elmondom, vásároltam is meg nem is! Ismered ezt? Szóval nem szépítgettem, bár rendezkedtem. A fiaim elmentek a Balatonra, mert a nászasszonyaiméknak (hú ezt alig tudtam leírni! milyen egy szó ez?) ott van nyaralójuk. A nagylányom 22-én jön, jönnek, mert eljegyzés lesz, a kicsivel vagyunk, de Ő meg többet nincs itthon mint van, mert bulizik ezerrel! De most bulizzon! én is akkor szórakoztam amikor még független voltam, hogy rendes "asszonyka!:))" lehessek. Én ezt otthon így tanultam. :))) Na szóval így az unokák sincsenek a közelembe. De én nem vagok még klasszikus nagmama, valószínű nemis leszek, mivel még dolgozom, bár nagyon szeretem Őket, mert klassz kis csajok, kispasi, de én meg is mondtam mindegyik gyerkemnek, hogy olyan párt válasszanak maguknak, ahol majd a nagyszülők szívesen unokáznak, mert én teljes elámmal neveltem a gyerekeimet, vittem, hoztam Őket mindenhova egyedül, még naponta különórákra is munka után. Úgy hogy én elfáradtam! ha jönnek két-három óráig az nagoyn jó, én is megyek annyira. Akkor mindenki szeret én is Őket nagyon, de ennyi elég már. Bár még mindig nagoyn szeretem a kicsiket és még mindig nagyobb türelmem van mint az egyik menyemnek a gyerekekhez, de ők már az Ő gyerkekeik. Meg úgy is csak elrontanám Őket, az engedékenységemmel. Mert én nagyon engedékeny anyuka voltam, vagyok, de nemcsak hozzájuk voltam az hanem a férjemhez is.
Ja jól érzem most magam, mert kitiltottam innen, így nem is rossz, hogy húsvét van. (A vásárlással van összefüggésben a kitiltásom!) Most majd az eljegyzésre eljöhet, bár a lányom azt mondta, hogy oda sem kell, de azt tudom, hogy azért nagyon fájna neki. Na nem a lányomnak hanem ennek a lökött pasinak.
De most mond meg őszintén! Nincs igazam, amikor azt mondtam ennek a kislánynak, hogy 23 évesen ne szeretőt tartson, hanem lépjen ki! Mi az hogy sajnálja? Akkor nem sajnálja ha megcsalja?
Tudod én nem értem az embereket! Vagy lehet, hogy én vagyok a selejt?
Semmi nem kényszerít, hogy ott maradj!
Csak rajtad áll a döntés, senki máson!
Nem futamodtam meg, csak ebédet kellett főznöm, és utána lepihentem egy picit.
Köszönöm, hogy kiállsz mellettem. Hát igen! Nóra! Egy félreértés miatt lekurvázott, de mindegy, úgysem ismeri a teljes sztorit. Nincs olyan körülmény, ami miatt a "számító" jelzőt rámsüthetné.
A mindennapjaink a párommal azzal telnek, hogy teljesen el akar szigetelni mindentől és mindenkitől. Bejön többször is a munkahelyemre, figyeli, hogy kinek telefonálok, kutat a mobilomban, az e-mailjeim között.
A múltkor elmentem vásárolni egy 40 km-re lévő városba, és addig szervezkedett, míg nem intézett magának valamit ugyanott, hogy utánam jöhessen. Ha ő kimegy vadászni, én nem telefonálgatok, nem megyek utána. Ha én egyedül szeretnék lenni egy délutánt, akkor azt nekem nem lehet. Hol van az igazság?
Bár a férfiak mindig is így voltak vele, nekik mindent lehet, nekünk nőknek már annyira nem.
Hát igen, tegnap én is bekukkantottam, de nagy csend volt, gondoltam ma is az lesz, de nem.
Köszönöm, jól vagyok. :)
Szegény Bambinát jól elijesztetted. . . :-) . . . ő még nem szokta meg, hogy elsőre elég nyers a stílusod. :)
A jelek szerint nem olyan harcos fajta, mint én, hogy szembeszáll. . . :)
Sikerült vásárolni valamit?
Láttam, tegnap is itt voltál - egy másik fórumon láttam hozzászólásodat - ezek szerint nem sikerült olyasmit vásárolni, amivel elbíbelődhettél volna tegnap?
Hogy viseled az ünnepet? A gyerekek meglátogattak?
Tényleg, nem emlékszem - lehet, hogy csak felületes vagyok, akkor elnézést -, de unokák vannak?
Köszönöm az érdeklődést, jól telnek az ünnepek! :-)
Nem gondolkodom sokat, jól érzem magam.
Gondolom örültél az unokáknak (még ha a párodéi is) - jó szórakozást holnap a fiadékhoz!
További kellemes ünnepeket Neked is! :-)
Hogy vagy? Látod még az ünnepek alatt is van forgalom, pedig azt hittem a jó idő mindenkit kizavar a természetbe.
Semmiképpen ne maradj vele. . .
Sajnálatból meg egyáltalán ne. . .
Én is 23 évesen váltam el, két év házasság után, de előtte már 5 éve jártunk együtt.
A volt férjem ugyan nem vadászott, de amúgy teljes lelki terrorban tartott.
Amikor megmondtam Neki, hogy elhagyom, megzsarolt, hogy öngyilkos lesz. Teljesen kétségbeestem, mert tudtam, hogy tényleg megteszi.
Felhívtam a "diliházat", hogy be lehet-e valakit vitetni öngyilkossági szándékkal. Szerencsémre egy nagyon okos pszichológus doktornő vette fel, aki elmagyarázta nekem, hogy nem az én felelősségem, ha öngyilkos lesz, az az Ő választása.
- De hát miattam teszi meg, én vagyok az oka - mondtam én.
Mire kifejtette - és gondold, át, teljesen igaza van -, hogy az ember nem élhet mások elvárásainak megfelelve. Mi van akkor, ha 10 férfi mondja azt, hogy ha nem élsz vele, akkor öngyilkos lesz? Akkor kilenc haláláért Te leszel a felelős? Mert mind a tíznek nyilván nem lehetsz a felesége. . .
Ez nem így működik.
Te azt választod, hogy nem akarsz vele élni.
Ha Ő erre azt választja, hogy nem akar élni, az az ő dolga, nem a Tied.
Azt hiszem, én nem tudom olyan jól elmagyarázni, mint a doktornő, de tudom, hogy engem meggyőzött.
A barátok. . .
Ha nem látják, hogyan éltek, ha nem tudod velük megbeszélni a problémáitokat, akkor nem a Te barátaid. És akkor nem is kár értük.
A magányosság nagyon rossz dolog, tudom. De keress magadnak saját barátokat, akár költözz el, ha megteheted, elevenítsd fel a kacsolatot a régiekkel.
Még kislány voltál, amikor összejöttetek. Most fiatal nő vagy, merj élni, merj dönteni, változtatni az életeden.
Ha semmi, de semmi nincs, ami hozzákötne a megszokáson és a sajnálaton kívül, ha nem szereted, ha nem szépek a mindennapjaitok, akkor gyorsan-gyorsan menj.
Fiatal vagy, előtted az egész élet.
Egy rossz indítás miatt ne süppedj bele a fásultságba, boldogtalanságba.
Én ugyan megcsaló vagyok, de ha visszaolvastál, nem ajánlom senkinek ezt az állapotot. Ha valaki hezitál, megpróbálom lebeszélni róla.
Tisztább, ha előbb eldöntöd, hogy nem akarod a mostanit, és utána választod a másikat.
Az egyedül töltött idő segít abban is, hogy jobban megismerd magad.
Ne félj az egyedülléttől! Az nem egyenlő a magányossággal!
Ha egyedül vagy, és nem félsz önmagaddal szembenézni, ha szánsz időt arra, hogy végiggondold az eddigi életed, és a hogyan továbbot, értékes napjaid lesznek, amik hozzásegítenek a későbbi boldogság megtalálásához.
Szóval ne hezitálj, menj és légy boldog!
De ne megcsalással!
Hidd el nekem, az nem fog boldoggá tenni!
Üdv:
Napsugár
Ha elhagyom itt maradok egyedül szemben a baráti társaságával, akikről én kis naív eddig azt hittem, hogy az én barátaim is. De mint mondtam 17 évesen teljesen kis hülye voltam, és . . .
Lényeg, hogy nem ezt vártam tőled. Valamit félreértettél. Egyáltalán nem számításból csinálom. Esetleg akkor, ha az számításnak számít, hogy jól akarom magam érezni, és kényeztetni szeretném magam.
Attól félek, hogy az a másik csak egy fellángolás, és elkeseredésemben vagyok vele. Még alig másfél hónapja tart a dolog. Ha lépek innen, akkor nem hozzá lépek, hanem csak úgy a nagyvilágba. Pedig meg kell tennem. Az is a baj nálunk, hogy túl korán kezdtem a dolgokat. 17 évesen lekötöttem magam hozzá, most itt vagyok 23 évesen, és sajnálom az elveszett időt. Amit nem "normálisan" töltöttem, hanem vele. Olyan kis hülyén mindig azt csináltam amit mondott. Mentem utána, mint a kiskutya az anyja után (8 évvel idősebb tőlem). Akkor még azt gondoltam, hogy az évek folyamán az ember megváltozik, és ő már mindent tud, amit nekem kellene, úgyhogy elhittem mindent. Aztán felnőttem, és most itt tartok.
Mennék, pörögnék, habzsolnám az életet.
Volt már egyszer egy kilengésem, amikor otthagytam egy időre, és mindenki engem támadott. Mindenki azt mondja róla, hogy milyen jó ember, és hogy megfogtam az Isten lábát. Tényleg nagyon jó ember, de mi van, ha én másra vágyok. Nem rossz emberre, csak más természetűre.
Vadászni nem megyek ki vele, mert nem bírnám végig nézni, hogy rálő valamire. Megrögzött állatvédő vagyok, és ez teljesen ellenkezik az elveimmel.
Marad ez a helyzet. Várom a találkozást a másikkal, és hazajövök, mintha mi sem történt volna.
Köszi, hogy biztatsz Nóra!
Gondold át, és csak zsarnokségból ne maradj vele, mert nem éri meg!
Én is megcsaló lettem. Egy másik fórumon elég keményen lehurrogják azokat, akik félrelépnek egy kapcsolatban. Pedig meg lehet érteni a másikat.
A párom vadászik. Minden másodlagossá vált számára, még én is. Aztán megelégeltem a dolgot, hogy otthon várjam, amíg ő kiéli szenvedélyét, és elindultam utamra. Elmentem egyedül ide-oda, ő pedig féltékenykedett. Szerinte nekem nem lehetne ilyeneket csinálni. Elkeseredésemben, hogy rabszolga lettem, egy munkakapcsolatból hirtelen több lett. Elkezdtünk e-mail-ezni, telefonálgatni órákon keresztül, sms-ezni. Nagyon jól érzem magam ezzel a másikkal. Alig várom, hogy felhívhassam, hogy hírt adjon magáról. Szex még nem volt. Érzelmileg tud annyi plusszt adni, hogy nem is gondoltam volna.
Ha történik velem valami, neki szeretném először elmondani. Ha unatkozom, vele szeretnék lenni. Ha napközben van egy pár perc időm, neki pötyörészem az sms-eket.
Beleszerettem. Nem kellett volna, de megtörtént. A párommal legtöbbször már csak megszokásból vagyok. 5 éve együtt vagyunk, már kb. fél éve jegyesek. Azt is csak azért húztam a kezemre, hogy a szája be legyen fogva egy darabig.
Sajnálatból vagyok vele. Meghaltak a szülei, a testvére messze él, és ő itt van egyedül. Csak én vagyok neki. Sajnos elég fejlett a szociális érzékem, úgyhogy ez most hátrányomra válik, mert valamilyen szinten a saját érzelmeimet áldozom be miatta, hogy neki jó legyen. Folyamatosan tudatja velem, hogy csak én vagyok neki, ha nem lennék, akkor ez lenne, meg az lenne. Zsarol. Érzelmileg.
El kellett már mondanom valakinek, mert begolyózok. Mennék is, maradnék is.
Jó, hogy ti nem itélitek el az embert ezek miatt a dolgok miatt. Eddig csak nagyon elutasító, és megalázó véleményt olvastam. Szoktam én is magam szarul érezni e miatt, de aztán egy kicsit önzően gondolkodok, és megnyugtatom magam, hogy én csinálom ezt azért mert nekem ez így jó.
Nem találkozok túl sűrűn a másikkal, pedig jobb lenne. Kb. hetente egyszer, akkor is csak egy pár órácskára, van amikor egyre sem.
Üdv mindenkinek
Megkaptam a moderátortól a probléma megoldását, változtassak nevet, mert a hosszú ékezetekkel nem bír megbírkózni a rendszer.
Még agyalok. . . majd jelentkezem, úgyis rá fogtok jönni, hogy mivé változott a szitakötö!!:-))
Tezstelgess csak Sugi, még eddig nincs semmi, hiába nézegetem én az üzijeimet. . :-((
Még a moderátor sem válaszolt, láttam is itt ma egy új topicot, melynek címe:hol a moderátor?
Úgy tünik nem csak én hiányolom. :-))
Szóval tényleg jó itt veletek, biztos az sem véletlen, hogy itt ennyire egy húron pendülünk. :-))
Sziasztok, legyetek jó kislányok, pihizzetek sokat, a jövö héten újra itt!
Én mégy vagyok ma!:-((
Puszi nektek!
Szitakötő, ugyanígy vagyok én is, hogy néha de jó csak a férjem újra, és nem érdekel a másik már annyira, de aztán egy találkozás mindent újra felborít. . . .
nagyon bonyolítjuk az életünket. . . . .
és igen nagyon jó hogy rátok találtam, akik ennyire átérzik a helyzetet és ilyen megértőek. . . . . .
Ja és mindenkinek én is kívánok kellemes ünnepeket jó pihenést és sok-sok örömöt, otthon vagy a másikkal. . .
és nem gondolkodni!!!
:)))
én csak kedden leszek újra. . . . . . .
Én ma már nem leszek, hétvégén talán be-bekukkantok, de nem biztos, hogy lesz rá lehetőség, legfeljebb majd hétfőn délelőtt.
Mindenkinek kellemes húsvétolást kívánok, jó pihenést a hosszú hétvégére, és ne gondolkozzatok sokat.
Puszi,
Napsugár
ha működik majd a privid, találunk megoldást a személyes beszélgetésre is. :-)
Én időnként küldök Neked egy tesztet, abban reménykedve, hogy egyszer csak megkapod, és válaszolsz. :)
Tényleg, mit mondott a koordinátor, mi a gond?