Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf-iskola
Torolt_felhasznalo_342040
Létrehozva: 2003. Április 28. 22:00
Szeptemberben Waldorf-iskola indul Pilisszentlászlón, Szentendrétől 4 km-re. Várunk mindenkit, aki gyerekének jó (hangulatú) iskolát, egyéni bánásmódot, rátermett tanárokat szeretne. 1-2-3-4. osztályba lehet jelentkezni. Ezúttal várom a hozzászólásokat olyanoktól is, akiknek van már tapasztalata a Waldorf-iskolákkal kapcsolatban, jó-rossz egyaránt. Minden segítséget köszönettel fogadunk!
Mindegy, hogy a szulok-tanarok kapcsolatanak mi a neve. Szolo est, szuloi ertekezlet, vagy fogadoora. Nem feltetlenul ertekezlet jellegu egy szuloi ertekezlet sem. Ez padagogustol fugg.
Mikor en elsos voltam, akkoriban is volt osztalyzat. Senki sem bukott meg, nem allt a tanitok szandekaban tonkretenni a gyereket.
Tok mindegy, hogy 20 szoban vagy egyben jellemzem, hogy a gyerekem milyen munkat mutat fel. En tudom, hogy hogyan olvas, mert ismerem. Tudom, hogy hogyan szamol, mert megnezem a fuzeteit minden nap. Latom, hogy hogyan ir. Es ha lusta, trehany, akkor mit dicserjek azon a munkan?
En Kodaly modszeret is nagyszerunek talalom, megsem invitalok mindenkit a Kodaly iskolaba. Pedig orommodszer lehetne az is-))
Mar azon meg had ne a jelenlegi iskolamodszert csepeld, hogy valosagshow megy a tevekben!! Ismerek embereket, akiknek teveje sincs. En megvoltam elegedve a modszerrel, megis egyutt sutottuk a mezeskalacsot otthon, es kezzel keszitett ajandekok is voltak-vannak a fa alatt. Igen igaza van Vekerdynek: az iskola tanitson(ne a szulo) es a szulo neveljen(ne az iskola) mindezt kezenfogva. Es tudod mukodik ez azert szepen baratsagosan normalis modszerrel is. Az meg ha a jatszoteren a szulok a tanart szapuljak: csak 10 percig figyelnem a gyereket, es mar biztosan talalnek 20 momentumot, amibe bele lehetne kotni. Aki nem tiszteli a gyrekek pedagogusat, az mit var a gyereketol?? Az mit var a pedagogustol? En egyebkent teszek az ilyen szulokre, szeretek meggyozodni mindenrol sajat magam, ha nem tudok, akkor meg csupan egy velemenynek fogom fel.
Ha beszelsz a tanitoval: nem mindegy, hogy rarontunk, vagy beszelgetunk. Nekem miert sikerult, es masnak?? Es erdekes modon sohasem pikkeletek a gyerekre. Erdekes modon enram sem pikkeltek, mert anyam bement valamiert. . nem mindegy, hogy hogyan beszelunk a tanitoval! Ha en tisztelem ot, o is tisztel engem.
Csak ENGEM zavar az, amikor emberkeket piedesztalra emelunk csupan azert, mert rendesen megdolgoznak a penzukert. Szerintem ez nem valami kimagaslo erdem, hanem a minimum, amit elvarhatunk toluk.
Azóta fenntartásokkal kezelem az iskolai történeteket is.
A jó pedagogus tudja milyen fontos, hogy a gyerekek tudjanak lazitani is. Énekeljenek, zenéljen, táncoljonak !
Én ének-zeneibe jártam, általában az emberek sajnálnak, hogy te szegény egy plusz felesleges időtöltő óra!
De ez nem igaz, mert remek dolog énekelni, zenét hallgatni: kikapcsolódni és feltöltődni!
De akárhogy is, amikor olvasom a Nők Lapjában a különböző levelekre írott hozzászólásait, néha már túlzottnak tartom, hogy milyen empatikus, higgadt, toleráns.
Ha nem is szeretheti mindenki, szerintem a jóindulatát kevesen vitatják el.
Örülhet a Magyar Waldorf mozgalom, hogy ilyen szószólója van.
A Waldorfban minden hónapban van szülői est, (nem értekezlet!) és ott tanító, szülő elmondhatja, és legtöbbször el is mondja, ami a bögyében van.
Elsőben, jellemzően még sok meglepetés is ér egy szülőt, mikor is fehéren feketén kiderül, hogy a csemetéje által otthon elmesélt dolgok, köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.
Én azt remélem, hogy nálunk minden gyerek úgy érezheti, hogy a szülei és a tanítói az ő érdekében együttműködnek. :-))
Nehéz helyzetben van a szülő, ha a gyermeke a tanítóra panaszkodik. Ha jó a viszony és nincs ok félelemre, akkor nincs gond, de néha a szülő joggal tart attól, hogyha beszél a tanítóval, akkor az pikkelni fog a gyerekére. Nálunk a játszótéren a szülők között az-az egyik sláger téma, hogy a tanárok igazságtalanok, van egy-két kedvenc, és a többi gyerek akárhogy igyekszik is, nem tudnak kitörni mondjuk a négyes skatulyából. (Már aközött a néhány szülő között, aki még a kisebb gyerekével lejön, mert sajnos jellemzően az iskolás szülők, és gyerekek eltűnnek a játszótérről. )
Apropó, neked személy szerint mi a véleményed az osztályzásról?
Nem hiszem, hogy bárki is helyreutasítana bennünket, ha iskoláról esik szó. Most hálisten nagy élet folyik itt, de sajnos sokszor volt már nagy a pangás. Szerintem minden jóakaratú témához illő (Iskola) hozzászólásnak örülünk.
De persze ha olyan a téma, hogy úgy érzed, nem tartozik a nyilvánosságra, írj nyugodtan privit. :-))
V. T. is lehet ellenszenves egyes embereknek, nyilván azoknak, akik nézeteit sem tudják elfogadni. De olyan ember nincs a földön, aki mindenkinek szimpatikus lenne. Tudod: "Semmi sincsen, ami mindenkinek egyformán tetszik, semmi sincsen, amit mindenki ugyanúgy szeret. . . ".
Ez a szép benne. Fogadjuk el egymást.
Ez már kifejezetten ostobaság szerintem. Az eddigi felismerések megtanulása nélkül semmire sem fogsz menni. Azt írod: "hangoztatja nagyképűen az eddigi felismeréseket. . . " - pedig szerintem csupán arról van szó, hogy ha nem tudod megtanulni azt, amit azok a bizonyos nagyképű emberek, akkor leszólod a tudásukat. Máris milyen nagy tudós vagy! Ez az álműveltség.
Ez a "Light verzió" nagyon tetszik :-)) Talán pont Vekerdy kapcsán tudnánk közös nevezőre jutni mi Waldorfosok és nem Waldorfosok. :-))
Tegye fel a kezét aki nem szereti Vekerdyt :-))
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok olyan waldorfos szülő van, akinek Steiner nehéz olvasmány (lenne), ettől függetlenül jól érzik magukat az iskolában. Light verziónak pedig ott van Vekerdy.
Hány százalékban fogadnád el a leírtakat? Sajnos ma Magyarországon, Budapestet kivéve a Waldorfon kívül nem sok alternatíva van. Szerintem 10 %-nál több gyerekre nem vonatkozik az a megállapítás, hogy nem való nekik a Waldorf.
Lehet, hogy igazad van és a 10-15 év előtti állapot jó volt, erről semmilyen tapasztalatom nincs, és akkoriban ez a téma nem érdekelt. De nem is ez a lényeg. Most nem jó, és változatni kéne. (Lerombolásról senki nem beszélt. ) Nem úgy, hogy a hagyományos iskolák helyett Waldorf iskolák legyenek, hanem úgy hogy a hagyományos iskolák között is egyre több legyen a jó, de akinek még így sem tetszik, legyen lehetősége akár Waldorfba, akár Montessoriba, (elnézést akiket kihagytam) íratni a gyerekét, és senkinek ne jusson eszébe ilyen esetben "menekülésről" írni.
Pontosan mi az amit szélsőségnek gondolsz, szomorce hozzászólásában? Szerinted ez az élet amit manapság élünk, így jó? Értve itt pl. a valóság showkat, gyerekeink bambulását a tv, illetve háborúzásait a számítógép előtt. Az igazi közösségek szinte teljes hiányát.
Legszívesebben azt javasolnám, hogy végezd el a Waldorf képzést, hiszen egyelőre nagyon kevés, a szükségesnél kevesebb a szakképzett Waldorf tanár. De belátom, hogy egy kis falusi iskolában, ahol sok szülő nem teheti meg, hogy máshová vigye a gyerekét, nagyobb szükség van rád. Amíg hagyják, hogy jól végezd a munkádat, inkább legyen egy Waldorf tanárral kevesebb, és egy jó hagyományos tanárral több.
Örülnék ha ezután is írnál a topicba, beszámolnál az örömeidről és a remélhetőleg minél kevesebb nehézségről.
A Meseolvasó c. könyvet nem ismerem. Sajnos az én kisfiam még nem olvas, amit most még nem annyira bánok, mert már előre félek attól, hogy akkor elmarad az esti mesélés. :-((
Egy dologgal vitatkoznék. "hiszen mi tanítók nagyon kevesek vagyunk ahhoz, hogy egy gyermek bármit is megtanuljon, óriási szükség van a szülőkre is. "
Most megint Vekerdyre hivatkoznék, nem először és nem utoljára, aki szerint a tanulás a gyerek és az iskola dolga. Ami nem azt jelenti, hogy a szülő ne kísérje figyelemmel az iskolai dolgokat, és szükség esetén ne segítsen a leckében. De alapvetően igenis a gyerek dolga kell, hogy legyen a tanulás a gyakorlás és a leckeírás. Nem azért mert a szülő sajnálná az időt a gyerekre, hanem mert egyrészt a gyereket ebben is önállóságra kellene nevelni, másrészt mert a szülő valóban a saját gyerekének a legrosszabb korrepetitora.