Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem, mégis megcsalom
Létrehozva: 2003. május 14. 10:33
Hello! Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a történetemmel kapcsolatosan: Már több, mint 5 éve férjnél vagyok. Minden tuti, kivéve a szex. . . Az nagyon kevés. Nekem. A párom persze nem így gondolja. Egy jó ideig elviseltem a dolgot, aztán jött egy alkalom és nem bírtam ellenállni. Nagyon jó volt! És most biztosan sokan elítéltek, de nem volt lelkiismeret-furdalásom!!! Aztán persze vége lett a dolognak, de nem ez volt az utolsó eset. . . Mostanában azon gondolkodom, hogy kellene valami megoldást találnom, hogy ne kelljen máshol keresnem a boldogságot! Mit tanácsoltok, mit tegyek?
De azért szerethetnék. . . :(
Na, mesélj!
Vélemény!!!
És igenis sajnálom a Nóri férjét, és nem hinném, hogy ebben bármi kifgásolnivalót is találhatnál. . . ez is az én dolgom, akár csak bármi más.
De mindenki magánügye. De gondolom, mindenki, aki itt bizonygatja félrelépése helyességét, a férje félrekefélését is helyesli, igaz?
De persze az is lehet, hogy csak a te természetedet örökölték.
De mondjuk ha te nem leszel, akkor azért jó lenne ha legalább egy apjuk maradna.
Arról meg nem is beszélve, hogy mi értelme van ennek a haragszom rádnak?
Se te nem vagy jól töle, se ök, se az exed.
De nem csak összeillő emberek kötik össze az életüket. . . és amikor kiürül a kapcsolat, ők sem biztos, hogy szétmennek. Sőt. Nézz körül, hány kiürült kapcsolatot lehet látni. Tele van velük a világ.
További kellemes és lelkiismeretfurdalás-mentes napot minden kedves félrekefélőnek. Tisztelet a kivételnek, aki önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe.
Persze mindenki megbotolhat, de akkor különösen nevetséges, ha előtte éveken keresztül díszelgett az erény mintaképében.
Szomorú dolog, kicsit álszent és képmutató is egyben. De hát emberek vagyunk, mindenki megbotolhat.
Szitakötő, dehogy vagyok harcos amazon, már kinőttem belőle. :)
De az emberi hülyeséget és szűklátókörűséget még mindig nehezen bírom. . .
Ha az lennék, agnesb nagyon értelmes hozzászólására a körömlakkal kapcsolatban csak lakonikus tömörséggel ennyit írtam volna:
"Agnesb te hülye vagy!"
:-)))
A nehezét - Nóra megszelidítését - Szitakötő végezte el. . .
Ne húzd fel magad minden hülyeségen!
Elég nekünk Nóri, csatározzunk vele. :-)))
Hanem mondjuk akár természettudományos, vagy filozófiai, vagy vallástörténeti beszélgetésekre. . . amik kicsit elmélyültebbek, igényesebbek ennél.
Vagy legyen pl. az élet értelme, a hit körüli kérdések, mert ezek azért már elég személyesek, bensőségesek, ha valakik erről beszélgetnek. . .
Mert az, hogy veled ez a helyzet az egy dolog.
De hogy a gyerekek is így állnak hozzá, gondolom ezt látják töled, ezt hallják egy éve.
Akármi történt, nem öket csalta meg.
És akármi történt:az apjuk. Ök meg a gyerekei.
És nem embert ölt. Nem eröszakot követett el.
Követte az ösztöneit.
Gyarló ember, mint bármelyikönk.
Sajnálom.
A gyerekek? Nagyon kiakadtak. Próbálta megmagyarázni, de azok rögtön visszadobták a labdát, visszakérdeztek, szinte megsemmisítették. Sajnos teljesen hitelét vesztett ember lett. Mindig nagyon féltette a lányait, a fiúktól mindig nagyon sokat követelt, természetesen, tisztességet, becsületet, őszinteséget!
Mert Ő állytja, hgoy nagyon szeret, ez csak úgy bejött. A nagyfiam meg mondta, hogy ne meséljen, mert ha csak úgy bejött, akkor egy normális pasi, egyszer elkapja és olyan nincs hogy nem tudja levakarni, hanem rövid úton befejezi.
Ezek után, hogy kezelik? Nem sokra tartják. A kisebbik lányom azóta olyan történeteket mesél neki, hogy miket csinál, ami nem igaz, csak kiváncsi, hogyan reagál rá, mert Ő volt az igazi erkölcscsősz a családban. Közben közben fulladozok a nevetéstől, kimegyek onnan ahol vannak, hog nelássa, hogy nevetek, Ő meg kínosan mosolyog, mert érzi, hogy nincs erkölcsi alapja, hogy véleményt nyilvánítson.
Mondtam neki, hogy szivatják a gyerekei!
Hát sok öröme nincs a barátnőjének belőle az biztos. Nem így képzelte, örült, hogy elküldtem, amíg a lakás eladás vételek voltak nála lakott és azt hitte, ez így marad. Néha meglátogatja, úgy mint régen. Állítólag csak azért mert én nem fogadom vissza.
Ez nem keménység, hogy nem bocsátom meg, csak ha valaki az egész életére, elvére rácáfol az az ember hiteltelenné válik, nincs hozzá semmi közöm. Hogy lehetne ezek után mégegyszer megbízni benne?