Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Szépre, jóra emlékezni! Ez a titok nyitja. Hamarosan két alkalom is adódik erre. Júniusban 55 éves érettségi találkozó, s valamikor később az 50 éves egyetemi. Jól kell kinézni mindkettőn. Tündim apukája nem jár találkozókra mióta elváltunk, remélem az aranydiplomát át fogja venni!
Közben valamikor Harkányfürdő- erre is elkezdtem a tervezgetést. 3 hét elég hosszú ahhoz, hogy a rendelkezésre álló kórházi szekrényke szűk kereteit szükséges és elegendő holmival töltsem ki.
Nemrég értem haza a gyerekektől, kellemes találkozás volt, meghívták Z. barátjának az édesanyját is. Nagyon kedves, barátságos hölgy.
Zivatarok keringenek a térség felett, délelőtt egy már átvonult, közelben jeget is hullatott. Most újra besötétedett, dörög, villámlik, már esik is.
Képeket akartam feltenni, de túl nagyok.Így kerestem, ami elfér
Klárám ! Nem voltam szorongós, most sem vagyok, csak visszanézve , sokat vetettem,kapáltam keveset arattam. !!
Az aszép május esküvőm előtt volt, és a nagy szerelem ellenére jól vizsgáztam .
Nekem már virágzanak a fóliasátramban a paradicsomok( saját nevelés ) és apaprikák egxy része is. Amit magam neveltem hosszú tenyészidejű, majd csak később virágzik.
Végül is elmentem misére, mert nagy szél volt-Utána elállt, és felmentünk permetezni, amíg a kis 5 literes fel nem mondta a szolgálatot.Most nem tudom, hogyan folytatom. Sok cseresznyét szedtünk, kár, hogy a bgyerekek, akik eddig ott lógtak fán felnőttek. Ott a sok gyümölcs, fája szívem érte .
Nagyon szép idő van, voltunk egy rövid kiránduláson Bükkszentkereszten. Lillafüreden mentünk át, rengeteg autó volt, kihasználták az emberek a jó időt. Sokan üldögéltünk a Boldogasszony köveken.
Sziasztok,
Mi annak örűlünk hogy nem hó esik.Az én palántáim még a pincében vannak,de rövidesen fognak látni természetes fényt is.Jelenleg 6 C.-fok van.
Milyen kedves emlékek ezek, Zsuzsika! A példásan ápolt kert! És a sok munkával, de előállított lekvár, savanyúság. Ezekben a munkákban az a legszebb, hogy azonnal látszik az eredményük. És milyen finom!
Az én kertem közben automatává vált lent, az évelők jóvoltából. Mindenfelé nyílnak a rózsák, a futórózsa felkapaszkodott a kiszáradt fügefára, igazán természetes támasztéka van. Viszont nem lehet semmit megközelíteni, mert nő a fű. Bazsi rettentő sok munkával készítette elő a talajt és vetette, s most lessük-várjuk, hogy ráléphessünk. A kutyák is ki vannak onnét zárva. Időnként előre engedik őket, ilyenkor boldogan felügetnek hozzám, nagyon aranyosak. Adok nekik kis eleséget, amit boldogan felfalnak, mert a szépségkirálynők nincsenek túletetve, köztudottan. Így aztán lelkesen érkeznek, és én örülök nekik.
Akármi volt is nehéz, de fiatalok voltunk, és akkor semmi sem igazán nehéz. Főiskolai éveimre úgy is emlékszem, mint az ejtőernyőzés idejére, na és ott volt az irodalmi színpad, az országos szavalóverseny, ahol aranyérmet kaptam, a presszó, ahol tanultunk, szóval sok jó dolog volt. Igazán nagyon jó dolgok. Sok kedves barátom volt, másodévben már asszony voltam, s egyik kedves emlékem az, hogy egyik barátom azt mondta, utánam nézve amint a vonat kigördült velem a pályaudvarról, hogy "milyen kár, hogy ez a lány asszony!" Később mesélte el. Nagynénikéim szoktak levelükhöz mellékelni 50 forintot, igazán nagylelkű és értékes ajándék volt. Érdekes, hogy akkoriban nem aggasztott az üres zseb - később sem, ma rosszul lennék, ha fillér nélkül mennék ki az utcára. Ami emlékezetes, hogy kétszálanként vásároltunk cigarettát. Talán ezért, hogy jóval később, ha fiaim apjától kaptam egy karton Marlborót, hát az óriási ajándéknak számított.
Életem során soha, semmitől sem féltem, szüleimet sem láttam rettegni, holott apámat pl internálták 56 után. Mindent derűsen átvészeltek, az esetleges elkeseredés csak rövid ideig tartott, hamar úrrá lettek rajta. Anyám néha kifakadt, hogy "ez a büdös élet semmit sem ér", de aztán elmerült munkájába, a varrásba, ami számára nem is munka, inkább alkotás volt, szenvedélye. Aprólékosan, gyönyörűen dolgozott, később iparművész kezéből láttam kikerülni hasonló minőségű munkát, és természetesen, amikor én versenyeztem magammal a későbbiekben, hogy fél óra alatt megvarrok egy nadrágot fiaimnak, igaz, zseb nélkül, azt nagyon helytelenítette.
Kiegészíteném, hogy a hobbikertünk csak addig volt a kertészek mintapéldánya, amíg apukám nyugdíjasként elbírt vele, de anyukám betegsége után háttérbe szorult. Nehezen boldogultam a sok befőtt, lekvár és savanyúság készítésével is.
Később Péter is hozott egy kertet, s ekkor már egyre kevésbé tudtuk a kettőt rendben tartani. Viszont ő nagyon szerette a népes kerti sütögetést, bográcsozást, s az országjárásokat ezek váltották fel.
Szép verset hoztál Klára! Szerettem mondani Áprily Lajos verseit, dallama, ritmusa, képei miatt.
Elkészült a "Make & Bake". Alkotói szabadságomra is foghatom, hogy majdnem elszúrtam. Nem vettem észre, hogy a kis csomag vaj nem 100 g-os, hanem 125 g-os volt, csak összekeverés után. Az állaga volt gyanús. Gyorsan hozzáadtam 2 ek. lisztet, ezzel valamennyire stabilabb golyócskákat lehetett formálni. A sütőlapon így is eléggé elterültek, kissé összegyógyultak a tűzben. Külleme így nem szabályos, de íze nagyon finom, kissé omlós keksz.
Nem hinném, hogy az alkotókból nehezebb lenne elkészíteni akár kezdőnek sem. Az üvegben rétegezve: alól liszt, felette kakaós-fahéjas liszt, afölött porcukor volt , tetején durvára tört kekszmorzsa. Az előírás szerint ezt a golyócskákra kell szórni. A lisztben bizonyára sütőpor.Mint írtam, 10 dkg vajjal és 1 egész tojással kellett összeállítani és golyócskákat formálva tenni sütőpapírral bélelt tepsibe.
Zsuzsám, úgy emlékezem én is az egyetemi évekre, hogy sem a tavaszt, sem a tél szépségeit nem láttuk, ünnepeik letudva 1-1 órás családi együttléttel, s rohanás a "tanulószobára". Talán a kollégisták éltek vidámabb diák éveket, jómagam próbáltam segíteni a dolgozó édesanyámnak, a szeretett nagymama ápolásában is. 3.éves voltam, amikor eltávozott közülünk, s azután nagypapámmal közös fájdalmunk volt mindennapom része. Számomra szorongást csak a vizsgák jelentettek, később inkább a küzdelem volt rám jellemző.
Az diploma osztás délutánján esküvő, átjárás Vhelyre és a munkakezdés egy teljesen idegen közegben. Mi sem jutottunk el, még moziba sem, hiszen saját erőből otthont kellett teremteni. Szerencsénk volt, hogy egy év után 1 szobás szolgálati lakást kaptunk, s Tündim 2 éves korában sikerült lelépést fizetve a 2 szobás későbbi lakásunkat megszerezni. Kis Trabantunkkal jártuk az országot, sátorral, teljesen önellátó módon.
Kisvárosban nem szokatlan, hogy pénteken, a kolléganőnk temetése után épp ebbe a lakásba hívott meg kávéra a közös ismerősünk. Azóta többször átalakították, így nem éreztem nosztalgiát csak a környék, a szép kertváros iránt.
Férjem mellett igazán jó volt az ünnepekre készülni, -s édesanyám betegsége miatt igen korán- én vállaltam a "csapatanya" szerepét.
Zsuzsa, apukád halála előtt is szorongó voltál? Vagy ez a rettenetes csapás tett védtelenné?
Milyen emlékeket őrzöl abból az egy igazán szép és gondtalan májusodról?
Igen , varázslatos a május . Amikor a legszebbek lettek volna, tanulással teltek el .Év végi szigorlatok mellett 1-1 hangverseny is luxusnak számított. Sándorral megismerkedésem után volt egy nagyon szép májusunk , azutáni évben már kisfiam cseperedését élveztem és mint kezdő anyuka szorongtam. Majd sok munka mellett eltűntek a májusok , vasárnapok. Most sem veszem észre, hogy más lenne , miit a többi nap.
Rengeteg cseresznye van a fán, fiamék tegnap szedtek, azt ettek leves helyett .Sajnos nem csak ezt láttam, de az almafák betegségét is. Így mai napon a mise helyett permetezés lesz a programom. Ezek kis fiatal fák, könnyebb lesz megpermetezni. Nem háti permetezővel, mert az nagyon nehéz, hanem ki 5 literessel. Kár lenne , ha károsodnának . tetvesség is mutatkozott és lisztharmat .Így most mindent elhagyok, a fóliát is holnapra hagyom. Tegnap jól belocsoltam, és sok paradicsomot karóztam , tisztítottam (fattyaztam)
Tegnap este sütöttünk szalonnát és kolbászt a kertben . Két unokánk jött át . Utána epret ettünk tejszínhabbal. Még hazafelé vettem, nem tudtam, hogy már érett a cseresznye. .
Nagyjából utolértem magam a mosással rakodással is.
Áprily Lajos: Marasztalnálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhavas lábad indulni kész.
Völgyünk csodája, tündér lányalak,
év gyönyörűje, hogy marasszalak?
Mi tudna késleltetve hatni rád?
Iszalagokkal kötném meg bokád.
A fáknak szólnék: sűrűsödjenek,
útrekesztő bozóttá nőjenek.
Szövetkezném a völgy rigóival,
legyen daluk kötő varázsú dal.
Szarvasokat vennék rá, hogy csapat
állja el agancsokkal utadat.
Tél-nyűtte testemet vetném eléd,
hogy lefogjam lábad lendületét.
Marasztalnálak, mert nem tudhatom:
találkozunk még, tündér hónapom?
Kedden megyek cseresznyézni, már alig várom. Ez egy tavalyi kép.
Hajszál pontosan úgy gondolkodom, Zsuzsika, mint nagymamád. Mármint, ha élelemről van szó. Nagyon kevés pénzből ki lehet jönni, ha figyelünk és igyekszünk.
A tökbél pörköltet ismerem, egyszer készítettem. Nagyon finom volt. Úgy olvastam, hogy erdélyi étel. Az általad említettekről el tudom képzelni, hogy finomak.
Lent a kertben áttelelt néhány cékla. Amikor füvesítettek, Zsófikám kérésemre felhozta őket. Elültettem a fűszeres cserépbe, és hamarosan virágozni fognak. Úgy képzelem, hogy rózsaszínű virágok lesznek. Leveléből készítettem majonézes salátát, nagyon finom volt, és főképpen nagy elégedettséggel töltött el. Hogy saját termés!
Ezt a gardéniámat már túléltem. Most fehér van, kettő is. Virágoznak nagy örömömre. Most már tudom, hogy csapvízzel tilos öntözni ezt a növényt. Esővíz kell, amikor nem volt, akkor ionizált vízzel öntöztem, az is mészmentes.
Nagy hatással vagyunk egymásra, Zsuzsika. Hiszen látod, én is hozzáláttam a főzésnek, sőt, a lekvárfőzésnek Zsuzsa csodás polcát látva. Na meg az igazi lekvár árát látva a Nekedterem kínálatában. Az aprósüteményhez már többször nekiláttam képzeletben a te példádra, de a megvalósítás még késik.
Nagyon jó dolog a növényekkel tenni-venni. Öröm minden kis virágocska.
Dorka külön rád gondolt, hogy tapasztald meg az ő világukat. Nagyon kedves. Majd írd meg, finom-e az alapanyaguk.
Jól mondja Zsuzsika, örülnénk neked, Ági. Nagyon kevesen vagyunk, néha már kifogyunk a szóból. Azaz a témából. Jól jönne egy kis vérfrissítés!
Magdika, Zsuzsa írt a korai cseresznyéről, arra céloztam. Nem láttam a Ridikült, pedig tetszik az a műsor. De éjszaka van egy főzős, ahol a hölgy folyton virágokat kínál. Árvácskára emlékszem és a sarkantyúkára, ibolyára. Na, megkóstoltam a sarkantyúka virágját, hát az olyan szörnyű ízű, hogy a továbbiakban is hanyagolni fogom. Amúgy is, a virágokat nézni szeretem, szagolni (nem illatolni), dehogyis felfalni, mint a kecske.
Tamás miképpen viszonyul ehhez a témához? Tényleg, a büdöske is ehető! Egye, akinek ízlik!
A futkosás, Zsuzsa, nekem már odavan. Végigsietek lakásomon és úgy szedem a levegőt, mint ha maratont futottam volna. Ilyenkor gondolom: futottam eleget, fusson most már más is! Hála az égnek,egyre kevesebb dolog izgat. Tényleg nyugalmat ad a közömbösség, amelyet a buddhizmus hirdet. De nem könnyű megtenni, hiszen európai gondolkodásunkkal megszoktuk életünk során, mindenhez közünk van, mindenről véleményt alkotunk, emésztjük magunkat olyan dolgokon, amelyekhez semmi közünk. Ami nem tartozik ránk. Leegalább is, én így voltam a dolgokkal, és erről akarok leszokni. A nemtörődömség a lelki béke.
Nehéz megcsinálni.
Nagyon finom ez a fekete cseresznye, bár nem nagy szemű. Igazi tavaszi csemege!
Nekünk is volt ilyen cseresznyefánk, a szomszéd ikreket áthívtam, unokáim még kicsikék voltak, a vendégek viszont boldogan másztak a fára. Én is. Nagyon szerettem fára mászni, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem mászok fára. Csak úgy abbamaradt. Kiöregedtem belőle. A cseresznyefa is megöregedett, egy vihar hosszában kettéhasította. Lám lám, túléltem.
Ültettem kettőt, de még kicsikék. Rajtuk a túlélés sora. És van egy balkoncseresznyefám a teraszon. Reménykedem, hogy tavasszal virágozni fog. És egyszer csak teremnek. Mind a három.
Izgultam, mi lesz a történet vége! Örülök Klára a sikeres akciódnak!
Terasz rendezéseiden fellelkesültem, már harmadszor pakolom át én is a pici erkélyemet. Nem mindenki kap elég fényt, lassan kelnek a fűszernövényeim, s már nyurgulnak is fel, ágaskodva. 14 bimbót számoltam a muskátlis ládákban.
Ismeritek a tökbél levest? ... és a tökhéj pörköltet? Utóbbit csak a saját kertemben termettből merném elkészíteni , de ma a levest és tökfőzeléket fasírttal megcsináltam. Fél kg. darált húsból 14 gombócka lett, felét sütöttem ki, többit lefagyasztottam, azokat majd a héten kelkáposzta főzelékhez sütöm ki. Nagymamám ugyan megkímélt a konyhai segítkezéstől, de a példáján mégis megtanultam takarékoskodni.
A zöldborsó héját is kifőzte és a leveshez öntötte, a karalábé zsenge leveleit aprítva belefőzte a főzelékbe.
Holnapra hivatalos vagyok a gyerekekhez. Dorka hozott (nekeeem !
) Húsvétkor holland keksznek valót (dunsztos üvegben, csak vajat és 1 tojást kell hozzákeverni) ezt fogom megsütni.
Még a palacsintát is készen veszik, csak megtölteni kell. Igaz, napi 4 óra utazgatás mellett??? Másra nem marad ideje.
Tartsál velünk, szívesen olvasnánk mi is tőled!
Klára mit kóstoljunk meg, netán ezt a szép rózsát, amit feltettél. Esetleg láttad a héten a Ridikül műsort, és onnan hoztad az ötletet? Mert ott nagyon szép virágokat mutattak, ami ehető. Mintha a büdöske is köztük lett volna.