Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Létrehozva: 2005. július 4. 08:08
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Kérek szépen privit!
Volt több kutyánk is...számszerint 5, kettőt vettük /anno Moszkvából ésLipcséből/, a három már saját születés....Ancsika mindig tudta hova megyek...nem utánam járt- előttem ment..., mindig tudta, hogy ruhát váltottam valamiért...Pici kutya volt, a térdemnek támaszkodva állva-szimatolt ill. mutatta, hogy tudja, hogy más blúz van rajtam...
Kornélia Képeslap lemaradt.
Kornikáról készítettem egy KÉPESLAP - ot.
Telefonomon találtam egy 2017-ben készült videó felvételt Zsanikáról, amelyen válaszolgat nekem,
amikor szólítom. Fel szerettem volna tenni ide. Nem lehetséges. A videóhoz készítettem
egy képeslapot, amelyen emléket állítottam Mexikének, Linuskának és Zsanikának!
Befogadtunk egy kiscicát, én először nem akartam, de azóta a kislányom nagyon megszerette, sokat játszik vele!
Anyukák hajrá!
A fiaméknak van egy kutyája. Ha nyaralni mennek elhozza hozzán. Az első éjjel olyan rettenetesvillámlá-dörgés volt, hogy még ben t is féltem. Eszembe jutott a kutya : idegen helyen dörög-csattog---beengedtem a lakásba. Azóta nálunk szobakutya. Otthon kivert kutya!
Köszönöm!
Végig olvastam Zsanika történetét. Részvétem a cica miatt.
Kellemes napot mindenkinek. Még új vagyok itt. Este nem mozgattam le a kutyákat a 32 fok miatt. Fülledt, párás meleg idő volt. Meg is lett eme cselekedetem hiányának a böjtje. a fiatalabb pulim egész éjjel pakolt. :) Majdnem hasra estem: A konyhaközepén egy kanál - hogy honnan szerezhette (?) mellette a férjem másnapra kikészített alsónadrágja és zoknija. Illetve nekem egy pár papucsom. Egész remek kis kupacot épített, de nem evett meg semmit. Gondolta ne kelljen messzire mennünk a holminkért reggel. Hogy a kanalat honnan szerezte, nem tudom. A többit lelopkodta, innen-onnan. Hajnalban dörgött, villámlott, így már fél négytől nem tudtam aludni, mert Szeder félt, és kaparta a hálószobánk ajtaját. Mivel nem akartam ezt a nyüszögős-kaparós magatartásmintát erősíteni benne, nem mentem ki hozzá, nem simogattam meg, így én sem tudtam kipihenni magam.
Érzem, itt vagy velem!
Sziasztok!
Én egy vidám történetet mesélnék el a macskámról. Korábban emeleten laktunk és persze ott is szeretett az ablakból nézelődni, de semmi nem volt annyira közel neki (kivéve néha egy-egy odaszálló galamb). Ezt követően földszintre költöztünk, nagy a nyüzsi kint, sok az autó, az ember. Az első egy két napban a cicám csak pár percet tudott az ablakban tölteni, akkor is össze-vissza kapkodta a fejét, ennél többet nem bírt befogadni, de mindig megpróbálta újra :) Mára persze már teljesen megszokta, de aranyos volt látni kezdetben a megdöbbent tekintetét!
" Ha el is mentem itt leszek veled,
Leszek a lelkeden aranykeret.
Mindig itt leszek titkon, észrevétlen,
Ha el is mentem itt maradt a léptem
Végig kopog az édes otthonon...."
/Goethe/
Drága Zsanikát ma 3 hónapja engedtem fel az égbe Mexikéhez és Linuskához.
Sírjára ültettem virágot és gyertyát gyújtottam.
Nagyon hiányzol Cicácska!
Kedves hogy válaszoltál.
Nem, nem , nem kellene szabadkoznod.
Tudom mit érezhetsz.
Mi sem fogjuk elfelejteni a mieinket,ahogy te sem a tieidet.Pedig már nálunk is elmenetek pár éve.
Minden bokornál, fánál előjön az emlék, a fájdalom mellett mosoly is alakul a múlt közös élményeiből...
Köszönöm szépen kedves szavaidat én is.
Tisztelt Csendike!
Tegnap megnyugvást éreztem ott belül, amikor nyughelyére pillantottam. Éreztem, jót cselekedtem vele, már nem szenved!
De! De! Lakásban továbbra is óvatosan, csúsztatott cipőkkel lépek, nehogy lábára tiporjak!
Csend! Üresség! Ő nincs az ágyamon, nincs a TV alatti fészkében, nem mozizik az ablakban az utca felé. Nem lesi a madarakat az udvar felé, nem kéri ebédeléskor a konyha szekrényből a sajtos pogit, nem kéri este a husit, nem kell reggel, délben fésülni bundát, nem szól, hogy "apa, pisilni kell"! Délután nem ugrik hozzám szundira, hogy mialatt fejét "simi, simi", addig a drága arcomat érintgeti!
Hiába hívom, hogy " Baba! Megyünk az udvarra"! "Zsanika! Gyere, bemegyünk"! Ki volt Ő, hogy értette az emberi szót?
Ki volt Ő, hogy szeretetet adni akaró és tudó igaz, tiszta lelkű LÉNY volt?!
Mellbe vág csend, az üresség, a nem léte!
Mexikét 10 éve ölték meg. Minden reggel első utam a tuja alatti nyughelyéhez vezetett. "Drága Mexikém! Vigyázz Linuskára! Szeressétek egymást! Hoztam reggelit." Közben a sírjára szórtam a madaraimnak a porciót.
Most már Zsanikát is ott szólítom. Szólítása fájdalmas.
Köszönöm szépen, hogy nehéz óráimban szóltál hozzám! Utadat kísérje szerencse és szeretet!
Elnézést kérek Tőled, hogy kiszakadt a fájdalom kapum.
Tisztelettel: Attila István
Igen.Soha nem fogod elfelejteni a csodás és feledhetetlen élményeket vele.
Szép ajándékot kaptál te is az Élettől, hogy Ö és a Többiek veletek lehettek, hogy a barátja lehettél nekik.
Az emlékeken keresztül élnek!
Pák Diána - Végutó
Úgy menj, mint égen a sápadt, hulló csillagok
Csöndben, hogy ne halljam meg léptedet,
Táncolj velem egy utolsó utáni táncot
S csak utána mondd azt, hogy ég veled
Úgy menj, ahogy ujjaim közt pereg a homok,
Apályként, lassan, zaj nélkül fogyj el,
Ha tehetem, néha majd emlékezni fogok,
Ahogy egy régi szerelemre kell.
2017. december 8-án 11 órakor elbúcsúztam Zsanikától.
Végső útjára engedtem.
Örökké fogsz hiányozni nagyon - nagyon!
Isten áldjon Drága Cicácska!
Sajnálom, de talán könnyebb már neki..., mint neked.
Kedves szavaidat tisztelettel köszönöm.
Már nagyon szenvedett! Ki kellett mondanom a végső szót.
Holnap helyezem örök nyugalomra a Drágát Mexike fölé.
Nagyon, nagyon r. v. .
Ma - 2017. december 7-én - 15 óra 30 perckor Drága Zsanika Cicám ELMENT Mexikéhez és Linuskához!
Nagyon fáj!
Nagyon sajnálom a cicusodat!
Pár éve veszítettem el én is a kutyáimat, idősek voltak, hármat is, azóta sem hevertem ki, értem, milyen nehéz helyzetben vagy.
Nem lehet mást írni, mint hogy együtt érzek veled, mert nem felejtettem el, ilyen érzés és megpróbáltatás ezeket a napokat megélni, átvészelni.
ZSANIKA ELMENNI KÉSZÜL!
Drága Cicácska tüdejét elérte a pusztító kór! Szíve is utolsókat dobogja.
Pár hete kezdett megváltozni hangulata, viselkedése, erőnléte. Kezdett nem enni.
Zsanika 17 éves volt nyáron. Velünk él már 10 éve bent a lakásban nagy szeretetben, törődésben.
Akkor mérgezte meg a gonosz testvérét és kutyuskát, bent éltek az udvarban, oda dobta be a mérget.
Zsanika sokat csavargott, sok veszélyt élt túl, lehet hogy az mentette meg akkor.
Magára maradva, benti életében nagyon ragaszkodott hozzám. Követett mindenhová.
Amikor szívrohamom volt, ordítva rohant segítségért, majd mellkasomra mászott, rémülten nézett rám.
Amikor bal kezét óvatosan, gyengéden arcomhoz érintette, pozitív hullám jött belőle. A délutáni szundikálásokkor mellém fekve bal kezével simogatta arcomat. Ha arcom elé emeltem és beszéltem hozzá, nagy szemekkel nézett rám és száját lassan mozgatta hang nélkül.
Két hete vittem kivizsgálásra. Diagnózis: egy rendbeli gyilkos kór, szervezetének több része is végállomáshoz érkezett.
Kapott háromszori infúziót és egyéb kezeléseket. Itthonra sokféle gyógyszert és többféle szájon át általam begyömöszölendő ételeket.
Négy napig kínoztam, nyomtam bele szájacskájába a gyógyszereket, ételeket, folyadékot. Sem ő, sem én nem bírtuk tovább az erőszak okozta szenvedést! Feladtuk mindketten!
Amikor megállapították a gyilkos kórt, nem tudtam kimondani a végső szót!
Itt a téli hideg. Egyre fagyosabb lesz a föld. Amikor szíve utolsót fog dobbanni a drága cicácskának, nem fogom tudni megadni neki a végtisztességet.
Ma reggel meg kellett lépnem azt, amit nehezen és fájdalmasan vállaltam be.
Sírját megástam, elfedtem, elrejtettem! A kapa minden lendítése szíven vágott!
ZSANIKA küzd, szenved! Szenvedését látni, megélni fájdalom!
Az utolsót meglépni mikor vállalom?
Tetszik
H