Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Nagyon hangulatos a leírásod . Nekem főleg azért, mert ezalatt én két kört is futottam volna. Hiába , kissé h
iperaktív vagyok. A cseresznyefán rengeteg szép már feketévé érett cseresznye van . Vittünk fiaméknak, ők majd délután felmennek szednek. Mi is holnap felmegyünk szedünk kicsit. Régen rászabadítottam a környék gyerekeit, szedjék.Megnőttek , már nem jönnek-,így marad a madaraknak.
Reggelenként leülök az erre a célra odaállított fotelbe a nagy keleti ablak előtt, és afféle reggeli ájtatosságként bámulom teraszom növényeit, valamint a nyüzsgő életet kissé távolabb.
A nagy sűrű ágú fa koronájában, a körülbelül hatodik szomszédom kertjében, felnőttek a szarkafiókák, abbamaradt a szülők sürgésforgása. S megpillantottam a családot: négytagú szarkaraj húzott szinte egymásba kapaszkodva a fényes égbolton.
A házunk előtti fűzfán seregélyek fészkelnek. Legalább is ekként azonosítottam be a madarakat, jellegzetes sziluettjükről, különleges rajzolatukról, amikor repülnek. Mint valami kis félbe vágott esernyőcskék. Szorgosan hordták a rovarokat fiókájuknak, a két felnőtt madár sűrűn érkezett telerakott csőrrel. Tegnap nagy zavar támadt. Egy szakra nézte ki magának a kismadarakat, aztán, hogy teraszomra rontottam tapsolva, elinalt. De ekkor sem állt vissza a béke és a nyugalom. Vészjeleket hallottam, és a szülők nem közelíthették meg a fészket. Megmentősereg érkezett, vagy 8-10 seregély. Ám ők is csak a fa koronájának távoli ágaira szálltak le, majd elmenekültek. Közben egyre csak szólt a kétségbeesett riadó. Ez már nem volt tréfa. Kezembe kaptam hát négy méteresre nyújtható pókhálózómat, és Zsuzsuval lesiettünk. Zsuzsu nekiugrott a fatörzsnek, meglepődtem, hogy ilyen indulatot vált ki belőle a madárfészek, lakóival. Hanem megláttam az igazi okot: a fán szomszédunk gyönyörű szürke csíkos macskája nézett farkasszemet velem. Munkába fogtam a pókhálózót, amely most macskázóvá lényegült át. Szegény cica mint az őrült, leugrott a fáról, elég magasról, s földet érve Zsuzsu vette kezelésbe. A csíkos kis vadállat azonban szokás szerint fürge, mint a gyík, csak egy jókora üldözés lett a találkozásból.
Egész nap rá-ránéztem a fára, érkeznek-e a gondoskodók. Hiába vártam őket. Gondoltam, a kis madarakat elhagyták szüleik. Elhagyták a fészket. De az eper lefoglalt, nem volt időm megnézni, mi a konkrét helyzet. S elég önző módon megfordult fejemben, hogy ha gondoskodásomba fogadnám a kis fészeklakókat, hát nagyon nagy gondot vennék magamra, s nemigen fűlt hozzá fogam.
Ma reggel aztán láttam, hogy visszatért az atya és az anya, csőrük telis-tele ízletes bogárral. Helyre zökkent a világ.
Zsuzsa, megnézni kevés. Kóstoljátok is meg! Aztán majd meséld el élménedet.
Jó, hogy írsz a cseresznyéről, nekünk is van korai, felmegyünk megnézzük.
Tegnap a nyugdíjas klubban voltunk, köszöntötték férjemet 80.születésnapján. Volt egy aranylakodalmas házaspár is, így dupla ünnepség zajlott.
Most végeztem az eper előkészítésével - sok-sok mosás után skalpoltam a szemeket, aztán ismét mosás, végül rétegeztem cukorral. Éppen van egy új nagy műanyag melencém, nagyon alkalmas az eper holnapig való tartására. Kevésbé volt vacak, mint ahogy első blikkre feltételeztem. Jó lekvár lesz ez! Majd meglátom, hány üveggel lesz, lehet, beérem ennyivel.
Cseresznyém több van, mint kellene. Holnap főzök cseresznyelevest, adok még egy szatyorral Bazsiéknak, aztán majd csak elvásik, ahogy anyósom mondaná.
Igen ,70 éves korunk óta minden évben találkozunk. Étteremben vagyunk , az étterem változott. A 75. születésnapunkat is együtt ünnepeltük. Jövőre feltétlenül találkozunk, akkor lesz a 60. érettségi találkozónk.
Az éretlen gyümölcsből is lehet lekvárt készíteni, kicsit több főzés és édesítő kell.Nm érdemes várni, mert nem utóérő, megrohas az éretlen eper.
Javulást és türelmet, Magdikám. Talán a gyakori krémezés hatni fog. Különösen, ha este dúsan kened, mert a Voltaren nem csak gyulladásgátló, de fájdalomcsillapító is. Szörnyű rossz, amikor fájdalom nem hagy aludni. Együtt érzek veled. Velem a térdem szokta ezt tenni, ősszel estem el, megbotlottam a napernyő lábában, és nagyon nehezen javul. Remélem, neked rövidebb lesz.
Idehozom Bejglit, ismered a képet, de gondolom, így is örömet szerez.as
És mondjátok-e egymásnak, hogy jövőre, veled, ugyanitt?
Nagyon kellemes kis program ez. Ilyenkor étteremben találkoztok? Lehet, hogy írtad korábban, de nem emlékszem. Férjek is veletek vannak? Az osztálylétszám a mai napig teljes?
Zsuzsa, eperlekvárt készítek. Elég éretlen gyümölcsöt hoztak. Mit tegyek? Az éretleneket válogassam ki, és dobjam el? A fészbukon árulták, beleugrottam, és ismét igazolódott a szólás-mondás: olcsó húsnak híg a leve.
Egy nagyon domináns pasas hozta, engemet nem szoktak érdekelni, ezért zavarni sem az idegenek, de ez a férfi valahogy nagyon taszított. Olyan kellemetlen figura volt. Ilyenkor szoktam jó érzéssel arra gondolni: na de jó, hogy ilyenekkel nincsen semmi dolgom! Persze, lehet, hogy majd veszek még tőle gyümölcsöt, ezt-azt, pl. savanyúságot, amit barátnője készít.
Nagyon bevált a magról vetett, törpe dália átteleltetése.
Köszönöm Zsuzsa a tanácsot! Voltáren kenőccsel kenegetem, de eddig csak reggel és este, nem tudtam, hogy többször is lehet naponta. Főleg éjszaka jön elő a fájdalom, gondolom a gyulladásban lévő rész bemelegszik, és azért fáj.
Nagy változás nem volt azoknál akik eljöttek . 70 éves korunk óta évente találkozunk, és viszonylag sokan megjelennek a találkozón. . Hárman egészségi állapotuk miatt nem tudtak jönni, egyet nem értek el , de tudják, hogy beteg, nagyon rosszul nézett ki amikor találkoztak vele.
Júniusban találkoznak az előttünk érettségizett osztály tagjai. Budapesten , mert osztályfőnökük itt él, és már nem vállalja a nagy utat. Bemegyek hozzájuk pát percre , átadom írásos üdvözletünket, és a közös 75. születésnapon készült fényképet, melyen még a mi volt osztályfőnökünk is szerepel -A két tanár jól ismerte egymást évekig tanítottak együtt a kezdő kis gimnáziumban , melynek lelkes fiatal tanári gárdája volt.
Magdikám ! Ha nem bírja az epéd, próbáld meg helyileg kenőccsel vagy Flector tapasszal . A kenőcs használatának az a lényege, hogy legalább naponta 5x be kellene kenni, hogy a mélyebb területeken is hasson, ne csak a bőrre.
A Stori4-en kedvenc filmem, a Távol Afrikától kezdődött. Ez a film mindig elbűvöl, meghat, különböző vágyakat ébreszt bennem. Visszakívánom, ami elmúlt.
Zsuzsától tudtam meg, Magdikám,hogy a lágy részek sérülése éppen olyan lassan gyógyul, mint a csonttörés. Sokféle fájdalomcsillapító van. Biztosan találsz olyat, amely nem ártalmas. Nekem az Advil ultra nagyon bevált.
Zsuzsika!Egyre több embert túlélünk. Életünknek ilyen szakasza ez. Aztán egyszer csak bennünket élnek túl.
Sajnos nehezen gyógyul a vállam, még mindig fáj. Voltam az orvosnál kedden gyógyszert íratni, és elmondtam, hogy leestem. Megvizsgált, forgatta a karomat, kérdezgetett. Volt itthon Flector granulátum, mondta, hogy naponta egyet vegyek be belőle. Két nap szedtem, de abba hagytam, mert éreztem nem jó az epémnek, vagy májamnak? Úgy gondoltam, inkább tűröm a fájdalmat. Utána olvastam, és azt is írták róla, hogy akinek már volt sztrókja, nem ajánlatos szedni.
Ma volt Vhelyen a kolléganőnk temetése.Szegény férj nagyon megtört volt, alig állt a lábán... Megtelt a kis autó a volt lakásom közelében lakó közös ismerősökkel.(Egyikük éppen tőlünk vásárolta meg a lakást.) Be is hívtak kávéra és kis beszélgetésre.
Valaki összeszámolta, a közvetlen munkatársak 17-en jelentünk meg, de más részlegekből, osztályokról is sok ismerős fontosnak tartotta a búcsúzást. ennyi volt...
Gyakran van halálfélelme a férjnek, amikor a feleség vezet.
Derék teljesítés.
Zsuzsa, milyennek láttad osztálytársaidat?
Szervusztok ! Szerencsésen hazaértünk. Tegnap volt az 59. érettségi találkozóm. Tegnapelőtt mentünk, mert közel 200 kilométerre van a szülőfalum ( azóta városom ) Többen lemondták a a jövetelt, betegség miatt ,. Remélhetőleg jövőre jönnek, akkor kerek évfordulónk lesz.Voltunk rokonnál, nagyanyám sírjánál, kicsit sétáltunk, autóval is körülnéztünk. Sokat fejlődött , szépült az utóbbi években . Új panzióban laktunk,mert rokonunk már 85 éves , neki fárasztó lenne a vendéglátás. Nem mondta, de mikor említettük elismerte. Jól sikerült az út . Azért húztuk így szét, mert fárasztó lett volna sűrűbben , no és a sok vezetés is a mi korunkban . Szerencsére Sándor jól bírta.Átvettem volna, de hát az nem megy, pedig 48 éve vezetek balesetmentesen .Nem jelentettem be a távolmaradást, mert nem akartam felhívni a figyelmet az üres házra , és előzőleg olyan helyen voltunk, ahol volt internet lehetőség .
Zsuzsa jelentkezett a fészen, hogy szerencsésen megérkeztek, megörültem neki.
Zsuzsa távolmaradása nekem is furcsa. De aztán most eszembe jutott, hogy ha elmennek valahová 2-3 napra, nem teszi közhírré, hogy üres a ház. Tehát felesleges aggódnunk.
Szép élményeden tűnődöm. Az ilyen esemény felér egy igazi kirándulásra. Úgy tudom, ezt nevezik imaginációnak. Régen egyszerűen csak álmodozás volt. E régebbi kifejezés romantikusabb. Az Etka-jóga nagyon nagy szám volt. És a két hölgy, aki kifejlesztette.
Mai napod is annyira zsúfolt?
Mi lehet Zsuzsókával? Nem jelezte távolmaradását, csak nem történt bajuk? Már aggódom!
Klárám, valóban csodálatosan zenélnek, s csak most tudtam meg, mennyi közös szerzeményük van. A zongorista itt az egyetem zeneművészeti karán professzor. Az az érdekes, hogy felmenőik között nincs zenész, édesanyjuk orvos, apjuk állatorvos. ...és nagyon jó emberek-az egész család.
3 zeneművet adtak elő, címüket és szerzőiket, csak a "kibeszélés" után árulták el. Sorrendben egyre fokozódó tempó, hangzás, érzelem volt a darabokban. Először egy virágos hegyoldal képe és a virágok beszélgetése , esőcseppek- szóval természeti kép volt előttem. Majd egy fiatal pár romantikus regény szerű találkozása, kibontakozó érzelmei, tánca (3/4-es ütem). A harmadikkal kerültem közelebb a saját életemhez. Abban már szélsőséges tempóváltások, néha éles, disszonáns hangok is voltak, s egy erőteljes tangóban fejeződött be. Nem kapcsoltam konkrétumokhoz, hagytam csupán érzelmek síkján.
Többen egész meséket kerekítettek élményeikből, s nemcsak ilyen lírai, hanem háború, stb. is kerekedett történetükbe...
A jóga számomra is idegen maradt, pedig ajánlották a gerincem ápolása céljából. Kipróbáltam, de épp az ott fontos mozdulatok egyáltalán nem mentek nekem. Ott nem volt filozófia, csak pózok, mozdulatok. "Etka jóga"- egy szegedi idős hölgy terjesztette, aki egészen kivételesen hajlékony és fitt volt, közel 100 éves koráig. (Étkezésben is jóval megelőzte Norbit).
A fivérek hangversenyét hallgatom. Csodálatos! Mennyire büszke lehet anyukájuk!
Zsuzsika, csak kevesek hozzád hasonlók, hogy töretlen küzdelmet vívnak életükért, sorsukért. És erre biztatni sem lehet a másikat, vagyis nem érdemes, mert pusztába kiáltott szó. Onnét tudom, hogy a hetvenes években egy barátom meg akart ismertetni a jógával, kaptam tőle egy könyvet, dr Weininger Antal könyve volt, hát ez az egész úgy pergett le rólam, mint falról a borsó. Fel sem fogtam, nem érdekelt, untatott, sajnos. Az autentikus fogalmakat, mint az ászána, egyszerűen nevetségesnek találtam. Hát ennyit lehet tenni, vagyis ilyen eredménnyel a másik ember épüléséért.
És panaszkodós szegény barátnőd? Leszívja-e életenergiádat? Mert erre figyelni érdemes.
A szép zene és meditáció alatt neked milyen képek, érzések jöttek fel? Sok örömöd volt az életben, a sok fájdalom dacára. Hiszen sok-sok erőfeszítésed révén újabb és újabb kisebb-nagyobb győzelmeket tudhattál magadénak.
Köszönöm a jókívánságot! Sajnos barátnőm nehezebben tűri a fájdalmait, s az a baj, hogy nem próbál tenni ellene. Hiába invitálom, sem a tornára, sem más programokra nem jön velem. Sorstársak vagyunk, ő is ugyanúgy háborús károsult, csak sajnos egészen fiatalon elveszítette az édesanyját, műtétekre is későbben került. Kevésbé tudja elfogadni helyzetét, gyermekei sem támogatják úgy, mint engemet.
Az én közérzetem elfogadható. Életemben nem unatkoztam, itthon is el tudom szórakoztatni magamat, de az üldögélés nem jó a csípőmnek, járkálni, sétálni sem tudok céltalanul. Hiányzik nekem is a kert, bár ott is csak "bogarászni" tudok, kapálni, hajolni nem. Este az ágyban olvasok, amíg lecsukódik a szemem. Rohamléptekkel száguld az idő.
Ha érdekel, a Youtubon megtalálod a Benedekfi fivéreket, együtt és külön is (István és Zoltán). Ők zenéltek tegnap nekünk a "terápián", saját szerzeményeiket adták elő. Ezalatt mi relaxáltunk, belső képeinket leírtuk, s minden kényszer nélkül megbeszéltük a zene hatására felmerülő gondolatainkat. Érdekes, hogy mindenki mennyire mást élt át, más hangulatba került, de mindenkit megérintett az élő zene. Az előadók számára is újdonság volt a sok azonnali visszajelzés, láthatóan ilyen körülmények között nem kaptak még "kritikát"- laikusoktól. Nem könnyű szavakkal kifejezni a belső reflexiókat. Elmondásuk szerint ők is minden alkalommal kapnak tőlünk valamit, a 12 "anyukától".