Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válok-Belehalok ...
Létrehozva: 2005. június 7. 11:24
Hogy éljem túl? Még mindíg szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
lehet, h én vagyok gyanakvó már kamu topikilag, de tényleg fura. . .
Meg az is lehet, h 2 db szilikon cicivel nem lehet adni szeretet. . .
Biztos szereti CSaba a feleségét, de lehet, h egy picit több energiát kellett volna fektetni a lelki részére a kapcsolatnak s kevesebbet a pompára. . . .
Szerintem semmiképpen nem szabadna magára hagyni ilyen állapotban.
Tudom, mindenki azt tanácsolja, hogy kezdj új életet, mert így neked könnyebb lesz, de én azért próbálkoznék még, hogy fektessék be valamilyen klinikára.
Vagy ki szeretné ha magára hagynák ilyen állapotban?
Biztosna van valamilyen ok, amiért ide jutott, mert egy kiegyensúlyozott nő, akinek megvan mindene nem kezd el drogozni.
Milyen volt a gyerekkora?
nem kell magára hagyni azt, akit szeretünk, de egy idő után nem árt felismerni, hogy a másik is egy felnőtt ember, aki felelős a saját tetteiért.
Még valami, amit nem szabad elfelejtened: Nem szerethetsz olyan valakit, aki tönkreteszi az életed! Mert a régi-Ő már nem jön vissza. . .
Gondolom azért volt mellette ilyen sokáig, mert segíteni akart neki és reménykedett Csaba, hogy tud változtatni a helyzeten.
Vagy szerinted magára kell hagyni a bajban, akit szeretünk?
azért lenne egy-két kérdésem.
összeházasodtatok, kezdődtek a hétköznapok. te mennyire figyeltél rá ezek után? nem anyagilag, érzelmileg.
mennyi időt töltöttél vele, úgy hogy direktben csak vele. azaz beszélgetések, séta, kirándulás (kettesben!!)
gyógyszer + pia = drog
Mindig elégedetlen volt, nem akart végül gyereket, házat. . .
én 33, ő 31
gyerek nincs, szerencsére
Egyébiránt sajnálom:(
Ha ő már nem szeret és elkezdte élni a saját életét, tán neked is azt kéne. . . . (bármily nehéz is)
Tényleg nem érdemel meg . . . . . . . . . . . . . . . bár kettőn áll vásár!
Ez már csak rosszabb lesz, még több pasi, még több gyógyszer, alkohol. És segíteni nem tudsz neki, ha ő nem akarja. És úgy látszik nem akarja. És az elrontott életéért mindig másokat fog hibáztatni, nem saját magát.
Én ezt gyerekként asszisztáltam végig.
Sztem örülj neki, hogy nincs gyereketek (bocsi), de vele sokkal nehezebb lenne. . .
Ez jutott eszembe legelőször. . .
Amúgy ha annyira akart dolgozni, akkor miért nem keresett munkát???
És Téged legfőképp, de ha tényleg ő az anyagiak után érdeklödik csak, akkor inkább hagynod kellene.
Sejtem, sok szép közös emléketek volt eggyüt, de a hajó eluszot, te probáltál segíteni, lehet, hogy már későn, de ha ő nem akarja akkor ne is tedd.
Nem mondhatom azt, hogy majd elfelejted, mert addig sok víz fog lefolyni a Dunán, de lehet majd, hogy az emléke megkopik és a fájdalom is enyhülni fog.
Szeretdheted, csak már minek?
37 éves vagy elég sok tapasztalattal és ne keseredj el.
sajnálom, hagyd inkább. Az ilyen hibák felismeréséhez igen sok időre van szükség, te azt inkább ne várd meg szerintem, mert mélyebbre jutsz, mint Ő. Aki ezek szerint mégiscsak kisbetűvel írandó. . .
Minden jót neked!