Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf-iskola
Torolt_felhasznalo_342040
Létrehozva: 2003. Április 28. 22:00
Szeptemberben Waldorf-iskola indul Pilisszentlászlón, Szentendrétől 4 km-re. Várunk mindenkit, aki gyerekének jó (hangulatú) iskolát, egyéni bánásmódot, rátermett tanárokat szeretne. 1-2-3-4. osztályba lehet jelentkezni. Ezúttal várom a hozzászólásokat olyanoktól is, akiknek van már tapasztalata a Waldorf-iskolákkal kapcsolatban, jó-rossz egyaránt. Minden segítséget köszönettel fogadunk!
Rá akartam kérdezni, hogy nincs-e köztük dyslexiás, de aztán meggondoltam, mert esetleg olyan hatása lett volna, mintha azt gondolnám, hogy aki dyslexiás, az már nem is lehet okos.
A Főiskolán tanultatok valamit erről, mármint a fejlesztésről?
Tényleg bámulatos, ahogy néha fogalmaznak ezek a csöppségek. :-))
Egészen őszintén: van köztük kedvenced? És egy sincs köztük, aki valamiért irritál néha?
Kicsit előbb hazaengedtek bennünket, legközelebb 21-én leszek.
A Te osztályodban valóban minden gyerek okos, és ügyes? :-))
Már több embertől hallottam, hogy egyik másik tanári szoba, felér egy viperafészekkel. :-((
Elég borzasztó, ha valaki azért nem nyújthat pluszt, mert azzal sért másokat.
Úgy látom, sok kitartásra türelemre lesz szükséged még a jövőben, de ezért biztosan kárpótolni fog a szülők, és főleg a gyerekek szeretete. :-))
Nekem egyáltalán nem tetszik, pl. azért sem mert túlzsúfolt csúnya képekkel, de a kisfiam szeret számolni, és ha feladatokért nyaggat, akkor abból szoktam puskázni.
Nekem a számolás, az a négy alapművelet csupaszon, fokozatosan egyre nagyobb és több számmal. Minden egyéb, matematika. Egyébként híres matematikusról, vagy fizikusról, nem emlékszem kiről, is hallottam, hogy nem tudott számolni.
Továbbra is állítom, hogy általában jellemző és sok mindenre lehet következteni abból, hogy mit minek nevezünk. Nem véletlen, hogy mi még számtant tanultunk elsőben, most pedig már matematikát. Ami nem is lenne nagy baj, ha amellett lenne idő őket megtanítani számolni.
Én nagyon szeretem az iskolai szülői esteket, de el tudom képzelni, hogy nem szívesen hallgatnám 3 óra hosszat egy óvó nénit az Origamiról. És miről szólt a diavetítés?
A napi kontaktus közben sok mindent megtudhatsz a gyerekedről, de azt, hogy milyen a helyzete az iskolában, nem biztos, hogy tőle pontosabban megtudod mint a szülőin, és minél kisebb, annál kevésbé. Sok gyerek egyáltalán nem mesél otthon az iskoláról.
Emlékszem annak az Anyukának a boldog meglepetésére, aki szülőin megtudta, hogy az Ő kisfia a legaktívabbak közé tartozik. Ő ennek pont az ellenkezőjét gondolta.
Valaki, talán éppen Te, nemrég azt írta, hogy a tanítás az iskola, a nevelés pedig a szülők dolga. Ezzel teljes mértékben egyetértek, tehát amikről írtál a füvezés, válás, stb. azokért inkább a szülők hibáztathatók, és ahogy mondani szokás "a mai rohanó tempó"
Mi a kulonbseg a szamolas es matematika kozott?? A matematika magaban foglalja a szamolast.
Tehat ha matematikat tanitanak, azzal szamolnak.
Nem mindegy mi a neve a szuloinek??DDD Az ovodaban teadelutanunk volt. . harom oran keresztul hallgattam az ovonenit az origamirol, meleg hangulatban. Egyutt neztunk diafilmeket az oviban, . . . ahelyett, hogy ezt az idot a gyerekmmel tolthettem volna.
Azt gondolom, hogy a napi kontaktus alatt tobb informaciohoz jutunk mint egy szuloin, barmi is a neve.
A fiatalokra jellemző, hogy más véleményét hangoztatják, ugyanakkor azt gondolják, hogy Ők találták fel a spanyolviaszt. Majd mindnyájan ilyenek voltunk, idővel elmúlik. Nem kell azért a földbe taposni őket.
Nem értek egyet vele, hogy mindegy minek hívjuk, értekezletnek vagy szülői estnek. A szavak ebben az esetben is eléggé árulkodóak, még akkor is, ha nagyon sok helyen jó hangulatúak, gyümölcsözőek a szülői értekezletek is.
Én sem invitálok mindenkit a Waldorf iskolákba, csak azt szeretném, ha nem tekintenének árulónak, menekülőnek, csodabogárnak.
A valóságshowt nem az iskolarendszerrel kapcsolatban írtam, hanem a szomorce hozzászólására írt válaszodra. Ha talán kicsit valóban homályosan, de azt fogalmazta meg, hogy a mai élet milyen lélektelen.
Sajnos sokszor valóban nehéz tisztelni a gyerek pedagógusát, és ilyenkor a szülő elég nagy bajban van.
Akkor most írok egy olyan idézetet Vekerdytől, amiből egyértelműen kiviláglik, milyennek tartja a magyar iskolarendszert. Ami nem zárja ki azt, hogy vannak remek tanárok, osztályok iskolák benne.
"Miért van szükség alternatív iskolákra? Azért, mert szülők és pedagógusok közül sokan úgy látják, hogy a mai és közelmúltbeli iskolarendszer ember és gyerekellenes, sokszor felháborodást kiváltott kemény, de szerintem jogos megfogalmazás szerint lélekgyilkos. (és mint fentebb láttuk, testi értelemben is legalább is betegítő)" Ezt 2001-ben írta, a Gyerekek, óvodák, iskolák c. könyvben.
Az angolszász iskolarendszerhez mindennemű tapasztalat híján, nincs bátorságom hozzászólni. Annyit azért megjegyeznék, hogy egy ismerősöm mesélte, hogy a hetedikes unokahúgával, aki nem angolszász iskolába járt, kártyáztak, és kiderült, hogy alig tud számolni, holott az egyik legjobb matekos az osztályban. Sajnos manapság már elsőben sem számolni tanítják a gyerekeket, hanem matematikára. :-((
Na most én vele kapcsolatban is azt érzem, hogy akár pénzért, akár a Nők Lapjában, vagy bárhol, hogy Ő egy kongruens személyiség, és nem azért írja azt, amit ír, mert pénzt kap érte, és ezért jól meg akar felelni, hanem mert ez Ő. Empatikus, higgadt, és toleráns.
Volt kisebb problémám a napközis tanítóval, gyerek mondott valamit, gondoltam, megbeszéljük. Ebből az lett, hogy bementem hozzá, udvariasan vázoltam a helyzetet, mire nekem esett, és fél órán keresztül ontotta az igét. Hamar felmértem, hogy nem fogok labdába rúgni nála.
Ez a kölcsönösség-dolog szerintem nem mindenkinél működik. Bár elvben jó dolog.
Az emberek tobbsege villanyszerelot hiv egy villanykapcsolo kicserelesehez. Halvany sejtelmuk sincs rola, hogy mi a Relativitas elmelet. Butak mint egy tok. Ja igen, folyamatosan vannak atvagva, leszedve. . amit nem ertenek hogy tortenhetett. Nagy reszuk alkoholista es drogos. A hazssagok nagy resze 3 evnel tovabb nem tart. A tortenelem tanartol megkerdeztem, mi a kedvenc tortenelmi idoszaka es o csak azt tudja, amit tanit.
Jo kilatasok.
A magyar iskola "negatív visszajelzésekre" épít, ellentétben sok nyugati, demokratikus, angolszász iskolával, amelyek a pozitív visszajelzést állítják stratégiájuk középpontjába.
Igen, szomorú hír, mert ránk ró feladatokat, hogy az iskola a gyerekek számára elfogadhatóvá és valóban fejlesztővé formálása most már rajtunk, szülőkön és szakembereken is múlik, nem csak az állami rendelkezéseken.
Jó példáját látjuk annak, hogy az állami szabályozás megelőzi ezt a fajta átformálást, például akkor, amikor 98-ban rendelkezés születik arról, hogy a magyar iskolákban hatodik osztályig nem kell osztályozni! Lehet szövegesen is értékelni! (Ezt persze meg kell tanulni. Megszerveződtek már azok a tanfolyamok is, melyek az iskolák rendelkezésére állnak, hogy pedagógusaik ezt megtanulhassák. Egyelőre nagyon kevés iskola él ezzel a lehetőséggel, holott az egymást követő művelődési-oktatási miniszterek, pártállástól függetlenül pártfogolták, ajánlották ezt a lehetőséget. ). Pontosan tudjuk, hogy míg egy osztályzatban adott hármas, egy megfelelő képességű gyerek számára, kudarc lehet, amelyik letöri tanulási kedvét, ugyanez szöveges értékelésben, melyben jó képességeiről, régebbi jó eredményeiről is szó kerül, bíztatássá fordulhat, a személyes törődés és a "megbeszélés" légkörében.
(Mert ne felejtsük el: a nevelésben, tanításban – a gyerekekkel való mindennapos együttélésben – a legfontosabb tényező a személyiség. "Csak személyiséggel lehet személyiséget nevelni" – vagyis a gyerek személyiségének kibontakoztatását lehetővé tenni, az ehhez szükséges kedvező körülményeket, környezetet megteremteni. Mert a kedvező környezet: éppen a kongruens – az önmagát vállaló, önmagával azonos – személyiség. Személyiség és személyesség nélkülözhetetlen a gyerekekkel való, őket a saját útjukon fejlesztő együttélésben. )
Ismerek olyan tanító-tanár kollégákat is, akik az iskolavezetőséggel szemben próbálják érvényesíteni gyerekközpontú, személyközpontú szemléletmódjukat, de ez a harc általában felőrli erőiket. (Jobb esetben másik iskolába mennek, rosszabb esetben elhagyják a pályát. )
Megint csak a szülőkön múlik, hogy kit tartanak az ő gyerekük szempontjából – tehát saját szempontjukból – jó tanítónak. A tyúkanyó tanító nénit, aki a kis elsősöknek nagy érzelmi biztonságot ad, folytatja a jó óvodai hagyományokat, tudja, hogy a hozzá került gyerekeknek még nagyon sok mozgásra, játékra és mesére van szükségük, vagy a „szigorú" tanítót, aki "követel" (de reméljük, hogy legalább nem siet, mert akkor már szakmai szempontból helytelenül eljáró szakemberről van szó). Én természetesen a tyúkanyóra szavazok, abban a meggyőződésben, hogy most még a nagyfokú érzelmi biztonságban fejlődik igazán jól a gyerek.
Azt sem hallgathatjuk el, hogy a pedagógus pályán hosszú időn keresztül érvényesült a kontraszelekció. A kitűnő és hivatásukhoz jól értő kollégák mellett megtalálhatók azok is, akik csak jobb híján választották ezt a foglalkozást, vagy éppen azért, mert több a szünet, "a délután szabad", stb. Ezeknek a tanítóknak-tanároknak a gyerek az iskolában "zavaró tényező". Létével, magatartásával nehezíti, akadályozza az anyag gond nélküli "leadását".
A mai magyar iskolában lehetőségük volna a szülőknek arra, hogy a tanárokkal, és az iskola fenntartójának képviselőivel összefogva iskolaszéket hozzanak létre, ahol rendszeres időközönként vitathatják a felmerült problémákat és kereshetik ezek megoldását. Ezek az iskolaszékek nem folytatásai vagy jogutódjai a szülői munkaközösségeknek. Volt idő, amikor gondos, törekvő szülők azért vállaltak tisztséget ezekben a munkaközösségekben, mert ilyen módon is jó pontot akartak szerezni gyereküknek, családjuknak az iskolával folytatott, gyakorta az együttműködés látszatába bugyolált küzdelemben.